Főoldal » Modellbemutató, Modellvasút

Hobbytrain V20 osztrák színekben

crash 2011 május 30 Nincs megjegyzés

Biztos ismerős mindenkinek, ha jobban el van havazva munkával a szokásosnál, és a hobbijára már alig jut idő. Nos, nálam most ez van, ezért is csak most kerítek sort a V20-as bemutatójára, pedig már a múlt év őszén megvásároltam a gépet. Aktualitását a dolog nem vesztette, mert még senki sem mutatta be a kozdonyt, így most megpróbálom leírni, hogy azalatt az idő alatt, mióta birtoklom a modellt, milyen tapasztalataim vannak a vele, és  mit gondolok róla.

Mint fentebb írtam, nem a legfrissebb modellről van szó. Az első szériát a múlt év elején mutatta be a Hobbytrain, és az általam megvásárolt példány osztrák különkiadás volt. A kereslet a modellre akkora volt – vagy lehet, csak keveset dobtak piacra – hogy a nyáron megjelent kiadás őszre már teljesen elfogyott, én az utolsó példányok egyikét vettem meg.

Node nézzük a modellt! Meg kell valljam őszintén, voltak prekoncepcióim a modellel kapcsolatban, mielőtt megvásároltam. Először is tudtam, hogy a Hobbytrain új szériáinál igyekszik megjeleníteni az apró részleteket, és kevés panasz lehet majd a modell kinézetére. Ami miatt problémát sejtettem, hogy a mozdony kéttengelyes kialakításából fakadóan nem lesz problémamentes az üzemelése.

Tapasztalataimat a Minitrix Köf modelljére alapoztam, amely szinte csak a makulátlanul tiszta pályán üzemelt, és a polarizált váltókon a legkisebb kosz hatására is képes volt megállni. Ezek alapján vágtam neki a V20 tesztelésének. Az áramfelvételével, menettulajdonságaival nem volt problémám, jól helytállt. Leket azért, mert nagyobbak a kerekei, mint a Köf-nek, nem tapasztaltam a Minitrix modell esetében riasztónak ható szikrázást a kerekeknél. A váltókon probléma nélkül átment, a tiszta pályát azonban ez is szereti.

A vonóerejét úgy teszteltem, hogy hat darab négytengelyes tartálykocsit kötöttem utána. Ezzel a szerelvénnyel nem volt a gépnek problémája, minden további nélkül meg tudta indítani. Hosszabb szerelvénnyel nem teszteltem, mert a valós életben sem mozgatnak egy ilyen géppel ezer tonnás vonatokat.
Maga a gép futása egyenletes, csendes. Mechanikailag megfelel a legmodernebb követelményeknek, egyedül a lendítősúly hiányát lehetne felróni, de ekkora géptérben a motort is elég volt eldugni, nemhogy még komolyabb lendítősúly is kerüljön a modellbe.
Ami miatt panaszkodni lehet, az a dekóderezés megoldása. NEM651 szerinti, hattűs dekóder való a gépbe, de olyan, amelynek a tüskéi 90 fokos szöget zárnak be a nyáklappal. Egy gyártónak van ilyen – Kühn – vagy lehet otthon bűvészkedni a laposfogóval. Gyanítom a harmadik elrontott dekóder után mindenki inkább beruház egy Kühn dekóderbe, vagy hagyja vitrinmodellnek.

Ezek után ejtsek pár szót a külsőről is. Mint fentebb írtam, a modell megvételekor arra számítottam, hogy az új időknek megfelelően kevés panaszom lehet a mozdony külalakjára. Nos, ez a sejtésem be is igazoódott: nem egy bumfordi kis csörgő kocka van a dobozban, hanem az eredetihez megszólalásig hasonló modell. Amit a műanyag-technológiából ki lehet hozni, azt kihoztak, elég megnézni a géptérajtókat, vagy az orron a létrát. Egy szó mint száz: filigrán részletek jellemzik a modellt. Talán csak azzal lehetne tökéletesíteni, ha végre Európában is elterjedne az RP25 szerfinti kerekek használata.

Száz szónak is egy a vége: szép kis mozdony a V20-as, örülök, hogy a gyűjteményemben tudhatom.

 

1 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 5 (1 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.