Főoldal » Címlap, Élménybeszámoló, Énblog, Modellvasút, N, Vasút

5 órányi Tokió

IST 2011 január 19 18 megjegyzés

Gondolom nektek is vannak vasúttal kapcsolatos merengéseitek olyan dolgokról, amelyekben szinte biztosak vagytok, hogy nem fog összejönni. Nekem ilyen volt az, hogy kipróbáljam az Új-Zélandon futó Ganz motorvonatokat, hogy egyszer beutazhassam az Isle of Wight vonalát, hogy megnézhessem a chicagoi magasvasutat, vagy kipróbálhassak egy maglevet a szokásosnál jóval gyorsabb sebességgel. Amióta Sony PSP kézikonzolomra beszereztem a Densha De Go vasúti szimulátorsorozat Yamanote line részét, azóta vágyódom arra, hogy a valóságban is utazhassak egyszer ezen a tokiói vonalon. Ezen bejegyzésem ennek az álomnak a december végi beteljesüléséről szól, tartsatok velem keletre egy fotókkal alaposan megszórt cikk erejéig!

Előtte álljunk meg azért egy kis kitérő erejéig, mert némi magyarázkodással kezdem: december végén Új-Zélandra vitt az utunk a feleségemmel, hogy meglátogassuk a testvérét. Sokat szemlélődtünk a repjegyek kapcsán, elsősorban árban volt igen széles a kínálat, mi végülis a legolcsóbbnak talált Budapest-Frankfurt-Tokió-Christchurch-Auckland útvonalon át jutottunk el a Föld túlsó oldalára, ami 40 óra utazási időt jelentett az átszállási időkkel együtt. Ebből Tokióban 10 óra volt menetrend szerint az átszállásra, ami azért már megmozgatta a fantáziámat. Hálás vagyok a sorsnak, hogy Nyerges Norbi megtalálta a honlapunkat, meglehetősen sok e-mailt váltottunk a vasút és Japán kapcsán is, így aztán úgy alakult, hogy felajánlotta a segítségét: amennyiben egy kicsit meg szeretnénk nézni a várost, vagy legalább vonatozni szeretnék egy keveset, akkor szívesen kijön elénk és kalauzol bennünket. Még a követséggel is felvette a kapcsolatot, biztos ami biztos alapon, nehogy probléma legyen az alig pár órás városnézésünkből. Az persze már nem rajta múlt, hogy a bevándorlásis emberke mindenáron szállodacímet szeretett volna kicsikarni tőlünk mielőtt beengedett volna az országába, de nekünk csak repjegyünk volt arról, hogy pár óra múlva már megyünk is tovább. Nem túlzottan hatotta meg, de végülis engedett.

E kis kitérő után a lényeg az, hogy Tokió Narita repülőterén ott várt ránk Norbi és onnantól kezdetét vette a lelkes magyarázásokkal kísért nagy kaland, amire bár csak öt óránk volt én mégis roppant mód élveztem. Korábban már megtárgyaltuk, hogy a lehető leggyorsabb módon szeretnénk bejutni a városba, így aztán nem a Narita expresszt választottuk, hanem a Skylinert. 2010 júliusától ugyanis az AE sorozat fut ezen a néven és bár drágább mint a Narita expressz, 36 perc alatt be lehet vele érni a városba a Narita 1 órája helyett. Nem kicsi a különbség. A vonat amúgy max 160-nal közlekedhet, a fenti képen a repülőtéren található végállomáson, a lenti képen már Nippori állomáson látható.

Belül egyébként a nagy méretűnek mondható tévén kívül nem volt igazából semmi extra, hacsak az nem, hogy nagyon nagy hely volt a lábaimnak, nem kellett szoronganom az ülésen. A tévé pedig a hirdetések és információk mellett néha a vonat elejére tett kamera képét mutatta, meglehetősen kellemes hangulatot teremtve ezzel a beszélgetésünkhöz.

Narita állomáson egyébként találkoztunk egy E217-essel, amely a JR East vasúttársaság Sobu vonalán közlekedik:

Az út során persze nézelődtem kifele ezerrel, ekkora nagyvárosban ugyanis még nem voltam, 12 millióan lakják a várost, de az agglomerációt beleszámolva máris 30 millió fölé ugrik ez a szám. Ennek megfelelően a soktíz emeletes lakóházak nem voltak meglepők, de az sem, hogy a vasútvonalaktól alig néhány méterre már ott szoronganak egymás mellett az épületek. Ezért sem kell csodálkozni az ilyen jellegű utastájékoztató táblákon, amely a vonalak csak egy részét ábrázolja:

Kis betekintés az állomás épületébe (Nippori), ahol már látható is bal oldalon a Yamanote line felirata:

A városban jegyekkel közlekedtünk, amelyek a világ számos városában (de nem Budapesten) megszokott módon kerülnek érvényesítésre: kapuk vannak, automatákkal. Beteszed a jegyet az automatába, átmész a kapun és a túloldalon visszaadja a jegyet. Kifele ugyanez, csak ott már nem kapod vissza. Jegymániásoknak azért nem kell elkeseredni, a kapuknál megtalálható dolgozók átengednek ha szépen megkéred őket (ezesetben hasznát vettük Norbi japán nyelvtudásának, így nálam maradhattak).

A peronon aztán szembesültünk a reggeli napsütéssel, amely persze a fotózáshoz kellően rossz irányból sütött, de azért próbálkoztam, itt éppen a Yamanote vonal E231-500-as sorozatú szerelvénye zúz be az állomásra, a kép bal szélén is ugyanez a típus látható:

Apró érdekesség amire Norbi hívta fel a figyelememet: a peronon a felirat nem csak az ajtó helyéről tájékoztat, de arról is, hogy ha itt szállok fel akkor légkondícionált kocsiban utazhatok. (Már legalábbis ha jól emlékszem Norbi szavaira, kissé nyomottak voltunk az addig 15 órás úttól, de remélem majd pontosít.)

Az a jó móka az egészben, hogy elöl utazva kellemesen lehet nézelődni, a vezetőállás mögötti falon ugyanis ablakok vannak, amely nincs eltakarva magyar szokás szerint függönnyel. Így aztán a vasút iránt érdeklődő őrült nagyszerűen végignézheti merre is halad a vonat, mint ahogy én is tettem.

Legyen egy fotó megfordulva is a jármű belsejéről. Érdemes megfigyelni, hogy mekkora nagy hely van az üléssorok között annak ellenére, hogy a vonat 1067 mm-es sínen megy, tehát keskenyebb pályán mint az itthoni metrók, mégis tágasabb a kocsiszekrény. Az alacsony utasszám ne tévesszen meg senkit, december 28-át írtunk, munkanap délelőtt jártunk ott, amúgy talán ez Tokió legforgalmasabb vonala. Nem mellesleg körjáratként funkcionál és bizony eltöprengtem rajta, hogy megyünk vele egy teljes kört. Aztán az időhiány miatt nem lett ebből semmi.

De hogy egy kicsit több embert mutassak, íme itt van a Chuo-Sobu vonal E231-900-as vonata amelyik Akihabara állomásra fut be éppen (remélem eltaláltam a hely nevét…).

Nem maradhat ki egy kis tokiói utcakép sem a válogatásból:

Séta közben látott vasúti felüljáró:

Következzen egy mondhatni kultikus hely Tokióból, legalábbis nagyon sok képet láttam amit itt fotóztak, kár, hogy a nap állása nem támogatta ezen irányú törekvésemet. Szóval vonat lent:

Vonatok fent:

És megint lent:

Bejárat egy boltba amelynek egyik szintjét a vasútmodellek kapták. Nyilván nem hagytuk ki…

Kár is lett volna, a kínálat ugyanis meglehetősen lenyűgöző volt, elég sokat tipródtam itt azon, hogy mit is kellene venni. Az nem volt kérdéses, hogy vásárolok-e valamit, inkább az, hogy mi az ami kihagyhatatlan. Az eredményt majd későbbi cikkekben láthatjátok, most egyelőre jöjjön két kép belülről. Ja és a legjobb: Japánban ugyebár szinte mindenki N-ezik, ezért kész kánaán volt nekem a kínálat, soha nem látott fajta N-es cuccot lehetett volna beszerezni.

A boltban egy kisebb terepasztalt is összeállítottak, bár ottjártunkor nem futott rajta semmi:

Irány vissza a valódi vonatokhoz, Akihabara állomás kintről,

hogy aztán Tokió állomáson belefuthassunk a Keihin-Tohoku vonal E233-as szerelvényébe:

Érdemes megnézni a lenti fotót, egy E231-es motorvonat közbülső, emeletes kocsijait ábárzolja. Az alsó szinten ülők meglehetősen mélyen vannak, de úgy tűnik működőképes a dolog. A magyarázat nyilvánvaló: növelni kellett a kapacitást. A járművek festése ad magyarázatot egyébként arra, hogy melyik vonal szerelvényével van dolgunk. Meglehetősen praktikus megoldás ez, főleg azokon az állomásokon ahol több vonal is összeér, márpedig ezekből van jónéhány.

Na de hol vannak a Shinkansenek? – tehetnétek fel a kérdést és jó is ha felteszitek. Természetesen azok is megvannak, csak sajnos arra már nem volt időnk, hogy jó fotóhelyet vadásszunk, úgyhogy be kell érnetek néhány dokumentális jelleggel készített fotóval.

Itt van például a kétszintes E4-es:

Az E2-es:

Illetve a szintén kétszintes E1-es:

Apró közbevetésként mutatnám a lenti képet, annak is a csíkjait kell figyelni. Józan paraszti ésszel én bizony azt hittem, hogy a zöld vonal mellé kell állnia annak aki fel szeretne szállni a szerelvényre, a piros pedig azoké, akik leszállnak róla. Norbi aztán elmondta, hogy a zöld azoknak van akik a következő vonattal kívánnak elmenni, a piros vonalak között pedig azoknak kell sorban állniuk, akik az azutáni vonatra szeretnének felszállni. Amint elment a “zöldek” vonata, úgy az egész “piros” szekció átáll a zöldbe. Frappáns, egyszerű, hatékony megoldás, csak az a baj, hogy némi utazási kultúra kell ahhoz, hogy valóban működőképes legyen ez az utasforgalom szervezési eszköz.

Orrkiállítás E1-essel, 700-assal és N700-assal…

Kicsit lentebb a JR East 251-es sorozatú Super View Odoriko Express motorvonata indult el éppen:

A fentebbi részen pedig egy N700-as futott ki az állomásról:

Míg hasonszőrű társa csak sütkérezett a napon valamint némileg az árnyékban (de legalább jól takarva a kíváncsibb fényképezőgépek elől):

Ezekhez a fotókhoz amúgy peronjegyet kellett vennünk, hogy felmehessünk és testközelből megsimogassunk néhány vonatot. Sétáltunk még egy kicsit a felújítás alatt álló Tokió állomás közelében:

Hogy aztán egy kiállított gőzmozdony kerekeinek képével búcsúzzunk el az állomástól:

Innen pedig már nem volt sok hátra: visszamentünk Nipporira, ahol  Norbitól való elbúcsúzás után megvártuk a Skyliner szerelvényét. Várakozás közben olyanokba futottunk bele, mint a Keises Series 3700-as villamos motorvonat:

Vagy éppen a 3600-as sorozat:

Nagyjából ennyi lett volna. Igazából az élmény leírhatatlan: pontosan jönnek a vonatok, ott állnak meg ahol az ajtók fel vannak festve, elképesztő mennyiségű sín van mindenfelé a városban, egymás fölött-alatt mennek át állomások között, a sokszínűsége a vonatoknak igencsak tetten érhető és ezzel nem csak a festésre célzok hanem a típusokra is. Az az öt óra amit Tokióban eltöltöttünk igazából arra jó volt, hogy megerősödjön bennem az érzés: egyszer vissza kell menni és jobban megismerkedni nem csak a vonatokkal, de a várossal is.

Nyerges Norbinak pedig nem győzök elég hálás lenni azért, hogy kijött elénk, kalauzolt bennünket, segített nekünk és végtelenül sok információt, érdekességet mondott. Nélküle biztos vagyok benne, hogy nem éreztem volna ennyire jól magamat.

3 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 5 (3 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


18 megjegyzés »

  • avatar
    Nyerges Norbert mondta:

    IST:
    Örülök neki, hogy tetszett az út és nem kell hálásnak lenni érte, hiszen én is vonatoztam egy jót. (azért nem minden nap járok ki a Narita reptérre) :)
    Remélem minél hamarabb sikerül valamivel hosszabb időre is kijönnöd Japánba.
    (monjuk úgy minimum egy hétre, de mindenféleképpen több időre mint 5 óra)

    Hirtelen csupán két kisebb pontosítést szeretnék írni:

    -a Narita Express annak ellenére, hogy lassabb a Sky Liner-nél, még dágább is.

    -a peronra nem az van felfestve, hogy van-e légkondi a vagonban, hiszen minden vagon légkondícionált és fütött, hanem az van jelezve, hogy “ebben a vagonban alacsonyra vettük a fűtést/hűtést”.
    Ugyanis sok panasz volt, hogy télen túl melegek a vagonok, nyáron pedig túl hidegek, ezért a JR ezt úgy orvosolta, hogy szerelvényenként 1-2 vagonban nem fűtenek, illetve hűtenek annyira mint a többiben.

  • avatar
    morhange mondta:

    A peronon lévő festésre mennyire kell figyelni? Úgy értem, hogy ha nem állok oda ahova kell akkor annak lesz valami negatív következménye?

    Szerintem ez nem csak utazási kultúra kérdése. Ha megmondják, hogy a peronon hova kell álljak, akkor az a személyes szabadságom korlátozása, legalábbis én így érzem. Ehhez inkább alapvetően más nemzeti kultúra kell.

  • avatar
    Ibigoo mondta:

    Szép összeállítás :)
    A tokiói vonatokon két kézzel kapaszkodtál? :D

  • avatar
    pre-zli mondta:

    Hát itt rengeteg elképesztő dolog van. Kezdve azzal, hogy milyen rövid idő alatt mennyi mindent láttál! Gratula! (+irigység)

  • avatar
    JZ mondta:

    Nippori állomás 1:1 Sarajevo :D lásd: http://www.flickr.com/photos/prestwick/2898838526/

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    @Nyerges Norbert:
    Köszi a kiegészítéseket, úgy tűnik kellőképpen fáradt voltam, hogy pontosan rögzüljön a fejemben.

    @Ibigoo:
    Vagy egy kézzel, vagy nullával és budapesti metrós módon inkább nekidőltem a falnak/ajtónak. (Van egy csomó repülős képem is neked, majd kiválogatom azokat is és átküldöm.)

    @JZ:
    :-D

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    Kissé túlszabályozott világ :) , meglehetősen idegen a mi kultúránktól, azt hiszem. Az a zöld és piros vonal ledobta a szíjat :D , mindemellett a csökkentett klímás/fűtéses megoldás elismerésre érdemes találmány. Főleg az idősebbeket zavarja a légkondi levegője, sokan panaszkodtak már rá. Szerintem eleve azzal van a baj, hogy olcsón, igénytelenül készítik el a rendszert: túl kis átmérőben, ezért nagy sebességgel nyomják be a hideget. Úgy persze, hogy megfázik mindenki. Nem darált hús vagyunk egy hűtőházban :D

    A folyós-hidas kép oltári, a parton azokkal a régi házakkal! Nagyon jól tették, hogy meghagyták őket, ott – nélkülük kietlen, sivár modern csatornapart érzete lenne a helynek.

    Várom a folytatást :)

  • avatar
    disc mondta:

    Magyarországon meg minden szerelvény csökkentett klímás. Főleg a bkv-nál. “me fogy az áram/gázolaj” :D

  • avatar
    polamalu mondta:

    @mornange
    Nézd az, hogy a vonalak mennyire fontosak? Az ottaniak használják és nem is értik ha egy-egy külföldi (bár Tokióban talán nem) nem úgy áll be ahogy kell. Őket így nevelték. Szabályozott az életük ez igaz és nekünk talán furcsa is. Azt azonban nem lehet elvitatni, hogy rettentően hatékony, kulturált, pontos és jól szervezett a tömegközlekedés. Bárcsak nálunk ennek 1/1000-ed része megjelenne. Gratulálok IST, hogy sikerült. Hatalmas élmény Japán. Remélem nekem is lesz még lehetőségem.

  • avatar
    jenicel mondta:

    Hát ez nagyon nagy!
    Várom a folytatást!

  • avatar
    Benjibuu mondta:

    A kétszintes E4-est megcsinálta valamelyik cég H0-s méretben ? Keresgéltem a Google-ban de nem találtam, de lehet, hogy csak én voltam béna.. Pedig nagyon tetszene =).

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    Sajnos sem a Kato, sem a Tomix 2011-es katalógusában nem találtam H0-s E4-est, de még Shinkansent sem. Mondjuk ez nem meglepő, “odaát” a H0-nak meglehetősen alacsony a rajongótábora. Viszont a Tomix kínálatában van H0-s E231-es motorvonat, egészen jól is néz ki.

  • avatar
    Benjibuu mondta:

    Rendben, köszönöm =)..

  • avatar
    Nyerges Norbert mondta:

    Benjibuu:
    Kitartóan kerestem, de sajnos én sem találtam meg az E4-es Shinkansen-t H0-ban.

    Ennek ellenére ajánlom a következő aukciós oldalt, ahol bőven nézegetheted a H0-as japán vasútmodelleket:
    http://list4.auctions.yahoo.co.jp/jp/HO%E3%82%B2%E3%83%BC%E3%82%B8-%E9%89%84%E9%81%93%E6%A8%A1%E5%9E%8B-%E3%81%8A%E3%82%82%E3%81%A1%E3%82%83-%E3%82%B2%E3%83%BC%E3%83%A0/2084259580-category.html

    Egy kis segítség a navigáláshoz, a bal oldalon a legfelső menü a kategóriák, amik a következők:
    -mozdonyok
    -tehervonatok
    -JR, államvasút (a JR előtt)
    -külföldi vasút
    -magánvasút
    -villamos
    -alkatrészek
    -tereptárgyak
    -vezérlőeszközök
    -sínek
    -egyéb

    Jó nézelődést!

  • avatar
    Nygma mondta:

    Sziasztok,

    Irjatok már valamit az elmúlt napokról. Még akkor is ha nem teljesen vasúti vonatkozású.

    És természetesen a legjobbakat nektek ezekben a nehéz napokban.

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    Már kérdeztem én is e-mailben Norbit, szerencsére jól vannak. A többiről majd ő nyilatkozik, de szerintem nekünk nagyjából felfoghatatlan mi is folyik momentán ott (folyamatos földrengések, atomerőművek miatti veszély, stb.).

  • avatar
    Nyerges Norbert mondta:

    Sziasztok,

    Nem is gondoltam, hogy a vonatmagazin.hu -ra is be kell számolnom Japán jelenlegi helyzetéről. :)
    Azonban köszönöm az aggódást és az érdeklődést!

    Bár a földrenges után mára már majdnem teljesen visszaállt a “normális” élet Tokyo-ban, azonban még mindig vannak olyanok, hogy kb 5-10 percenkent megremeg a föld, amik persze kisebb rengesek, de sosem tudni, hogy melyik lesz kicsi és nagy.

    Ma reggel indulás előtt 3 nagyobb renges is volt.
    Valamint egy közepes, amikor épp a metróban voltam.

    Ha már vonatos oldalra írok:
    Épp elindult a szerelvény az állomásról, amikor is kb 2-3 méter megtétele után azonnal vészfékezett.
    Az egész állomáson megszólalt a vészjelző hang és a vezető is bemondta, hogy földrengest jelenztek a műszerek, addig nem tudunk tovább haladni, amíg nem jelzik, hogy biztonságos a továbbhaladás.
    Közben megszólalt az utasok telefonjának is a vészjelzője (akinek be van állítva), aminek külön hátborzongató hangja van, ráadásul a föld alatt egy zárt szerelvényben még menekülni sem tud senki sehova.

    Kb 2 perc várakozás után elhallgatott a vészjelző, majd még 2 perc és a vezető közölte, hogy megtörtént a biztonsági ellenőrzés és haladhatunk tovább, majd elindultunk.

    A földrenges Tokyo-ban viszonylag kicsi volt, így a föld alatt nem éreztünk semmit belőle.
    De az “élmény” így is leírhatatlan…

    Szóval a földrengesek még mindig folytatódnak.

    Az atomerőmű kapcsán egyenlőre úgy néz ki, hogy jól haladnak, azonban ma jött a hír, hogy Tokyo ivóvizében is kimutatták a radioaktív jódot.
    Bar mi nem iszunk csapvizet (egyebkent pedig tiszta nagyon), így közvetlen nem okoz problémát, de aggodalomra adhat okot ha így folytatódik.
    Remeljük csak átmeneti állapot és holnapra “elmúlik”.

    A cunami minket szerencsére nem érintett.

    Bár talán ez a legkisebb dolog, de a cunami teljes vasútvonalakat is lemosott, amiról egyenlőre nem tudni, hogy valaha újraindul-e.

    Összefoglalva, azon kívül, hogy folyamatosan mozog alattam az iroda és mar teljesen felkavarodott a gyomrom, jól vagyok.

    Mostanában mind az utóbbi napok kapcsan, mind pedig munka ügyben kicsit elfoglalt vagyok, így ez úton is elnézést kérek a japános vonatos cikkek megritkulása miatt!
    Ahogy sikerül visszatérni a régi kerékvágásba, bepótolom a hiányosságot.

  • avatar
    morhange mondta:

    Láttam youtube-n egy videót (amit természetesen most nem találok…) ami egy földalatti metróállomáson készült éppen egy utórengéskor. Az mindig ledöbbent, hogy mennyire nyugodtak az ott lakók. Épp az éjjel volt egy műsor a shinkansenről és mutatták, hogy kerülik el a kisiklást földrengés esetén. A műsor szerintem tavaly készült és a műsorvezető éppen azt mondta, hogy a japánok készülnek a nagy földrengésre, ami az eddigi adatok alapján időszerű.

    Az onnan érkező híreket a média igencsak feldoppingolja, mire ideér. Mást sem olvasni, mint egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.