Főoldal » Élménybeszámoló, Érdekesség, Vasút

Elterelő hadművelet

Tastam 2011 április 17 9 megjegyzés

Azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy a 2011-es esztendő leglátványosabb vasúti eseménye a Ro-La vonatok április 12-e és 21-e közötti elterelése volt. Az akció kiváltó oka a Kecskemét melletti, épülő Mercedes-gyárba bevezető iparvágány bekötési munkálatai, illetve ehhez kapcsolódóan Kecskemét állomás vágányzatának néminemű átalakítása volt. Mivel a Cegléd – Szeged fővonal egyvágányú, a hírös város és Kiskunfélegyháza között a vonatközlekedés ez idő alatt szünetelt, s az utasokat buszok szállították, az áruszállító vonatok pedig más útirányon át közlekedtek. A vonal legfontosabb tehervonatai, kamionokat szállító Ro-Lák részére figyelemre méltó módon a Cegléd – Szolnok – Szentes – Hódmezővásárhely – Szeged útirányt jelölték ki, amelyen amúgy szinte kizárólag személyvonatok közlekednek. E szakaszon a vonatokat a legnagyobb hazai vasúti áruszállító társaság, a Rail Cargo Hungária (RCH) továbbította két Ausztriából külön e célra bérelt, Herkules fantázianevű dízelmozdonnyal és saját személyzettel. A járművek igen nagy feltűnést keltettek a Bz-hez és Uzsgyihoz szokott lakosság körében, a környékbeli vasútrajongók pedig lázban égve fotózták az arrafelé igencsak ritkán látható masinákat. Jómagam két alkalommal utaztam a különleges összeállítású szerelvényt megörökíteni, de természetesen jött még sok egyéb vonat is…

Az első napon, április 15-én Szajolban kezdtem, ahol megérkezésem után nem sokkal áthaladt az RCH 1116 002-es pályaszámú Taurusa egy szép, hosszú tehervonattal. A közelmúlt egyik legsúlyosabb vasúti balesetének színhelyeként elhíresült pályaudvar nemrégiben teljesen átépült, különlegessége a lőkösházai vonalra terelő, nagy sebességgel járható kitérőcsoport. Mint a képen is látható, a vasúti kert szépen virágzik – nem csak Szajolban -, ősszel aztán taposhatjuk a virágok helyén nőtt királydinnyét.

Bár erősen borult volt az ég, úgy döntöttem, megkockáztatok kis gyaloglást a következő állomásig. Természetesen a Ro-La útvonalát követtem, vagyis az úticél Tiszatenyő volt. Amint kiértem a nyílt vonalhoz, elstartolt a Szajol állomáson már szemrevételezett, Martfűre tartó tartályvonat. A szolnoki vontatási telephez tartozó M62 120 vállalta a vontatását, az indulás lélegzetelállító volt. A mozdony kibocsátotta sűrű füstöt ugyanis a szél pontosan arra az oldalra csapta le, ahol én is tartózkodtam, így a fulladozást elkerülendő, visszafojtottam a lélgzetemet.

Súlyos léptekkel haladtam előre: a földúton haladva annyi sár ragadt a cipőmre, hogy már nehezemre esett a lábaimat emelni. De sietni kellett, mert közelgett a nap fő attrakciója, a vasúti zsargonban csak 41309-ként ismert kamionszállító vonat. Azt nem mondhatnám hogy dübörgött, ugyanis a nehéz szerelvényt a két korszerű vontató szinte hallhatatlan hangkibocsátás mellett továbbította. A vadonatúj pályán az impozáns vonat gyorsan elsuhant mellettem.

Igazából még nem számítottam a Ro-Lára. Bár tudtam hogy várható, azt gondoltam, hogy csak az esedékes szentesi személyvonatot követve fog elindulni Szolnokról. Tévedtem: a kamionos vonat a terelt útvonalon nem egy esetben elsőbbséget élvezett a személyszállító motorkocsikkal szemben. A Szentesre tartó, 6341 022-es pályaszámú “Uzsgyi” is csak a Ro-La után, de pontosan indult Szolnokról, a fotó a ritkán használt szajoli deltavágány becsatlakozásánál ábrázolja. Balra a háttérben a MOL telephelye látható.

De haladjunk tovább Tiszatenyő felé! Valamivel az út felén túl egy útátjáró található, aminek közelében megpihentem. Elég sokat kellett várnom, míg végre érkezett egy vonat, mégpedig a Rail Cargo Hungária “honosított”, azaz felmatricázott 1116 045-ös Taurusa. Szerencsére a várakozás percei sem teltek eseménytelenül. A táj meglehetősen kopár, ennek ellenére sok élőlénnyel találkoztam út közben, főleg nyulakkal, a vasút menti árok fala pedig össze-vissza van lyuggatva: valamiféle állatok oda vájták “lakásukat”.

Alig ment el a tehervonat, már érkezett is a Szolnokról Mezőtúrra tartó 7422. számú személyvonat. Nem túl hosszú, de láttam már ennél rövidebb, mindösszesen egy személyvagonból álló szerelvényt is errefelé. Eme relációba pocséklás az 1-2 kocsis, mozdonyvontatású személyvonat, véleményem szerint még egy Bz-szerelvény, vagy egy Uzsgyi is kevesebbet fogyaszthat az öregecske és korszerűtlen V43-asnál. Anno dacumal, a dunaújvárosi vonal villamosításakor legalábbis ezzel indokolta a MÁV, hogy felsővezeték alatt Bz-ket közlekedtet.

Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy Szolnok és Békéscsaba viszonylatában csak nyúlfarknyi hosszúságú személyszállító vonatok járnak, álljon itt egy nemzetközi nemzetközi gyorsvonat fotója, mely a Romániába tartó vonatrészen kívül belföldi kocsikat is tartalmaz. Megjegyzendő, hogy a békéscsabaiak nincsenek könnyű helyzetben, mivel a főváros felé ütemesen közlekedő vonatjaik nagyobbik része nemzetközi IC, így alig van olyan lehetőségük, hogy pótjegy váltása nélkül utazhatnának Budapestre, vagy akár Szolnokra.

Az út többi része említésre méltó fotótéma érkezése nélkül telt el, ezért aztán dél körül visszaindultam – ezúttal már vonattal. A szolnoki átszállást felhasználtam némi frissítő elfogyasztására és készítettem pár fotót is. Ez az együttállás a vontatási telepen fogadott, amely előtt a reggeli Ro-La gépe, bent pedig az eredeti megjelenésére visszaalakított V43 1001 kínálta magát a kattintásra. Ezután pedig úgy döntöttem, lezárom a napot. A folytatás másnap következett, amikor ismételten kiutazom Herkules-vadászatra.

Április 16., péntek. Korábban indultam otthonról, hogy Szolnokon még elérjem a 6,55-ös Szentesi személyvonatot. A nap nem indult rosszul, hiszen a Duna-Tisza közi nagyváros pályaudvarára érve láttam, hogy a Kiskundorozsma felől beérkezett Ro-La élén még ott állnak a piros csodák. Így aztán elmaradt a 10 perces átszállásra betervezett kávézás, helyette inkább hátrasiettem. Pont időben érkeztem: a 2016-osokat éppen akasztották le, mivel itt volt az ellenkező irányú szerelvény – az “én vonatom” – is. Tehát nem kell majd sokat várni rá.

A vonatom a 6341 031-es motorkocsi volt, egyike azon kevés Uzsgyinak, amelyekre kijelzős utastájékoztató berendezést szereltek. Az angolos formavilágú, némelyek szerint ronda és kényelmetlen orosz motorkocsi belsejét egyértelműen feldobja a kijelző látványa, amely az aktuális dátumot és pontos időt, valamint a célállomást mutatja felváltva. Még furmányosabb lenne, ha menet közben – mint ezt a nyugati gyártmányú, korszerű(bb) járműveknél megszokhattuk – a megállókat is előre jelezné, no de ne legyünk telhetetlenek…

Az általam eltervezett fotóhely a Kengyel-Szabadságtelepen magasodó Szélmalomdomb volt. Azt gondoltam, magam leszek ott, de ez az illúzió már a vonat megérkezése előtt szertefoszlott. Végül négyen fotóztunk a kis magaslatról, közülük két személlyel eddig személyesen nem találkoztam, csupán az internetről ismertük egymást. Először az ellenvonat érkezett, a Szentesről Szolnokra tartó 027-es Uzsgyi. A háttérben a római katolikus, Szt. Imre tiszteletére fölszentelt kápolna látható.

Jó húsz perc múlva a távolból vonatfütty hallatszott. Onnan föntről messzire elláttunk, hamar fölfedeztük a távolban a mozgást. Reméltem, hogy esetleg a Szajolban látott MMV-s Sulzer jön a szintén ott megfigyelt tartályvonattal Martfűre, de az orr-fényszórók állásából hamar rájöttem, hogy ez bizony már a Ro-La – a vonat bő félórával korábban közlekedett, mint ahogy azt a menetrendje előírta. Szinte terepasztalszerű volt a látvány, ahogy a hosszú, impozáns szerelvény az asztallap-simaságú tájban közeledett felénk. Közben szerencsére a nap is kisütött.

A vonat meglepően nagy sebességgel közlekedett, legalábbis gyorsabban, mint amire számítottam. Érdekes módon amikor elhaladt mellettünk, nem hallottam a motorok hangját. A kürtét viszont annál inkább: a mozdonyvezető, amint meglátta a dombtetőn ácsorgó és fotóapparátjával rá meredő négy alakot, intenzíven elkezdte azt működtetni. Aztán ahogy jött, el is ment, csendben és gyorsan, a hosszú tarka kígyót csak rövid ideig láttuk távolodni, egy széles ív után eltűnt a szemünk elől. Igazából könnyű dolga volt, hisz’ erős hátszél segítette.

Alkalmi fotóstársaim, akik gépkocsival követték a Ro-Lát, fölajánlották, hogy elvisznek Tiszaföldvárig. A kamionos szerelvényt addig nem sikerült utolérni, s mivel a visszainduló vonatr még közel másfél órát kellett volna várakoznom, úgy döntöttem, visszasétálok a 4 km-re fekvő Martfűig. Itt aztán rövid idő múlva befutott a szolnoki személy, mely ugyanaz a 031-es Uzsgyi volt, amellyel idefelé is utaztam. Viszonylag sokan voltak rajta, de nem kevesen várták még a hátralevő megállókban is.

Úgy döntöttem, ha a kétnapos túrát Szajolban kezdtem, fejeződjön is az ott be. Titkon azonban azt is reméltem, hogy talán még ott lesz a már fentebb említett Sulzer. Szerencsém volt, mivel tényleg ott tartózkodott, de már nem a tartály-, hanem egy gabonaszállító kocsikból álló szerelvény élén. Csupán néhány percem volt az átszállásra, így kénytelen voltam segítségül hívni a gumioptikát, hogy ezt a mutatós mozdonyt megörökíthessem. Úgy gondolom, a kép méltó befejezése a két jól sikerült nap terméséből készített összeállításnak.

2 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 5 (2 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


9 megjegyzés »

  • avatar
    JZ mondta:

    Jó cikk! Lesz idén még látványos dolog…

    árokpartban a lyukak: partifecske, vagy gyurgyalag.

  • avatar
    crash mondta:

    Jó kis beszámoló, köszönjük!

  • avatar
    B.Zsolt mondta:

    Miért kellett a kettő Hercules? Egy gyenge lett volna? Nem pazarlás a villanymozdonyt is cipelni? Ottmaradhatott volna Szolnokon is.

  • avatar
    crash mondta:

    Tastam, valószínű ezzel a vasútfotóssal együtt fotózhattál a dombon: http://www.vlaky.net/zeleznice/spravy/3957-Madarske-vlakove-sialenstvo-ma-privlastok-RoLa/

  • avatar
    Tastam ( a szerző ) mondta:

    Nem, ezek a fotósok szerintem tegnap (egy nappal utánam) lehettek ott. Velem csupa magyar volt ott.

  • avatar
    Regio mondta:

    ” Azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy a 2011-es esztendő leglátványosabb vasúti eseménye a Ro-La vonatok április 12-e és 21-e közötti elterelése volt. Az akció kiváltó oka a Kecskemét melletti, épülő Mercedes-gyárba bevezető iparvágány bekötési munkálatai, illetve ehhez kapcsolódóan Kecskemét állomás vágányzatának néminemű átalakítása volt. Mivel a Cegléd ? Szeged fővonal egyvágányú, a hírös város és Kiskunfélegyháza között a vonatközlekedés ez idő alatt szünetelt, s az utasokat buszok szállították, az áruszállító vonatok pedig más útirányon át közlekedtek. ”

    Miért tetted múlt időbe a bevezetőt? Végeztek volna a munkálatokkal már 21-e előtt?

  • avatar
    Tastam ( a szerző ) mondta:

    Egyszerű a válasz. Előrelátó vagyok, és így nem kell 21-e után átírni múlt időbe.
    :-)

  • avatar
    JZ mondta:

    “Azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy a 2011-es esztendő leglátványosabb vasúti eseménye a Ro-La vonatok április 12-e és 21-e közötti elterelése volt.”

    Kicsit érdekes kijelenteni ezt, úgy hogy 2011 év 2/3-a még hátravan. Lesz még itt show :)

  • avatar
    Visszaszervezi a felsővezeték-karbantartást a MÁV mondta:

    [...] vonatmagazin.hu [...]

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.