Főoldal » Címlap, Élménybeszámoló, Vasút

Hosszúra nyúlt búcsú

btx 2011 június 7 3 megjegyzés

Az MD-motorvonatok júniusban róják utolsó kilométereiket a hazai vaspályákon. Én anno öt évig utaztam rajtuk heti rendszerességgel, így szívem egyik darabkája már örökre az övék lesz – és bár nem egyszerű nekem lejutni Debrecenbe, hétvégén felkerekedtem és meglátogattam a cívisvárost.  Utazásom célja az volt, hogy még egy kört utazhassak kedvenc masinámon. Ha lehetőségem lesz rá, utolsó útjára is el szeretném kísérni a Btx 016 – MDmot 3006-os összeállítású szerelvényt, azonban úgy voltam vele – utólag biztos megbántam volna – ha kihagyom ezt a szombatot – és ha esetleg valami miatt lemaradok a búcsúról, és ezt a lehetőséget is kihagytam volna – egy hétig nem is lehetett volna hozzám szólni. Így kissé hosszúra nyúlik nekem a búcsú – hiszen rövid időn belül kétszer is utaztam ezekkel a motorvonatokkal!

Így hát reggel fél 7-kor fölkeltem (aki ismer tudja, hogy nem szeretek korán kelni),  megtankoltam, beállítottam a Petőfi rádiót és elindultam Debrecen felé. A 33-as főút valami katasztrófa, a kátyúkat kikerülni esélytelen, csak akkor nyugodtam meg, amikor már túl voltam Tiszafüreden – onnan már kicsi a forgalom így nincs annyira leamortizálva az aszfaltréteg. A cívisvárosba 9 óra körül értem oda, a parkolással azonban meggyűlt a bajom. Legutóbb, amikor IST-tel voltunk, a nagyállomás előtt álltunk meg és az összes aprónkat bedobáltuk a parkolóautomatába – így most már vittem magammal némi pénzmagot, azonban a 380 forintos óránkénti ár kedvemet szegte. Volt kb. 50 méterre onnan egy lakótelep árnyékos helyekkel, be is álltam, már majdnem indultam el amikor észrevettem, itt is van parkolóóra. Nem baj, az idő szorít, itt talán már nem annyira drága – nem működik. Környéken sehol egy másik. Megint be a kocsiba, 50 méterrel odébbmegyek, ez a rész már ingyenes volt – jóval több autó állt itt. Találtam egy két méterszer négy méteres helyet, nagy nehezen beügyeskedtem a kocsit – ilyenkor adok hálát, hogy 3 ajtós autónk van – majd rohanás a nagyállomásra. Befutok az ajtón, meglátom szembe a 11. vágányon a piroskát! Gyors jegyvétel, fornetti, zöld tea, Red Bull és bevágódok a mozdony mögötti kocsiba. Az ablakokat nem mindet lehet lehúzni – állítólag télen egy pár folyamatosan leesett, ezeket fixen bezárták, mert nem számítottak arra, hogy még nyáron is szolgálni fognak a szerelvények. 9:40 perckor elhangzik a sípszó, mi pedig elindulunk. Megint meghallom az ismerős hangot – megérte felkelni – 15 perc zötykölődés után pedig megérkeztünk Sárándra.

Folyamatosan az ablak előtt állok és hallgatom az MD-t. Látom mellettünk megy a közút. Elkezdek gondolkozni rajta, lehet el kellene kísérni kocsival a délutáni vonatot. Most nincs velem senki, a magam ura vagyok, megpróbálnék egy-két képet készíteni. Figyelem a környezetet, hol tudnék megállni. Szerencsére nem csak én vagyok, aki szereti az MD-ket, egy az index topic-ból ismerős Nick-el futok össze, vele beszélgetek az út alatt. Még egy helyen van időnk leszállni fényképezni.

Megérkezünk Nagykerekibe.

Egy kis szünet után elindulunk vissza. Nagyon meleg van, de a menetszél egész jól hűt. Az utasforgalom kevés, de egy szombat délelőtti vonat esetében ez úgy gondolom bocsánatos bűn. A pályán nagyok sok a lassújel, de egy óra előtt azért csak megérkezünk Debrecenbe. Gyors fotó az állomáson:

Majd feltűnik a délutáni vonat vezére. Megkérdezem nem e zavarja, ha kocsival követem a vonatot és fotózok erre ő azt mondja, abba nincs beleszólása, mit csinálok a pálya mellől. Én azért tovább faggatom – hisz nem szeretném, ha a sorozatos ténykedésemet rossz néven venné – ő pedig megnyugtat, menjek nyugodtan – utólag is köszönet érte. Így tehát nyugodt lelkiismerettel indulok neki a határnak. Megörökítem még az egri ingát – ez az idei menetrendi év egyik újítása.

Korog a gyomrom, ideje enni valamit. Meg hát van egy bökkenő – nincs nálam térkép. Merre van Nagykereki? Tesómat és egyik kollégámat hívom fel – kettőjük segítségével sikerül összerakni a képet – utána pedig úgy döntöttem, bemegyek a Debrecen Plaza-ba – ott van ingyen wifi – és telefonon is megnézem, merre kell menni. Az árnyékban egész kellemes a séta, a főtéren megörökítem a nagytemplomot, majd fura hangra leszek figyelmes. Bengáli van szolgálatban a vonalon? Nosztalgiavillamos!

A nap folyamán ennek még fontos szerepe lesz. Közben megérkezek a plázába, eszek és megnézem az útvonalat. Nem siettem, aminek az lett a következménye, hogy már csak egy 48 percem volt arra, hogy visszaérjek a lakótelepre, kocsiba üljek és kiérjek az első fotóhelyre. Elindulok vissza, a főtéren megint hallom a furcsa hangot. Megint jön a nosztalgiavillamos. Mondom felugrok, ilyenen még úgyse utaztam, azt a 300 forintot, amibe a DKV menetjegy kerül meg kibírom. Remélem nem kerül többe.  Szállnék fel kérdezem mennyi a viteldíj erre azt felelik ingyen van! Micsoda meglepetés! Így lesz teljes a nap, még nosztalgiavillamoson is utazok. A Szent Anna utcánál átmegyek előre, így “vezetőállásból” nézem tovább a cívisvárost. Bár csak négy megálló, felejthetetlen élmény volt, köszönet a DKV-nak!

Beülök a kocsiba, elindulok a Mikepércs felé. Eszembe jutott, nem vettem innivalót. Nem baj, majd csak kibírom valahogy. 15 percet autózok és a 47-es főút mentén találok megfelelő fotóhelyet. Nagyon meleg van. Visszaülök a kocsiba nehogy napszúrást kapjak, közben kollégámat hívom nézze meg nekem a vonatot. Az autóba még melegebb van, inkább a napon várok tovább. Elhúz mellettünk a Bz Nagykerekiből, ez azt jeleni nemsokára meglesz a kereszt Sárándon. És 10 perccel később feltűnik a piroska. Bevágom magam a kocsiba és követem. Valamit nagyon elnéztem, mert mindig szembe süt a nap. Ebből így nem lesznek jó képek.  Aztán végre találok egy olyan fotóhelyet, ahol már minden klappol. És még egy párat. Mivel szeretnék még képeket csinálni elhatározom visszafele is követem a vonatot, fél órával érnék előbb haza, ha nem így teszek. Még egyszer szeretném megköszönni a vezér türelmét – ha esetleg olvassa e sorokat – hogy egész úton a nemtetszés legkisebb jelét sem adta annak, hogy folyamatosan fotózok.

Derecske után – amikor az út ismét a sín mellett ment, lelassítottam és kicsit autóztam a 3006-os mellett. Összeszorult a szívem mert tudtam, nem sokáig utazhatok már a piroskával. Sárándnál az útátjáróban elbúcsúztam a szerelvénytől, majd Egerig meg sem álltam. Úgy érzem nagyon jól sikerült a szombati nap, ha esetleg haladékot kapnak még az MDmot-ok, el szeretnék menni még egyszer egy ilyen fotós túrát csinálni – természetesen a vezéreket is mindig megkérdezem, nem zavarja -e őket a ténykedésem.

3 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 5 (3 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


3 megjegyzés »

  • avatar
    Bvmot mondta:

    Úgy olvastam valahol hogy még nyár végéig kapott engedélyt a 3006.

  • avatar
    btx ( a szerző ) mondta:

    Friss infók szerint már csak egy hét van

  • avatar
    juszufat mondta:

    Sziasztok. Műkedvelőként régóta élvezettel olvasom a Vonatmagazin oldalait.

    Édesapám a 80-as évek végén sokat vezérkedett éppen ezeken a debreceni piroskákon. (Egykor a 3038-on a csipkefüggöny, felül a vezetőállás ablakában az ő műve volt. :-) Aztán kisebb divat lett belőle.

    Szolnoki főműhelyből általam hazavezetett szóló mozdony, kifelejtett megállóhely, őz gázolás, Sárándon felejtett kísérő személyzet… sok-sok kis féltve örzött történet kapcsolódik ezekhez a gépekhez családon belül.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.