Főoldal » Címlap, Élménybeszámoló, Vasút

Isten veled, Piroska!

btx 2011 június 22 9 megjegyzés

Pénteken közlekedett utoljára menetrend szerinti MDmot vontatta szerelvény teljes összeállításban. Elképzelhető, hogy a Bx-eket még néhány hétig láthatjuk más vonatok kocsijai közé besorozva, azonban a vezérlőnek 17-én lejárt a futási engedélye, így ővele már nem fogunk többet találkozni. Ez azt is jelenti, hogy a MÁV amúgy sem túl színes dízelparkja még egy járművel szegényebb lett, az MD-k kiszolgálta vonalak egy részén a csehszlovák ipar remekei, a Bzmot-ok vették át az uralmat, amelyek szerintem az utasok szempontjából nézve visszalépést jelentenek a Piroskákhoz képest – nekem pedig ezentúl egy okkal kevesebb lesz, hogy elmenjek Debrecenbe.

A búcsú napját már százszor elképzeltem. Megterveztem mit fogok csinálni, miként zajlik a nap, viszont azt is tudtam, nagy űr fog maradni bennem a délutáni vonat után. Annak örültem volna a legjobban, ha az MD és szerelvénye az utolsó héten az összes olyan Debrecen környéki, még üzemelő vonalat bejárja, ahol 42 éves története során megfordult, azonban reálisan nézve ez egy egy szép álom volt – és sajnos maradt is számomra. Mivel tavaly lemaradtam az utolsó Piroskáról a 108-ason kiugrottam volna a bőrömből, ha még egyszer végigdübörög a Hortobágyon, de lássuk be, erre is kevés esély volt. Egyáltalán annak is örülhetünk, hogy eddig kihúzták ezek a szerelvények, hiszen a 60-as években – amikor megbízást adtak a típus megtervezésére és legyártására -  nem ennyi időre tervezték őket – valamint figyelembe véve a mellékvonalak (pl. a Nagykerekié) állapotát az eddig való üzemeltetés is bravúros teljesítménynek tekinthető.

Péntek reggel tehát felkeltem, beültem a kocsiba és elindultam Debrecenbe (ezúttal az autópályán). Ugyanazt a programot terveztem, mint két hete azzal a különbséggel, hogy délelőtt is és délután is a vonattal utazok. Autós követés tehát nem szerepelt az elfoglaltságok között. Megérkeztem, tízóraiztam, megvettem a jegyemet és kimentem a 10. vágányra. A kalauz üdvözölt (ő volt legutóbb is) meg is jegyezte, újra találkozunk, a 106-os vonal vasútbarátai pedig feldíszítették a szerelvényt az utolsó nap alkalmából. A kapaszkodók nemzeti színű szalagot kaptak – a motorkocsi feketét is – utóbbit kicsit túlzásnak találtam. Reméltem nem gyászhangulat lesz végig – nem így szerettem volna a Piroskára emlékezni. Gyors fotó hátulról…

…elölről…

…majd irány a Bx kocsi, ahol a nagy napra való tekintettel már minden blokkban ült legalább egy ember – nagyrészt fotósok és MD-kevelők. Betársultam a második lehúzható ablakhoz, és megörökítettem ezt a Taurust:

9 óra  40 perckor pedig elmenesztettek minket, megkezdődött az a nap, amit már annyiszor elképzeltem. Sárándnál megint volt időnk fényképezni, itt még egész kulturáltan ment a dolog, nem akadályoztuk egymást:

Nagykerekiig minden megállóban felálltam, kihajoltam az ablakon és hallgattam a mozdony hangját, igyekeztem jól emlékezetembe vésni, hiszen ezen túl már csak videón hallhatom majd. Elnéztem az Alföldet. Mennyi mindent megért már: honfoglalást, háborút, a sínek lefektetését, az első MD-t és ezt a mai napot is. Ő mindig itt lesz, az MD sajnos már nem!

Felhívtam IST-et és még egy ismerősömet – utóbbi nem MD-fan – de mindkettejüknek megadtam még a lehetőséget, hogy hallhassák a hangot, ami holnaptól már csak történelem lesz. A végállomáson mindenki leszállt, fotók készültek, a kirándulók vízkészleteiket az állomás végében található artézi kútnál töltötték meg. Néhány fotós persze mindent megtett egy jobb képért, nem is lepődtem meg, amikor felmásztak a felvételi épület tetejére és onnan fényképeztek. Én beértem az “anyafölddel”. és sikerült egy olyan képet csinálni, ami akár egy csendes vasárnap délután is készülhetett volna:

Sokszor állt itt az MD egymagában, magányosan, évekig csak szépen csendben tette a dolgát. Én pedig még egyszer utoljára személyesen is elbúcsúztam a 3006-ostól, odamentem, megkopogtattam az oldalát, majd felszálltam, a vonat pedig elindult visszafele. Mivel hátul volt a mozdony, már nem volt annyira jól hallható a motor duruzsolása, délután pedig a tömeg miatt nem sok esélyt láttam rá, hogy megint ilyen jó helyen ülhessek. Így a fordított irány ellenére is próbáltam minél többet fülelni. Az út némely szakasza egy kicsit monoton volt a pálya állapota miatt, fél egy után nem sokkal azonban megérkeztünk a nagyállomásra:

Ekkor már javában folyt annak az emléktáblának a kihelyezése, amit a fent emlegetett és a rendezvény szervezésében aktívan részt vevő 106-os vonal vasútbarátai készíttettek az MD számára:

A tábla alá később még egy sárga-kék koszorú is került, e két szín ha jól tudom a város színe. Sokáig azonban nem bámészkodhattam, a második emeleten kezdődött Szécsey István vasútgépész mérnök előadása a Piroskák 42 évéről:

Meg kell hogy mondjam, nagyon színvonalasnak találtam az egy órás programot. Remekül össze volt foglalva a lényeg, nem volt tele érthetetlen technikai dolgokkal, nem volt száraz, unalmas. Megtudtam például, hogy a MÁV először olyan motorvonatot akart, ahol a motor a padló alatt az egyik utasokat szállító kocsiban kap helyet, azonban a Ganz-Jendrassik féle gépcsoporttal kapcsolatban ekkor már jelentős gyártási tapasztalat volt, azért fogadták el mégis a Piroska koncepcióját. Megemlítésre kerültek a vontatási telepek, ahol az MDmot-ok szolgáltak, név szerint Debrecen, Nyíregyháza, Szombathely, Zalaegerszeg, Pécs, Kaposvár és Szentes, majd egy olyan adatot is megtudtam, amin meglepődtem: 2000-ben egy Bx kocsi kivételével valamennyi MD működőképes volt még! Ezután a kivonás évei jöttek, majd István még egy filmet is le akart vetíteni a külföldön szolgáló Ganz-motorvonatokról – idő fogytán ez sajnos nem fért bele. A rövid szünetben gyorsan felfrissítettem magam, utána pedig lementem az első vágány mellé, ahol folytatódott az ünnepség. A Piroskák volt reszortosai mondák el érzéseiket és tapasztalataikat kedvenc vonatukkal kapcsolatban:

Sajnos az összhang a MÁV és a szervezők között nem volt tökéletes, ugyanis javában ment még a program, amikor a 3006-os feltűnt a peron végén. A hangos bemondta: “MD motorvonat érkezik az első vágányra! A programon résztvevőknek jó szórakozást kívánunk!”. Mivel a nap szembe volt, inkább nem rakom be aképet, mert nagyon rossz minőségű lett. Valamint mivel nem a fotók miatt jöttem, hanem a Piroska miatt gyorsan a szerelvény után iszkoltam és az elsők között szálltam fel – és sikerült az amire a legszebb álmomban sem gondoltam volna – ugyanoda le tudtam ülni, ahol a délelőtti utat is töltöttem. Így azonban egy jobb minőségű mindenki beleáll a másik képébe fotóról lemaradtam – bánja a fene! A feldíszített állomás az utolsó vonat indulását mutató kijelzővel azonban megörökítésre került:

15 órakor pedig elhangzott az utolsó sípszó Debrecen állomásán – ami az MD-nek szólt, megindultunk Nagykereki felé – aznap már másodjára (az MD pedig harmadjára). Amíg az állomás területén voltunk a vezér folyamatosan kürtölt – leírhatatlan érzés volt. Az utastérben lényegesen többen voltak a délelőttinél, az utasok egy része csak egy jobb kép reményében jött de azért voltak olyanok is, akik fontosnak érezték, hogy rajta legyenek az utolsó szerelvényen – hisz oly sok élményt adott nekik a Piroska. A ma már sokat emlegetett csoport (106-os vonal vasútbarátai) erre az eseményre is felkészült – emlékjegyet osztott – így gyakorlatilag mindenki tudhatta – aki csak munkából tért haza az is – miért vannak ilyen sokan a vonaton. Egy emlékkönyv is kézről-kézre járt, pár sort írtam bele én is, így emlék is marad az utolsó útról. Sárándon – mint utóbb kiderült lett volna idő fotózni, azonban mivel pár perc késéssel indultunk a körIC miatt – inkább nem szálltam le, nem ezért jöttem. És amikor nem a motor hangját hallgattam, akkor pedig jót beszélgettem az egyik szervezővel – akinek szintén voltak MD-s emlékei – jó volt ilyen emberekkel is találkozni. Nagykerekiben aztán beindult a daráló, vasútbarát társadalmunk megmutatta, mennyire toleráljuk egymást és miért is utál néhány vasutas egyöntetűen minden fotóst. Kezdődött az egész azzal, hogy mindenki beleállt a másik képébe, amikor pedig átmentek a szerelvény egyik végéről a másikra nem futva, csak szépen, nem baj, ha esetleg másnak benne leszek a képében. Ez a második képen remekül látható:

És az sem zavarta az emberek nagy részét, hogy sietni kellene, hiszen a késés miatt rövidebb volt a fordulóidő. Természetesen nem maradhatott ki újfent a délelőtt is emlegetett felvételi épület meghódításának teteje sem, és még akkor is javában ment a fotózás, amikor már indulni kellett volna vissza. Próbáltam rávenni néhány megemlékezőt, most már indulni kéne, sajnos nem jártam sok sikerrel. A visszaúton egyik srác pedig megmutatta milyen vagány, menet közben is az alsó lépcsőn állt. Igazából ránézésre el lehetett dönteni ki az, aki az MD miatt jött és ki az, aki csak flancolásból (én ilyen szempontból jó utastársat fogtam ki és a vonalról sok mindent megtudtam tőle). A nagyállomáson a cikk kedvéért csináltam még egy búcsúképet:

Utána pedig megindultam haza, a visszaút az autópályán végig 100-zal azonban elég unalmas volt. Összességében véve jól telt a pénteki nap, bár a fotósok egy kisebb csoportjának viselkedése és stílusa rányomta a bélyegét az egészre és számomra elfogadhatatlan volt – de tudtam, hogy ez lesz, így próbáltam készülni rá. Az MD pedig nagyon fog hiányozni furcsa, hogy most már úgy kell gondolnom rá – soha többet nem fogom hallani a hangját! Köszönet Szécsey Istvánnak a remek előadásért, a 106-os vonal vasútbarátainak és mindenkinek, aki részt vett a szervezésben és azoknak az embereknek, akik mindent megtettek azért, hogy a Piroska a péntekig közlekedhessen! Végezetül álljon itt egy videó az eseményről, a vonat facebook oldalán (MD motorvonat-ra kell rákeresni) több link is fent van, ez is onnan származik!

3 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 53 votes, average: 5.00 out of 5 (3 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


9 megjegyzés »

  • avatar
    charlie mondta:

    melyik van kijelölve megőrzésre?

  • avatar
    Marcell mondta:

    Zsolti azt nem mondtad ,hogy te is rajta vagy a videón. A megörzésre kijelölt szerencsére már a MVP-ben van, sajnos most nekem sem jut eszembe a pályaszáma.

  • avatar
    Regio mondta:

    Nem tudom melyik az,de Ő is nyugodtan odakerülhetne “utolsó forgalmi állapotban”. Ha a Nohabokból lehet 4-5-6,akkor belőlük is elférne kettő. Főleg,hogy csak egy “eredeti” festésű lakik a Füstiben. Egy vizsga (és vonatbefolyásoló-beépítése) után akár jól is jöhetne a mellékvonalak felújításánál… Nna megyek és felébresztem magam… : )

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    Hmm… Pedig azt hittem, hogy akinek sokat a halálhírét költik, az túlél mindannyiunkat.
    Van valami infó arról, hogy mi a céljuk a szerelvénnyel? Remélem nem csak úgy odatolják a rozsdásra hátra, a nagykereki vonal melletti kerítés belső oldalára! Vagy ami még szörnyűbb, nem a saját kerekein és erejéből megy a vesztőhelyre :S
    Remélem megvan a szándék a megmentésre.
    Btx, általában milyen állapotban volt a szerelvény? Tűrhető/menthető/felejtős? Nincs vajon valamilyen egyesület, aki megvenné kisebb felújítással?
    Az adonyi vonalon, Apafáig a 100-as vonalon tudtak menni a Piroskák, bérbeadható különvonatként bárhova megtenné.

  • avatar
    btx ( a szerző ) mondta:

    A nosztalgiában a 3017-es van, utolsó infók szerint nem közlekedhet (persze ez még megváltozhat).

    A kocsik ránézésre nincsenek rosszabb állapotban, mint bármely más nem frissen Dunakesziről kijött gyorsvonati kocsi (kivéve halbi), azonban “a festék alatt” valószínűleg jóval kritikusabb a helyzet, mint mondjuk egy Bhv vagy egy Bo kocsinál. Ui. ezeket a vonatokat a mellékvonalakra tervezték, könnyű szerkezetűek, valószínűleg az építésnél használt anyagok nem olyan strapabíróak, mint a fenti két kocsinál. Az ablakok egy része már nem lehúzható, ami a nyári melegben nem feltétlenül előny.

    Megvenni szerintem nem fogja senki, maga a szerelvény sem lenne olcsó, és ugye akkor utána tárolás felújítás, valamint az üzemben tartás. Én abban bízom, hogy az egész felmegy a nosztalgiához, és akkor lesz egy tartalék gép meg ki lehet hozni egy komplett szerelvényt (Btx + Bx + Bx + Ax + Bx + MDmot). De ennek szerintem nulla az esélye, persze álmodozni azért szabad.

  • avatar
    IST mondta:

    Az a baj ezzel az őrizzük meg dologgal, hogy nagy helyigénye van a tárolásának. Egy mozdonyt még csak-csak el lehet helyezni egy fűtőházban, de egy teljes (vagy akár csak egy fél) motorvonatot azt azért kissé macerásabb vagyishát költségesebb. Egyesületként ezt finanszírozni itthon nagyjából lehetetlen. A briteknél jó sok példa van mozdonyok megőrzésére, de ott ugye alapból kicsit több pénze van – erre is – az embereknek.

  • avatar
    Regio mondta:

    Szerintem ha a “parajosban” áll – abból pedig van bőven – nincs különösebb költség,sőt,semmilyen költség nincs(max egy ponyva az eső ellen). Viszont megvan az az előny,hogy ha mégis előkerül valahonnan egy kis lóvé,akkor ott a szerelvény,nem azon kell majd siránkozni,hogy rég szétvágták mindet. Max kevesebbet jön majd az Orient,már úgyis az folyik a csapból is…

  • avatar
    IST mondta:

    Parajosban szerinted mennyi idő alatt lopnák szét? :-(
    Valamint ne feledkezzünk meg arról, hogy seperc alatt kiszámláznák a pályahasználati díjat az egész éves ácsorgásért a soha senki által nem használt vágányon.
    A futtatásához meg le kellene újra vizsgáztatni időről-időre, szóval nem lenne egyszerű menet.
    Mindezek ellenére ha valaki belevágna, szóljon! :-)

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    :( Ma reggel láttam: a mozdony hátul áll a betonkerítés mellett két rosszul kinéző gép társaságában (igaz, PirosMozdony az első a sorban), ez Debrecenben a parajos. A szerelvény többi tagja a fűtőház mellett van, egyben, összecsatolva.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.