Főoldal » Élménybeszámoló, Énblog, Érdekesség, Járműgaléria, Vasút

Kirándulás az Ome vonal mentén

nyergesn 2010 október 29 10 megjegyzés

Úgy egy hónapja sikerült új albérletet találnunk Tokióban (nem tudom, hogy mond-e valakinek valamit, Ikebukuro-tól kb 10 percre a Tobu vasúttársaság vonalán), így kihasználva a hétvégét és a hegyek közelségét, a múlt vasárnap tettünk egy kis kirándulást Tokiónak azon részére amiről senki sem gondolná, hogy a világ egyik legnagyobb városához tartozik.
Bár vonatos kép nem túl sok készült, hiszen inkább utaztunk a vonatokkal, mintsem fényképeztem azokat, azonban egy kis vonalleírással és néhány útmenti képpel igyekszem kárpótolni a vonatos fotók kis számát.

Tokióban a metróvonalak legnagyobb része mind nyomtávban (1067 mm), mind pedig áramellátásban (DC 1500V) megegyezik a főváros körüli elővárosi vasutakkal, így a vonatok úgymond lejárnak a metró alagútjába “felszedni” az utasokat.
Hogy pontosan melyik vonalon meddig közlekednek a szerelvények, az vonalanként változó, de például a lakásunkhoz közeli Fukutoshin line metróvonalon a Tokyo Metro kétféle szerelvényén kívül megfordulnak még a Tobu Railways és a Seibu Railways vonatok is.
Bár ezek a vonatok használják a metró vonalát, azonban az, hogy egymás hálózatát használhatják-e, az megint más kérdés, de általában a metróval kapcsolatban lévő vonalakat más vasúttársaságok is igénybe szokták venni.
Ez azért jó az utasnak, mert a metróra felszállva akár 40-50 Km-es távolságra is eljuthat a városból átszállás nélkül. (persze ha a megfelelő vonatra száll fel)
Bár a lakásunktól a vasútállomás kb 5 percre van, azonban reggel korán mégiscsak a 2-3 percre lévő metrómegállót választottuk, ahol rögtön jött is a vonat, ami ugyan csak egy megálló távolságot vitt, azonban a peron túloldalán azonnal jött a másik szerelvény, amire felszállva folytathattuk utunkat.

A Tokyo Metro Fukutoshin line legújabb vonata. (10000-es széria)

A 10000-es széria utastere.

Wakoshi állomás peronja. A középső két vágány azon szerelvényeké amelyek a metróvonalon folytatják utukat (mind a Tokyo Metro, mind pedig a Tobu és a Seibu vasúttársaság vonatai), a szélső vágányok pedig a Tobu Railways Tobu-Tojo line vonataié.

Kb egyperces várakozás után erre a vonatra szálltunk át. A Tobu Raiways 10030-as típusa.

Ezzel a vonattal is csupán csak 2 megállót mentünk Asaka állomásig, hiszen itt át kellett szállnunk a JR vonalára, pontosabban a Musashino line-ra.

A Musashino line-on közlekedő 205-ös típusú szerelvény kb 5 perc várakozás után meg is érkezett.

Innen egészen Nishi-Kokubunji állomásig (a Densha de GO! Final-ból ismerős lehet) ezzel, a már nem éppen újnak számító vonattal tettük meg az utat.
A vonat ez elején külvárosi lakótelepek között, majd kisebb dombokkal övezett földek között halad, majd ezután egy alagútban folytatja az utat, ami több percen keresztül megállás nélkül kicsit unalmas lehet.
Bár a vonat nem egy új darab, ami abból is látszik, hogy a légkondi inkább levegőbefúvóként üzemel, az alagútban a vonat pedig olyan hangos, hogy a sajat szavunkat alig hallani.
Ennek ellenére nekem ez az egyik kedvenc vonatom. :)

Egy kép a 205-ös vezetőállásáról.

És még egy kép Nishi-Kokubunji állomásra való megérkezésünkkor.

Innen Tachikawa állomásig a JR Chuo-line vonalán folytattuk utunkat, amely ismét csak 2 megállót jelentett. (E233-as típussal)
Tachikawa állomáson a JR Ome vonalán közlekedő vonatra szálltunk átt, amely kb 30 perc múlva meg is érkezett Ome állomásra. (szintén E233-as típus)
Ome állomásra való megérkezésünkkor már várt minek a peron másik oldalán a szintén E233-as típusú Oku-Tama végállomásig közlekedő 4 vagonos vonat, mellyel kb 15 perc alatt megérkeztünk Mitake állomásra, kirándulásunk helyére.

Az E233-as kihaladása Mitake állomásról.

Egyébként a vonat közel 1000 méteres hegyek között halad a folyó mentén és alagutakban, ahol szinte egy méter egyenes szakasz sincs, ellenben a vonat sebessége 50-60 Km/óra.
Az ajtók csak akkor nyílnak ki, ha valaki azt az ajtó mellett található gombbal kinyitja, hiszen a hegyekben viszonylag kevés az utas.
Innen a hegyek felé vettük az utunkat, ahol vasúti szemszögből érdekesség lehet a következő képeken látható Cable car.

A Cable car alsó állomását és a hegyoldalt összekötő híd.

Az alsó állomás.

A híd fentről nézve.

A vezetőállás. (igazából ajtókezelő gombok, különböző jeladók és vészjelzők)

Az alsó állomást elhagyva.

Keresztünk van a "kék vonattal".

Az ablakból igen szép a kilátás. Azonban abba bele sem merek gondolni, hogy milyen nehéz dolguk lehetett azoknak, akik a pályát építették.

Az utastér.

A felső állomáson.

Kilátás a hegytetőről. Sajnos elég felhős, párás idő volt. A lenti völgyben közlekedik a JR vonata.

Leérve a hegyről célbavettük a vonal végállomását, hiszen többször is el akartam oda látogatni, így ha már itt vagyunk tőle 15 percre, akkor egyértelmű hogy meg kell látogatni.

A vonat ezen folyó mellett halad egészen a végállomásig.

Ahogy közeledett az este egyre nehezebb volt fotózni, főleg a vonatablakból, azonban készítettem még egy érdekes képet a vonalmenti tájról mielőtt besötétedik.

A vonatunk megérkezése Oku-Tama állomásra.

A vonal végállomásának Oku-Tama városnak a vasútállomása.

Bár régen külön város volt, azonban ma ez a hely is Tokióhoz tartozik.
Mielőtt besötétedett volna, tettünk egy rövid kört az állomás környékén és készítettem pár képet, ami bár egyáltalán nem kapcsolódik a vasúthoz, azonban megyarázatot ad arra, hogy miért is említettem a cikk elején, hogy Tokió olyan helye, amiról senki sem gondolná, hogy a mai Tokió.
És persze a képekkel felkeltve annak az érdeklődését, aki esetleg Japánba készül, hiszen a környéken a vasúton kívül is nagyon sok érdekes látnivaló van.

Egy régi utca régi házakkal, ahol ugyan nem a tokiói fiatalság lakik ugyan, de ugyanúgy lakott részról van szó, mint bárhol máshol Tokióban.

Egy régi raktár.

Sajnos a fenti képek készítésekor már igencsak kezdett sötétedni az amúgyis felhős időben, így elnézést a nem túl jó minőségű képek miatt.

A rövid séta után visszamentünk az állomásra és mivel már sötét volt eltettem a fényképezőgépet és aludtam egy jót a vonaton. Szerencsénkre épp jött az úgynevezett Oku-Tama Holiday Rapid vonat, ami a megállók 90%-at kihagyva pillanatok alatt Shinjuku, majd Tokyo állomásra viszi az embert. (természetesen ugyanannyiba kerül mint a mindenhol megálló személyvonat) De mivel mi közelebb lakunk így útközben leszálltunk, azonban nem jött rosszul, hogy a tervezettnél hamarabb hazaértünk.
(főleg hogy egy ideges kismacsak véresre karmolta a kezemet és nem éreztem túl jól magam miatta, de legalabb megtanultam, hogy a hegyekben élő kismacskák nem olyan baratsagosak, mint a “belvárosi” társaik :) )

Összefoglalva nagyon jól éreztük magunkat, mind a vonatozás, mind pedig a táj és egyéb (pl a hitetlen kiadós és finom ebéd) miatt. A kismacskának már megbocsájtottam, de legközelebb nem próbálom megsimogatni. :)

Bár gondolom nem jár mindenki túl gyakran Japánba, de ha mégis és kicsit több ideje van, akkor tudom ajánlani mind a vasútvonalat, mind pedig a tájat, ideális hétvégi program.

Köszönöm a figyelmet!

Nyerges Norbert

2 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 5 (2 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


10 megjegyzés »

  • avatar
    Nygma mondta:

    Milyen gyönyörű táj. És mekkora szerencsen hogy ilyen könnyen elérhető. Köszönjük a cikket.
    Youtube-on van pár japán ismerősöm akik időről időre tesznek fel gőzmozdony vontatta vonatokról videókat. Ez ott kint hogy megy? Vannak olyan vonalak amelyeket különböző szervezetek kezelésében vannak, vagy mellékvonalakon üzemeltetnek nosztalgia járatokat mint Magyarországon?

  • avatar
    Norbi mondta:

    Üdv!

    Szép helyeken jártál.Alúlról a 4.képen kicsit távol van a vonat ajtaja a perontól az ív miatt.Ez odakinn nem probléma?:)

  • avatar
    Nyerges Norbert mondta:

    Nygma:
    Köszönöm a kommentet!
    A gőzmoydony vontatta szerelvényekkel kapcsolatban:
    Japánban rengeteg (több mint 100) magánvasút van, így “ahány vasút, annyi szokás”.
    Ha azonban a JR-t (Japan Railways) nezzük, akkor úgy, van hogy bizonyos időszakokban megrendezi a vasúttáraság a nosztalgiavonatok közlekedését, ami lehet nyáron a zöld hegyk között, de akár télen is a hóval fedett tájon.
    Természetesen itt is inkább mellékvonalakon vannak ezek a “rendezvények”, ahol kisebb a vonatforgalom és már magában a táj is lenyűgöző.
    A legtöbbször nem csak a gőzös közlekedését szervezi meg a vasúttáraság, hanem a hozzá tartozó utazási iroda egyben árulja az odautat (általában Shinkansennel), illetve a visszautat is.
    Ezen kívül vannak magánvasúttársaságok, ahol van gőzmozdonyállomány.
    Páldául az Oigawa Vasút és a Chichibu Vasút jelentős gőzmozdonyflottát birtokol, amiket igen gyakran lehet látni közlekedni is.
    A vasúttársaság dolgozói között van kimondottan gőzmozdony vezető és karbantartó is és külön erre a munkára a mai napig is vesznek fel embereket. (minezt a világ talán legmodernebb országában)
    Temészetesen hatalmas a tolongás a munkára annak ellenére, hogy nem túl könnyű munkáról van szó és bizony ezek a vasutak vidéken vannak a hegyek között.
    Az említett két vasúttársaság honlapja:
    http://www.chichibu-railway.co.jp/
    http://www.oigawa-railway.co.jp/
    Remélem tudtam hasznos infóval szolgálni.
    Ha bármi egyéb kérdésed lenne, kérdezz nyugodtan!

  • avatar
    morhange mondta:

    Érdekes hely lehet Japán, elnézve a képeket talán ott van a legtöbb vasút a világon területhez viszonyítva. Tetszik, hogy minden szép s tiszta.

    Ezekre a vonalakra van valami egységes bérlet, vagy jegy?

  • avatar
    Nyerges Norbert mondta:

    Norbi:
    Köszönöm a kommentet!
    Nem probléma, van ahol még távolabb van és még a magasság is eltér a vonat magasságától.
    Azonban ahogy a vonatról visszatükröződő sárga fényeket látni, amik olyanok mint pl amikor az utakon megkülönböztető jelzést használnak a kamionok (narancssárgán világít és forog, mint ha villogna), ezek kötelezőek az ilyen helyeken.
    Valamint leszállás előtt a vonat bemondja, hogy nagy a távolság a vonat és a peron között, kérjük figyeljenek a leszálláskor.
    Japánban nagyon sok megálló van ívben a kevés hely miatt.
    (sok metrómegálló is így készül)

  • avatar
    Nyerges Norbert mondta:

    morhange:
    Köszönöm a hozzászólást!
    Japánban valóban a legtöbb dolog nagyon tiszta, a vasútra ez kimondottan igaz.
    Igaz a vasúttársaságok számolják, hogy melyik évben mennyi rongálás, graffitizés volt, azonban amikor megláttam a számokat igen meglepődtem.
    (évi átlagosan 4-5 graffitizés)
    Persze ezeket azonnal letakarítják, én még Japánban nem láttam megrongált, koszos, vagy graffitis vonatot, vagy állomást.

    Mivel a leírásban 3 vasúttársaság is található (a Cable car-t kivéve), így ezekre sajnos nincs közös bérlet.
    A JR vonalaira van napi bérlet, azonban az ezekre a külső vonalakra nem használható.
    Van az úgynevezett Seishun18kippu, amit viszont csak időszakossan árul a JR és kb csak 1 hónapig lehet felhasználni, az azonban korlátlan utazást nyújt a JR Local vonalain 5 napig, vagy öt személy részére.
    Ennek az ára 11.500 Yen, ami olcsó, azonban a beszerzése nem túl egyszerű, de megéri.
    Természetesen a vonalra ugyanúgy kapható jegy vagy bérlet kilóméter alapú árszabással.
    A lakóhelyünktől egyébként az utazás oda-vissza kicsit töb mint 2000 Yen-be került egy főre.

  • avatar
    IST mondta:

    Jó kis leírás, nekem is tetszik a hely amerre jártatok. A kábelvasút belső elrendezése pedig zseniális. Érdekes, hogy nem sífelvonó szerűen építették meg a pályát, ekkora szintkülönbségnél nem lett volna az jobb megoldás? Mondjuk azt nem tudom, hogy van/volt-e teherforgalom is azon a pályán.

    Azon is eltöprengtem, hogy vajon láttam-e már forgalomban lévő japán szerelvény belsejéről úgy képet, hogy csak ennyi utas van benne. :-)

    Sárga fényekkel kapcsolatban:
    Az elmúlt napokban többször is végigmentem az Enoshima vonalon Densha De Go-ban (nagy kedvenc a viszonylagos rövidsége ellenére). Ott is láttam ilyeneket a peronoknál és fogalmam sem volt arról, hogy mit is jelentenek, miért vannak ott. Azt hittem, hogy valami munkálatok zajlanak az állomáson és azért tették ki, hogy a járművezető (jelen esetben ugyebár én) jobban figyeljen oda. Köszönhetően neked, most már megvan a magyarázat erre.

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    Még mindig csak a “nagyon klassz” szópáros jut eszembe a magyar nyelv dicsérő jelzőiből :) Köszi!
    A képeid minőségén én nem látok kivetnivalót, szerintem ne mentegetőzz!

  • avatar
    Nyerges Norbert mondta:

    IST:
    Köszönöm a hozzászólást!
    Igazából én sem tudom pontosan az indokot, hogy miért nem sífelvonót építettek, mindenesetre Japánban nagyon divat a kábelvasút, nagyon sok helyen találni a hegyekben.
    Azt, hogy volt-e valaha teherforgalom szintén nem tudom (sajonos sem a wikipédia, sem pedig a vasút honlapja nem említ meg ilyesmit), azonban azt el tudom képzelni, hogy a hegytetőn található éttermek, kilátók, stb alapanyagát ezzel vitték fel, azonban ezt sehol nem találtal meg, hogy valóban igy lett volna-e, talán majd ha legközelebb arra járok, személyesen kérdezősködök utána.

    Ha például egyszer hétvégén este 8 után utazol majd a Tsurumi vonal vonatán, akkor megdöbbenve fogod tapasztalni, hogy az utasok száma rajtad kivül: 0 fő.
    Ugyanis a vonal a kikötő és a gyárak között szállítja az utasokat, azonban hérvégén este már senki nincs azon a környéken, így nagyon érdekes a hangulat.
    Na jó, időnként fentűnnek az éjszakai vonatfotósok is… :)

  • avatar
    Nyerges Norbert mondta:

    LokottZsiraf:
    Köszönöm a hozzászólást!
    Nagyon örülök neki, hogy tetszik a beszámolóm.
    Ahogy időm engedi, írom is a következőt. :)

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.