Főoldal » Élménybeszámoló, Kisvasút, Vasút

Ez a vonat is elment…

Tastam 2010 december 16 2 megjegyzés

Az 1980-as évtized második felétől, amikortól a magyar állampolgárok viszonylag könnyen utazhattak a nyugati államokba, rendszeresen felkerestem Ausztriát. Nyugati szomszédunk mindig is elbűvölt gyönyörű hegyvidékeivel, tiszta utcáival és persze mintaszerűen működő vasútjával. Mostanára sok minden megváltozott, már ami a vasúti vonatkozásokat illeti. A korlátlan utazási lehetőségnek (is) köszönhetően szinte már megszokottá váltak a korábban csak ritkán, kevesek által felkereshető, szép tájakat átszelő, nem egyszer különleges vaspályák. Aztán hazánkban is megjelentek az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) járművei, nemcsak kocsik, hanem mozdonyok is, így az ÖBB-t övező varázs szép lassan elkezdett szertefoszlani. A koronát a 2010/11-es menetrendváltás tette fel: amikor hazánkban hat helyen indultak újra a vonatok, a sógorok több mellékvonalon állították le a személyszállítást. Ezek egyike a magyar vasútbarátok körében is rendkívül népszerű Mariazell-vasút “mellékága”, az Ober Grafendorf és Mank közötti 760 mm-es nyombőségű vaspálya. A régi menetrend érvényességének utolsó napján magam is oda utaztam, hogy még egyszer láthassam azt a kisvasutat, amelyhez többszörösen is kellemes élmények fűződnek.

A Budapestről érkező Railjet expresszvonat percnyi pontossággal tett le Alsó-Ausztria székhelyének a közelmúltban felújított főpályaudvarán. A peron túloldalán egy Kienberg-Gamingba készülődő motorkocsi várakozott az utolsók egyikeként. A Bécs - Salzburg fővonalból Pöchlarnnál kiágazó mellékvonal utolsó 10 kilométeres szakaszán, Scheibbs és Kienberg-Gaming között ugyanis 2010. december 12-étől nincs vasúti személyforgalom?

St. Pölten főpályaudvarát, mint fentebb említettem, a múlt években teljesen átépítették, ám ezzel sajnos elvesztette egyediségét. Jónéhány alkalommal jártam már itt - az egyszerű átszállástól az állomási nyílt napig különböző apropókból - és több, ma már megismételhetetlen felvételt őrzök gyűjteményemben. Most semmi különlegességet nem láttam, így meg kell elégednem az éppen pihengető állomási tolatómozdony lefotózásával.

A városnézéssel a tervezettnél korábban végezve ismét a pályaudvaron vagyok, zsebemben az Ober Grafendorfba szóló vonatjeggyel. Éppen benn áll a Kirchberge közlekedő szerelvény, így egyértelmű a döntés: annak ellenére, hogy a későbbi vonattal terveztem utazásomat, beszállok az egyik apró kocsiba. A kocsisor elején a 1099 001-es pályaszámú villamos mozdony áll, ránézésre bizony nem gondolnánk, hogy matuzsálemi korú, már száz esztendős!

A szomszédos vágányra közben berobog egy Traisen felől érkező motorvonat. Három 5047-es motorkocsiból van összeállítva, ezek vélhetően több vonalról indultak útnak és az elágazóállomásokon kapcsolták őket össze egy szerelvénnyé. A menetrend nem sok fordulóidőt adott neki: öt perc múlva már indult is visszafelé. Közben mi is nekilódultunk, s rövid szakaszon, St. Pölten Alpenbahnhofig párhuzamosan, szinte versenyezve haladtunk vele.

Még indulás előtt, itthon keresgéltem az interneten, lesz-e valami különmenet az utolsó üzemnapon, de semmit nem találtam. Az a tény nem volt nagyon meglepő, hogy több vasútfotós is utazott a kirchbergi vonattal, mégis kellemes meglepetésként ért, amikor Ober Grafendorfban megpillantottam az indulásra kész nosztalgiavonatot, az élen az Mh6-os gőzmozdonnyal. Bizony, jó ötlet volt a korábbi vonattal kijönni!

10 percem volt kimenni a már “jól bejáratott” fotóhelyre - az elmúlt másfél évtized alatt kereken kétszer voltam itt! - az elágazó mellékvonal mellé, hogy lekaphassam a Mankból érkező személyvonatot. A sínpár nagy ívű kettős S-kanyarral távolodik el a mariazelli vonaltól, innen a kisvasút közkeletű neve is: “Krumpe” (görbe). Azon nem csodálkoztam, hogy az 5090 014-es motorkocsiból kiállított vonat az utolsó üzemnapon zsúfolásig tele volt.

A motorkocsi beérkezése után hamarosan indult a különvonat Mankba. Az íves, hosszan belátható pályaszakasz kiváló fotóhelynek tűnt, tele is volt osztrák vasútrajongókkal. Az időjárás azonban nem állt mellénk, hiszen az erős északnyugati szél pontosan ránk irányította a gőzmozdony füstjét. Okosabb lett volna, mint páran tették, a sínpár túloldalán emelkedő domboldalt választani, de változtatni már nem volt lehetőségem.

A következő vonatig rendelkezésre álló időt az állomás túlsó végén elhelyezkedő fűtőház felkeresésére fordítottam. A létesítményt már nem teljesen az eredeti rendeltetése szerint használják, mivel elsősorban az “Mh6″ egyesület muzeális értékű mozdonyait tárolják benne. Ezeket csak az ablakon át tudtam megnézni, ám az épület melletti vágányokon néhány jármű álldogál, köztük egy roncs állapotú, U-sorozatú gőzös és ez a kis dízelgép.

Hamarosan befutott a St. Pölten - Mariazell személyvonat. A hegyi szakaszon igen nagy hó lehet, bizonyára emiatt szerelték a 1099-es orrára a méretes hóekét. A szerelvény mellett átszállókra várakozó manki személyvonat fotózása azonban elmaradt, mivel azt a gőzvontatású különvonat miatt le kellett mondani. Helyette vonatpótló autóbusz indult - kissé előrehozva a vonal másnapi megszüntetését - amely a kép jobb oldalán piroslik.

Sort kerítettem egy rövid városnézésre is, ami hamar megvolt, lévén az aprócska központ mindössze pár percnyire az állomástól. A visszautazáshoz a helyből induló betétjáratot választottam, amely a várakozásoknak megfelelően egy 5090-es volt, természetesen kalauz nélküli “üzemmódban”. A képen az indulásra várakozó motorkocsi mellett az állomási karácsonyfa látható, elképzeltem alárakva a “Krumpe” megszüntetését előíró határozatot?

Útközben Schwadorf állomáson vonatkeresztezés volt, meg kellett várnunk a Laubenbachmühlébe közlekedő személyvonatot. Ezt annak ellenére, hogy végig felsővezeték alatt halad, dízelmotorkocsiból állították ki, bizonyára a kevés utasra való tekintettel. A felvételen alig látszik, de visszapillantó tükrére valaki gyászszalagot erősített; ez volt az egyetlen látható jele annak, hogy a vasúton éppen valami szomorú történés van folyamatban.

St. Pölten Alpenbahnhof állomáson szálltam le a vonatról, ahonnan - mivel volt még időm bőven - gyalog sétáltam be a főpályaudvarra. A tartományi székhely második számú pályaudvarán tér el Bécsújhely felé a normál nyomközű mellékvonal és itt található a Mariazell-vasút járműtelepe is. Ez utóbbi tény miatt reménykedtem holmi járműparádéban, azonban valamennyi mozdony és motorkocsi hátul, fotózhatatlan helyen bujkált.

St. Pölten nagyvasúti vontatási telepén nagyszámú jármű tartózkodott, melyek elsősorban az itt kiágazó mellékvonalak kiszolgálását végzik. Egy különleges megjelenésű mozdony, mégpedig a 2143 010-es, melyet az oldalán látható feliratok tanúsága szerint pályaépítések anyagvonatainak továbbítására használnak. Érdekes rajta a “hu”-ra végződő webcím, főként annak tudatában, hogy a gép - a pályaszáma szerint - osztrák tulajdonú.

Ha már a Mariazelli vasútnál voltam, szükségét éreztem annak, hogy legalább egy alagutas felvételt készítsek. Szerencsére a főpályaudvar közelében is van egy alagút, még ha nem is magashegységi környezetben; rajta keresztül jut át a keskeny sínpár a nagyvasúti mellékvonal alatt. A Laubenbachmühléből érkező vonat azonban csalódást okozott, hiszen nem “igazi” vonat, hanem ismét egy 5090-es motorkocsi érkezett.

Lassan leszállt a sötétség, ami számomra az aznapi vonatfotózás végét jelentette. Még hátravolt az esti, adventi díszbe öltözött városközpont megtekintése, majd egy finom vacsora az állomással szemközti önkiszolgálóban. Aztán már nincs más hátra, mint előre, azaz indulás haza! Reményeim szerint nem ez volt az utolsó St. Pölteni látogatásom, csak legközelebb ne ilyen szomorú apropóból érkezzek?

1 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 5 (1 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


2 megjegyzés »

  • avatar
    crash mondta:

    Sógoréknál sem fenékig tejföl az élet. Ennyire nincs ott forgalom? Nemrég voltam Zell am See-be, ott pont az ellenkezője volt tapasztalható, óránként pörögtek a motorkocsik… mondjuk ott nem volt más közlekedési eszköz a völgyben, csak a kisvasút, meg néhány távolsági busz, amelyek érintették a völgyet.

  • avatar
    morhange mondta:

    Szerintem ez nem arról szól, hogy nem fenékig tejföl az élet. A dolgok változnak, és a vasútnak is követni kell a változásokat, a vasút az emberekért van és nem fordítva. Meg amúgy is alapvető, hogy ami létrejött az előbb utóbb elpusztul.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.