Főoldal » Élménybeszámoló, Vasút

Székely félkör

Tastam 2011 június 23 2 megjegyzés

Ha a Székely gyorsról van szó, tapasztalataim szerint két részre oszlik a hazai vasútrajongó-társadalom. Az egyik tábor helyesli, figyelemmel kíséri és esetleg utazik vele, míg a másik csoport tagjai elítélik a vonat közlekedése körüli felhajtást, de azért általában odafigyelnek rá, viszont nem utaznak vele. Ez utóbbi megállapítás leginkább arra a tényre vezethető vissza, hogy a sajnálatos módon egyre emelkedő részvételi díjat sokan nem tudják, vagy nem akarják kifizetni, esetleg más, olcsóbb(nak tűnő) megoldást választanak az odajutáshoz. Az alábbiakban bemutatott felvételek a 2011 Pünkösdjekor leközlekedett Székely gyors útja során készültek, azonban más közük nincs a nevezetes vonathoz. Nem lesz látható sem ováció, sem zászlólengetés, de a szerelvény kocsijai is legfeljebb mellékesen, a háttérben bukkannak fel. Mondhatjuk úgy is, hogy ez a fotóriport a Székely gyorsos tudósítások mellékterméke, amely a Román Vasút (CFR) mindennapos életébe enged bepillantást. Lássuk hát, mi mindent láttam, mit sikerült megörökítenem a bautzeni gyártású gyorsvonati vagon ablakából, illetve az ott-tartózkodás idején – természetesen a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül.

Az első román felségjelű mozdonyt sikerült még hazai földön, a biharkeresztesi határállomáson megörökítenem. A Kolozsvárról beérkezett Ady Endre IC-vonat mozdonya, a remetorizált 82-0601-3 ugyanis, miután átadta a helyét az állomás túlvégén várakozó M41 2322-es, szintén remotorizált masinának, pontosan mellettünk állt meg új feladatára várakozva.

A határ túloldalán elterülő Biharpüspöki (Episcopia Bihor) pályaudvar első vágánya szinte mindig tartogat látnivalót a vasutak szerelmesei számára, ezúttal az UNIFERTRANS társaság 60-0003-8 pályaszámú Sulzere várakozott a raktárépület árnyékában. Sajnálatos módon a Románia felé irányuló és az onnan beérkező vasúti teherforgalom drasztikusan lecsökkent az elmúlt években.

A cigánypalotáiról elhíresült Bánffyhunyad (Huedin) egy vicinális kiindulópontja, amely majd’ 15 km-rel odébb, egy fatelep udvarán végződik. A CFR e mellékvonalon leállította a vonatforgalmat, így Kalotaszeg központjának pályaudvara ma egyszerű középállomásként funkcionál. Itt találkoztunk az önürítős kocsikból álló nehéz tehervonattal, melynek továbbításához tolómozdonyra is szükség volt a 60-1175-3 személyében.

A román vasútnál is tapasztalhatók a közlekedés modernizálására irányuló törekvés, amely – akárcsak idehaza – leginkább régi járművek felújításában és korszerűsítésében mutatkozik meg. A CFR és több magánvasút néhány éve nagy mennyiségben szerzett be használt francia motorvonatokat, melyeket némi átalakítás után a belföldi forgalomba vetik be. Az 58-0009-9-es szerelvénnyel Kolozsvárott találkoztunk.

Be kell vallanom: nem tudom, van-e keleti szomszédunknál a mi tolatós tehervonatunkhoz hasonló feladattal felruházott, a kisállomások elegyét terítő, illetve onnan összegyűjtő vonattípus. Ilyesfajta menetet most először volt szerencsém látni, amikor szembe érkezett az új számrendszernek megfelelően jelölt 92 53 0841 024-8-es, a teherszállítás céljaira remotorizált “Nagydácsia” Bethlen (Beclean pe Someş) közelében.

Szeretfalva (Sărăţel) után kezdődik a magyar vasútépítés egyik utolsó nagy alkotása. A Dédáig tartó vaspályát Erdély visszacsatolása után ezért fektettek le, hogy az új határok miatt az anyaországtól elvágott Székely körvasút kapcsolatba kerülhessen a MÁV vonalhálózatával. Az állomáson a Regiotrans privát vasúttársaság egy Franciaországból beszerzett dízel-motorvonata várakozik.

A távolban egy fehér vitorla – Katajev klasszikusának címe jutott eszembe másnap reggel a csíkrákosi megállóban. Persze nem fehér vitorlát, hanem egy tizenöt fehér tartálykocsiból álló tehervonatot láttam meg a távolban, a Gyimes felől érkező szerelvény Madéfalva bejáratánál várakozott. Átvillant az agyamon, hogy betrappolok odáig, de mire elszántam volna magam az indulásra, a vonat mozgásba lendült és hamarosan el is tűnt szem elől.


Számomra kissé furcsa, hogy Romániában a fővonalakon a CFR-vonatok mellett magánvasúti szerelvények is közlekednek, általában betétjáratként. Ilyen az a délutáni személyvonatpár is, amely az általunk már megismert Regiotrans társaság járat Brassó és Csíkszereda között. A felvételen az 57-0594-5 pályaszámú vezérlőkocsival előre érkező szerelvény Csíkszereda állomásra jár be.

A Csíki medence kiszélesedő részében elterülő, ezervalahány lakosú Csíkrákos faluban kaptunk szállást, annak is a legszélső utcájában, közvetlenül a Székely körvasút mellett. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy a felkelés és a reggeli közti idő nagy részét a sínek felé néző teraszon töltöttem, vonatra várva. Bár az a zsalutégla-rakás nem a legjobb helyen van, azért nem hagytam ki ezt a remek fotótémát…

Keleti szomszédunk vasútvonalai és közvetlen környezetük általában igen csúnyás festenek. És ez csupán enyhe kifejezés. A gyomirtózást, úgy tűnik, arrafelé nem ismerik, a pálya mellett és a sínszálak közt burjánzó növényzetet sok helyütt csak a közlekedő vonatok nyesik. Mindez jól megfigyelhető a Madéfalvára Gyimes felől beérkező teherszerelvényt ábrázoló fotón, ahol a vonat szinte egy folyosóban halad.

A vonal építésekor Gyimesbükk (Ghimeş) pályaudvara határállomásnak épült, ez az állapot a trianoni békediktátum kihirdetéséig állt fenn. Ezt a jellegét ma is őrzi, hiszen a település nagyságához képest óriási vágányhálózat előtt Pfaff Ferenc mesterműve, a hatalmas indóház emelkedik. A képen a szemerkélő esőben a Suceava – Brassó viszonylatú gyorsvonatával épp az állomásra érkező 41-0731-4 látható.

A Gyimesen átvezető vasútvonal tavaly komoly árvízkárt szenvedett, a vonatforgalom hónapokon át pótlás nélkül szünetelt. Most azonban örömmel tapasztaltam, hogy felújítás folyik, s bár a teljes vonal valószínűleg nem fog átépülni, a kevésnek is örülnünk kell. A Gyimesközéplok (Lunca de Sus) állomáson tartózkodó vágánymező-szállító szerelvény élén a “Constantin Group” társaság 81-0702-1 psz. Dácsiája végezte az anyagolást.

Már az utolsó napon, útban hazafelé futottunk össze a CFR villamosított vonalain szinte egyeduralkodó mozdonysorozat egy példányával, a 40-0589-8-as psz. lokomotívval a népszerű gyógyhely, Maroshévíz (Topliţa) állomásán. Mivel a román vasúton még nincs ütemes menetrend, sőt vonat sem túl sok jár, nem okozott nagy felfordulást az egyvágányú vonalon a különvonat közlekedtetése.

Dés (Dej Calatori) állomáson a Zsibó (Jibou) felé elágazó, nem villamosított vonalnak köszönhetően szinte mindig láthatunk várakozó dízelmozdonyokat. A legérdekesebb azonban mégis az egykori keletnémet vasúttól, a DR-től megörökölt “Ferkeltaxe” (malactaxi) becenevű könnyű motorkocsi-sorozat, melynek most a 79-0113-5/0513-6 (motor-/mellékkocsi) psz. képviselőjét láthattuk a raktári vágányon.

A ceausescu-i időkben sikeresen elrománosított vidéken tovahaladva koradélután érkeztünk meg Kolozsvár pályaudvarára. Még épp jókor, hogy a hirtelen támadt napsütésben megörökíthessem a Budapestre startoló Bihar IC-t. A MÁV-Start kocsijait továbbító 65-1300-6 a General Motors erőforrásával ellátott, korszerűsített Sulzerek egyike, új, modern vonalú megjelenése azonban jóval elmarad régi formájától.

A CFR nemcsak használt, hanem új beszerzésekkel is gazdagította járműparkját. Míg a MÁV kis túlzással mondva – egyesével vásárolta meg három tucatnyi Siemens “Desiro” motorkocsiját, addig a román vasútnál ennek a sokszorosa állt szolgálatba viszonylag rövid idő alatt. A képen egy ilyen 96-os sorozatú Desirót láthatunk Csarnóháza (Bulz) állomáson a P3076-os számú Nagyvárad – Kolozsvár személyvonat továbbítása közben.

A Transferoviar Group magánvasút nemcsak betétjáratot, hanem accelerat, azaz sebesvonatot is indít Nagyvárad és Kolozsvár között. Német eredetű, szépen felújított háromrészes motorvonat adja ezt a járatot, amely Rév (Vadul Crişului) állomáson érkezett szemből. Érdemes megjegyezni, hogy tíz perccel előtte egy hasonló viszonylatú, CFR Desiróval kiadott gyorsvonat haladt át az állomáson. Tombol tehát a konkurencia…

Már korábbi utazásaim alkalmával megfigyeltem azt a fűzöld Kisdácsiát, amely a MOL mezőtelegdi (Tileagd) telephelyén szokott álldogálni. Most végre sikerült lefotózni is, bár a korábban A29 002 jelölésű gép a 86-0080-1 jelölést viseli. Kérdés, hogy valóban ugyanarról a mozdonyról van-e szó?

Más látnivaló híján itt ér véget a hosszú, eseménydús utazás, melynek során félkör alakban beutaztam Székelyföld északi részét. Remélem, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ezt a gyönyörű tájat láthattam.

1 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 5 (1 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


2 megjegyzés »

  • avatar
    Domino78 mondta:

    Köszi a beszámolót, tetszett!
    Épp tegnap este 10-kor láttam Rákoson áthaladni egy tehervonatot, melybe be volt sorozva egy a fenti TFG-shez hasonló motorvonat. Mondtam is az ismerősömnek, hogy na biztos a románok megint összevásároltak valami használt cuccot :)

    (Egy-két apró elírás: “remetorizált 72″, “tucatnyi Siement”, “hanem accelerat, azaz gyorsvonatot is indít” – az accelerat sebesvonat, a rapid a gyors.)

  • avatar
    Tastam ( a szerző ) mondta:

    Köszönöm a hekyreigazításokat.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.