Főoldal » Élménybeszámoló, Kisvasút, Vasút

The Rain Forest Express

IST 2011 november 2 1 megjegyzés

Legutóbbi új-zélandi kirándulásunk alkalmával nem csak a nagyvasutat vettem szemügyre, de volt alkalmam kisvasutazni is. Feleségem húga olvasott korábban egy olyan kisvasútról ami tőlük nem is olyan messze fut, végig esőerdőben vezet és egy gátig viszi el az érdeklődőket. Előzetesen foglalni kellett rá jegyet, így aztán 2011. január 11-én el is mentünk a Jacobson Depot névre hallgató állomásra, hogy megkezdjük 2,5 órás utunkat. Az első meglepetéssel itt találkoztam, ez tényleg KISvasút… Sokképes beszámoló következik.

A The Rain Forest Express névre hallgató kisvasutat a Watercare nevű vízmű társaság üzemelteti, ami kb. olyan mintha a Fővárosi Vízműveknek lenne egy kisvasútja. Az persze más kérdés, hogy nekik üzemszerűen is hasznos a vonat. A kisvasút Auckland nyugati részén, Waitekerében található, egész jól eldugva az erdőben. Eredetileg azért épült a vonal a 20. század elején, hogy a Felső Nihotopu Gát építéséhez szükséges anyagokat és a munkásokat szállítsa, miután pedig elkészült, a karbantartásra használják. A vízmű összekötötte a hasznost a kellemessel és megnyitotta a vonalat a nagyközönség előtt, azaz turistáknak, érdeklődőknek is lehetővé tette a bejárását. A cég egyébként 10 gátat üzemeltet.

Jacobson Depot állomás, a kisvasút kiindulóhelye. Mint annyi minden Aucklandben, ez is gépkocsival közelíthető csak meg, egészen jól benn van az erdőben.

Az állomás előtt egy mozdony van kiállítva, amely egy Orenstein & Koppel mozdony, 1906-ban, Berlinben épült. 5 tonnát nyom, 8-10 tonna tömeg vontatására tervezték, 610 mm-es nyomtávra. Maximális sebessége 15 km/h volt. Arra használták, hogy a gát építéséhez vigyenek vele anyagokat.

Az állomás falán néhány tabló segítségével lehet nyomon követni a gát építését.

Indulás előtt nem árt tájékozódni róla mi is vár ránk: 10 alagút, néhány híd és meg nem mondom mennyi kilométer utazás, mindenesetre nem túl sok. A szerelvény megengedett legnagyobb sebessége 17 km óránként, a teljes program (oda-vissza út a gátig több megszakítással) 2,5 óráig tartott.

Ha már a szerelvény, akkor megmutatom a vonatot, bár itt már a visszaérkezésünk után látható. A méretét jól mutatja a kép oldalán látható kettő turista, na ezért írtam feljebb, hogy KISvasút. A nyomtáv továbbra is 610 mm.

Egy kép a mozdony vezetőállásáról. Kipróbálhattam, elég vicces volt belenyomorgatnom magamat, nem egy túl kényelmes munkahely, viszont az alagutak mérete miatt muszáj volt ilyen kicsire venni. A képen jól látható a fix kapcsolat a mozdony és a kocsik között.

Így néz ki két kocsi. A bal oldali utasokat is szállít, ülésekkel van ellátva, a jobb oldali pedig csomagok szállítására van, ide raktunk be mi is egy babakocsit. A kis nyomtáv és az alacsony felépítés miatt meglehetősen érdekes benne elhelyezkedni, a párommal egymással szembe ülve a térdeink már csak egymás mellett fértek el. A vonat befogadóképessége egyébként 33 felnőtt és 12 gyerek, ami arány eltolódhat egészen 8 felnőtt és 51 gyerekig. Az alagutak miatt mindegyik kocsiban van lámpa, az utastájékoztatás miatt pedig hangszóró. A kocsik egyik fele nyitott, a másik fele viszont zárt, arrafelé sem kiszállni, sem kihajolni nem lehet. Az ajtók mint látható nem fixek, egyszerűen le kell akasztani az egyik felüket ahhoz, hogy be tudjunk szállni. Tegyük is meg és induljunk el!

A sínek mellett végig cső húzódik, ugyanis ez a vezeték még mindig használatban van, innen kapja Auckland a vizének 6%-át. Egy-két helyen válik csak el a vezeték útja a kisvasúttól, ott ahova az alagutba már nem fért el együtt a szerelvény és a vezeték. A vonat egyébként viszonylag hangos volt, az alagutakban pedig nagyon hangos. Többször is megálltunk kisebb időre, sok-sok érdekességet elmondtak mind az építkezéssel, mind a kisvasúttal, mind a környezettel kapcsolatban és nem ledarálós, unalmas idegenvezetős hangon, hanem érdekfeszítően. Kimondottan élveztem a tájékoztató szövegeket, amiket persze nem CD-ről nyomtak, hanem “élőben”.

Egy kép a másik oldal plexijén át, ilyen környezetben vitt minket a vonat.

Útközben találkoztunk felhagyott vágányokkal is.

Na meg hidakkal…

… és a fent említett alagúttal. Ide tényleg nehéz lett volna bepréselni a vonatot.

Az egyik legjobb rész az volt, amikor a Quinn viaduktjához értünk, ahol megállt a járat, ismét hallgattunk némi szöveget, majd azt, hogy nyugodtan ki lehet szállni és nézelődni. Egy darabig senki sem mozdult, aztán megtörtem a csendet és előrecaplattam egy viaduktos vonatfotó erejéig, hátha még bennmarad mindenki. Nyilván nem, amint meglátták, hogy van utas aki már a viadukton mászkál, mindenki kiszállt és nézelődött a 18 méter magasban ívelő hídról.

Képek ugyanonnan, a jobb oldali fotón jól látszik az ajtónyitási technika.

Viszonyításul egy kép, hogy lássátok mekkora alagútban fér el a vonat. Az egyik alagútban amúgy megálltunk pár percre amíg mindenki szeme hozzászokott a töksötéthez és a falon lévő “világító” gilisztákat bámultuk. Érdekes látnivaló volt, az biztos.

A gát alulról és a hozzá tartozó lépcső. A gát előtt volt egy megállóhely, ahol azok kiszállhattak a vonatból akik nem akartak felmászni rá lépcsőkön keresztül, hanem inkább kerülőúton közelítették volna meg gyalogosan a helyet. Mondanom sem kell, hogy mi továbbmentünk. A jobb oldali kép mutatja, hogy egészen meredek volt a lépcső, amin csak felfele lehetett menni, lefele tiltott volt a használata, így aztán visszafelé mindenki került.

Így néz ki a gát tetejéről a vonat utolsó kocsija. A kép kicsit megtévesztő, az ezelőtti állomásnál ugyanis deltázni lehet, ennek megfelelően ide tolt módban jött be a szerelvény.

A gát másik oldalán a sok-sok víz. Kissé sajnáltam, hogy nem télen, esős időben voltunk ott, olyankor szebb látványt nyújt ahogy a gát felső részéről zubog alá a víz, nem csak “vékonyan csordogál” alul.

Búcsúzóul még egy kép a pihenőhelyen álló mozdonyról. Kellemes kirándulás volt, megérte elmenni, bár a jegy ára kissé borsos: egy felnőttnek 25 új-zélandi dollár (jelenleg durván 4 300 forint),  a gyerekjegy 5-12 éves kor között 12 dollár. Alatta ingyen van, fölötte 20 dollár.

2 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 52 votes, average: 5.00 out of 5 (2 votes, average: 5.00 out of 5)
You need to be a registered member to rate this post.
Loading ... Loading ...


1 megjegyzés »

  • avatar
    LokottZsiraf mondta:

    Ez nagyon szuper :) Ha hangos volt a vonat, akkor gondolom dízelmotoros gép húzta, nem akkumulátoros. Rendkívül érdekes kisvasút, kár lett volna kihagynod!

Szólj hozzá!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.