Home » Isle of Wight bemutató

Isle of Wight bemutató

Egy vasúti szimulátor minőségét nem kizárólag az alapprogram által mutatottak alapján lehet megítélni, sokat számít a későbbiekben hozzáadott kiegészítők minősége. Gondoljunk csak a mára igen alaposan felduzzasztott MS Train Simulator-ra, vagy akár a Trainz-re, a Zusi-ra vagy a BVE-re. A programok kiadása óta eltelt időben megjelentetett plusz pályák és járművek hatására hajlamosak vagyunk jobbnak látni az eredetileg megismert szoftvert, nyilván nem véletlenül. Ezért is voltam arra kíváncsi, hogy vajon a britek új Rail Simulator kiegészítője a jó minőségű add-on-ok (lásd még: Rail Simulator Official Expansion Pack), vagy a németek rókabőr sorozatának tagjai (lásd még: German Railroads BR143) közé sorolódik-e.

A július közepén kiadott Isle of Wight névre hallgató kiegészítő sajnálatos módon csak letölthető verzióban érhető el jelenleg, így dobozos termékként nem tárolhatjuk a polcunkon. Számomra ez nagy csalódás, még ha méretben nem is tölt be egy CD vagy DVD lemezt egy program, lévén 300 megabyte-os csomagot szedhetünk le a netről. Valahogy jobban szeretem lapozgatni a kézikönyvét vagy feltenni a többi program közé a tartóját, mintsem azzal a tudattal aludni el, hogy ott van a számítógépemen. Eddig legalább ezt a pluszt megkaptam azért, hogy megvettem a terméket és nem illegális helyről szereztem be. Persze azért a védelem játszik, letöltés után még egy gyors aktiválás is végrehajtódik interneten keresztül a telepítésnél, úgyhogy élő internetes kapcsolatra szükség van. A játékhoz egyébként nem kell a már kiadott Rail Simulator Official Expansion Pack, az alapprogramra is feltelepül, viszont az eredeti játéklemeznek továbbra is ott kell lennie a meghajtóban. Úgy tűnik ettől a bosszantó dologtól nem kívánnak megválni. Persze tegyük hozzá gyorsan: a JustTrains-től kapott infók alapján egy-két hónapon belül várható a dobozos kiadása is, ráadásul ahhoz a Class 66-os mozdonyokat is megkapjuk. Érdemes tehát várni!

Ha viszont már ott van a számítógépünkön, nézzük is meg, mit kapunk a 20 fontos, avagy 25 eurós (kb. 6000 forintos) árért! Az Isle of Wight a nevéhez híven az Anglia déli partjainál elhelyezkedő kis szigetre kalauzol el bennünket, ahol két vonalon, két új járművel láthatunk el különböző feladatokat. Az első vasútvonal 1862-ben nyílt meg itt, amelyen Newport és Cowes között lehetett utazni. A kiegészítőben szereplő fővonal, a Ryde és Shanklin közötti pálya 1875-re lett kész, majd 1890-re kiépült a teljes hálózat. A kis terület alapján az alacsony utasszám megjósolható volt és a jóslat be is vált, így napjainkra mindössze két vonal maradt meg: az egyik a már említett Ryde és Shanklin közötti, a másik pedig egy nosztalgiavonal, amely az előzőből Smallbrook Junction-nél ágazik ki és Wootton-ig halad. A fővonal üzemeltetési jogát 1996 októberében a Stagecoach Group szerezte meg, amely aztán 2007-ben összevonta a sziget vasúttársaságát a South West Trains nevű egyik vasúti cégével, így ettől az időtől már ennek a színeiben közlekednek a szerelvények. Ami mondjuk számomra külön öröm, lévén az SWT járműveit nagyon csípem.

A kicsiny sziget persze magával hordja azt is, hogy a rajta fekvő pályák sem lehetnek többszáz kilométer hosszúak. Aki nem néz utána, annak elsőre meglepő lehet a fővonal mindössze 13,4 kilométeres volta. Ez persze azzal jár, hogy egy mindenhol megálló vonattal mintegy 22 perc alatt végigérünk rajta. A nosztalgiaüzemű vonal még rövidebb, 7,6 kilométeres, négy megállóval. A pályasebesség változó, míg az utóbbi pálya legnagyobb részén 20 mph (32 km/h) a megengedett, addig a fővonalon akár 45 mph-val (72 km/h-val) is mehetünk. Nem egy egetrengető száguldozás, de nem is baj, az ennél nagyobb sebességnek igazából nem lenne értelme. Pozitív viszont, hogy a felbukkanó lassújelek jól ki vannak táblázva, előjelző táblákat is kaptak, így végre nem fordulhat elő az alapprogramban megismert jelenség, miszerint vonalismeret hiányában túl gyorsan érhető el egy-egy szakasz. Ennél fogva a helyes sebesség megválasztásával immáron senkinek sem lehet gondja.

A fővonal Ryde Pier Head-ból indul, aminek érdekessége, hogy egy stégen fekvő állomásról van szó, jól benyúlva a tengerbe. Átszállási pontnak is nevezhetjük, hiszen az Angliából komppal érkezők is ide futnak be. A stégen való vezetés pedig elképesztően hangulatos, látod magad alatt a hullámzó tengert a réseken át, míg a távolban fekvő város tükröződik a vízen. Mindehhez hozzájön az is, hogy az elején a vonal kétvágányos, tehát szembeforgalommal is találkozhatunk. Néhány megállóval később már csak egy vágányon zajlik a forgalom, így keresztekre nyílik lehetőség, amit a küldetésekben ki is használtak a készítők. A korábbi nagyobb forgalom amúgy tetten érhető, lévén van olyan állomás, amelynél látszik az azóta felszedett második vágány helye. Érdekes, hogy a Shanklin-ben fekvő végállomást sem vitték túlzásba, mindössze egy négykocsis szerelvénynek van helye, nincs lehetőség máshova beállni. A közlekedést fényjelzők segítik, amik rendben működnek, elhaladásunk után visszaugranak tilos jelzést mutató állapotba, a kereszteknél pedig jól váltanak szabadra. Fontos információ még, hogy a vonal villamosított, harmadik sínes rendszerű, azaz az áramot biztosító sínszál a pálya mentén van. Ennek megfelelően mindenhol el van kerítve a vonal a túl közel merészkedőktől, szerencsére persze nem betonfallal, így bőven nézegethetjük a tájat is.

A pálya szerintem meglehetősen részletesen van kidolgozva, legalábbis nekem jobban bejön az alapprogramban található útvonalaknál. A táj tipikusan britnek mondható, zöldben pompázó dombok között vezet utunk, a megfelelő növényzettel persze. A települések nem túl nagyok, de felfedezhetők benne az olyan jellemző dolgok, mint az ugyanolyan házakból álló utcák, a rengeteg híd és nyilván a fordított közlekedés a közutakon. Az épületek miatt persze húzhatnánk a szánkat, de inkább ne tegyük, lévén ennek ellenére igencsak változatos a kialakítás, nem csak 2-3 fajta modellt ismételgettek a fejlesztők. Visszatérve a harmadik sínre: emiatt nagy számú felül- és aluljáró övezi utunkat, a gyalogos átkelőknél pedig a sínt szakítják meg. Jól láthatók amúgy a betáplálási pontok, meglehetősen kirívó színű a burkolata ezeknek. Játéktechnikailag persze ennek nincs jelentősége, ugyanúgy tudunk továbbhaladni. A mezőkön tehenek legelnek, néhol kis patak csörgedezik, a vidéki hangulat teljeskörűnek mondható. Külön öröm volt számomra az, hogy emberekkel nem csak az állomásokon találkozhatunk: többször is láttam felüljárón ácsorogni férfiakat és nőket, illetve az útátjáróknál, amint várakoztak a vonat elhaladására. És mivel nem statikus objektumok, így némi mozgást is kifejtettek. Apróság, de életszerűbb így a játék.

A nosztaliga célokra szolgáló vonal annyiban különbözik a fővonaltól, hogy jelentősen kisebb a pályasebesség: a kis távolságok ellenére, néhol túl lassúnak tűnik a haladás. Cserébe viszont karos jelzőket láthatunk a sínek mentén, működő vízvételi helyet, gőzmozdonyok számára felhúzott mozdonyszínt Havenstreet-nél. Az állomások is a régi korokat tükrözik vissza a fából ácsolt peronokkal és kerítésekkel. Látványos a pálya fölött átívelő téglahíd is, de egy alagúton is áthaladhatunk a gőzösünkkel. Megjegyzem: alagút a fővonalon is van, Ryde városa alatt húzódik.

A járművekről is essék azonban néhány szó: a kiegészítő segítségével lehetőségünk nyílik egy villamos motorvonat illetve egy gőzmozdony irányítására. Előbbi ismerős lehet mindazoknak, akik metróztak már Londonban vagy esetleg hasonló témájú szimulátorokkal játszanak. Nem véletlen ez, hiszen a szigeten a korábban Stock 1938 sorozatnév alatt futó, jelenleg Class 483-ként ismert motorvonatokról van szó, melyek korábban a londoni metróhálózaton futottak. A kidolgozása számomra meggyőző, bár őszintén szólva nem vagyok egy szegecsszámláló. Természetesen a vezetőálláson animáltak a karok és a különböző kijelzők, bár nincs túlbonyolítva az egész, könnyen átlátható, megtanulható az elhelyezésük. Ami a legnagyobb hatást tette rám az az volt, hogy végre egy jármű, amit lehet vezetni.

A 483-as úgy gyorsul, ahogy egy metrótól elvárja az ember, nyoma sincs a tötymörgésnek: ha menni kell, hát megyünk. A fék is normálisnak tűnik, könnyebben eltalálható a megállás helye, ráadásul nem kell kilométerekről elkezdeni a lassítást. Mindezek dinamikus vezetési élményt adnak, amire – valljuk be őszintén – nagy szüksége volt már a programnak. A járgánynál az utastér nézetet sem hanyagolták el, ahova azért egy-két embert betettek, bár még így is furcsán üresnek hat a szerelvény. Az ajtók természetesen nyithatóak az állomásokon, az ablakok fölött pedig jól olvasható a megállókat jelző tábla. Ami viszont nem jött be, az az, hogy a motorvonatok mindkét végébe tettek járművezetőt. Nyilván ha csak belülről nézzük a játékot, akkor tökéletes a megoldás, a szemben jövő gépnél is látszik a vezér, viszont kintről már érdekesebb a helyzet, a vonat végében is ott vigyorog mindig egy vasutas. Meg talán nem ártott volna különböző karaktereket odaültetni, nekem ez a klónhadsereg nem tetszik. Lehet ezért szőrösszívűnek mondani, de igazából azért különös ez, mert arra képesek voltak, hogy a szerelvényeket ellássák különböző pályaszámmal, így nem hinném, hogy egy-egy embernél mondjuk az ing és haj átfestése akkora nagy terhet jelentett volna. Mindegy, végülis apróság a dolog.

A 483-ast egyébként kétfajta festésben is üzemeltethetjük: egyrészt a mai kék-fehér-piros színekben, ami még a Network SouthEast-es korszakra vezethető vissza de az SWT-nél is ezt használják, másrészt pedig a London Transport eredeti vörös festésében. Hasznos infó: jelenleg a 007-es és a 009-es van közlekedik ilyen színekben a vonalon. A dolog akkor lett volna még nagyon ütős, ha beleteszik azt a dinoszauruszos festést is amelyet öt egység is megkapott. A motorvonatok egyébként csatolhatók, amely funkcióra szükség is lesz egyik-másik küldetésnél.

A nosztalgiaüzemet természetesen mi mással bonyolíthatnánk le, mint egy gőzmozdonnyal. A fejlesztők az 1915-ben Newcastle Upon Tyne-ban gyártott Invincible-t választották ki erre a célra, amely 40 évig Londonban, Woolwich Arsenal-nál dolgozott mint tolatómozdony. Erre emlékeztet a festése is, amelyet 2001-ben kapott vissza. A szigetre egyébként 1971-ben került a mozdony, amely a Kitchener osztályba sorolódik, 0-4-0ST tengelyelrendezéssel illetve jelöléssel, amiből az avatottak számára kiderülhet: egy kicsi, kéttengelyes járműről van szó. A vezetése nem különösebben bonyolult, igazából csak arra kell figyelni, hogy kicsi a szén- illetve víztartálya, így intenzív vezetésnél könnyen kifogyhatunk a működést biztosító anyagokból. Szóval csak óvatosan! A vezetőállás nézet teljesen rendben van, ennél is szépen animált minden, jó körbenézni a járművön, bár nekem hiányoztak a használtság jelei, valahogy túl tiszta minden. A neuralgikus pont persze itt is a kilátás a vezetőfülkéből: na az nem sok van, a kis kerek ablakok csak keveset engednek láttatni a pályából illetve a körülölelő tájból. Őszintén bevallom: én jellemzően külső nézetből vezettem a mozdonyt, amihez két utasszállító kocsit csatlakoztathatunk, a 6369-es számú, Southern Railway-től származót és a 4112-es LCDR-t, valamint szintén az SR-től nyitott teherkocsikat, feladattól függően.

A járművek hangjai meglehetősen felejthetőnek mondhatók, magyarán szinten nincsenek is. A gőzös gyorsításkor még csak-csak produkál némi csühölést, valamint a kürtök is korrekt darabok mindkét típusnál, de ezzel kimerül az összes pozitívum. Nem tudom, hogy egy több tízezres hangkártyánál is ugyanilyen semmitmondók-e a hangok, de számomra ez azért csalódás. Nem csak az IOW-nál, hanem a Rail Simulator-nál is. Mondjuk legalább ezen a pályán a madarak nem éneklik túl a járműveket, legalábbis én nem figyeltem fel erre a durva bakira, mint ami az alapprogramban is benne volt. Úgyhogy van még hova fejlődni, legalább valami gördülési zajt hadd halljunk már a motorvonatnál.

Ami viszont továbbra is kellemes, az a dinamikusan változó időjárás. Napsütésből esőbe fordul, változnak a fényviszonyok (az árnyék végighúzódását kellemesen nyomon lehet követni a vezetőálláson!), szépen kivilágosodik a hajnali vezetéseknél, szóval profi a rendszer. A tipikus brit időt azzal is próbálták bemutatni, hogy a küldetések java részében esik az eső, az igazi, hétágra sütő napot szinte el is felejthetjük. Emiatt viszont kritikát is megfogalmaznék: ha a vagy 15 éves Hard Truck nevű kamionos játékban már képesek voltak megoldani azt, hogy a szélvédőn megjelenjenek az esőcseppek, amiket az ablaktörlő töröl is (ilyent kezdetlegesebb verzióban láthatunk a BVE4-ben is), akkor egy 2007-ben megjelent program motorja vajon miért nem képes rá? Hiába üzemeltethetjük az ablaktörlőt, annak gyakorlati hatása nincs azon kívül, hogy elsuhan az orrunk előtt időnként. Cserébe viszont megéri ráközelíteni a tengerre ha éppen a stégen haladunk: gyönyörű a mozgása, tetszik mind a nap, mind a város tükröződése benne.

A lényegről még nem is ejtettem szót, holott azt hiszem már éppen ideje lenne: a kiegészítő 15 küldetést foglal magában, mindkét járműtípusra kihegyezve. Annak ellenére, hogy a pályák rövidek, a nagy többségük végigjátszásához 40-60 perc kell, hiszen több esetben is oda-vissza kell vezetni. Persze nem csak sima személyvonatozásról van szó, olyan dolgok színesítik a feladatokat, mint például egy filmforgatáshoz való fel-le vonatozás egy alagútnál a rendező kérésére, vagy egy kidőlt fa eltakarításához nyújtott segítség. A küldetéseknek hála lesz lehetőségünk a gőzössel a fővonalon is haladni, de előfordul a 483-as motorvonat meglehetősen szokatlan, hat kocsis összecsatolása is. Gondolom sejthető mennyire fér el ez a vonat a peronok mellett: gyakorlatilag semennyire. A slusszpoént azonban az utolsó feladat adja: ebben egy Personnel Carrier-t vezethetünk, azaz gyakorlatilag egy pályafenntartásra szolgáló kis dízel járművet, amit addig csak a tárolóvágányokon láthattunk. Kellemes meglepetést okozott ez, nem számítottam rá, gyakorlatilag sehol sem hirdették meg vezethető gépként. Túl sokat persze ne várjunk tőle, a belső kidolgozottsága is hagy némi kívánnivalót, de azt hiszem ez most nem számít.

A végére nem is marad más dolgom, mint a bemutató elején feltett kérdésre válaszolni: szerencsére az Isle of Wight kiegészítő nem rókabőr, hanem egy jól kivitelezett darab. Én kellemesen szórakoztam a küldetéseivel, véleményem szerint megéri beszerezni. Aki még nem töltötte le, az inkább várja meg a dobozos verziót, amely jó eséllyel itthon is kapható lesz a Virtual Transport webáruházában.

Értékelés

Ami tetszett:

Végre dinamikus vezetés a Rail Simulator-tól

Bár rövid a pálya, mégis jó összidejű szórakozást nyújt

Új pálya, új járművek, új tereptárgyak

Ami nem:

Hangok hiánya

Jelenleg még csak letölthető verzió van belőle

Pár, a cikkben jelzett apróság

Rendszerkövetelmény:

CPU 1,7 GHz, 512 MB RAM, 64 MB VGA, 6 GB hely a merevlemezen, Windows XP/Vista, DVD-ROM

Ezen teszteltük:

CPU Intel Core2Duo 2,66 GHz, 2 GB RAM, 256 MB VGA

Gond nélkül futott, nem kell neki erősebb gép, mint ami a Rail Simulator-hoz kellett.

Honlapok:

www.railsimulator.com

A játék hivatalos weboldala

www.justtrains.net
Tőlük érkezik majd a dobozos verzió

www.virtualtransport.hu
Itt lehet majd megvásárolni Magyarországon

www.railsimulator.hu
A magyar Rail Simulator honlap