Miután többé-kevésbé meggyőztem magam, hogy jó lesz ez, nekiálltam körbenézni a piacon. Használt központot nem szerettem volna venni Angliából, úgy voltam vele, hogy inkább egy újjal próbálkozok. Megnéztem a Hattonsnál, 159 fontért adták, megnéztem még néhány másik brit modellboltban, de mindenhol drágább volt ennél, vagy maximum ilyen áron kínálták. A nyári balatonfüredi kiállításon a Byg modellbolt standján már láttam, hogy van náluk, de akkor még úgy voltam, hogy a britektől tutira olcsóbb lenne venni. Biztos ami biztos alapon felhívtam a Modell és Hobbyt, mert valamiért az ugrott be, hogy ha Bachmann Dynamist árulnak, akkor csak van Hornby cuccuk is, de erről a központról még csak nem is hallottak (vicces, hogy két éve még a Dynamis-szal is így voltak). Aztán elnéztem Bygék honlapjára és meglepődve láttam, hogy akciósan adják az Elite-et, 60 ezer forint helyett 49000 forintot kérnek érte. Gyors osztás a 159 fonttal 308 forintos forint/font árfolyamra jött ez ki, azaz simán versenyképes volt az angol árral, lévén ekkor ennél csak drágábban tudtam volna fontot beszerezni. Ha elromlik a központ azért Szombathelyre egyszerűbben visszaviszem mint postázom Liverpoolba, úgyhogy azon ritka alkalommal szembesültem, hogy győzött a hazai vasútmodell bolt, megrendeltem tőlük neten.

A futár egy méretes kartondobozban szállította le a fenti képen is látható dobozt, amelyről túl sok mindent nem tudok elmondani, egyszerűen nagyszerű a doboz, megmutatja mi is lesz benne. Mielőtt azonban kinyitnánk, vessünk egy pillantást a hátuljára is:

Ami azért érdekes, mert a kis képen már a Hornby belépő szintű digitális központja van, ami a Select névre hallgat, megmutatván ezzel amúgy a kínálatot. További érdekesség még a francia, német, olasz és spanyol zászlócskák és a hozzájuk kapcsolódó megfelelő nyelvű leírások. Én ugyanis az európai verziót kaptam meg a rendszerből, ami azt a meglepetést okozta, hogy nem volt hozzá angol nyelvű kézikönyv. Csak francia, német, olasz és spanyol. Mivel ezek egyikéből sem vagyok jó (a némettudásom megragadt sajnos az Ich habe keine Hausaufgabe-nál, a francia pedig a Je suis Istvánnál), ezért ez nem esett túl jól a lelkemnek. 2011 azonban arra is jó, hogy tudjuk: a Hornby ilyen információkat eltárol a honlapján, így néhány egérkattintás után már töltődött is lefele a kézikönyv, hogy aztán jól kinyomtathassam magamnak. Hiába, papírról még mindig jobban szeretek olvasgatni.
Sok beszédnek sok az alja, ti meg már tűkön ültök, hogy mi volt a dobozban, szóval azért most már lassan ki is bonthatnám, nem?

Szépen lefóliázva minden, de a (francia, német, olasz és spanyol) kézikönyv, valamint a központ fölött is volt egy vékony hungarocell lap, védve a cuccokat.

Kiszedegetve a dobozból a tárgyakat így nézett ki a felállás. Hát nem túl sok mindent rejtettek el, igaz? Egy darab trafó (szerencsére nem brit csatlakozóval, hanem hazaival), a központ maga, a (francia, német, olasz és spanyol) kézikönyv, valamint még egy kettős kábel. Valamiért többre számítottam, de meg nem tudnám mondani miért, hiszen ennyivel már működik a rendszer.

Fussunk gyorsan végig azon, hogy hivatalosan mit is tud a Hornby Elite központja:

• 254 mozdonyt tud a memóriájában tárolni és 255 eszközdekódert
• 2 és 4 számjegyes dekódercímeket is kezel
• 12 funkciót tud üzemeltetni mozdonyonként
• Egy dekóderrel nem ellátott mozdonyt is tud működtetni, bár ennek a funkciónak a használatát nem javasolja a kézikönyv
• Támogatja a 14, 28, 128 lépéses üzemmódokat
• Nem csak írhatók vele a CV értékek, de ki is olvashatók
• Saját órával rendelkezik aminek működése fel is gyorsítható
• Két járművet tud egyidejűleg irányítani a két tekerhető kontrollere segítségével
• USB-n keresztül számítógéphez csatlakoztatható
• Digitális kijelző
• Ismeri a RailCom-ot
• Öt nyelven képes üzemelni (tudjátok: francia, német, olasz és spanyol, no meg természetesen angol)
• Összeköthető a Hornby Select rendszerrel

Mindezek után gyorsan ismerkedjünk meg a központ hátuljával:

Mint látható külön kimenetet kaptak a hagyományos vágánykapcsolat vezetékei, valamint a programozóvágány vezetékei. Kár, hogy csak egy kábelt adtak hozzá alapból. Nem az a pár forintos tétel számít, csak talán korrektebb lett volna. Kaptak helyett csatlakozók az Xpressnethez, valamint jól látható az USB kábel helye is. Befele 15V megy, kifele is tudja elvileg ugyanezt. Alapból 4A teljesítmény kiadására képes ami a leírás szerint 9-10 vonat közlekedtetéséhez elegendő, mi azonban már jól tudjuk, hogy sok múlik az egyes vonatok áramfelvételén is, szóval ezt én sem vettem fix infónak, ráadásul akkora dilikört nem is tudok építeni, hogy azon 10 vonat járkálhasson egyszerre, nem zavarva különösebben a másik útját. Nem mellesleg valahol azt olvastam (lehet, hogy pont a kézikönyvben?), hogy a négyből egyet a programozóvágány kap és csak a maradék három megy a modellvasúti pályára. De ez még így is bőven elég nekem. Miután mindez megvolt, még nem kezdődhetett el a játék, számítógépes nyelven szólva jöhetett a patch-elés, azaz frissítenem kellett a központ szoftverét.

Arról van szó ugyanis, hogy a megjelenés óta sok-sok javítást készítettek el a Hornbynál a vásárlók visszajelzései alapján (és a saját bénaságuk miatt), így a rendszer már az 1.3-as verziót használja. Mire jó az USB port ha nem arra, hogy összekössük a központot a számítógéppel, így aztán ezek a javítások véghezvitele mennyivel könnyebbé és egyszerűbbé válik! Ezt a funkciót bizony hiányoltam a Dynamisból, azon semmilyen ilyen jellegű csatlakozófelület nem volt sajnos. No mindegy, ha már úgyis a Hornby honlapján jártam néhány perccel ezelőtt, akkor az új verziójú szoftver telepítőjét is leszedtem, majd néhány további kattintgatás után, szigorúan nyomon követve az utasításokat frissítettem a rendszert. Aztán jöhetett a beüzemelés:

Büszkén mutatja a nevét induláskor:

Majd persze a verziószámot is:

Hogy aztán végül teljesen a rendelkezésemre álljon:

A központ kezelőfelülete rémesen egyszerű: a két nagy fekete kerek gomb egyrészt mindkét irányba folyamatosan tekerhető körbe-körbe, ezzel változtatva a járművek sebességét, másrészt lenyomható, amellyel a haladási irányt módosíthatjuk. Szintén ezeket lehet használni a menüben való lépkedésre, a parancsok jóváhagyására, meg még egy rakat mindenre, de erről később úgyis nyilatkozok. Közöttük a telefonokról jól ismert gombok, ezekkel számokat és betűket is be tudunk vinni. A nagy piros STOP gomb vészleállítóként üzemel. A képernyő körül hat gomb található, az on/off-fal meglepő módon nem a központot kapcsoljuk be, az áramfelvétel esetén automatikusan üzembe helyezi magát, hanem a legutoljára kiválasztott funkciót kapcsolgathatjuk, a Functionnel a funkciók között válogathatunk, az Escape-pel menekülhetünk. Na jó, nem, például rövidzár miatti leállítást ezzel törölhetjük, de ha mégsem szeretnénk a menüben végrehajtani egy parancsot akkor ezzel tudunk ennek hangot adni. Jobb szélre jutott a Menu gomb és ez magyarul is a menübe visz, alatta a Locoval mondjuk meg, hogy vonatot szeretnénk irányítani, az Acc gombbal pedig ha eszközt, például kitérőt. Kapott még egy zölden világító ledet a készülék amely az üzemkészséget jelzi, alatta pedig egy pirosan világító van, ennek akkor látjuk a fényét ha probléma van vagy ha programozunk valamit.

Néhány szót ejtenék a kijelzőről is: sajnos nincs háttérvilágítása, ami a Dynamis után nekem hiányzott, kevésbé megvilágított szobában azért jól jönne. Mínuszpont. De hogy mit is látunk rajta: a felső zöld csík mutatja, hogy éppen mozdonyt vagy eszközt használunk, az alsó zöld sávban pedig a menetirányt mutató nyíl (amely adott kitérő állását is mutatja ha azt szeretnénk), a középen lévő félkör pedig a menetfokozatot jelzi, lentebb láthattok erről képet is. A két zöld csík között helyezkedik el két sorban a még hasznosabb információ: ide kerülnek a menük szövegei ha éppen abban lépkedünk, vagy a vonatozásunk alapadatai, mint most is: 00:00 óra van, az 1-es kontroller van használatban amely momentán a 3-as címre beprogramozott dekódert vezérli. Így indul a rendszer, ami azért is jó, mert ha valaki frissen megvesz egy digitális járművet, akkor mindenfajta képzettség nélkül tudja használni, hiszen alapból a 3-as címre programozzák ezeket, azaz egy laza tekeréssel indulhat is a móka.

De nem nálam! Én ugyanis először elbarmolkodtam az órával, beállítottam rajta a (kevésbé) pontos időt. Jó látni ugyanis, hogy mennyi időt töltöttem hasznosan a vasútmodelljeim mellett. Az óra azonban nem csak sima óra, akár tízszeres időgyorsítást is végezhetünk vele, no persze csak a modellvasúti életben. Ez azoknak lehet hasznos, akik modellvasúti idő szerinti menetrend alapján szeretnék járatni a vonataikat, így például előre megírt menetrend alapján lehet ezt az órát nézve közlekedni, azaz ha lenne fél óra két vonat indulása között a valós életben, akkor az lehet, hogy csak 3 perc a központ órája alapján. Látok benne fantáziát, érdekes lehet így az üzem, szóval ezért jár a pluszpont, a Dynamis ezt például nem tudta.

Lássuk azt, hogy mi az az egyik ok ami sokaknál kiverte a biztosítékot: a megfelelő jármű kiválasztása úgy történik, hogy megnyomjuk a Loco gombot, majd mégegyszer ugyanazt, aztán az egyik kontrollerrel odatekerek a megfelelő dekódercímhez. Aztán lenyomom a kontrollert és innentől kezdve a központ tudja, hogy ha azt a kontrollert forgatom, akkor a beállított számon futó vonatot szeretném azzal irányítani. Ha a képen a 2-es számú kontrollert forgatnám, akkor a kettesre tenné azt a vonatot. Még mielőtt megkérdeznétek, igen, mind a kettő kontrollerre be lehet állítani ugyanazt a vonatot egyszerre. A tekergetés igazából annál nem egészséges aki mind a négy karaktert használja dekódercímeknél, mire valaki eltekerné mondjuk 7425-ig, addigra beleőszülne. Ekkor jönnek jól a gombok:

Mivelhogy ekkor csak egyszerűen be kell ütögetni a megfelelő számot, jelen esetben például a 71-et, ami egy SWT Class 170-es motorvonatomat jelképezi. Így már azért egyszerűbb, de még mindig túl sok tekerést, kattintást igényel a jármű kiválasztása. Ezt nyilván ellensúlyozza valamennyire a két kar, de sok embernek – a neten – nem tetszik ez a megoldás. Ja, a nyomógombok kattogása kissé gagyi hatást kelt, mintha valamiféle játékközpontról lenne szó, kicsit profibban is megoldhatták volna, kicsit finomabb nyomkodást is érzékelhetne.

És igen, már megy is a Class 170-esem! Érdemes megfigyelni a központ kijelzőjét, ahol történt némi változás: egyrészt kissé telik az idő, másrészt nem a dekódercímet írja ki, hanem a jármű pályaszámát. Utóbbi általunk beírható, 8 karakteres nevet lehet adni minden járművünknek, ezt a központ megjegyzi. Sajnálatos módon ez nem jelenti azt, hogy kiválasztásnál nem kell tudnunk a dekóder számát, mert akkor bizony azokat kell pörgetnünk, csak irányítás alatt írja ki ezt az infót. Amit őszintén szólva nem is értek, úgy lenne értelme, ha már a válogatás közben is ezt látnánk. El is könyvelek rá egy mínuszpontot. Ja, a központ tud olyat is, hogy beállíthatjuk a kedvenc vonatainkat, majd megadhatjuk, hogy csak ezek látszódjanak, így azokat a címeket nem ajánlja fel amelyek vagy nem tartalmaznak ténylegesen futó járművet, vagy nem kedvenc mozdonyaink egyike van mögötte. Ezáltal nagy flotta esetén gyorsítható a kiválasztás folyamata. Ötletes, pluszpont.
A képen látható kijelzőhöz annyit, hogy a vonat haladását a félkörben is láthatjátok: minél gyorsabban megy a vonat (illetve minél többet tekerünk a kontrolleren), annál több része lesz fekete. A Dynamis “indicator bar”-ja látványosabb volt ennél, meg őszintén szólva a mini joystick is jobban bejött a tekerés helyett.

Következzen egy kellőképpen nem megfelelően fókuszált kép, viszont csak így tudtam megmutatni amit akartam (nagyban nézzétek, a jármű a 052-es számú Class 60-as dízelmozdonyom!):

A funkciók kapcsolgatása volt igazából az, ami a neten leginkább kiverte a biztosítékot, de a Model Rail magazin tesztjében is kiemelték ennek bénaságát. Őszintén szólva igazuk is van. A Dynamison ugyebár ott volt 10 funkciógomb, amelyeket megnyomva egyszerűen ki- vagy bekapcsolt az adott funkció, például a világítás, vagy hangdekóderes jármű esetén mondjuk a kürt. Egy plusz gombbal megnyomva a 10 funkció kibővült 20-ra. No itt nem ilyen egyszerű az életünk. Teszem azt, az egyes funkció a zárófények kapcsolása, mint az a képen is látható. Ehhez a következőket kell elvégeznem (ne feledjük, Dynamison egyetlen mozdulat a mutatóujjunkkal!): Function gomb lenyomása, ekkor a képernyőn megjelenítésre kerül négy darab nullás számjegy ami a funkció számát hivatott képviselni. A kontrollert megtekerem kissé, hogy 0001-et mutasson, majd lenyomom a kontroller gombját. Ezzel bekapcsolásra kerül az adott funkció. Tehát: gombnyomás, tekerés, másik gomb megnyomása. Eztán az on/off gombbal tudom ezt a funkciót kikapcsolni, majd újra bekapcsolni. De csak ezt az egyet, mindig a legutolsót! Na ez így baromira macerás. Nem mondom, hogy nem szokható meg, mert megszokható, de bőven lett volna hely a központon külön gomboknak. A világítások kapcsolgatásával még elvagyok, de akinek van hangdekóderes mozdonya és szépen le szeretne rajta játszani mindent indulás előtt mondjuk, az szerintem idegbajt kap és a negyedik funkció ki-bekapcsolása után idegesen sarokba hajítja a cuccot. Hatalmas mínuszpont! Egyébként a fenti képen talán látható, hogy világítanak a zárfények a mozdonyon, ezt pedig a kijelző alsó zöld csíkjában lévő kis fekete maszat mutatja (a valóságban azért a funkció száma is kivehető rajta).

A kétszer nyolc karakteres kijelző túl sok mindenre nem elég, de azért elég jól el lehet boldogulni vele a menüben, szerintem egy használható menürendszert tudtak összehozni, kicsit emlékeztet a legelső mobiltelefonom rendszerére (egy Panasonic G450 volt az ha nem csalnak az emlékek). Segítségképpen a kézikönyv bemutatja a lehetséges variánsokat, azt kézbe véve még egyszerűbb a dolgunk. A menü előcsalogatásához a Menu gombot kell megnyomni, onnantól kezdve pedig már csak tekergetni kell a kontrollert illetve nyomkodni azt, megy, mint a karikacsapás. Programozáshoz alapvetően a programozóvágányt használja, mondjuk ezt jobban is hangsúlyozhatták volna a kézikönyvben, nem árt tudni mikor lehet fennhagyni a szerelvényeket a pályán és mikor nem. A fenti képen éppen egy mozdonyom címének átírásához készülődtem, néhány másodperc alatt megvolt az egész, beleértve a megvalósítási mód kikeresését a kézikönyvben.

Kicsit foglalkozzunk az eszközvezérlő funkcióval is! Ha megnyomjuk az Acc gombot, akkor a központ tudja, hogy onnantól kezdve valamilyen dekóderrel ellátott vagy azáltal irányított eszközt szeretnénk vezérelni. Unitrack sínem van, négy kitérőm digitalizálásra került crash által aki Digitrax dekódereket tett beléjük. Remek móka, hogy ezeket is ugyanúgy el lehet nevezni mint a vonatokat, azonban ugyanúgy szívás, hogy kiválasztásnál ugyanúgy a számukat kell megadni, azaz már megint nincs így túl sok értelme. Ahogy a járműveknél, úgy az eszközöknél is mind a két kontrollerre lehet egy-egy eszköz irányítását rátenni, szóval így lehet az 1-es kontrolleré az 1-es kitérő állítása, a 2-esé a kettes kitérő. A képen is ez utóbbi látszik. A kontrollergomb lenyomására állítódik át a kitérő, újbóli lenyomására visszaáll. Egyszerű és nagyszerű, a gondot csupán az okozza, hogy ha egy harmadik kitérőt szeretnék átállítani, akkor vagy az 1-es, vagy a 2-es kontrollerre be kell állítanom, hogy innentől kezdve az már a hármas kitérőt vezérelje. Nem mondom, hogy nem logikus, de szokni kell. Leginkább azt szívtam meg játék közben, hogy szépen váltottam a kitérőn aztán tekertem volna a kontrollert, hogy menjen át lassabban rajta a mozdonyom, csak elfelejtettem átváltani a Loco gombbal a járműirányítási módba. Rengetegszer eljátszottam ezt.

Nem túl régóta van meg a központ (gyakorlatilag pár hete), de eddig határozottan kellemesen csalódtam benne. Vannak baromságai, de a két kontrolleres irányítás mindent visz, nagyon élvezem, hogy egyszerre tényleg két vonatot tudok irányítani. A Dynamis-szal ez jóval macerásabb volt, ott ugyebár váltogatni kellett mindig a vonatok között, átpörgetve közöttük akár a fél címlistát. A funkciók vezérlésének megoldása szánalmas, de ezzel megbarátkoztam, mert max a fényeket kapcsolgatom, arra meg ráérek álló helyzetben, menet közben nem piszkálom úgysem egyik vonatomnál sem. A Dynamis drótnélküli irányítás által nyújtott szabadságot bár kissé sajnálom, nálam azonban nem vált be annyira, az én ízlésemhez képest túlzottan sokszor eldobta a jelet. Anno még gondolkodtam a Dynamis egy szinttel magasabbra való emelésén és így a Pro Box beszerzésén, annak ára azonban a Hornby Elite árát ütötte, ráadásul olyan funkciókat továbbra sem tudott volna a rendszerem, mint a közvetlen PC-re való kötés. Szintén netes vélemények alapján a Pro Box-szal és egy-két plusz érzékelővel jelentősen javítani lehet az infra érzékelésén, tehát ez így legalább megoldásra került volna. Na ez így viszont már többe került volna, mint amit el szerettem volna költeni digitális központra.

Zárásként a megérte-e beszerezni kérdésre egy határozott igen a válaszom. Bár vérzik a szívem, de a Dynamisom más gazdára lel a közeljövőben.

Mivel a mozdonyban található gyári hangszóró a csomagban nem volt semmi más csak az ESU LokSound 3.5 XL és egy adapter kártya, ami a mozdony gyári nyomtatott áramköri lapjához csatlakozik.

Előkészületek: pár csavarhúzó, a dekóder és a mozdony. A szétszerelés nem volt probléma, a kasznit 12 csavar oldásával könnyen le lehetett emeleni a vázról.

Belcsíny: a motor és a teljes hajtás a forgóvázakban van elhelyezve, egymástól függetlenül. Középen egy talán 1 mm vastag acéllemez amire van felfüggesztve a tőkesúly. A mozdonyszekrényben bal oldalt a dinamikus füstgenerátor ventillátorja, jobbra a hangszóró. Hangszóró termetes, ovális nagyjából 10 cm x 5 cm. Középen a gyári áramköri lap. Nem tudom pontosan mit vezérel de gondolom a LED-ek fix áramforrását, illetve a vontatómotorok áramvédelmét amiről a használati utasítás is ír.

Az ESU dekóder az adapterkártyával.

És a kártya beszerelve. Kész kábelrengeteg.

  A teljes mozdony. Bőven lenne még helye pár dekódernek, sőt akár egy mélynyomó is elférne.

Amivel amerikai gyártmányról van szó, a modellhez jár 1-2 kapcsoló: sín és akkumlátoros üzemmód, motor ki/be, füstgenerátor ki/be és lámpák. A füstgenerátor jelenleg még kapcsolóról működik, de valószínüleg ez is átköthető a dekóderre. A motor kapcsoló különösen hasznos ha az ember a hanggenerátort akarja tesztelni.

Tesztvideó a kész modellről. Sajnos van egy kis zaj és beszélgetés a háttérben de a lényeg mind hallható:

A rendelt cuccok alig néhány nap alatt ideértek, szerencsére az izlandi vulkán miatti késéseknek, csúszásoknak már nincs nyoma, vagy ha van, ez most nem mutatkozott. Mint a fenti képből is látható, a csomagolás majdhogynem bombabiztos, de legalábbis kellőképpen tud védeni külső behatások ellen. Főleg igaz ez a parányi dekóderre. Ezt egyébként crash már tesztelte korábban, jó véleménnyel is volt róla, ezért mertem rá én is beruházni. A cuccokat a motorvonattal együtt bevittem a Moviba, világítást még sohasem szereltem, így legalább azonnal tanácsot tudtam volna kérni a hozzáértőktől. Aztán erre nem volt szükség, több okból kifolyólag sem.

Jól jegyezzétek meg: a papírokat a vasútmodellekhez és kiegészítőkhöz nem azért adják, hogy figyelmen kívül hagyva a tapasztalatra alapozva nekiálljunk a szétbarmolásnak. Ezt a tanácsot így a Class 153 esetén kénytelen vagyok elővenni és ismét figyelmeztetni magamat, hogy legközelebb fogadjam is meg. Európai modellekhez szokott módon ugyanis nekiálltunk az alváz és a motortest közötti rés módszeres nagyobbítgatásához, hogy majd kipottyan előbb-utóbb az alja, ha már úgysincs csavarral rögzítve. Sőt, még a forgóvázakat is lekaptuk alóla, azok aztán tényleg csak lepattintósok. Aztán persze nem akart szétjönni a kasztni. A kísérletezés egészen addig zajlott, amíg meg nem néztem a ledes panelhez kapott egyébként igen részletesen megírt és ábrákkal is illusztrált használati útmutatást. Ami nagyjából így kezdődött: vegyük le a jármű tetejét… Némi káromkodás kíséretében pár másodperc múlva már a tetőtől sikeresen meg is szabadítottuk a járművet.

A brit járművek digitális voltáról tudnotok kell, hogy alig 1-2 éve kezdett el begyűrűzni ez a technika a szigetországba. Előtte csak a nagyon elvetemültek használták, ennek megfelelően a digitális előkészítés maximum azt jelentette, hogy igen, ha van kedved akkor akár bele is forraszthatsz egy dekódert. Csatlakozónak se híre-se hamva nem volt. Aztán szépen lassan elkezdtek ráébredni arra a gyártók, hogy ez így nem lesz jó. A Class 153-as esetén így már azt olvashattam megvásárlás előtt, hogy elő van készítve belső világítás beépítésére (akkor még nem tudtam, hogy ez mit is jelent), valamint dekóderfoglalat is van benne. Szétszedve a modellt kiderült, hogy ez _tényleg_ elő lett készítve. A dekódert egyszerűen csak be kellett tolni a foglalatba a vakdugó helyére (némi erőt igényelt a mutatvány), a világítás paneljét pedig szintén csak bepattintatni a tetőbe miután rádugtuk a dugóját a járműben lévő csatlakozóra. Alig pár másodpercet igényelt az egész, le a kalappal.

A végső összeszerelés előtt egy próbát is tartottunk, hogy egyáltalán működik-e a cucc, bár a világítást a kialakítása miatt nem is lehet fordítva csatlakoztatni. Egyébként működik analóg üzemmódban is, semmi átalakítást nem kíván ehhez.

Itt pedig már összerakva. Kicsit megküzdöttünk a tetőbe való belepattintással, az ugyanis nincs egyértelműen jelölve hogy hogyan is kellene beletenni ahhoz, hogy vissza is tudjuk rakni a tetőt a helyére, de ez nem volt igazából komoly gond. Az nagyon tetszik, hogy a vezetőállás nem úszik fényárban, csak ott van fény ahol tényleg kell lennie.

Így néz ki a cucc immáron otthon, a modulra felpakolva. És jól néz ki, nekem legalábbis bejön. Villogni nem villog, bár nem próbáltam még ki hosszabb, koszosabb pályán.

Egy kép szemből is, ami talán láthatóan mutatja a fényeket. A bal oldali fényszóró teljes kört formál, míg a másik oldalon csak egy vékony csík világít, ezek voltak anno a sztenderd fények a briteknél.

Így visszagondolva némi rutinnal az egész DCC-re való átalakítás és világítás beszerelés nem tarthat tovább nagyjából egy percnél. Teljes mértékben felhasználóbarát a folyamat, aki nem találkozott ilyennel az is össze tudja rakni szerintem. Viszont egy dolog aggaszt, a dekóder erőteljesen melegszik, amit egyelőre nem tudok mire vélni. Majd kipróbálom egy másikkal is, hátha.
Némi árazásról is beszéljünk mert lényeges: a dekóder ára 12,5 font volt ami K.E. 3800 forintot jelentett. A hétvégi események következtében azonban momentán 4400-ra ugrott az ár, így még pont jókor vásároltam. A belső világítás 5 fontomba (KE 1500 HUF, KU 1800 HUF) került, ami meglehetősen barátinak mondható. Legalábbis nekem annak tűnik.

Kellemes böngészést: http://www.esu.eu/en/downloads/catalogues/

A Minitrix Br52-ese rendelkezik NEM651-nek megfelelő dekóder-foglalattal, de ebbe sajnos nem lehet a Bachmann dekóderét beépíteni, az ok pedig prózai: a dekóder hosszabb, mint ahogy a Minitrix mérnökei gondolták. Erre én az alábbi megoldást választottam: az eredeti foglalatot leszereltem, és félraszteres anya csatlakozóból, kissé hátrébb új foglalatot forrasztottam az eredeti nyákra. Kissé trükköztem, mert a csatlakozó lábait kilencven fokban elhajlítottam – szerintem ez volt a legnehezebb művelet az átalakításban – és így, felülről lett a nyákra forrasztva. Sokat írtam már a dologról, beszéljenek inkább a képek:

A beteg. Nem tudta befogadni az új Bachmann szívet, ezért forrasztópákához kellett nyúlnom.

Az eredeti foglalat a vakdugóval.

Ezen a képen jól látszik, miért kell hátrébb helyezni a foglalatot.

Ilyen félraszteres csatlakozóból készült a foglalat.

A lábakat el kellett hajlítani kilencven fokkal.

Nem kilencven fok, és nem is tökéletesen egyenes, de megteszi: a nyákra fel lehet forrasztani.

Ezen képen látszik, hová, és miképpen forrasztottam fel a csatlakozót. A kép már az
analóg próba során készült: a vakdugó behelyezésével analóg pályán próbáltam ki,
hogy nem baltáztam-e el valamit.

A végeredmény: a Bachmann dekóder befér a szerkocsiba.

Node nézzük, mit tud a dekóder. Megmondom őszintén én az egyszerű, egységsugarú modellezők közé sorolom magam, és nem támasztok különösebb követelményeket a dekóderrel szemben: működjön rendesen, és ne legyen lónagy – férjen be a helyére. Ezek a kitételek nem teljesíthetetlenek. Ha ezek megvannak, akkor jó pont a dekódernél, ha olcsó, és tudja a négy digites címeket kezelni, hogy az általam kiagyalt címkiosztásba el tudjam a mozdonyt helyezni.

A doboz….

…és parányi tartalma.

Na, ez a dekóder nem intézhető el ennyivel. Igen jó dekódert vehettem kézbe – de kezdjük az elején : a csomagolása tipikus Bachmann-os. A rossz májam mondatja velem, hogy a Bachmann készül a Magyar Posta által támasztott kihívásoknak megfelelni: bombabiztos a doboz.
A zsugorfóliázott mütyür mellé egy A4-es méretű tájékoztatót adnak, gondosan behajtogatva a dobozba. A szokásos figyelmeztetések mellett, ami feltűnt, hogy nem tökölnek a srácok Angliában a garanciális feltételekkel: ha nem vagyunk nagyon buták a dolgokhoz, és mégis tönkremegy a dekóder, akkor egy évig cserélik. Ez jó pont nálam, mert utálok vitatkozni a modellboltban, hogy mi a garancia tárgyköre, ha elszáll a dekóder.

Mit tud a dekóder?
- Max 0,5 A motoráram
- Max 0,1 A a világításnak
- Nagyfrekvenciás PWM motorvezérlés
- Terhelésszabályzás
- Kiterjesztett (hosszú címek) kezelése
- 14, 28, 128 lépéses üzemmódok
- 13,3 x 10 x 3,5 mm méret

Mit nem tud? Két dolgot: differenciál-egyenletet megoldani, és ABC-t kezelni. Ez utóbbi a LENZ Assymethric Braking Controll funkciót takarja, ami annyit jelent, hogy az ilyen dekóderrel szerelt mozdony képes a vörös jelző mellett megállni, illetve ha a jelző háta mögül érkezik, nem nagyon hatja meg a jelző túloldalán lévő vörös fény. Én nem használom ezt a dolgot, ám vannak, akik igen, ezért ezt le kell írnom, hogy sajna ez a featúra (de randa szó ez) kimaradt. Hogy jogi, vagy más okai vannak-e, nem tudom.

Balról jobbra: Bachmann 36-558, Lenz Le521, Lenz gold mini
és a Minitrix vakdugója

Szóval kerestem egy mozdonyt, amiben volt szabad dekóder-foglalat. Ekkor ért az első, és egyetlen negatív élmény a dekóderrel kapcsolatban: ugyanis a Minitrix gépekhez a dekóder tüskéi túl rövidek, egyszerűen nem érnek el a foglalatig. Így Trix gépbe nem dughattam tesztelésre. De megtaláltam a megmentőt –  a korábban bemutatott svájci Re450-es S-bahn még nem rendelkezett dekóderrel, és a Fleischmannak nem olyan rafinált a dekóder-foglalata, mint a Minitrixnek, így a dekóder beépítésre került. Meg kell jegyeznem, hogy a Minitrix aljzat-problémának már kigondoltam a megoldását, ha működik, beszámolok róla egy postban.

Beépítés: kis ezüst jelzés mutatja az 1-es lábát a dekódernek, és a zsugorfóliának köszönhetően azért sem kellett semmit tennem, hogy a dekódert elszigeteljem elektromosan a környezetétől. Bedugtam, és kész is volt.
Mire vagytok kíváncsiak? Beraktam a dekódert, és működik. Az van a használati utasításban, hogy a motorvezérlés alapértékeit a leggyakrabban használt motorokhoz igazították – és ez igaz is. A Fleischmann mozdony nem nyöszörgött, nem ugrált, ment korrektül. Meg kell valljam, bajban lettem volna, ha bármit is állítani kell a motorvezérlés vagy a terhelésszabályzás paraméterein, mert tizenegy CV regiszter értékét lehet 0 és 255 között változtatni. De erre nem volt szükség. Működött.

Három dolgot emelnék ki: először is, nem szeretem, ha a mozdony szakaszosan gyorsít vagy lassít. A tökéletesen egyenletes gyorsulást illetve lassulást eddig csak a LENZ 521 és a gold/silver mini dekóderek produkálták az ESU Lokpilot micro mellett. Most új versenyző lépett a csapatba, a Bachmann N-es dekódere hasonlóan kulturáltan mozgatja a mozdonyt. A második dolog, amit megemlítek, az az F7-re előhívható csökkentett fény. Jópofa. A végére hagytam a kedvencem: tizenöt, előre programozott sebességgörbe állítható be, ha nem akarunk saját, 28 lépéses görbét készíteni. Aki próbált már PC nélkül sebességgörbét programozni, tudja miről beszélek. Jó ötlet, alkalmaztam is egyből.

A 15, előre programozott sebességgörbe

Mit hagytam a végére – összegzés? Postával együtt 3750Ft-ba kerül a dekóder, és az ABC hiányán kívül sok nagatívumot nem tudok felhozni ellene. Nekem bevált, én mellette teszem le a voksom, amíg jobb nem jön

Az elhatározást jópár hónappal később végül tett követte. Az alany a vártakkal ellentétben nem egy angol gép lett, hanem a MÁV-os Szergejem. Az elképzelés szép volt, csak arra nem gondoltam, hogy a járgányban túl sok hely nincs a mókának. Ennek ellenére Csíkos nem mondott nemet a kérésre és egy Tran dekódert aplikált be a gépbe, a hangokat is ő töltötte rá. Remek motorbeindítás hangja van, kétfajta kürt, légsűrítő bővíti a kínálatot, na meg persze a szokásos sebességtől függő hangok, valamint komolyabb fékezésnél némi csikorgás. Hangerősség szempontjából mondjuk nem az igazi: otthon tökéletes nekem, nagyobb teremben vagy olyan helyen kipróbálva ahol van alapzaj, már komolyabban kell fülelni. Szóval kiállításon például túl sok értelme nincs ekkora méretben, bár a kürt még úgy is bőven hallható. A halksága miatt viszont van olyan sebesség, ahol már a jármű alapzaja elnyomja ezeket a hangokat, így főleg tolatási munkáknál érezhető igazán a különbség. Az viszont a használatból kiderült számomra, hogy biztosan nem fogom az összes mozdonyomat ilyenre átalakítani, méghozzá két okból. Egyrészt nem szánok egy kisebb vagyont ilyen célra elkölteni, másrészt pedig azt hiszem zavaróan kaotikus lenne otthon az egyszerre szóló sok-sok mozdonyhang.
Persze adódik a kérdés, hogy most akkor megérte-e vagy sem az átalakítás: nekem igen, nagy élményt nyújt ahogy beröffentem a gépet és elindul a pályámon.

Néhány héttel ezelőtt elvittem a járgányt a MOVI-ba Bucó kérésére, laacush-nál pedig ott volt a fényképezőgépe, így csináltunk egy-két videót róla, amelyet most osztanék meg veletek, hátha érdekes lehet. Dumálni ugyanis sokat lehet a cuccról, de az az igazi, ha valóban hallható mit is nyújt egy ilyen. A méretarány továbbra is N, a nem túl jó minőség pedig a gép, a konvertáló program és a mi hibánk, de azért bőven nézhető és hallható.

Aki ismeri a Dynamis alapszettet az tudja, hogy gyakorlatilag egy központból áll és egy kézivezérlőből, amelyek infrán keresztül kommunikálnak egymással. A központ további vezérlőket nem tudott kezelni, így evidens volt a Pro-Box ennek megfelelő újítása, ezentúl négyet is üzemeltethetünk egyszerre. Talán mondanom sem kell, hogy egy közös játék esetén mennyire hasznos tud ez lenni, bár kissé költséges mulatság válhat az egészből ha a család minden tagjának vagy a haveroknak bevásárolunk egyet, lévén a kézi vezérlő durván 17-18 ezer forintot kóstál majd. Nagy hiányossága volt az alapszettnek, hogy a CV értékek olvasására nem volt képes, csak beállíthattuk azokat, legalábbis eddig, most már gond nélkül megfejthetjük a dekóder beállításait a cuccal. Kap egy ECoslink kapcsolati lehetőséget, így ha minden jól megy elhárulnak az akadályok egy számítógéppel való összeköttetés előtt. Külön programozóvágány kimenet is lesz, egyszerűbbé téve a járművek programozását, nem kell majd mindig mindegyiket leszednünk a pályáról ha át szeretnénk írni valamilyen értéket. Ami viszont nekem továbbra is hiányzik az az, hogy nem tudom képes lesz-e a Pro-Box vágányútbeállításra, erről sajnos nem szólnak a hírek. Pedig alapvető lenne.

Mindazonáltal a fentiek szerintem jól hangzanak, úgyhogy nézzük meg mibe is fog ez fájni azoknak, akik úgy döntenek belevágnak a Dynamis rendszer továbbfejlesztésébe. Az alapszett véleményem szerint a tulajdonságaihoz képest jó áron került piacra, Angliából nagyjából 29 ezer forintért lehetett illetve még most is lehet beszerezni. A Pro-Box kiegészítés hozzá (tehát kell az alaprendszerrel már rendelkeznünk kell!) hivatalosan 175 font, a Hattonsnál 149-ért előrendelhető. Ez olyan 46 ezer környékén van mostanában. Elvileg a jövőben érkezni fog olyan pakk is, amely a Pro-Box-ot tartalmazza a szükséges egy kézivezérlővel és trafóval, de ennek se az ára, se a megjelenési dátuma nem tudott.

Gondolom adódik a kérdés: megéri-e beruházni rá, én megveszem-e? Az elsőre nem tudok válaszolni, azt döntse el mindenki, hasonlítsa össze más rendszerek tulajdonságaival! Én nem vagyok egy digitális modellvasúti guru, csak egyszerűen használom a Dynamist és az alapszettel meg vagyok elégedve, ár/érték arányban szerintem a legjobbak között van. A Pro-Box-ra való továbbfejlesztést egyértelműen meg fogom lépni, vonz a kibővült lehetőségek tárháza, de azt is tudom, hogy nem most fogom megejteni a beszerzését, jó lesz majd karácsonyi ajándéknak az alapszett megvásárlásának második évfordulójára.

Azért tartom nagy számnak a dolgot, mert egyrészt végre ha valamely modellező nem ért valamit, ékes magyar nyelven megkérdezheti majd a gyártótól, illetve nem kell német. amerikai, kínai gyártók pénztárcáját tömnünk mozdonydekódereink árával. Nekem ez is fontos. És a harmadik, nem elhanyagolható szempont az ár: négyezer Forint körül lesz kapható. Én az előszériából jutottam hozzá egy példányhoz, ez alapján írom a post-ot.

Még mielőtt valaki a szenteltvizet lerántaná rólam, hogy H0-ás dekóder minek az N-es modellekbe, elárulom, hogy a nyolc éves fiam H0-ában nyomul. Geoline, Lokmouse – jó az neki. A tőlem kölcsönzött Bachmann dekóder került ki a ICE1-eséből, és került bele a hajtófejbe a Digitools-féle. Én jól megteszteltem, mit tud – gondolván a 0e-s modelljeimre – a gyerek meg terheléses tesztnek vetette alá. Fontos ez utóbbi is, mert ha pl. a Tran dekóderrel szerelt Hobbytrain teknőmmel tette volna ugyanezt, akkor az már leolvadt volna. Ez nem tett ilyet. 

A normál dekódereknél kisebb – 20 x 16mm-es – a lapka. Az áramköri lapból csak egy kondenzátor áll ki, a többi alkatrész szépen lapul a nyákhoz – ergo nem igényel sok helyet a beépítéshez. Apropó beépítés: javaslom, hogy a későbbi szériáknál a dugónál legyen az 1-es láb jelölve, mert én mindkétszer, amikor modellbe próbáltam a dekódert, csuklóból fordítva dugtam be. Ezt kibírta a dekóder minden további nélkül, mert a 652-es aljzat hülyebiztosra van tervezve – ha fordítva dugja be az ember, csak a világítás nem működik, de nem károsodhat (elvileg) a dekóder.

A beépítés nekem kb 2 percbe telt. Két dörmögnivalóm van a dologgal kapcsolatban: az első a fenti egyes láb jelölése a dugón. A másik inkább csak félelem, mert mindennemű szigetelés, borítás nélkül kapható a dekóder, és félő, hogy a modell fém házához hozzá érve károsodik. Ezt megelőztem egy ragasztószalag-borítással, mivel épp ekkora zsugorcső nem állt itthon rendelkezésre. Ezeket leszámítva a beépítés simán ment.

Főbb jellemzők:

• 28, 128 sebesség fokozat
• 1-9999-ig terjedő címtartomány
• Maximum 1 A-es motorkiment
• Terhelésszabályzás 
• 15 kHz-es motor PWM frekvencia
• Asszimetrikus DCC jel érzékelés
• Programozható fékút
• 4 db. zárlatvédett funkció kimenet (összesen max. 700 mA )
• Tompított fény
• Rendező menet
• Gyorsulás, lassulás ki-bekapcsolás
• Mozdonyvezető funkció

Nézzük ezek közül, nézzük, nekem mi tetszett:

Terhelésszabályzás: a motor fordulatszámát azonos értéken tartja, terheléstől függetlenül. Tehát ha a vezérlőn kiadjuk a menetparancsot, a mozdony sík pályán, emelkedőn és lejtmenetben is igyekszik tartani a sebességet. 

Asszimetrikus DCC-jel érzékelés: a LENZ ABC nevű megoldása. Néhány dióda és relé beépítésével ez teszi lehetővé, hogy DCC vezérlésű pályán a mozdony lassítson a vörös jelző előtt, és szépen megálljon. Még nem igazán elterjedt, de hasznos tudás. Egyenlőre a Lenz Gold dekóderei vanak ezzel felvértezve.

A tompított fény egy nagyon jó találmány: adott funkciógombhoz rendelve tudjuk a két világítás-kimenetre adott feszültséget változtatni. Ezzel meg lehet azt csinálni, hogy a fények felkapcsolásakor csak a tompított fény gyullad fel, míg az F1 megnyomása után a nagyobb fényerővel a fényszórókat tudjuk imitálni. 

A rendező menet adott funkciógomb megnyomásának hatására felére csökkenti a max. sebességet – finomabban lehet tolatni, a vezérlőgomb elforgatásával csak fele akkora sebességre gyorsul a mozdony, mint egyébként. A lassulás/gyorsulás kikapcsolása is tolatáskor hasznos, nem kell a kifutási úthosszal számolni, ha épp egy szerelvényre állunk rá. Tudom, nem élethű, de kényelmes.

És a legvégére hagytam a legnagyszerűbb találmányt, a mozdonyvezető funkciót. Ez úgy működik, mintha az ember kezében egy speciális kontroller lenne, és a vezérlőgomb elfogatásával a gyorsulás illetve a lassulás mértékét szabályozzuk – középhelyzetben pedig a mozdony tartja a sebességet. Lokmouse esetében is látványos, de igazán nagy élmény Bachmann Dynamissal lehet a játék, annak a joysick-jával olyan módon vezeti az ember a modellmozdonyt, mint egy modern, igazi  motorvonatot. Hatalmas élmény. 

A post végére illik írni összegzés-féle dolgot. Ha egy szóval kellene jellemezni a Digitools dekóderét, akkor annyit mondanék csak: Kafa Csak ajánlani tudom – mindent tud, amit tudnia kell egy hasonló dekódernek, és az ára is kibírható. 

Kiegészítés: a dekóder még csak tesztverzió, ha lesz végleges, akkor a Digitools honlapon a készítők jelzik. Még 2-3 hét, türelem

Hétfőn már nem hagyott nyugodni a dolog, és nekiálltam kipróbálni az újfajta dekódert. Ez csak egytekercses állítóművekhez jó, kifejezetten a Kato Unitrackjéhez lett kifejlesztve. Ennek megfelelően két sín-,  két tekercs-, és egy programozó kivezetése van. A szerelés piszok egyszerű a 15 fokos váltók esetében: a fekete és piros drótot a váltó áramköri lapjának sínhez menő vezetékeihez, míg a narancs és szürke drótot a tekercshez menő vezetékekhez kell forrasztani.

Kis trükköt igényel a dolog, mert majd’ egycentisre kell a vezetékek hosszát visszavágni, de egy jó csipesz  segítségével meg lehet a vezetéket fogni blankoláshoz. Forrasztás után – a forrasztás jóságán kívül – azt kell még ellenőrízni, hogy a gyök és a szív áramellátásáért felelős csavarok jó pozícióban legyenek, és lehet is használni a váltót. A dekóder pont belefér a töltésimitációba, nem látszik belőle semmi. Ezentúl nem kell nyúlkálni a váltók után, minden különösebb vezetékelés nélkül meg van oldva a váltók elektromos állíthatósága. Hogy is volt anno az ITT-Nokia reklán ? Neeeekém teccccik!

Két negatívumát említhetem meg a dekódernek: egyrészt a programozás nehézkez, mert olyan módszerrel történik, hogy a sárga – programozó – vezetéket arra a sínszálra kell kötni, amelyhez a fekete vezetéket kötöttük. Ha ekkor a dekóder váltóállítási parancsot “hall”, akkor felveszi a legelső paranccsal érkező címet. Azaz, ha a csatlakoztatás után egy “huszas váltó kitérőbe” parancsot adunk ki a központon, akkor a dekóder felveszi a huszas címet. Kissé körülményes, de még belefér. A másik dolog, ami zavaró a dekóderrel kapcsolatban, hogy – még – nem sikerült szabályozni a viselkedését, és a vas átdobása után még 1-2 másodpercet “búg” a váltó, azaz ennyi ideig még áram alatt van a mágnes. Lehet, hogy csak engem zavar, és nekem a fixaideálom, hogy az áram alatt lévő tekercs feleslegesen fogyaszt és melegszik, és mindig attól tartok, hogy majd leég a tekercs a sok használattól. De ezeket a dolgokat félretéve pedig piszkosul tetszik, hogy csak összepattintom a síneket, és mindenféle vezetékelés nélkül az Intelliboxról állítgathatom a váltókat.

Így néz ki a váltó állítóműve

Mindössze négy drót beforrasztása után a dekóder beszerelés véget ér.

Hátlap visszaszerelve – jól látszik, hogy a dekóder tökéletesen belesimul a töltésimitációba

Hurok táplálása hurokmodulon keresztül

Deltavágány táplálása hurokmodulon keresztül

Ez a fenti művelet a hurokmodul része. A hurokmodul minőségét – számomra – az mutatja, hogy a mozdonyok a szakaszhatárra érve, átkapcsoláskor megtorpannak-e. A Digitools-féle hurokmodul nálam jelesre vizsgázott, mert nemhogy a mozdony nem torpan meg egy átkapcsoláskor, hanem még a lámpája sem villan meg, olyan érzékenyen, gyorsan működik.

Én először egy szokásos verziót vásároltam, majd a készítővel – Fürdős Tamással – lestünk, hogy ami H0-ban tökéletesen működik, az N-es méretben nem produkál. Ugyanis az N-es járművek érzékenyebbek a koszra, és ezért a hurokmodul nem működik mindig a legjobban. A két változat között egy alkatrész a különbség, de mielőtt az ember megvásárolja a modult, egyeztessen a készítővel, hogy milyen méretű modellekhez szánja.

Én nagyon megszerettem a modult – az utóbbi időben ha játszom, mindig fejállomást építek, és a lakáson (és a család idegein) végigkanyargó pálya végén lévő hurokban visszafordulnak a vonatok. A hurokmodulnak hála ez teljesen automatikusan hajtódik végre, mindennemű beavatkozás nélkül ? nem kell figyelnem a vonatot, csak elküldöm a nyíltvonalra, az a hurokban megfordul, és visszajön. Nekem bevált. Az ára sem veszélyes, fele a gyári dolgokénak – 7000Ft-ért lehet hozzájutni.

A Digitools honlapja a www.digitools.hu címen érhető el.

Segítségemre volt a 1zu160.info oldal útmutatója, ahol egy gyors leírást már publikáltak előttem a kocsi digitalizálásáról – de mint kiderült, nem minden buktatót írtak le.

A kocsi szétszedése gyorsan ment, és ezután felmértem a dekóder elhelyezésére rendelkezére álló helyet. A dekóder éppen csak befért a kocsiba – a probléma ott volt, hogy a vezetékeket nem lehetett rendesek elhelyezni. Nem volt mese, le kellett vágnom a súlyból.

A vágás helyét bejelöltem, és a Dremel-be fogott vágókoronggal nekiálltam megrövidítani a cinköntvényt. Ha valaki erre vetemedik, mint én, három dologra figyeljen: használjon védőszemüveget. Ez a legfontosabb. Nagy fordulatszámon vágjon, a korong hatásfoka ekkor a legjobb. És legyen otthon tartalék vágókorong, mert gyakorlatlan kézben könnyen törik – én kettőt nyűttem’ el a művelet során.

A vágás után a helyére próbáltam a súlyt, és rájöttem, hogy a nyomtatott áramköri lapot is meg kell vágnom, két okból is kifolyólag: egyrészt így a legkönnyebb kiiktatni belőle az analóg elektronikát, másrészt helyet kell csinálni a vezetékek számára. Ezt a műveletet is vágókoronggal végeztem – itt már nem törtem el egy korongot sem.

Ezután következett a dekóder beépítése. A fölösleges vezetékeket – az irányonkénti világítást és a közöst – elvágtam, hiszen itt elég a sínhez-, és motorhoz menő két-két vezeték. Arra ügyeltem, hogy a vezetékeket úgy vágjam, hogy nem okozhassanak zárlatot.

A dekóder nyomtatott áramkörhöz formázása után még szigetelőszalaggal letakartam a forrasztásokat – ne érjen hozzá semmi, és összeraktam a kocsit. És itt jön a neheze, amit a másik oldalon nem említettek: a nyákról a motor úgy kapja az áramot, hogy a réz szénkefetartók egyszerűen csak hozzáérnek a nyákon kialakított felülethez. Na, nálam ez nem volt rendjén, csak akkor működött a konstrukció, ha odanyomtam az érintkezőkhöz a motort. Ez azért van, mert a dekóder forrasztásai egy kissé megemelték a nyákot, de csak annyira, hogy épp csak az érintkezés romoljon el – de minden a helyére csússzon. 
A problémát úgy oldottam meg, hogy a szénkefetartók nyákkal érintkező felületét forrasztóvizes kezelés után beónoztam, és az összeszerelés után 0,4mm-es forrasztóheggyel benyúlva egyszerű összeforrasztottam a motort és a nyáklemezt. A megoldás működik, azóta már jó adag koszt összetakarított a kocsi. 

Magának a Digitrax dekódernek a viselkedéséről nem sokat tudok írni, mert minden további probléma nélkül helyt állt. Biztosan köszönhető ez a nehéz kocsinak, és a Tomix bombabiztos áramszedési konstrukciójának is, de nem tapasztaltam olyat, hogy akár nagyobb váltókörzet tisztítása során is megállt volna a moto az áramszedés kiesése miatt.