Főoldal » Modellbemutató, Modellvasút, Modellvasúti hir, N

Ibertren (Re)start – N-es „Bicabina”

gxy 2011 március 20 2 megjegyzés

Szögletes üveggolyó

Az utóbbi években egyre-másra jelennek meg spanyol modellek 1:160-ban: például a Startrain 319.2, 319.3, 319.4 sorozatai, vagy a Hispatrén 333-asa, csak hogy azt a pár dízelt említsem, amikkel az EMD-motor kapcsán eleve szívesen egészítettem ki a gyűjteményem. Most az Ibertren is beszállt a versenybe és kihozta a 319.0 modelljét – igen hosszú idővel azután, hogy utoljára jelent meg új N-es dízelmozdony-modellel.

A „Bicabina” és az EMD Spanyolországban

Mielőtt részletesebben bemutatnám a modellt, essék néhány szó magáról az eredeti mozdonyról és annak gyártójáról. A 319-es (eredetileg 1900-as) sorozat beszerzése a 60-as évek közepén kezdődött, alig néhány évvel azután, hogy nálunk üzembe álltak a NOHAB-ok, közel ugyanazzal a főgépcsoporttal. Ebben a teljesítménytartományban nem ez volt a spanyol vasút első dízel-sorozata: amikor az első 1900-asok megjelentek, már egy évtizede üzemeltek ALCO-motoros mozdonyok. Az 1900-as sorozat tehát csak folytatta a megkezdett dízelesítést, ám a példányszáma a korábbi sorozatokhoz képest feltűnően nagy volt (103 darab), és mintegy megalapozta a spanyol vasút későbbi hűségét az EMD-motoros gépekhez (319.2–319.4, 333, 310).

Bár az első 1900-asok még a tengeren túlról érkeztek és közel azonosak voltak a volt jugoszláv államokban Kennedy néven ismert mozdonyokkal (EMD G16), a későbbi elterjedéshez az is nagyban hozzájárulhatott, hogy sikerült hazai üzembe hozni a további példányok gyártását: az akkori MACOSA-hoz, amely később nem kizárólag a hazai vasutakat látta el licencben épített dízelmozdonyokkal. Itt készült többek között a mai szlovén 644-es sorozat („Španka”), az Alstom Prima-platformra épült izraeli fővonali gépek, a brit 67-esek, vagy az NJ Transit PL42-esei, csak hogy néhány ismertebb példát említsek. A Valencia-i gyár jelenleg a Vossloh-csoport tagjaként működik, és a helyi és elővárosi járműveken és forgóvázakon kívül az ő nevükhöz kötődik az Euro3000/Euro4000 mozdonycsalád is, amely továbbra is EMD-főgépcsoportot használ (12/16-710, és AR11-es főgenerátor), és teljesítmény, megbízhatóság tekintetében évek óta elég magasra teszi a lécet Európa szerencsésebb országaiban (pl. Spanyolország, Portugália, Svédország, Norvégia).

A gyár ismertetése egy külön cikket kívánna – idővel talán ez is meglesz, de most essék szó magáról az 1900-as sorozatról! Mint említettem, a mozdonyok egy része közel azonos volt a jugoszláv Kennedykkel – ezeket a példányokat még La Grange-ban, a tengeren túlon építették. A Valenciában gyártott mozdonyok ugyanazt a főgépcsoportot használták, a G16-osokhoz hasonlóan mechanikus hajtású volt a motor hűtése és a vontatómotorok szellőzése, ám a G16-tal ellentétben két vezetőállásuk volt. Ezt tükrözik vissza a spanyol „Monocabina” és „Bicabina” elnevezések; az előbbi az amerikai G16-ra utal, az utóbbi a spanyol példányokra (EMD elnevezés szerint J16). A mi NOHAB-jainkhoz képest a Bicabina eléggé szögletesre sikerült, és járműszerkezete nem csak ebből a szempontból tért el a mi M61-esünkétől. A mozdonyszekrény oldalfalai ugyanis nem alkottak a főkerettel együtthordó egységet; a géptér fala ugyanúgy elemenként leemelhető volt, mint pl. a hazai V43-asoknál (az amerikai kifejezés erre a „cowl unit”, ellentétben az együtthordó mozdonyszekrényű „cab unit”-tal). További különbség a villamos fék: ezt már az Amerikából importált gépekbe is beépítették, és a további spanyol mozdonyokon is alkalmazták (egyébként a későbbi fővonali sorozatokban is).

A kezdeti 1900-as sorozat (az amerikai és az első spanyol gyártású gépek) összesen 103 mozdonyból állt, később a főgépcsoportjaik részleges újrahasznosításával készült a 319.2, 319.3 és 319.4 sorozat (ez utóbbiakat 1:160-ban ugye már ismerjük a Startrain-nek köszönhetően). Bár az újrahasznosítás tekintetében ellentmondók a források, mégis figyelemre méltó: a vasúton általában inkább a remotorizálás a gyakoribb, azaz a régi járműszerkezeti rész megtartása és új motor, erőátvitel beépítése. Itt, ha hihetünk a feljegyzéseknek, pont a hagyományos remot ellenkezője történt: éppen a motor maradt a régi. A későbbi 333-as sorozatnál ez már teljes egészében így történt: maradt a régi főgépcsoport és az erőátvitel is, és a járműszerkezeti részt cserélték le a Prima-platformra. Látványos érv az EMD-motorok mellett… A Bicabina-ra tehát akár úgy is tekinthetünk, mint egy hosszú, máig tartó sikertörténet megalapozójára – ki tudja, ha annak idején hajlandó lett volna az EMD nekünk is eladni 567-es motorokat, a Ganz története is másképp alakulhatott volna.

A modell

Az előbbiek után talán érthető, hogy nagyon örültem a hírnek, hogy az Ibertren kihozta 1:160-ban az első spanyol 1900-asokat. Megfelelő forrás hamar akadt az ebay.es-en (75 EUR), hétfőn megrendeltem, péntek estére pedig már a kezemben is tartottam a modellt.

Ami elsőre feltűnt, az a végletekig leegyszerűsített csomagolás: egyszerű papírdoboz, benne vákuumozott betét, abban pedig fóliába csomagolva ott a mozdony. Igen, kicsit puré, de – hála a fóliának – még mindig jobban védi a modellt, mint egy-két Life-Like vagy Athearn csomagolás.

Boxcab

A fólia széthajtogatásakor aztán látszik, hogy a folklór-hangulat sajnos beljebb is folytatódik: hát igen, messziről szép a gép, de közelről kicsit a 90-es évek Minitrix-színvonalára emlékeztet a kidolgozás. Nézzük tehát a részleteket!

Finta Derékszög József se tervezné letisztultabban a Vedlő Menyét-II. lakóparkot

Ami elsőre feltűnt, az a forgóváz: ez bizony ugyanaz a Flexicoil C2, ami a Bachmann SD45-jei alatt is van. A tengelytávok (egyébként helytelenül) szintén egyeznek a Bachmann-modellel. Hát igen, ezt egyértelműen a Kader művek gyártotta nekik, energiatakarékosságbul. Maga a mozdony egyébként elég jól, csendesen fut, ahogy az új Bachmann SD45-ök is, csak hát az ember egy Bicabina láttán nem ezt várja, hanem két Flexicoil GC-t, ami az összes többi 319-es alatt is van (és pl. a Startrain H0-t megszégyenítő részletességgel gyártotta le N-ben). Van egyébként pár félretett Startrain modellem; most már sejtem, mire használom fel az egyiket.

Bachmann returns

7 méter: fent az Ibertren-modell C2 forgóváza, lent a helyes GC a Startrain-féle 319-es alatt.

A Bachmann-modell példáját követve a vonókészülék itt se a forgóvázhoz van rögzítve, hanem a főkerethez. Helyes. Már amennyiben jár hozzá kulisszamechanika. Itt nem jár. Hombre! 2011-et írunk, legyünk már igényesebbek, por favor! Na mindegy, az átépítéssel egyszer majd ezt is pótlom, ahogy a gótvámpírfehér LED-eket is lecserélem villanykörte-színűre (nota bene, ehhez képest pár évvel ezelőtt a Startrainnek azért még volt arca sárga LED-eket rakni az amúgy máig felülmúlhatatlan modelljébe).

Mindezek mellett a kasztnival is bőven akad teendő, igaz, ez se alapvetően reménytelen. A burkolat két részből áll; külön leemelhető a főkeret fölötti rész, nagyjából az eredeti mozdonynak megfelelően. Amit mondjuk elrontottak, az a keret és a szekrény kapcsolata: ezt elég durva fülekkel oldották meg. Lehetett volna elegánsabban.

Kezi'csókolom! Ezt az Uruk-hai harcost Hegedűs néni küldte fel a házibulimba?

Néhány részletet látványosan elnagyoltak: nekik sem sikerült a villanyfék rácsa és ventilátora (ez az egy egyébként a Startrainnek se jött össze), és a motorhűtő rácsa sem túl mély. A vonóhorog és a levegős csatlások helyét is csak jelképesen modellezték le – talán ez a szerencse, így könnyebb lesz rárakni pár maratott, vagy huzalból hajtott kiegészítőt. Az is szerencse, hogy ilyen kidolgozás mellett nem kísérleteztek annak a dróthálónak a visszaadásával, ami a hűtőzsalukat fedi, így legalább tisztán fölé lehet ragasztani egy vékony műszálas szövetet, vagy fémrácsot, utána pedig a feszítőkeretet. Kicsit mókás a festett géptérablak is – nem baj, majd a tűreszelő odahat.

Széjjpöjgő, de nem pöjög: fent az Ibertren-modell, lent egy Atlas SD24 – nagyjából ilyen ventilátor kellene a villanyfék fölé is.

Ami viszont példás, az a festés és a feliratozás. Élethű színek, éles, igen részletes feliratok, még a tető és a főkeret halvány koszolását is jól eltalálták, rátehetik a dobozra az „approved by Dan Gregory” pecsétet ((C) Vonnegut).

A dukkó üt: Nóniusz Tibor sok helyen nem volt méreten, de a festés és a feliratozás jól sikerült.

Bár sikerülhetett volna jobban is, összességében azért jó modell az Ibertren-féle Bicabina: messziről nézős alkalmazásban rögtön használható, kényesebbeknek meg viszonylag jó kiindulási alap. Örvendetes, hogy újabb európai EMD-motoros mozdony kapható N-ben, és remélem, hogy a spanyolok az eddigi tempóban haladnak tovább. Két új cég után a régebbi N-es múltra visszatekintő Ibertren is visszatért az aktív gyártók közé. Valamelyikük talán előáll a Monocabina-val is N-ben, de nagyon remélem, hogy ezt inkább a Startrain fogja megtenni.

2 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 5 (2 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


2 megjegyzés »

  • avatar
    crash mondta:

    75 Euróért ez egy igen jó modell. A többi európai gyárnak volna mit tanulnia.

  • avatar
    gxy ( a szerző ) mondta:

    Nna, várnom kellett volna ezzel a cikkel. Ma reggel előkotortam a rajzot a gépről, és „ekkora” gyesznóságok derültek ki. Az egész modellt centis nagyságrenddel meghosszabbították, hogy aláférjen a Bachmann mechanika, aminek a szélső tengelytávja még így is észrevehetően nagyobb, mint az igazi 319.0-nak.

    Szerencsére nem arányosan nyújtották a modellt: a géptér egész jól hozza az eredeti méreteket, és csak a vezetőállások oldalfalai hosszabbak. Ha sok időm lesz, átépítek egyet, aztán majd írok róla cikket.

    Szóval erről inkább ne vegyen példát a többi modellgyártó, és nagyon-nagyon remélem, hogy a Monocabina-t tényleg nem az Ibertren hozza ki.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.