Főoldal » Élménybeszámoló, Vasút

Hóban a Hóhegyen

Tastam 2011 május 20 3 megjegyzés

Korábban már tudósítottam egy puchbergi utunkról (http://www.vonatmagazin.hu/2009/06/elmeny-a-vonatozas/), akkor nem gondoltuk, hogy egyhamar ismét felkeressük a kedvelt ausztriai üdülőhelyet. Azonban a Nosztalgia Kft. május közepére meghirdetett élményvonata igen kedvező kondiciókat kínált, így végül – kisebb baráti társasággal – mégis beneveztünk a május 15-iki túrára. Nem is bántuk meg, a körülmények ellenére kiválóan éreztük magunkat. Az első kaland már elindulás előtt jelentkezett: a vekkert ugyanis 3,55 helyett tévedésből 4,55-re állítottam, miközben a vonatunk 4,54-kor startolt a főváros felé. Szerencsére a tervezett indulásunk előtt jó tíz perccel rátekintettem az órára, így egy bravúros összeszedelődzködés, majd egy rekordgyanús időre futás után kint is voltunk a megállóban, ahol a vonat már csak miránk várt. A szerelvény, mely Püspökladányból érkezett, de elővárosi szerepkört is betölt, kemény három kocsiból állt, így hamarosan már álló utasok is voltak. Monor után átadtam a helyem egy idősebb hölgynek, akiről hamarosan kiderült, hogy egy barátnőjével ugyanoda tart, ahova mi. Sebesvonatunk percre pontosan landolt a Nyugatiban, ahol már benn állt a tiri-tarka élményvonat, sőt vontató is állt az élén. Így barátaink megérkezéséig volt még időnk némi étel és ital tankolására. [A fotók egyike-másika az időjárás miatt sajnos nem kiemelkedő minőségű, ezért előre elnézést kérek.]

A vonatot – a Nosztalgia Kft. Esetében – immár teljesen természetes módon – a hazai legnagyobb áruszálító vasútvállalat, a Rail Cargo Hungaria egyik Taurusa továbbította. A szerelvény összeállítása a következő volt: egy színház-, két termes és egy fekvőhelyes különcélú- és végül öt termes kocsi, közülük a középső szokatlan módon GYSEV-cégjelű. Ez utóbbi az előző napon, Győrött került a vonatba, mivel az eredeti Schlieren-kocsit műszaki ok miatt ki kellett sorozni.

A szomszédos vágányon még ott áll az a vonat, amellyel érkeztünk, de már visszaindulásra készen, rajta az új mozdonnyal. Érdekes lehetett a nap első záhonyi sebesvonata három kocsival. De ez nem mondható különlegességnek a nyíregyházi térségben. Arrafelé négykocsis egységekkel “operálnak”, de ez a négy kocsi nem ritkán csökken három vagonná. Mindezek ellenére a kiállított kocsimennyiség általában elegendőnek bizonyul, amely tényből csupán arra következtethetünk, hogy biz’ egyre kevesebben szállnak vonatra.

Sajnos ezúttal az időjósok nem tévedtek: a borult égből hamarosan eső kezdett szemerkélni. A vonat Kelenföld, majd Budaőrs (!) állomásokon is megállt, ezután meglehetősen eseménytelen szakasz következett Komáromig. Itt éppen felsővezeték-karbantartást végeztek, ezért nem volt áram a felsővezetékben. A vonatok delejes szakasz alá tolásának megkönnyítése érdekében ilyenkor a FLIRT motorvonatokat szolnoki “csíkos” ingák váltják fel, amelyek látványa a hegyeshalmi fővonalon különlegességnek számít.

Komáromban vonatunkat az M61 006 olyan “energikusan” tolta ki az állomásról, hogy a szerelvény épp hogy csak elgurult a már feszültséggel rendelkező felsővezeték-szakasz alá. Ezután rövid idő múlva Győr állomás következett, melynek bejáratánál sikerült megörökíteni a pihenő Talent-sor mellett egy Budapest felé induló gyorsvonatot. Az utazás kritikus pontja volt ez, hiszen az előző napi élményvonat itt kényszerült meglehetősen hosszú várakozásra a fentebb már említett kocsikisorozás miatt. Most azonban nem volt gond.

A kiadott előzetes menetrend szerint innen Sopron felé kellett volna kanyarodni, az élményvonat azonban egyenesen, a bécsi fővonalon robogott tovább. Ennek okaként a GYSEV-vonali pályakarbantartást nevezte meg a szervező illetékese. Arról azonban elfelejtett említést tenni, hogy a kényszerű kerülő eredményeként a tervezetthez képest egy órával később érünk a célállomásra, ami pedig – szerintem – elég fontos információ lett volna. A felvételen egy Kimle állomáson félreállított tehervonat látható.

Az egykoron szigorú határállomás napjainkra egyszerű középállomássá degradálódott. Ez a megállapítás azért kis túlzás, hiszen továbbra itt csatlakozik egymáshoz a hazai és az osztrák vasúthálózat, ebből következik, hogy – kis szerencsével – igen színes járműállományt figyelhetünk meg a pályaudvar Budapest felöli végén. A felvételen egy Győr és Hegyeshalom között ingázó FLIRT látható, a háttérben diszkréten megbújik a Rail Cargo Austria reklámját hordozó, a cég magyar leányvállalata használatában álló mozdony.

Az állomási mozdonyfotósoknak Hegyeshalom most sem okozott csalódást: a MÁV-Trakció V63-asai mellett RCH- és ÖBB-Taurusok, az LTE és az SBB-Cargo Traxx-gépei, valamint a Floyd angol eredetű mozdonyai kellették magukat egy kis fotózásra csábítva. Az én tekintetem azonban az LCH felségjelű egykori nyugatnémet (DB) 212-es vonzotta a leginkább. Nem akarok vitát generálni mozdonyszépségverseny-ügyben, de számomra ezen igencsak koros szerkezet vonalai sokkal jobban tetszenek, mint bármelyik modern masináé.

Elhagyva a Hegyeshalom pályaudvarán kinőtt lassújel-erdőt, különös verseny kezdődött. Egy Kiskundorozsma – Wels viszonylatú Ro-La haladt a helytelen vágányon, melyet még magyar földön megelőztünk. Nem sokkal utána ő került előnybe, majd mozdonyunk megemberelte magát és ismét otthagyta a vonatot. Gramatneusiedel állomáson álltunk meg legközelebb, a vonat alaposan előrehúzott, talán azért, hogy az utasok ne szálljanak le. Megfejeltünk, azaz a mozdony átállt a vonat végére. Szerencsére a várakozás percei alatt akadt fényképeznivaló.

Mintegy negyedórás tartózkodás után vonatunk ? miután még egyszer elrobogott mellette a Ro-La – az ellenkező irányba indult tovább, majd Ebenfurth érintésével hamarosan befutott Bécsújhelyre. A mai kornak megfelelő színvonalú, fedett peronos pályaudvar változatos járműparkkal bonyolítja le a vonatforgalmat, azonban fotózás céljaira nem igazán alkalmas. Itt búcsúztunk el a szerelvényt Budapesttől továbbító 1116 002-estől is, a hátralévő rövid szakaszon az ÖBB 009-es Herkulese továbbítja élményvonatunkat.

Továbbhaladó vonatunk az állomás elhagyása után széles ívvel keletnek kanyarodva elhagyja a graz-i fővonalat, innentől a Schneeberg-vasúton utazunk. Az 1897-ben átadott vaspálya különlegessége, hogy két különálló szakaszból áll: az első 28 km-es, Puchbergig tartó vonalrész normál nyomközzel, az onnan a Schneebergre felvezető sínpár pedig keskeny nyombőséggel és fogaskerékhajtással épült. A vonat ablakán kikémlelve csodálatos úti élményben lehet része az utazónak.

Bad Fischau Brunn után a vonal erős emelkedőkel, éles kanyarokkal tűzdelt igazi hegyivasúttá alakul. A pályán napjainkban Desiro motorkocsik közlekednek ütemes menetrend szerint, tolatós tehervonat hétköznapokon jár szükség szerint. A vonatkeresztezésre is alkalmas állomások rövidek, a sok kocsiból álló szerelvények alaposan túlnyúlnak a peronokon, de még magánál az állomásnál is hosszabbak. Az állomásokon személyzet nincs, a vonatokat rugós váltók terelik a megfelelő irányba.

Az előzetes menetrend 11 órás érkezési idejével szemben az élményvonat negyed egykor futott be Puchberg állomásra, ez a módosított menetrendhez képest 10 perces késést jelentett. A következő vonatra való átszállást az a tény nehezítette, hogy a szerelvény keresztben elállta a fogaskerekű peronjához vezető utat, így a vonatot még meg kellett osztani. De nem mindenki tudta, hogy a szervező beszerzi a fogaskerekűre is a jegyet, tehát sokan kénytelenek voltak besorakozni a pénztárnál tolongó tömegbe.

Rohamra! Még a gőzmozdonyos időkből maradt fenn az a szokás, hogy az út felénél található Baumgartner állomáson az utasok leszállnak a vonatról és bevásárolnak a helyben készült, rendkívül finom buktákból. A gőzmozdonyoknak ugyanis itt vizet kellett vételezni, aminek időigényességét használta ki egy élelmes vállalkozó. Az 1999-ben üzembe állított Szalamandra fantázianevű motorvonatoknak már nem lenne szükséges itt tartózkodni, de az utazás hangulatához szervesen hozzátartozik az útközbeni “buktapihenő”.

A felső végállomás, mely éppen 1800 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, cseppet sem romantikus. Azonban roppant praktikus a néhány évvel ezelőtt átadott faépítmény, hiszen remekül véd az időjárás viszontagságai ellen. Nagyonis jól jön az ilyen időben, mint most, amikor a hőmérő -3 fokot mutat, azonban a viharos szél miatt sokkal kevesebbnek tűnik és a látótávolság alig haladja meg a karnyújtásnyi távot. A Schneeberg, azaz a Hóhegy most nem hazudtolja meg a nevét: felső régióit nem csekély vastagságú hó borítja.

Azonban ha már feljöttünk, nem töltöttük az egész időt – egy órát – az állomáson. A közelben áll a Schneeberg egyik nevezetessége, az Erzsébet-kápolna, elsétáltunk hát oda. A 19-20. század fordulóján Ferenc József építtette 1898-ban meggyilkolt felesége, Erzsébet királyné emlékére. Az uralkodó 1902-ben maga is fellátogatott ide, természetesen a fogaskerekűvel. Mi most nem sokat láttunk belőle, de a kemény május közepi télben ennyi séta éppen elegendőnek bizonyult.

A meglehetősen rövidre sikeredett schneebergi túrázás végeztével bizony jól esett betérni az állomás tőszomszédságában elhelyezkedő szállóda földszintjén berendezett étterembe egy jó meleg gulyáslevesre. A vendéglátóipari létesítmény aznapi bevételét alighanem az élményvonat közlekedésének köszönheti, hiszen a cudar időben vajmi kevesen vonatoztak volna ide fel. Az étterem előterében megtekinthető a fogaskerekű jellegzetes gőzmozdonyainak egyike kicsiben – csokiból és marcipánból megformázva.

A jegyünk a 13,30-kor visszainduló vonatra szólt. Ugyan a vonatra csak annyi tikettet adnak el, amennyi a szerelvény befogadó képessége, az igencsak szűk berendezésű kocsiban teltház esetén óriási a zsúfoltság. A két vagon között van ugyan átjáró, de azt csak a vonatszemélyzet használhatja, így aztán – mivel a jegyek nem konkrét helyre szólnak – előfordulhat, hogy álló utasok is vannak. A nagyobb csomagokat, pl. a hotel vendégeinek bagázsát a vezérlőkocsi előtti “poggyászkocsiban” kell elhelyezni.

Visszaérkezés után még másfél óra tartózkodási időnk volt Puchbergben. Kedves városka, azonban kicsi: a rendelkezésre álló idő bőven elegendő volt a bejárására. A település nyugalmát XII. századi eredetű vár romja őrzi, tövében gótikus templom tornya szökik az égbe. Az állomásnál pedig hangulatos tavacska csábítja sétára az idelátogatót. Szerencsére az eső elállt, így végre ernyő nélkül, nyugodtan gyönyörködhettünk a felhők mögül fokozatosan előbukkanó környezet szépségében.

Hiába javult az idő, háromnegyed öt után néhány perccel vonatunk megindult hazafelé. Ismét végigcsodálhattuk a Bécsújhelyig vezető szakaszt, ám az utolsó állomáson, Bad Fischau Brunnban a szerelvény az előírtnál hosszabb tartózkodásra kárhoztatott. Az ok – a tájékoztatás szerint – egy Bécsnél történt felsővezeték-szakadás volt, ami miatt a csatlakozó vonatok késve indultak. Két Desiro-motorkocsit kellett megvárni, az első Gutensteinbe (lásd fotó), a második Puchbergbe tartott.

Bécsújhely állomáson ismét meghosszabbodott a mozdonycserére szánt idő, melyet többen fotózásra használtak ki. Utolsó alkalom volt, mivel az eső ismét szemerkélni kezdett és már sötétedett is. A pályaudvarról huszonöt perces késéssel indultunk tovább, amely Budapestig tíz percre zsugorodott. Azonban a Nyugatiba érkezés is – az útirány-változás miatt – a meghirdetettnél később volt: 21,55 helyett 22,32. Ez pedig a vidékieknek, köztünk nekünk is nehézséget okozott, mivel ilyen kései órában már ritkán indulnak a vonatok. A vonat hangosító berendezésén kereszül folyamatosan tájékoztatva voltunk a várható érkezésről, de a vidékiek mégis izgultak. Szerencsére a Kőbánya-felsői “szolgálati célú megállás” úgymond legalizálásával többünknek sikerült elhagyni a vonatot még a körvasúti szakasz előtt. Igaz, ha ez meghirdetett megállás lett volna, esetleg nem a vágányok közé kellett volna ugranunk, hanem peronon landolni. Remélhetőleg a szervező is tanul az esetből. A még reggel megismert két idős hölgy is csatlakozott hozzánk, így a további izgulás és a Nyugatiban várható rohangálós vonatkeresés helyett kényelmes sétával jutottunk át Kőbánya alsóra, ahonnan már egyenes út vezetett hazáig. Pontosan a tervezett időpontban, kevéssel éjfél után léptünk be a lakás ajtaján – minden jó, ha a vége jó.

3 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 5 (3 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


3 megjegyzés »

  • avatar
    IST mondta:

    Szokás szerint remek beszámoló, köszönjük!
    A fotók miatt szerintem ne aggódj, én így is élveztem a cikk olvasását és a képek nézegetését.

  • avatar
    MTibi979 mondta:

    Valóban nagyon jó beszámoló! Köszönjük!
    Ezek szerint a Gyesev kocsi maradt másnapra is. :)

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    Csatlakozom a fentebb leírtakhoz. Aranyos az a Bébi-Szalamandra :D

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.