Főoldal » Élménybeszámoló, Vasút, Villamosok, BKV

Villamosok Budafokon

IST 2011 szeptember 4 5 megjegyzés

A hétvégén – illetve hát szombaton – két olyan program is volt amelyen szerettem volna résztvenni. A gondot viszont az jelentette, hogy mindössze délután egyig értem rá, így aztán egy délelőttbe kellett belezsúfolni mindent. Naná, hogy nem sikerült. A napot btx-szel és egy amerikai ismerőssel a Láng Művelődési Központban kezdtünk, ugyanis beindult a szezon – ahogy a feleségem fogalmaz -, azaz megvolt az idény első börzéje a nyári szünet után. Túl sokan nem voltak, a felhozatal is a szokásosnak volt mondható, az érdekességet számomra két dolog jelentette. Egyrészt kitelepült a Rockett Modellt vivő úriember néhány portékájával (szerencsétlenségére a Continental Modeller értékesítésre kínált száma pont megvan nekem), valamint mellett egy srác japán dolgokat árult. Utóbbiból nekem a szívemet az Enoshimán futó szerelvények dobogtatták meg, az általa kért árat azonban kissé magasnak találtam egyrészt, másrészt meg nagyon nem kellene most ilyesmire költenem. Így aztán tovább is indultunk a nap másik programjára, azaz a kamaraerdei/budafoki villamosnapra.

Az eseményre alig egy-két nappal a rendezvény előtt figyeltem fel meglehetősen véletlenül a BKV honlapján. Nem igazán követem figyelemmel az ilyen jellegű híreket, így aztán simán lemaradok néhány – amúgy engem érdeklő – programról. Most szerencsére erre nem került sor, viszont az időhiányt azt bizony sajnálom.
Szóval börze után megcéloztuk a budafoki kocsiszínt, amely az egyik pontja volt az eseményeknek. Az tisztán látszott, hogy a másik pontba azaz Kamaraerdőbe már nem jutunk el, ezért döntöttünk a közelebbi helyszín mellett. A Szabadság-hídon haladva egy ott finoman szólva is szokatlan jármű jött velünk szembe (emiatt is van ez a meglehetősen ócska kép):

A kocsiszínnél aztán voltak érdekességek, kellemesen sokfajta járgányt zsúfoltak össze egy helyre. A meglepetés erejével hatott számomra egy MFAV szerelvény jelenléte, amelyet természetesen egy Mukival húztak át Budára. Mindig is szerettem volna egyszer ennek a járműnek a vezetőfülkéjébe kerülni, amely így persze sikerült (képeket lásd lentebb), de az igazi nyilván egy alagutas menet lenne, arról viszont nem is álmodhatok. Így maradt az imitáció.
Nagyon jó ötlet volt, hogy egy Tátra villamost megemeltek, így kissé be lehetett alá nézni, valamint egy forgóvázat is lehetett látni külön. Plusz pozitívumot jelentett, hogy ennek okán az egyik kocsiszínbe is be lehetett menni, valamint az is, hogy a Combino-n ment a légkondícionáló, ami igencsak jól jött a nagy melegben. A bátrabbak – és B-s jogosítvánnyal rendelkezők – kipróbálhatták a villamosvezetést is egy Tátrán előzetes helyszíni jelentkezés után, nekünk sajnos túl késői időpontot tudtak volna adni, így aztán erről lemaradtunk. Az ott tartózkodó személyzet határozottan udvarias volt, rendületlenül informáltak mindenkit, sőt, olyan dolgokat is megmutattak amit nemigen lát az ember mindennapos használat során, lásd lentebb a Combino kinyitott orrát vagy a csatláshoz szükséges eszközt. Negatívumként talán annyit rónék fel, hogy a járműveket nem lehetett körbejárni, szalaggal el volt kerítve a nagy részük, így viszonylag kis helyen zajlott a kocsiszínben az esemény. Amerikai ismerősömet a Muki érdekelte volna leginkább, hozzá viszont nem lehetett hozzáférni az MFAV-val való csatlás és így a kordon miatt. Maradt a Combinóból való fényképezése.

Talán a délelőtti-déli időpontnak köszönhetően nem voltak amúgy túlzottan sokan, a kis hely ellenére is kényelmesen el lehetett férni. Nyilván a fotókba folyamatosan belemásztak az emberek, de egy ilyen rendezvényen ezen nincs mit csodálkozni, nem is izgattam magamat miatta. Apró bosszúságot jelentettek a pályacsengők, mivel mindegyik villamos vezetőfülkéjébe beülhetett bárki és szanaszét nyomkodhatta/állíthatta a kapcsolókat, így aztán ha valamelyik gyerek megtalálta a megfelelő eszközt akkor onnantól kezdve max erős szülői ráhatásra szállt le a csengőről. Mindezt ugye úgy, hogy a járművek orra előtt 1-2 méterre sétált mindenki. No de ezzel nincs is különösebb baj, jó eséllyel én is ezt csináltam volna a helyükben.
(Kis kitérő: édesapám a székesfehérvári Ikarus-ban dolgozott. Emlékeim szerint évente egyszer volt még anno az átkosban nyílt nap ahova bemehettünk mi is és ugyanígy a buszok vezetőülésébe is be lehetett mászni. Akkor én azzal töltöttem az időmet, hogy indexeltem jobbra-balra, nyitottam és zártam az ajtókat, a dudát viszont békén hagytam. Jó mulatság volt, valami hasonló lehetett a gyerekeknek ez a rendezvény is, bár nekik az ajtók üzemeltetésére nem volt lehetőségük.)

Az időnk vészesen fogyott, úgyhogy nekünk ennyi volt az aznapi program. Kijőve a budafoki kocsiszínből még fotóztam egy arra járó UV-t amely nosztalgiajáratként üzemelt (valamint induláskor láttuk a további régiségeket), no meg egy-két fotó is készült menetrendszerinti járatokról.

Induláskor aztán megláttuk a hannoverit is, hogy tart vissza a Deák tér felé, úgyhogy – bár jelentős késésben voltunk – megváltozott az úticél, irány a Gellért-tér, hogy egy-két fotót lehessen róla készíteni amint halad át a hídon. Odaérve konstatáltuk, hogy nem mi vagyunk az egyetlen próbálkozók, nekem a lentiek sikerültek. (És jöhet a kérdés, amit nem kell megválaszolni: Vajon mikor takarja el egy kis felhő a napot? Ha olyan helyen vagy ahol nem túl sok minden ad árnyékot, vagy akkor amikor villamost próbálsz fotózni olyan helyen amerre nem szokott járni?)

Összességében azt kell mondanom, hogy kellemesen szórakoztunk, jó volt látni ilyen kis helyen ennyifajta járművet. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy a program többi részére nem maradt időnk, de van ez így néha. Ha valaki esetleg járt kint Kamaraerdőben is és fotózott néhányat, akkor egy válogatást küldhetne belőle némi kommentárral együtt, hadd mutassuk meg azt a részt is!

1 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 51 vote, average: 5.00 out of 5 (1 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


5 megjegyzés »

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    :) Nem volt túl szűk a FAV vezetőfülkéje?
    A narancs-ICS miért narancs? (Tanulókocsi?) És mi az a jel az oldalán? Jó képek, örülök a beszámolónak, kihagyódott Kamaraerdő ide vagy oda. :)

    A Banán az a vili, ami még épp átcsusszan a Szabadság hídon, ugye? (Ellentétben a Tátrával.) Jól emlékszem?

  • avatar
    IST ( a szerző ) mondta:

    Dehogynem. :-)
    A narancsszín a MAVITE-nek (Magyar Villamosvasút-történeti Egyesület, http://www.mavite.hu) köszönhető, övék az a villamos.
    Igen, a TW6000-t nevezik Banánnak és Tevének is, ő fut a Szabadság-hídon.

  • avatar
    trainmodeller mondta:

    Mi egész nap kint voltunk Kamaraerdőben – három járművel résztvevőként. Nagyon nagyon jó volt, csak pozitívumokat tudok említeni. Rengeteg látogató volt, bár állítólag tavaly többen voltak, talán most a megosztott két helyszín miatt volt kevesebb ember kint, nekem nagyon soknak tűnt. Szintén csak pozitív dolgokat tudok említeni a járművekről, nagyon sok féle jármű volt kint, egyetlen egyet kellett csak délelőtt leállítani – nézzétek el nekem, nem ismerem a villamosokat, a világosbarna színű régi villamossal történt valami, ami miatt inkább (saját erőből) parkolópályára tették. Ez a jármű már reggel részese volt egy kis maleur-nek, mert a színből való kijárásról beakadt az áramszedő rézpalettája, kicsit megrángatta a pókhálót majd elgörbült. Mire odaértünk nézelődni már szinte meg is javították, mire beállt a színbe már ott volt az új paletta, felszerelték, nemsokára ment is tovább, ilyen gyors intézkedést, munkavégzést ritkán látni: kijött a balesetet vizsgáló autó is percek alatt, áramtalanítottak, vontattak, szereltek, és ment minden tovább.
    A járművek kapcsán nagyon sok BKV dolgozóval találkoztam – dolgoztam, és valahogy az jött le, hogy ez egyfajta jutalomjáték volt nekik, aki ott volt örömmel szívvel-lélekkel volt kint, nem egy újabb nap a szürke melóban volt nekik is. Ez egy olyan plussz értéket adott a hangulathoz, ami máshol ritkán adódik. Egyszóval: jó volt, szép volt, amekkora forgalom, embertömeg volt, ahhoz képest példásan rendezetten ment minden, szerintem. Képek majd lesznek, meg egy rövidke beszámoló a blogomon, majd hét vége felé valamikor…

  • avatar
    Regio mondta:

    A narancsszínnek lehet még egy indoka: A 1303-as volt a későbbi KCSV 7-esek “prototipusa”,átépítése után nem a szokásos sárga,hanem pirosas-narancsos színben közlekedett egy ideig. Talán egy picit ennek is emléket állít ez a festés,szerintem kifejezetten jól eltalálták ezt a “ruhát”.

  • avatar
    kfreddy mondta:

    A narancsszinü 1303 lett a Ganz részéről az akkor még csak proba miskolci 200-as Tátrára a válasz. Ezt a kocsit Miskolcon be is akarták mutatni. De végül a miskolci próbák elmaradtak: sokkal vékonyabb pénztárca is elég volt a Tátrákra. Innen a szin: a Tátrához hasonló, vagyis ö lett volna az ellenfél.

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.