Főoldal » Élménybeszámoló, Énblog, Érdekesség, Járműgaléria, Vasút

Tokyo Metro nyíltnap

nyergesn 2011 február 20 5 megjegyzés

Tavaly novemberben volt szerencsém meglátogatni egy nyílt nap alkalmával a Tokyo Metro Chiyoda-vonal Ayase-i kocsiszínt. Sőtt mi több, lehetett jelentkezni olyanokra, mint a vezetőállás megtekintése, az új szerelvény kiprópálása és a többi. (előzetesen levélben) Persze rengeteg jelentkező volt, így sorsolásra került sor, majd kiküldték a részvételre jogostó kártyákat. Nekem egy 3 vagonos szerelvény segítségével a kicsiszín beutazására (közben a szerelvény lemosása) kedvezett a szerencse. Leginkább erről a nyílt napról és náhány a Tokyo Metro-val kapcsolatos érdekességről szól ez a cikk jó sok fotóval ellátva.

Akkor hát kezdjük is az elején. Japánban rengeteg a vasútfan, jóval több mint ahogy én ezt eddig gondoltam és talán ezen cikket olvasók gondolják. Már a közeli állomásokon annyian fotózták az egyszerű, minden nap közlekedő szerelvényeket, hogy kész küzdelem volt feljutni a vonatra. Megérkezésem után pedig igencsak elgondolkodtam rajta, hogy most visszafordulok és hazamegyek.

Hogy miért is?

A rendezvényre bejutni vágyók száma lepett meg egy kissé, ugyanis kb 3 km-es (!!!) sor állt a kocsiszín “előtt”. Gondoltam ezt azért már nem akarom végigvárni, főleg, hogy a jegyem, amit fent említettem fix időpontra szól és így tuti elkések. Majd a tömeget irányító Tokyo Metro alkalmazotthoz fordultam segítségért, aki nagyon illedelmesen közölte, hogy amennyiben ilyen jegyem van, az különleges latogatónak számít, így nyugodtan kerüljem ki a sort és soron kívül menjek be.

Nagyon megörültem a hírnek és már vettem is az irányt a kocsiszín felé. Sajnos a tömegről nem készítettem képet, de a bejárat így festett.

Nem egy nagy szám a fotó, de ez egy átlagos napon teljesen üres terület.

Megérkezésem után rögtön mentem is a kártyámmal, hogy felszállhassak a “vonatomra”. Nagyon sokan szerettek volna felszállni erre a vonatra, azonban a meghívó hiánya miatt csak néhány ember tehette ezt meg. Határozottan örültem neki, hogy készültem a napra és így gond nélkül felszállhattam az “élményvonatra”.

Ezen az "úton" lehetett eljutni a vonatig.

A vasutasok mindenki előtt meghajoltak és megköszönték, hogy eljött. Itt kell megjegyeznem, hogy az egész rendezvény teljesen ingyenes volt és akik hamar érkeztek azok még ingyen ajándékokat is kaptak.

A vonathoz való eljutás közben készült fotó.

A tömeg ide már nem jöhet be, mert a vonatok ugyanúgy közlekednek, mint egyébként.

És íme a vonatunk, ami egyébként egy 5000-es típusszámú 3 vagonos motorvonat, ami a fővonal és a kocsiszín közeli megálló között közlekedik a felszínen kb 40 km/órás sebességgel.

Egy nem túl jó kép, amit az ablakból készítettem. Az Odakyu Vasút Romance-car becenevű "kék" vonata is ezt a kocsiszínt használja, hiszen hétvégenként és ünnepnapokon közlekedik a vonal teljes hosszán eljuttatva a kirándulókat a hegyekbe.

A vezetőállás.

Egy kép a vonat belsejéről. Az eltérő szjnű ülések a "fenntartott ülőhelyek", amik az időseknek, a mozgáskorlátozottaknak, a kismamáknak van fenntartva.

Kilátás a kocsiszín bejárata felé.

És el is indult a vonatunk. Igazából fotón nem lehet visszaadni az élményt, de érdekes volt, amikor olyan helyre juthat el az ember, ahová mások nem.

A felirat jelentése a zöld kereszttel: Fő a biztonság.

A járdára festett felirat: Állj meg! Nézz körül!

Pillanatkép a kocsiszjnben pihenő szerelvényekről.

A "vonatmosón" való átthaladáskor. Sokan videofelvétellel örökítették meg a nem mindennapi alkalmat.

Visszaérkezve az indulási helyre. A vasutasok mindenkinek egyesével köszönték meg a látogatást.

Visszaérkezésem után álljon itt néhány kép a kiállított járművekről.

Pályafenntartó vonatok.

Szintén csak meghívóval rendelkező vendégek mehettek a vonatokhoz közel.

Ez egyébként a Tokyo Metro legnagyobb kocsiszínje, így szinte megszámolhatatlanok a vágányok és váltók száma.

Egy régi szerelvény ami anno a vonalon közlekedett.

És akkor nézzük meg, mi is van abban a nagy épületben ahová a vonatok járnak.

Elsősorban hatalmas tömeg. (de ezt már lassan megszokom)

De vannak itt egyéb érdekességek is. Itt a dolgozók bemutatót tartanak a vagon felemeléséről és annak javításáról, amit a meghívóval rendelkező vendégek szintén kipróbálhattak.

Külön a rendezvényre kiállított alkatrészek, amik egyébként még használatban vannak.

Kis bekukkantás a látogatók elöl elzárt területre. Persze a fotózás nem volt a dolgozók ellenére egyáltalán.

Szerelőaknák.

Egyszerre több vonatot is javítanak itt, kell a hely bőven.

Álljon itt néhány kép, az itt használt vasúti eszközökröl és egyéb alkatrészekről:

Ezután tettem még egy kört a kocsiszín területén.

Az új szerelvény, ami akkor még újdonság volt, ma már közlekedik.

A kocsiszín menzája.

Természetesen a menzán is rengeteg vonatos újság volt, amit egyébként a dolgozók olvasnak.

Kilátás ebéd közben.

A régi szerelvény fentről.

Sínszállító vonat.

Mielőtt elindultam volna haza, meglátogattam a közeli felüljárót, hogy készítsek még néhány fotót.

A kocsiszín "eldugott" része.

Vonatok a felüljáróról.

Pár órával ezelőtt vonatban ülve járam be ezeket a vágányokat.

Ezután pedig elindultam haza, ami kicsit egyszerűbb volt, mint az ideút, de szintén eltartott egy darabig, hogy feljussak a vonatra.

Összefoglalva a rendezvény tetszett, de sokszor tényleg zavaró volt a rengeteg ember, ami miatt néha még normálisan fotózni sem lehetett. Sajnos a késői érkezésem miatt már nem kaptam Tokyo Metro-s ajándákot amit kicsit sajnáltam. Volt a helyszínen aukció is, ahol vonatalkatrészeket lehetett venni. Nem tudtam elképzelni, hogy otthon hova rakjam a masfél méter széles menetirányjelzőt, így kihagytam a vásárlást. (na igen a feleségem meg azt nem tudta elképzelni, hogy kifizetek egy vagyont egy “ócskavasért”)

Azt is meg kell itt jegyeznem, hogy a Metro dolgozói nagyon kedvesek voltak és még az olyanoknak sem szóltak, aki már szinte túlzásba vitte a kíváncsiskodást.
Egyébként a Tokyo Metro személyzete még Japánban is kiemelkedően utasbarát a hétköznapokban is. Néhény példa az érdekesség kedvéért. A vonat az alagútban való megállása előtt figyelmeztetnek, hogy a vonat meg fog állni, kérjük kapaszkodjanak. Az indulás előtt szintén megkérik az utasokat a kapaszkodásra, illetve a váltókon való átthaladás előtt is figyelmeztetnek. A megállás után azonnal mondják, hogy miért állt meg a szerelvény. (pl: megközeltettük az előttünk haladó vonatot) Egy perces késés esetén is bemondják, hogy elnézésüket kérjük az egy perc késés miatt. (természetesen ezt is indokolják) Utazás közben többször tájékoztatnak az áttszállási lehetőségekről, illetve ha az adott vonatot a gyorsvonat valamelyik allomason megelőzi, akkor időben szól a vezető, hogy itt szálljanak átt a gyorsvonatra akik sietnek. Természetesen megszámolhatatlanul sokszor megköszönik, hogy a Tokyo Metro-t választják az utasok. Ezek után már talán annyira nem is meglepő, hogy egy a fent bemutatott ingynes rendezvényt szervez a vasúttársaság.

Természetesen ha lesz alkalmam idén sem hagyom ki a rendezvényt, csak egy kicsit hamarabb érkezek. :)

Köszönöm a figyelmet!

Nyerges Norbert
3 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 5 (3 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


5 megjegyzés »

  • avatar
    morhange mondta:

    Jó látni ezeket a vonatokat úgy, hogy tényleg vonat külseje van, a rongálás helyett. Tetszik ez a nagy tisztelet az utasok felé.

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    Aztaaa :) Rend és pontosság mindenütt, legalábbis innen annak tűnik. Élőben gondolom azért nincs így. Nem zavaró néha ez a nagy szabályozottság? Vagy már megszoktad?
    Miket lehetett megvásárolni, mi volt a legfurcsább darab? Köszi az olvasni- és néznivalót! :)

  • avatar
    Marcell mondta:

    Szia!

    Itthon is kéne ez a rend és pontosság! Nem lenne akkor ennyi probléma ma a magyar vasúton! Nagyon tetszett az írásod egyébként, viszont nem fura az a méteres nyomtáv?

    Üdv Marcell

  • avatar
    IST mondta:

    Hű, ez jó lehetett. Azt azért megírhatnád, hogy ott milyen gyakran mossák a szerelvényeket. :-)
    Érdekes, hogy jóval kevesebben voltatok a mosós vonatban, mint amennyien befértek volna.

  • avatar
    Nyerges Norbert mondta:

    Köszönöm a hozzászólásokat!

    morhange:
    Azért néha itt is előfordul rongálás, amiről a vasúti cégek év végén kis kiadványokban tájékoztatják az utasokat.
    Azzel szemben én amit eddig láttam, az annyi volt, hogy a vezetőfülke mögötti üvegre valami olvashatatlan szöveg volt belekarcolva.
    Egyéb rongálást még nem tapasztaltam és a vonatoknak valóban vonat külseje van.
    Itt valahogy meg van az, hogy a vasúttársaságok tisztelik az utasokat, az utasok meg vigyáznak a vonatokra.

    LokottZsiraf:
    Persze neha akad egykét eldobott szemét, egykét nem odavaló dolog, de alapvetően valóban nagyon nagy a rendezettség és a rend, tisztaság.
    Engemet kicsit a “sok robot” effektus zavar néha, de már megszoktam.
    A rend nem igazan zavar, inkabb még a mai nap is csodálkozok, hogy hogy lehet ezt országos szinten így fenntartani.
    Igazából akkora volt a tömeg, hogy az aukció közvetlen közelébe oda sem tudtam menni (vagy csak nem voltam elég kitartó), így nem tudom pontosan megmondani, hogy mit lehetett megvásárolni.
    Csupán néhány dolog, amit láttam: a vezetőállás különböző kontrollerjei, menetirányjelzők, lámpák és egyáb kisebb alkatrészek, a vonaton anno kifüggesztett táblák, jelzések, stb.

    Marcell:
    Ott is vannak azért a Desiro-k, a Flirt-ök, stb, ami emlékeim szerint nincs megrongálva és tiszta is. (emlékeim szerint)
    Szerintem egyszerre kell müködnie annak, hogy jó minőségű a vasút és normális az utasok hozzáállása. (főleg egy olyan cégnél, amit leginkább az adóból fizetnek)
    Az elején fura volt a méteres (1067mm) nyomtáv, de most, hogy minden nap azt látom, a normál (1435mm) nyomtáv tűnik túl szélesnek. :)

    IST:
    Azt pont nem kérdeztem meg, hogy milyen gyakran mossák a szerelvényeket, de majd legkozelebb. :)
    Bár ahogy te is láttad, nem igazán tűnnek piszkosnak a szerelvények…
    A mosós vonatra annyian szállhattak fel, amennyi ülőhely volt.
    A vonat a sok váltón közlekedve igencsak mozgott és a vasúttársaság gondolom nem akart felelősséget vállalni ha valaki esetleg elesik és megsérül.
    Persze igaz az is, hogy szinte mindenki állt a vonaton.
    Bár így legalább kényelmesen el lehetett férni, nem volt tolongás.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.