Főoldal » Bemutatók, Egyebek, Virtuális Vasút

Kártyázzunk telefonon!

IST 2010 október 8 Nincs megjegyzés

Gondolom közületek mindenki ismeri gyerekkorából az autós kártyát, amelyet anno mi is toltunk órák hosszú során át még az általános iskolában. Akkor még azért volt igazából nagy szám nekünk, mert a “nyugati” autóknak hírét sem láttuk, így aztán a kártyákon lévő képek (na és persze a tévében a filmek) hozták el számunkra a kánaánt a sok Trabant, Wartburg, Skoda és Lada között. Sok-sok évvel később élelmes kereskedők rájöttek, hogy a kártyának nem muszáj autósnak lennie, így aztán találkoztam itthon német nyelvű vonatos kártyával, majd megjelentek az első fecskék és teljesen lokalizált verziójú lapokkal is próbálkozhattunk. Az idő azonban egyre csak szalad előre, így amikor tegnap rábukkantam egy ilyen alkalmazásra a telefonomra, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, gondoltam nekem bizony nosztalgiáznom kell.

Úgyhogy megvettem a Super Trump Trains nevű alkalmazást. Két eurót kértek érte, nagyjából talán ennyi lehet most egy papír alapú vonatos kártya is. Újszülötteknek minden vicc új alapon azért néhány szót ejtenék a játékmenetről:
Alapvetően adott egy 32 lapból álló pakli, mindegyiken különböző jármű képe szerepel, valamint a járműre jellemző 5 tulajdonság. Ezek jelen esetben a teljesítmény, tömeg, hossz, gyártási év, sebesség. A játékot ketten vagy többen lehet játszani, ennek megfelelően kell szétosztani a paklit egymás között egyenlő számban. Mindenki megfogja a saját pakliját, de képpel lefele. A legfelsőt felveszi, megnézi magának, az a játékos pedig aki kezd, az bemonda, hogy mely tulajdonság alapján “versenyezzenek” a kezekben lévő egy-egy jármű. Mondjuk sebesség: a játékosok megnézik mi van a kártyán, hangosan bemondják a sebesség értékét, akié a legnagyobb, az viszi a kört, azaz kapja meg a többiektől az ő kártyájukat. Mivel nyerte a kört, ezért a következő körben ő mondhatja meg, hogy mi legyen a verseny alapjául szolgáló tulajdonság. Mivel ezt ugye akkor kell bemondani amikor már látja a saját vonatának az adatait, ezért némileg lehet taktikázni: mindig van olyan jármű amelyiknél nincs gyorsabb, de lehet, hogy egy másikat építettek később, így aztán mindent vivő lap nincs. Aki elnyeri a többiek összes lapját, az nyert.

Nem túl bonyolult, igaz? Nem is az, viszont kellemes móka tud lenni. A telefonos változat is hasonlókat tud, mint amit fentebb leírtam. Némileg bonyolíthatjuk a helyzetet néhány beállítással: játszhatunk 32 helyett 64 lappal, az idők végezetéig vagy 10 illetve 20 percig, könnyű, közepes és nehéz fokozaton a mesterséges intelligencia ellen, bár utóbbi vélhetően annyit jelent, hogy mennyit csalhat a gép. A beállítások megtétele után indulhat is a játék. A képernyőn feltűnik a vonatunk, valamint az ötféle paraméter. Ha rányomunk az egyikre, akkor azt veszi alapnak a gép és azonnal felhozza a “saját” kártyáját kis méretben, valamint máris mutatja az eredményt, hogy nyertünk-e vagy vesztettünk és mennyivel. A képernyő alján mutatja, hogy kinek-mennyi lapja van még, valamint a beállított időből mennyi van még hátra. A vonatunk képére rányomva egyébként leáll a játék és megnézhetjük nagyobban az adott szerelvényt, ami kellemes funkció, bár a 32 lapot viszonylag hamar ki lehet ismerni.

A járművek között amúgy elég vegyes a kínálat, bár alapvetően a nagysebességű vonatokra koncentráltak a készítők. Emiatt aztán előfordul többfajta Shinkansen, találkozhatunk a kínai Transrapiddal, megszemlélhetjük a német ICE felhozatalt, elmosolyodhatunk a britek Voyagerjén, de a szemünknek ma már oly gyakori Railjetet is megpillanthatjuk. Azt kell mondjam szavunk nem lehet a nyújtottakra ezen a téren, a képek minősége is teljesen rendben van, talán csak az lehet a furcsa, hogy inkább a járművek orra jelenik csak meg, kevésbé a teljes szerelvények. Mondjuk ez az adatoknál is megmutatkozik, nehéz lenne komoly képpel elhinni, hogy alig 20 méter hosszú mondjuk egy Eurostar, nyilván sok esetben csak a vonófejet vagy az első kocsit számolták bele. Furcsa.

Hogy valami újítás is legyen, a gép számon tartja, hogy egymás után hány kört nyertünk meg, így szert tehetünk 3x-os, 5x-ös, 10x-es, 15x-örös kombókra, melyekért plusz pont jár. Pontot kapunk ha nyerünk, ha idő előtt nyerünk, ráadásul az sem mindegy, hogy mennyivel. Ezekből összejön egy összpontszám amivel aztán világranglistára kerülhetünk. Nem mondom, hogy kizárólag mázlifaktor egy jó pontszám összehozása, de nagy szerepe van a véletlennek azért. Mindenesetre néhány játékot végigtolva a hatszázadik hely környékéről feljöttem kissé, de még sehol sem vagyok az első száztól. Idővel. Azt viszont tényleg nem értem, hogy miért jó az, ha megengedjük a gépnek, hogy mutassa meg helyszínileg hol értük el azt az eredményt. Valahogy engem nem mozgat túlzottan, hogy derék Jürgen barátunk Németország mely tájékán csinált nálam 300-zal több pontot. Na mindegy, ez is legalább valami plusz dolog.

Összefoglalva így a végére: azt kaptam amire számítottam, kellemes kinézet, ismert játékmenet, egyedül is jó móka azért a gép ellen. A két eurós árát bőven megérte, pláne azért, mert így aztán tényleg magammal hurcolhatom, nem kell neki helyet keresgélni. Vonatra várakozás közben jól jöhet.

2 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 5 (2 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.