Főoldal » Érdekesség, Modellvasút, Uncategorized

Igaz történet, a modellvasutazás margójára

pre-zli 2010 szeptember 6 4 megjegyzés

Avagy mire jó a modellvasút.

Engedjétek meg, hogy egy meglepő, és valószínűleg precedens nélküli esetet osszak meg mindazok bátorítására, akik modellvasutazásra, sőt netán vasútmodellezésre adták a fejüket. A történet igazát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ilyen abszurd tényeket a legvadabb fantáziával is nehéz lenne kitalálni – hát még az én gyér képzelőerőmmel – hacsak valóban meg nem történtek. A dolognak semmi köze nem lenne egyébként a vasúthoz, pont ez benne a pláne. Nos miről is van szó?

Néhány hónappal ezelőtt úgy adódott, hogy új munkahely után kezdtem nézelődni. Kínálkozott is egy kellően csábos lehetőség; igaz, a felvételi eljárás kemény megmérettetésnek, maga a munkahely pedig komoly próbatételnek ígérkezett. Rövidre vágva azonban ezt a kacskaringót, maradjunk annyiban, hogy a dolog happy enddel zárult: Ma a hat hónapos próbaidőm felénél járok, főnököm és saját kölcsönös megelégedésünkre. A megmérettetés és a próbatétel nem maradt el, sőt messzemenően igazolta a várakozásaimat. Ma viszont egy érdekes tényt is felfedett előttem a főnököm. Az alapvető kérdés a következő:

Egy tizenhat fős mezőnyből, melyben mindenki nagyjából azonos vagy egyenértékű szakmai háttérrel rendelkezik, mi dönti el, hogy ki kap felelős állást egy piacvezető amerikai multinál?

Nos akármilyen megdöbbentő: a modellvasút. Leszögezem: a cégnek még távolról és mandínerből sincs köze akár a vasúthoz, akár a modellezéshez. Akkor mégis hogyan? Történetesen a főnököm felesége pszichológus, miből kifolyólag a főnök informálisan mindig kikéri a véleményét minden felvételi eljárás során, mondván: emberismereti kérdésekben nem árt megkérdezni egy hivatásos emberismerőt. És én ma tudtam meg, hogy miért választott inkább engem, mint a nem kevésbé kompetens tizenöt másik jelentkező valamelyikét. Ez pedig a szakmai életrajzom utolsó sora, az “egyebek” kategóriának is az utolsó pontja: a modellvasút. A derék pszichológus feleség ugyanis valahogy így értékelte a mezőnyt:

Mindegyik jó, de itt van ez az ürge, aki beírta, hogy modellvasút. Az, hogy ilyen hobbija van, alaposságra, türelemre, részletek iránti fogékonyságra vall. Az pedig, hogy bele meri írni abba a szakmai életrajzba, amelyikkel egy ilyen magas beosztásra jelentkezik, azt jelenti, hogy őszinte, felvállalja önmagát, karakteres. A tizenhatos mezőnyből egyedül ebben a pályázatban van valami eredetiség, ez az egy nem szokványos.

Na és, főnököm állítása szerint, ezért lettem én a befutó. Tanulság: még a legképtelenebb hóbort, a legelvetemültebb defekt is lehet nyerő, bármit állít róla a házisárkány. (Ja és kézcsók a főnök házisárkányának is, persze.) Még a modellvasút is válhat pirosponttá, mi több olyan életbevágóan fontos kérdésekben, ahol az ember egyébként gondolni se merne rá: munkahely, egzisztencia, miegymás.

Utóirat az igaz történet margójára: az új beosztás értékelhetően megdobta a modellvasútra fordítható anyagi forrásokat, viszont annyit vett el a modellvasútra fordítható időből, hogy három hónapja egy perc nem sok, annyit se tudtam foglalkozni a dologgal. E tekintetben azt remélem, hogy mikor majd túlleszek a próbaidőn és az új szakterületembe is alaposabban beletanulok, akkor majd e téren is helyreáll a rend. Addig meg csak az elvnek örülök: jó soromat nyíltan felvállalt vasútbuzériámnak köszönhetem. Vállaljátok ti is! Megéri!

4 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 54 votes, average: 5.00 out of 5 (4 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


4 megjegyzés »

  • avatar
    crash mondta:

    Jó kis történet, és gartula az új pozícióhoz :)

  • avatar
    IST mondta:

    Én a legelső budapesti munkahelyemet köszönhetem a vasútmániámnak. Az önéletrajzomba nekem is be volt írva az hobbiként, hogy vonatfotózás és vonatos témájú honlap készítése. Interjún kapásból ezt emelte ki a leendő főnököm, mondván, hogy kellőképpen elborult hobbi lehet ez, így egyből érdekes embernek ítélt meg ami egy pár fős cégnél azért nem volt rossz dolog, no meg honlapot is pont akart csináltatni akkoriban a cégnek, így külön jól jött az ezirányú tapasztalatom.
    Azóta mindenhol ha valaki valamilyen vonatos hírt olvas, vagy vicces videót/prezentációt kap, azt kötelességének érzi megosztani velem. Ne tudjátok meg, hogy hányszor kapom meg ugyanazt.

    (Azért kedves pre-zli, nem úszod meg ám a továbbiakban sem, hogy brit modellvasúti témában ontsam feléd a leveleket! :-) )

  • avatar
    Nyerges Norbert mondta:

    Nincs ez máshogy a Föld túloldalán sem…
    Japánban a boltban kapható több oldalas önéletrajz-formátumot kell kitölteni, amikor valaki jelentkezik egy állásra. (pozíciótól függetlenül)
    Én az elején csak olyant kaptam, amin nincs feltüntetve a hobbi, stb és hiába jelentkeztem jónéhány helyre nem vettek fel sehova sem.
    Azonban miután az elfogyott, olyant vettem amibe fel van tüntetve olyan, hogy milyen klubbnak (mozgalomnak, stb) a tagja a jelentkező.
    Mivel én egy kisvasutakat felújító és az azokat üzemeltető csapat tagja vagyok így a feleségem javaslatára be is írtam az önéletrajzomba.
    Nem tudom, hogy ennek köze van-e ahhoz, hogy közvetlen utána 2 munkahelyre is azt mondták, hogy felvesznek, majd jött még egy harmadik is…

  • avatar
    bigboy mondta:

    Annyi széltolo meg pohárforgato lenni akaro manager mellett mindig jo ha van valaki, aki tudja mit jelent elgondolkodni, klubban dolgozni vagy modelleket épiteni vagy éppenséggel csak kézbe venni. Tartsátok meg a jo szokásotokat, nálam is biztosan elönyt kapnátok…. :-)

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.