Főoldal » Lapszemle, Könyvbemutató, Vasút

Japan Railfan Magazine #600

IST 2011 március 22 12 megjegyzés

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én ha meglátogatok egy országot, akkor megpróbálok körbenézni vasúti magazin fronton is. A japánok egyik hírek vasúti magazinjával, a Japan Railfan Magazine-nal viszont már azóta szemezek, hogy megtudtam az Ian Allan brit könyvkiadótól és -forgalmazótól is lehet belőle rendelni. Az ára azonban elborzasztott, 18 fontot mindig sajnáltam érte kiadni. December végén aztán Japánba vetett a sor, ahol több más magazin mellett sikerült szert tennem a JRM 598. számára. Ez a sajtószemle azonban mégsem erről szól, hanem a február végén megjelent 600. számról amely Nyerges Norbi segítségével jutott el hozzám.

Úgy voltam vele ugyanis, hogy ezt mindenképpen meg kell szereznem: egy havilapnál a 600. szám annyit jelent, hogy már ötven éve adják ki a magazint, ami eléggé hosszú idő. Ennek köszönhetően így most már tele vagyok matricával, a magazinban ugyanis megtalálható volt néhány darab ezt ünnepelve, talán majd kiteszem valahova. Az újságban minden hónapban van poszter, az egyébként A5-ös magazinból kihajtható egy 3 lapnak megfelelő hosszúságú kép. Egyik oldalán nem is lehetne más mint a zsír új E5-ös motorvonat (ez a jármű van egyébként a borítón is), a másik felén pedig a legutóbbi 100 lapszám borítója. Ki is néztem magamnak párat közülük, hogy melyiket lenne jó beszerezni (például azt amin a villamosaim valós változata szerepel), a borítón található jármű ugyanis részletesen szerepel a magazinban is.

Ennek nyomán az ehavi szám egyik főszereplője az E5-ös motorvonat, a Shinkansen család legújabb tagja. A dolog azért is érdekes, mert már 3 hónapja bő terjedelemben számolnak be róla és még mindig van mit írniuk. Jelen esetben a technikai adatlap mellett a 10 kocsi szerelvény mindegyik egységéről van fotó egy-egy leírással, hogy mit kell tudni az adott darabról, valamint oldalnézeti rajz illetve felülnézeti rajz az utastérről, fotók a belsőről a különböző osztályok mellett még a WC-ről is, de a vezetőállás bemutatása sem maradhatott ki két kép erejéig. Hasonló összeállítás van egyébként a 253-1000 sorozatú villamos- és a Kiha100-as dízel motorvonatról is, rövidebb pedig az 5000-es sorozatú villamosról, valamint a 12000-es sorozatú villamos motorvonatról ami még csak terveken, rajzolt verzióban létezik. Megjegyzem az E5-ös visszatér a reklámok között is: a magazin végében 10 oldalon kapunk pontos jellegrajzokat, oldalanként egy-egy kocsiról oldalnézetben, felülnézetben a járműbelsővel, szembenézetben, valamint alulnézetben(!).

Az 50 év tiszteletére képek segítségével felsorakoznak a japán vasút elmúlt fél évszázadának ikonikus vonatai, valamint egy lenyűgözően színes 54 oldalas összeállítás erejéig 5 éves periódusokra gyűjtve bemutatnak jópár érdekességet, fontosabbnak minősített eseményt a vasútról, hozzácsapva néhány akkorra jellemző vonatnak a rajzát és pár technikai adatot róluk. Komolyan remek kis anyag, például 1971-1975-ig azt tartották fontosnak, hogy bővült a Shinkansen hálózat (és mellé persze ott van a 0-s sorozatú járgány képei, adatai és rajza),  a tokiói  “bejárós” vonatok hálózata bővült öt irányban (113-1000 sorozat), új éjszakai vonatot vezettek be amely magasabb komfortot nyújt (25-ös kocsiosztály), megjelenik a 381-es Shinano motorvonat expressvonati szolgálatban, a vasút a 100. évfordulóját ünnepli Japánban amivel együtt jár a gőzösök kivonása a forgalomból (D51-es és C57 135-ös gőzösök).

A további tartalmat tekintve élménybeszámolóként kapunk egy tesztutazást az N700-as Shinkansenen, tolatógépeket, alagútépítést az 1900-as évek elejéről, művészinek beállított (de szerintem csak csúnyára agyonfotosoppolt) fotókat, a Bandai féle hossztorzított N-es modellek közül a 0-s sorozatú Shinkansen bemutatását, és egy csomó infót arról, hogy mi történt az előző szám megjelenése óta a vasúton.

Kézbe fogva a magazint érezhető a tartalmasság: 701 grammot nyom, mondjuk igen jó minőségű és normális vastagságú papírra lett nyomva. 230 oldalig megy a lapszámozás, de ebben nincs benne a magazin végén található mintegy 40 oldalnyi reklám illetve tartalomjegyzék az elmúlt számokból, na meg a fentebb is említett jellegrajzok. Az ára 1200 jen, ami átszámítva 2800 forint, tehát nem olcsó (de még mindig kevesebb a 18 fontnál). Megvásárlása számról-számra nem célszerű, ugyanis a súlya miatt jelentős, akár 2-3 szoros postaköltség tud rárakódni, szóval célszerűbb inkább összegyűjteni pár számot és úgy elpostáztatni ide. A nyelve a lapnak nyilvánvalóan japán, de már a képanyaga is olyan, hogy megéri átlapozni.

(A képek miatt elnézést, de az újság fűzött és nem akartam ennél jobban kihajtani a lapokat, megtörve ezzel a gerincét.)

0 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 5 (0 votes, average: 0.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


12 megjegyzés »

  • avatar
    JZ mondta:

    amilyen vasúti kulturális örökség van itthon, Ganz, megszűnt vonalak, elcsatolt területek vasútja, városok villamosközlekedése…simán lehetne belőle egy hasonló méretű, és igényességű lap. szó nélkül megadnék érte kétezret.

    ui.: ugyanitt munkatársakat felveszünk induló vasúti folyóirathoz

  • avatar
    bigboy mondta:

    ugyanitt munkatársakat felveszünk induló vasúti folyóirathoz

    Minek? A jo magyar szokás szerint ugyanis nem a lap tartalma lesz a téma, hanem, hogy ki szerkeszti, irja. :-( (
    Már a két létezö lap is rengeteg ganét vert fel – ezt akarjátok felülmulni?

  • avatar
    bigboy mondta:

    Amugy persze gratulálni kell a japánoknak. Nemsok ilyenkoru lap van a világon.
    Persze a többszáz millios országban talán könnyebb tulélni, vagy a vasutbarátok sokkal inkább lojálisak a hobbijukhoz és a lapjukhoz. Enélkül reménytelen az ilyen hosszú pálya.

  • avatar
    JZ mondta:

    @bigboy: ezt akarom elkerülni. mondjuk a vonatmagazin.hu-t szívesen látnám nyomtatott formában, mivel nem arról szól, hogy melyik oszlopmászó huszár képe kerül be. :)

  • avatar
    bigboy mondta:

    Sok sikert!

    De elöbb csinálj egy komolyabb piackutatást, mert sokszor csalnak a WEB-es forumok. (Itt is jo lenne tudni, hogy hányan irják és olvassák a blogot).
    Egy nyomtatott magazin ugyanis nem olcso mulatság, megbukni meg kár lenne.
    Nem is tudom, miért nem publikálnak az itteni szerzök valamelyik nyomtatott ujságban? Ennek a cikknek is ott (is) lenne a helye.

  • avatar
    JZ mondta:

    nem vagyok én olyan jó üzletember….inkább cikket írnék (ha lenne időm rá :/ )

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    Nekem most már lassan furcsa lenne papír alapú dolgot csinálni, pedig én is szívesebben olvasok rendes újságot mint netes cikkeket. A készítéssel viszont csupa macera van, elég csak a határidőkre gondolni na meg egyes főszerkesztők hatalmi vágyára és kivagyiságára. Míg itt a weboldalon megtehetjük azt, hogy ha nincs témánk vagy kedvünk vagy időnk akkor nem írunk és reménykedünk abban, hogy másvalaki feltesz valami érdekesebb anyagot, addig egy papíralapú terméket mindig ki kell tölteni és lehetőleg nem kamu cikkekkel. Ráadásul ezt lehet hobbiból, szeretetből csinálni munka mellett, rendes újságot viszont nem, az anyagiakról már nem is beszélve. Nyilván ha lenne havonta 5-10 milla ablakon kidobható pénzem akkor lenne papír alapú vonatmagazin is, de sajnos nincs.

    @bigboy:
    A szerzők közül többen is publikáltak rendszeresen újságban, az egyik itthoni vasúti magazin elindulásában ketten segédkeztünk. De az már régen volt.
    A honlapunkon meglehetősen népes azok száma akik cikkírói joggal rendelkeznek, időnként szoktak is feltenni többen is egy-egy cikket. Az a jó szerintem a vonatmagazinban, hogy nincsenek határidők, nincs kötöttség, mindenki írhat arról amit szeret, így ha a 8. cikk jön mondjuk a brit vasútról akkor a nyolcadik jön, személy szerint én örülök mindenfajta olvasnivalónak. Azt azonban látni kell, hogy mostanában inkább az a divat, hogy saját oldalakat csinál boldog-boldogtalan, amit aztán évente kétszer-háromszor frissít. Véleményem szerint úgy nem lehet nagy látogatottságot elérni, míg ha azt a két-három írást egy összefoglaló honlapra tenné fel (mint például a mienk is), akkor azért csak-csak több olvasója lenne. Már ha ez a cél, sohasem lehet tudni kit mi visz rá arra, hogy interneten publikáljon. Nyilván pénz ebből nincs.

    @JZ:
    Cikket ide is lehet ám írni, szívesen látunk mindent.

  • avatar
    JZ mondta:

    mondasz valamit uram, lehet ki kellene vennem 2-3 nap szabadságot, meg pár doboz sört, jutnék is valamire :)

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    A sör többet segít cikkírásnál mint a szabadság, azt bizton állíthatom. :-)
    De 2-3 nap nem kell, annyi idő alatt beleőszül az ember a cikkbe és legközelebb inkább nem is vág bele. Először érdemesebb kisebb témákkal kezdeni, aztán ha bejön a publikálás, örömet okoz az ha látod hogy olvassák és esetleg kommentálják is, akkor érdemesebb belevágni nagyobb témába. Ezzel persze nem lebeszélni akarlak, sőőőt.

  • avatar
    morhange mondta:

    Szerintem is így van, ahogy IST írta. Papírtól pedig szabadulnak meg ahol már nincs igény rá, ma a legtöbb embernek nincs ideje/lehetősége újságokat hordozgatni és olvasgatni, tehát marad a net, amin még keresni is lehet, ami szerintem nagy előny (mármint nem pénzt, hanem a “keresőmezőre” gondoltam természetesen). Másrészt pedig a számokat nézve sem érné meg, nézzük csak hány lakosa van az országnak, abból hányat érdekel a vasút és abból hány fizetne újságért.

    Személy szerint azt szeretem a vonatmagazinban, hogy változatos az írásmód, nem mindig ugyanaz ír, így eltérő lesz kicsit az előadásmód a cikkek közt, ami a változatosságot hozza, amit én kedvelek.

    Például mostanság megszaporodtak a Japánnal kapcsolatos cikkek itt. Közben meg jött a nagy hírtömeg a földrengés miatt médiában. Ezért elkezdtem érdeklődni a Japán vasút iránt és számos érdekes dolgot tudtam meg és ez szerintem nagyon jó.

  • avatar
    bigboy mondta:

    Részben igazatok van, részben viszont nagyon nagy baj, ha ilyen irányba fordul a publikálás.

    A NET hatalmas elönye egyben a legnagyobb hátránya is – egyszerüen egyre nagyobb szemétdombbá válik (most nem az itteni cikkekre értem), amit egyre többen kerülni fognak.
    Lásd a Wikipediát – pedig azt még szerkesztik is – mennyi benne a marhaság.
    Az irott (nyomtatott) irásmüvek rendszerint átmennek némi szürön (szerkesztö, szedö) és visszavonhatatlanul megmaradnak. Ez a netes cikkekre sajnos nem érvényes.
    Itt jönnek meg mennek a jobbnál rosszabb blogok, igen gyakran önkényes a közlendö – söt már azt is hallottam, hogy vannak felkért (fizetett?) bajtokozok is (akik gyakran értéktelenné teszik mások sok éves munkáját).
    Sajnálom, de számomra egy netes ujság messze nem ugyanannyit ér, mint egy nyomtatott.
    A net remek a hirek, biztos informáciok számára, de értékesebb irodalmi (lehet az akár vasuti) informáciok el nem évülö gyüjteményére aligha alkalmas.

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    @bigboy:

    A szeméttel sajnos nem lehet mit csinálni, jól írod, valóban tud ez hátrány is lenni. A nyomtatott sajtóval sem jobb a helyzet, tudnék mutatni olyan szerkesztő által agyonlektorált cikket ami pont az ellenkezőjét mutatta be a végén, mint amit a szerző le akart írni és láttam már olyat is sajnos, amit egyszerűen lenyúlt a szerző a netről, beleírt két mondatot és lehozta a sajátjaként. :-(
    A netes újság vs. nyomtatottal nem vagy egyedül én is jobban szeretek papírról olvasni, lapozgatni mintsem a monitort bámulni órák hosszat. Egy papír alapú magazinhoz viszont sok-sok pénz kell, amíg ezzel nem rendelkezünk, addig maradunk a neten. :-)

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.