Főoldal » Élménybeszámoló, Vasút

A losonci vasút

Tastam 2011 április 12 3 megjegyzés

Mindig szívesen veszem elő a régebbi felvételeimet, hiszen jól esik visszaemlékezni, újra látni a mára már nem létező járműveket, vagy összehasonlítani a helyszínt a jelenlegi kinézetével. Most azonban az örömömbe kis üröm is vegyül, hiszen szomorú apropóból nyúltam a fotógyűjteményemhez. A szlovák vasút (ŽSSK) több vonalán korlátozza, vagy megszünteti a vonatforgalmat, ezek egyike minket is érint. A Somoskőújfalu – Fülek határátmenetről van szó, melyen 2011. május 1-jén már nem indul meg a személyforgalom. Pedig itt már a ’80-as években is jártak nemzetközi személyvonatok Salgótarján, később Hatvan, illetve Budapest és Losonc között. E relációban igen korán megvalósult a napjainkban keményfeltételekhez kötött mozdonycsere nélküli közlekedés: a Csehszlovák Vasút (ČSD) Búvárjai néhány éven át eljöttek egészen Hatvanig, ugyanakkor a hatvani M40-esek Fülekre is elvetődtek. Később M41-esek jártak a szlovákiai elágazóállomásig, sőt egy évben tovább is, amikor az eleve kudarcra ítélt Hatvan – Fülek – Bánréve – Miskolc személyvonatokat vitték végig egy géppel. Az utóbbi időkben már csak szlovák Bz-k jöttek át a hazai üzemváltó állomásig, májustól pedig már azok sem járnak. Jómagam többször is kihasználtam ezt az utazási lehetőséget, lássunk hát párat az 1987, illetve 1989 nyarán készített fotóimból!

Ez a kép még “hazai pályán”, azaz Somoskőújfalun készült. A délutáni, Fülekről beérkezett és a visszainduláshoz már felkészült M152-es sorozatú motorkocsit a hatvani személyvonat ablakából, suttyomban készítettem, a fotó minősége meg is felel e ténynek. Azonban ne felejtsük el, hogy akkoriban itt még szigorú határállomás volt, zsúfolva hivatalos szervekkel, akik valamiért allergiásak voltak a fotóapparát látványára…

Már odaát vagyunk, Fülek állomás bejáratánál. Az elöl látható sínpár az egykori MÁV-vonal, míg a T679 1060 vontatta tehervonat Bánréve felé halad. A Magyar Államvasutak első vasútja nem túl szerencsés, hiszen Trianon kettévágta, majd a közelmúltban a rossz gazda felhagyta a kiindulási állomását, most pedig személyforgalmi szempontból kettévágják. A Bánréve felé vezető pálya egyébként szűk, 180 fokos ívvel visszafordulva a háttérben látható hegyvonulat előtt halad tovább.

Az állomás felé menet, már a pályaudvar első kitérőinél sikerült lencsevégre kapni az állomási tolatómozdony szerepét betöltő T669 1127-est, amint éppen egy személyvonati szerelvénnyel húz ki. Az állomást elhagyó két vágány mellett, az előtérben – emlékeim szerint – még egy sínpár húzódott, aminek végén az előző fotó bal szélén “kukucskáló” személyvagon állt. Úgy vélem, napjainkban már nincs folyamatos tolatószolgálat a Magyarország felé eső utolsó állomáson…

A ČSD kelet-nyugati viszonylatban közlekedő személyszállító vonatait Búvárok továbbították, a vonatok egy részének Fülek volt a végállomása. A jellegzetes formavilágú és színű szerelvények akár hat-nyolc kocsiból is álltak, a mozdony mögé sok esetben paklikocsit soroztak. A fotó vélhetően egy gyorsvonat érkezését örökíti meg, mivel a T478 3221 után négytengelyes poggyászkocsi látható. Mögötte egy Magyarországon – valószínűleg Cegléden – feladott különleges küldemény várakozik.

Az állomásépülettel átellenben elterülő vontatási telepen igen nagy élet folyt még 1989-ben. Az előtérben álló Szergej már az új ruhájában feszít, vagyis a ČSD-nél bevezetett új szabványnak megfelelően van fényezve. Hátul pedig egy 556-os sorozatú gőzlokomotív fedezhető fel. Az öreg vasparipa természetesen már nem volt üzemképes, a hajtórudazatától megfosztott gépezet, melyre különböző csövek futnak fel, valószínűleg fűtőmozdonyként funkcionált. A hátteret napfényben fürdő hegyvonulatok koszorúzzák.

A Pozsony és Kassa közötti gyorsvonatok alapvetően a villamosított fővonalon közlekedtek, a ČSD azonban a két nagyváros között a déli határ mentén átszelő vaspályán is indított közvetlen vonatot. Ezeken a vonatokon végig nem utazott senki, hiszen menetideje a hegyvidéki vonalvezetés és a dízelvontatás miatt lényegesen hosszabb volt a másik relációnál. A vonatokat sok esetben két Búvár továbbította, mint ez a füleki vár alatti Zastávka megállónál készített fotó is bizonyítja.

A régió egy különleges vasútja volt a Losoncról Nagykürtösre (Veľký Krtíš) vezető sínpálya. A vonatok ugyanis Magyarországon át érik el a bányavárost, a MÁV-vonal Ipolytarnóc és Ráróspuszta közötti szakaszát a ČSD építette ki magas tengelynyomásúra. A személyvonatok a magyar területen megállás nélkül áthaladtak, ám az 1990-es évek közepén már csak az utolsó szlovák megállóig, Kalondáig jártak, ma már addig sem. A fotón látható, szólóban közlekedő M152 0530 éppen arról a vonalról érkezik Losonc állomás bejáratához.

A ČSD nevezetes Pomeranč, azaz Narancs becenevű dízelmozdonyát normál üzemben mindössze egy alkalommal volt szerencsém látni, akkor természetesen már nem az eredeti színezésében mutatkozott, hanem a csehszlovák vasút egyenruháját viselte. A rövid tehervonat a fentebb ismertetett vonalon közlekedett, de hogy Magyarországon áthaladt-e, vagy csak valamelyik közeli állomásig jutott el, nem tudom. Nagykürtösön egyébként barnaszenet bányásznak, ezért volt fontos oda vasutat építeni.

Igazi autentikus hangulat Losonc állomáson 1987. nyarán. Hogy az ütött-kopott T669 0053 tolatós tehervonatot továbbított, avagy állomási tolatószolgálatot teljesített, már nem tudom, mindenesetre a ČSD-re jellemző zöld színű személyzeti kocsit nem látunk a gép mögött. Személyzete talán csak egy kávéra, vagy hideg üdítőre ugrott be a forgalmi irodában, a vezetőfülke ajtaját nyitva hagyva a nagy melegben, kihasználva azt az időt, amíg a Hatvan felé induló személyvonat kihalad az állomásból.

Losoncnál már nem olyan szép a táj, a hegyek távolabb vannak, mint Füleknél. Viszont messzire ellátni, és kiválóan le lehetett fotózni a T478 4055-ös pályaszámú Búvárt, amint szép hosszú, nyolc kocsiból álló szerelvényével Losonc állomáshoz közelít. Közvetlen a gép után látható a fentebb már említett kéttengelyes poggyászkocsi. A képen kiválóan megfigyelhető a mozdony jellegzetes, előreugró szélvédője, a “búvárszemüveg”, amelynek becenevét is köszönheti.

Losonc elágazóállomás: a már említett nagykürtösi vonalon kívül északra, Újantalfalvára (Ut’ekač) is vezet vasút. Azon a vonalon Bz-k közlekedtek, a kedvenceimnek számító fővonali vontató motorkocsik a nógrádi tájon menetrend szerint nem fordultak elő. Így aztán a szerencsémnek könyvelhetem el, hogy az előbbi személyvonat elhaladása után nem hagytam ott rögtön a fotóhelyet, ugyanis hamarosan befutott szolgálati menetként az M286 0037.

E járművel köszönjünk most el a Losonc környéki vasútvonalaktól, remélve, hogy a Somoskőújfalu és Fülek közötti forgalomszünetelés nem lesz végleges, és hamarosan ismét utazhatunk nemzetközi személyvonattal a váráról híres felvidéki városkába.

2 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 5 (2 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


3 megjegyzés »

  • avatar
    JZ mondta:

    köszönöm a cikket, imádom az ilyen régi képeket, beszámolókat…

  • avatar
    q1w2e3 mondta:

    Nagyon jó cikk, mivel a környékről származom, különösen nagy érdeklődéssel olvastam.
    A Hatvan ? Fülek ? Bánréve ? Miskolc viszonylatot szívesen végigvonatoztam volna.

  • avatar
    crash mondta:

    Noigen, Hatvannak még akkor volt varázsa, amikor ott pörögtek a Puposok, és bejártak a Búvárok.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.