Főoldal » Címlap, Élménybeszámoló, Vasút

Utazás Félixfürdőre

Tastam 2011 március 25 5 megjegyzés

Március 6-án, vasárnap Nagyváradra utaztam, hogy egy kisebb társasághoz csatlakozva beutazhassam a Félixfürdőn át Kodróig vezető vaspályát. Az akció apropója az volt, hogy éppen egy évvel korábban indította újra a Transferoviar Group nevű magántársaság a nevezett vonalon a forgalmat. Az egykori Nagyvárad-Belényes-Vaskohi HÉV ezen részén ugyanis a CFR – egy földcsuszamlás okán – kb. egy évtizede leállította a vonatközlekedést. Az odautazás kissé izgalmasra sikeredett, mivel a nemzetközi vonattal gond adódott. A Hargita IC mozdonyvezetője ugyanis Karcagtól nem vállalta tovább a vontatást, a gép azonban mozgásképes maradt és el is távozott. Mi meg ültünk a lassanként kihűlő szerelvényben és vártuk a mentőangyalt, vagyis az értünk küldött M41-est, amely normál esetben csak Püspökladányban került volna a vonat élére. Közben két tehervonat és egy Traxx-vontatású IC is megelőzött, de végül közel egyórás késéssel mi is folytathattuk az utat. A késésből Nagyváradra félóra lett: az elmaradt ladányi gépcsere miatt lerövidült a tartózkodás és a határon is gyorsabban átjutottunk. Jólesett, hogy bár az anyaországból egymagam érkeztem az eseményre, a nagyváradi pályaudvaron “fogadóbizottság” várt. Pedig ez nem holmi “pénzes” rendezvény volt, mindössze a két tucatnyi érdeklődő egyszerű utazása egy menetrend szerint közlekedő vonattal.

A Nagyváradra érkező vasútrajongó első útja általában az első vágány elrekesztett részén kiállított gőzmozdonyhoz vezet. A Resicán osztrák licensz alapján épített, rendkívül attraktív megjelenésű vasparipát anno dacumal működés közben is láthattam, hiszen a 142.044 részt vett az emlékezetes angyalföldi járműparádén. Nagy kár, hogy ma már csak statikus kiállítási tárgy.

Kissé távolabb, a váltóállító központ alatt egy mozdony álldogált, majd kisvártatva “kiszaladt” Biharkeresztesre egy újabb gyorsvonatért. Számos gépmenetet és az utasoknak némi időt lehetne megspórolni, ha a Püspökladányban a vonat elejére állított M41-es (legalább) Nagyváradig jöhetne. Ez azonban, Unió ide, vagy oda, jelenleg nem lehetséges.

A Hargita IC késése arra legalább jó volt, hogy kevesebbet kellett várni az “ünnepi” vonat indulására. Hamarosan be is érkezett a szerelvény, mégpedig feldíszítve. Romániában az ilyesféle ünneplésnek nincs hagyománya, így ne gondoljon senki nagy dologra, csupán két (román) nemzeti színű zászlócska került a keletnémet eredetű motorkocsi orrára.

Érdekes szabály, hogy a csak fénysorompóval biztosított átjárók előtt, függetlenül hogy az működik, a vonat megáll és csak a kalauz fedezete alatt indul tovább. Ez sajnos csak tovább hosszítja az amúgy sem túl gyors ütemű utazást. A pálya nem éppen jó állapotú, a szépen felújított, kényelmes ülésekkel szerelt 79-es (LVT) igencsak zötykölődött az úton.

A vonal jelenleg beutazható szakaszának végpontja Kodró (Cordau). A továbbvezető pálya megvan, azonban a forgalom nélkül elmúlt évtized nem múlt el nyomtalanul felette. Maga a település talán két kilométerre fekszik, az oda vezető földút ilyenkor merő sár. Nem túl vonzó alternatíva a vasút errefelé a kényelmes, háztól házig guruló személygépkocsi ellenében.

A személyvonat hamarosan indult vissza. A kirándulás résztvevőin kívül nem utazott senki – helybéli – a vonaton, így akár fotómegállást is lehetett volna tartani. Azonban a romániai viszonyoknak megfelelően végig a pálya mellett szorosan, a vágány mindkét oldalán bozótsáv húzódik, azon kívül több helyen a magas belvíz miatt kisebb tavak csillognak, illetve feneketlen a sár.

A 79-es sorozatú motor- és mellékkocsi a volt keletnémet vasút, a DR járműparkjából származik. Arrafelé ez a járműtípus már nosztalgiának számít, itt még valóság. Belső tere meglepően kényelmes, a kellemes zöld színű szövetülések alatt tiszta padló várja az utasokat. A vasút állapota azonban nem túl jó, ezért az utazás meglehetősen imbolygó, döcögős.

Érdekes ennek a vonatnak a menetrendje, hiszen másfél órás tartózkodás van részére előírva Félixfürdő (Băile Felix) megállóhelyen. Így aztán nyilvánvaló, hogy Kodróból senki nem indul el vele Nagyváradra. A megálló peronja az általános romániai viszonyoktól elütő módon széles és hosszú, méltó módon a hely népszerűségéhez. Az állomásépületet nemrég újították fel. Jegykiadás nincs, a tikettet a kalauz adja.

A hosszú tartózkodás arra mindenesetre jó volt, hogy tehettünk egy kellemes sétát Félixfürdőn. Kicsiny település, ahol élesen, jól láthatóan elkülönül a régi falu és a modern, nagyvonalú szállodákból álló üdülőváros. Igen kellemes benyomást tett rám a neves fürdőhely, el tudnék itt képzelni akár egy egész heti tartózkodást is – természetesen a környékre tett kirándulásokkal fűszerezve…

Visszaindulás előtt néhány “civil” utas is csatlakozott hozzánk, minek következtében a már a motorkocsi sem maradt üresen. Az volt Nagyvárad-Belényes-Vaskohi HÉV Váradvelencén ágazott ki a kolozsvári fővonalból, most ezt az állomást Nagyvárad Keletinek (Oradea Est) nevezik. Mögötte terül el a hatalmas kiterjedésű rendezőpályaudvar, melynek nagy részén leállított tehervagonokat tárolnak.

Nagyváradra érkezés után még volt némi időm, így kiballagtam a Kolozsvár felőli bejáratot áthidaló felüljáróhoz, hogy néhány képet készíthessek. Sajnos március eleje lévén, délután öt óra tájban a fényviszonyok már nem voltak túl jók, már csak azért sem, mert közben a nap is kisütött. Azért kihasználtam a lehetőséget és lekaptam a Kolozsvárra induló, Desiro motorkocsi alkotta személyvonatot.

A kodrói “ünnepi” vonat, mint már említettem, a szépemlékű DR örökségeként került Romániába. Szintén a keletnémet vasútra emlékeztetnek a “tengeralattjáró” (U-Boot) becenevű mozdonyok, melyeknek külön érdekessége, hogy a sorozatot a bukaresti mozdonygyár építette. A németeknél nem túlzottan sikeres gépek közül néhány hazatért és a Logistic Services Danubius nevű társaság színeiben kelt új életre.

Utazásom hamarosan véget ért, egy nem túl mozgalmas, viszont nagyon kellemesre sikeredett nap végére értem. Hátravolt még a hazautazás, ami bármiféle említésre méltó esemény nélkül zajlott le, s a végén pontosan a megígért időpontban toppantam be lakásom ajtaján. Úgy gondolom, nem ez volt az utolsó utam Nagyvárad környékére, s remélem, egyszer Kodrónál tovább is utazhatok a Nagyvárad-Belényes-Vaskohi HÉV kanyargós vonalán.

2 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 5 (2 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


5 megjegyzés »

  • avatar
    crash mondta:

    Milyen szerveződés volt az út. Szívesen csatlakoztam volna….

  • avatar
    Tastam ( a szerző ) mondta:

    Az index fórum balkáni topikjára jegyezte be egy nagyváradi vasútbarát fiatalember. Számunkra nem érdekes, de román fórumon is szerepelt a felhívás, így a résztvevők kb. fele-fele arányban beszéltek magyarul, ill. románul.

  • avatar
    IST mondta:

    Szerintem nem baj, hogy nem volt túl mozgalmas a kirándulás, azért így is jó élmény lehetett. Köszi a beszámolót, egyszer el kellene mennem arrafelé is.

  • avatar
    trainmodeller mondta:

    A tévében láttam csak egy beszámolót erről, nagyon tetszett a vonal.
    Örülök, hogy volt hazai résztvevő is, annak meg pláne, hogy meg is osztotta ezt.

  • avatar
    budai mondta:

    Érdekes lehetett ez a menet. Ha lenne legközelebb valamilyen erdélyi vonatozás és nem gond, ha közhírré tennéd lehet rámozdulnánk páran. Nekem egyelőre elég hiányos erről a vidékről vonatos ismeretem. Eddig csak terv maradt, hogy elugrok Aradra megnézni a gépeket csak nem tudom, hogy az állomási fotózáshoz mit szólna a közeg?
    Köszi a beszámolót.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.