Korábban postoltam a Preßnitztalbehnról,most az onnan nem messze lévő Fichtelbergbahnról jöjjön egy post. A két vasút mindössze negyedórányi távolságra van egymástól, így ha már ott jártam, nem hagyhattam ki hogy meglátogassam ezt a vasutat is. Érdekelt a vasút nagyon, mert ámbár ez a vonal is egy hajdanvolt kisvasút maradványa, de a múzeumvasúttal ellentétben ez a vasút inkább a kirándulókat veszi célba. Látszik is, mert míg a múzeumvasúton a régi idők vasútját igyekeznek megjeleníteni, addig a Fichtelbergbahn a legutolsó, DR-es formájában került megőrzésre, és így is üzemel. Na, ez az, ami miatt érdekelt.

A vasút Cranzahlból megy a cseh határ melletti Oberwiesenthalba. Cranzahl egy igen érdekes hely: keskeny nyomközű vasút a nagyvasúti állomással közös, valaha itt rakták át a kisvasútról az árukat a nagyvasútra. Maga az állomás kialakítása is megér pár szót Itt nem a nagyvasút dominál, hanem épp fordítva: egy igen nagy, két részre osztott kisvasúti állomás személy- és nagyvasúti átrakó részei közé van beékelve az alig négyvágányos nagyvasúti állomás. A peronokat aluljárók kötik össze az állomásépülettel. Érdekes látni, a múlt század elején épült, az aluljáró fölötti faépületeketet a peronok végénél, a keletnémet jelzőkkel, peronok mellé bejáró  Desiroval. Mintha az ember egy rosszul összerakott terepasztalt látna

Ami a németeknél becsülendő, ha valamire nincs szükségük, nem dobják egyből ki, nem vágják össze. Ezért érdemes az állomáson egy kicsit barangolni – meg lehet nézni a rollwageneket, a hóekeét, de még keskeny nyomközű PFT járművek is fellelhetőek az eldugott részeken.

Azonban annak ellenére, hogy a kisvasút 750mm nyomtávolságú, a lépték igencsak nagyvasúti. A szerelvények 9-12 kocsiból állnak, és hétszázas sorozatú gőzösök továbbítják őket. Ezek a mozdonyok a régi VII K-k felújított változatai – a legnagyobb teljesítményű 750mm-es gőzgépek. Lenyűgözőek.

A vonal Cranzahl után befut az erdőbe, és nagyrészt ott kanyarog. Igen erős emelkedők vannak a vasúton, a gőzmozdonynak fantasztikus hangja van a harminc ezrelékes emelkedőn, a kilenc kocsis vonattal.  Néha kijön a vasút az erdőből, egy-egy település kedvéért, ekkor az ember találkozhat a múlt vasúti emlékeivel: igen nagy keskeny nyomközű állomások vannak a vonalon, ami azt mutatja, hogy igen jelentős forgalmat szolgált ki anno a vasút. Van, ahol egy-egy rollwagen-en egy normálnyomközű kocsi van kiállítva, hogy megmutassák, milyen élet volt erre régen. Látványos.

Oberwiesenthal előtt a vonat egy kicsit kijön az erdőből, majd egy igen látványos viadukton keresztül fut be az állomásra. Itt található a vonalon a fűtőház, itt lakik a négy gőzös. A végállomáson a fordulóidőben benne van, hogy a gőzöst a végállomáson feltöltik, átnézik. Mivel a fűtőház az állomásól jól látható, érdemes megnézni a folyamatot. Érdekesség, nem mindenütt látni ilyesmit, mivel a fűtőház nem mindenütt van ilyen közel a peronokhoz.
Van egy egy L45H is a fűtőház mellett. Hogy működőképes-e, és hogy milyen célból van a vasúton nem tudom, bárhol kérdeztem, szokott-e vonatokat továbbítani, nem volt a válasz. Se kép, se videó, így azt gondolom, jövőbeli felhasználásra tartogatják.

Őszintén szólva csak egy oda-, és visszaútra volt időm a vasúton, meg egy kicsit bóklászni, bámészkodni a végállomásokon. Aki arra jár, és van egy fél-háromnegyed napja a vasutat felkeresni, az ne hagyja ki. A posthoz tartozó képeket a Flickr-en is meg lehet tekinteni.