A modell egy pőrekocsi – azaz kettő, mert szettben árulják. E mellett bejelentésre került még egy hat darabos konténer-szett is – két negyven-, és négy húszlábas konténerrel. Pont a pőrekocsikra illeszkednek – igazodva a modern szelekhez, mikoris a pőrekocsik nagy részét már csak konténerszállításra használják.
A képek alapján a kocsik jól néznek ki, magyar kötődést nem találtam – átböngésztem a kocsialbumokat, és nem találtam olyan magyar négytengelyes pőrekocsit, amelyre csak egy negyven lábas konténer férne el. Azonban nemzetközi vonatban jól nézhat ki a kocsi, és azok a modellezők is örülhetnek a modellnek, akik kisebb terepasztallal rendelkeznek – adott hosszon egy több kocsiból álló, látványosabb vonatot lehet összerakni. Az árak igen barátiak: a kétrészes kocsiszett 46 Euró, míg a konténercsomag 22 Eurót kóstál.

Képek : http://www.acmetreni.it/

]]> http://www.vonatmagazin.hu/2011/11/acme-kontenerszallito-kocsik-n-ben/feed/ 0 http://www.vonatmagazin.hu/2011/11/n-scale-convention-2011-stuttgart/ http://www.vonatmagazin.hu/2011/11/n-scale-convention-2011-stuttgart/#comments Mon, 21 Nov 2011 18:52:17 +0000 IST http://www.vonatmagazin.hu/?p=25677 Ha november és vasútmodellezésről van szó, ráadásul N-es méretről, akkor egyértelmű az útirány: Stuttgart. Ott voltunk 2009-ben (Zsivány külön cikkben emlékezett meg róla), tavaly én kihagytam, de crashék szállították a friss infókat, míg idén én is a látogatás mellett döntöttem. Míg két éve btx-szel vonattal jártuk meg az utat, addig idén kocsikkal ment a különítmény: a feleségemmel ketten eltöltöttünk egy kis időt a városban, crashék viszont a kiállításra ugrottak ki. Jöjjön így néhány fotó tőlem az idei rendezvényről!

A stuttgarti Messe több pavilonnal is rendelkezik, melyek egyikében foglalt helyet idén is a Modellbau Süd névre hallgató esemény. A többi pavilonban különféle egyéb kiállítások és vásárok zajlottak (például elektronikai vagy gasztro), a 6-os csarnokban viszont a modellek játszották a főszerepet, azokon belül is leginkább a vasútmodellek. Az N-es nemzetközi találkozó mellett természetesen árusok és gyártók is képviseltették magukat. A csarnok egyik végének lépcsőjéről tárult a fenti látvány a gyanútlanul betoppanó elé.

A gyártók között kis- és nagyszériások is voltak, a fenti képen az N-tram mutatja be alkotásait, melyek közül nekem a hátul lévő villamos és az elöl lévő gőzös volt az újdonság, bár az is igaz, hogy nem követem munkáikat túlzott figyelemmel. A középső szekcióról már tavaly is láthattuk képeket.

Láthattuk a Liliput modelljeit is, köztük a Flirtöket, de persze nem MÁV-os festésben. Kíváncsian várom, hogy vajon megjelentetik-e ezeket a járgányokat hazai változatban és köntösben.

A Modellbahn Union nevű német kereskedőcég (és nem mellesleg egyedi festések legyártatója) japán dömpinggel árasztotta el az érdeklődőket Tomix, Tomytec és Modemo vonalon. Utóbbi azért volt számomra érdekes, mert itt láttam először a pár hete megjelent Hiroshima Type 5000 Green Mover villamost. Korábban gondolkodtam a beszerzésén, de aztán a netes vélemények arról szóltak, hogy eléggé össze-vissza csuklik a szerelvény, a motor olyan helyen van ahol nincs forgóváz és így lenyomja az egyik szekciót, ráadásul a csuklók megoldása is gyengére sikeredett ezáltal ívekben belátni a szerelvény belsejébe. Nyilván nyoma sincs a Kato elrejtett apró méretű motorjainak lévén a Modemo nagy motorokkal operál, emiatt aztán az utasteret is a “gépészet” tölti ki. Most láttam a vitrinben, lehetett is belőle venni (a 138 eurós ár egészen jó ahhoz képest, hogy a Plaza Japan 158 dollárért + 18 dollár postáért adja), de passzoltam a dolgot. A jobb szélen látható Shinkansenek a Tomixtól valók.

Meglepetés volt számomra a Kato standja és az is ami a kép közepén látható: úgy tűnik, hogy készül a kitérő a Unitram szetthez. Kicsit elbeszélgettünk az egyik ott lévő fickóval aki nem igazán beszélt angolul, de legalább annyit elárult, hogy ez az első utalás a kitérőre a Kato-tól (ez szerintem igaz lehet, fórumon sem olvastam még róla), néhány hónap múlva akár piacra is kerülhet a cucc. Igencsak bíztató, hogy Katoék töprengenek, hogy egy Combino-val is előállnak, mondván több országban is futnak belőle, így talán nagy sikere lenne. Hát én szurkolnék neki, az biztos. A felső képen egyébként több újdonság is látható, így az Y kitérő Unitrackhez, vagy a kereszteződés Unitramhez illetve a szabvány vágánytávolságra “széthúzó” elem a kép felső részén a pályába építve. Telefonnal készített videóm ugyanerről:

Ha már Kato stand, gondoltam megmutatom az egyik vitrinüket is, benne a zöld színű E5-ös “Hayabusa” alapszett 3 kocsis szerelvényével, de mögötte látható az emeletes E4 Max és az 500-as sorozat is.

A kiállítás anyagát gazdagította egy tárló amely a TGV 30 éves fennállásának alkalmából épült és magában foglalja a TGV vagy TGV alapú szerelvények különböző festési variánsait. Meglehetősen impozáns látványt nyújtott, na meg persze azt az érzést, hogy ezekből kellene egy-egy otthonra.

Maga a kiállítási rész nagyon jó, jó és befejezetlen anyagokat is magával hozott, de összességében elmondva igen jó asztalok és modulok gyűltek össze. Nekem újdonság volt a felső képen látható asztal, de a többiek már tavaly is megcsodálták ugyanezt. Bár a modellezési kora régebbi, azért nekem nagyon bejött.

Jó volt látni olyan “extrább” dolgokat, mint ez a keskeny nyomközű hálózatot bemutató terepasztal, amely bár nem volt túlzsúfolva sínekkel, mégis kellemes vonatforgalmat lehet rajta modellezni.

Szintén elnyerte a tetszésemet ez az asztal, amelyen három szinten közlekedtek a vonatok, méghozzá ezzel a megoldással:

Az elv ugye régóta ismert, itt viszont remekül alkalmazták annak érdekében, hogy egy-egy vonat mind a három szinten képviseltesse magát közlekedés közben. Ráadásul a spirálnak köszönhetően ugyebár eltelik némi idő az alagútban, így nincs olyan, hogy a szerelvény orra már kijött belőle, de a vége még nem haladt be. Az asztal mind a két oldalán ilyen spirál lett elhelyezve.

Loch Lochy asztalát már 2 éve is láttam, most is a kiállítás anyaga között szerepelt, az újdonság inkább a járműanyagban volt, így például a kép jobb alsó sarkában lévő hókotrót élőben is megfigyelhettem, az N Gauge Society-től lehet csak rendelni ezt a járművet. Az asztalt egyébként egy hölgy kezelte.

Persze nem “csak” kis méretű asztalok mutatták meg magukat, hanem nagyobbak is, figyeljetek jó, ez csak egy kis része a látnivalóknak, alant a másik oldala. Egészen elképesztő N-es méretben ez a nagyság. Mellesleg értem én a füstképződés modellezését, de szerintem egyáltalán nem látványos.

Látványos viszont a körfűtőház, a rengeteg sín és jármű, kár, hogy mikor én nézelődtem erre akkor nem igazán járt ezen az asztalon szinte semmi. Úgy tűnik ez a kiállítások szokásos rákfenéje.

Wienthal asztala azért tetszett, mert a képen látható városka igazából egy emelt szinten volt, alatta a nagyvasút fordítója volt, a kép jobb szélén a terepasztal további része. A városka tömegközlekedését egy “ovál” pályán járó három egységes villamos biztosította, amely boldogan körözött egész álló nap ami persze mindent elmond a hajtása megbízhatóságáról. Ez a városka is jó példa arra, hogy emberekkel és járművekkel mennyire fel lehet dobni egy nem kimondottan izgalmas asztalt is.

Láttunk azért amerikai témát is hihetetlen hosszúságú vonatokkal. Nem számoltam meg, utólag meg már nem tudom mert a másik fotó amit lőttem azon a szerelvény csak egyik része van rajta és annak is összemosódnak a kocsijai: 14 vagon adta a vonat látható részének saccperkábé a harmadát! Úgyhogy nem vicceskedtek a srácok a nem élethű 3-5 kocsi teherkocsikkal, hanem megmutatták hogyan is nézne ez ki a valóságban.

Még egy kép csak úgy, mert tetszett a híd szilás környezetének megvalósítása.

Kis asztalokat tekintve találkoztam egy ilyennel is amelyen egy gőzös rohangált fel-alá a két kocsijával.

A képeket elnézve rá kellett döbbennem több dologra: egyrészt nagyon keveset fotóztam, másrészt szokás szerint kevés volt a fény is így a képekből is több lett a bénább a nagy átlagnál, harmadrészt pedig az, hogy nagyon-nagyon sok időt el lehetett volna tölteni csak azzal, hogy az ember az egyes részleteket bámulja. Olyanokról nem csináltam képet, mint például a Trix asztalai, a Fleischmann vitrinjei, a holland-spanyol-stb. kereskedők kínálata, a már szokásosnak mondható tömeg, de valahogy úgy vagyok vele, hogy nem is bánom: kedvcsinálónak, ízelítőül talán ez is elég, talán emiatt kedvet kaptok hozzá, hogy egyszer ti is elmenjetek (a belépőm 10 euró volt, de ebben benne volt az S-Bahn jegy ára is, automatából simán tudtam venni kombinált jegyet mindenfajta komplikáció nélkül), mert véleményem szerint nagyon is megéri.

A kiállítás meglátogatása persze nem lehet teljes vásárfia nélkül, de arról majd egy következő bejegyzésben mutatok pár képet.

Kapcsolódó hír, hogy nem csak váltók lesznek újak, de két új íves vágánymező is bemutatásra kerül. CV1 néven, Compact megnevezéssel, kiadásra kerül egy új ovál szett, amely 150mm-es sugarú íveket fog tartalmazni. A 150mm-es ívekhez a külső oldalra illeszkedő, 183mm-es ívek is érkeznek. Ez utóbbiak nem szettben, csak külön vágányelemként érkeznek – gondolom egyelőre. Kérdés, mi a terv ezzel a szűk kétvágányú résszel? Illeszkedni fog-e a Unitram rendszerhez? Várom a pályaterveket…

Képek : KATO

Kezdjük a panaszkodással: A Tillig, korábbi nevén Berliner TT Bahnen a legnagyobb TT modellgyártó cég. Székhelye Sebnitzben van Kelet-Németországban, Lipcsétől kb. 100 km-re. Elsősorban a volt Kelet-Németország és Kelet-Európa számára gyárt modelleket. Emiatt a választéka főleg egykori DR-es modellek és egyéb kelet-európai országok modelljei. De azok is főleg meglévő német modellek átfestése, kevés az igazi új forma. Vannak persze jelenlegi V-ös és VI-os korszakbeli járművek is, de ezek gyakran csak az egykori DR modellek modernebb változatai.

Véleményem szerint a Tillig egy igen trehány, pontatlan, felelőtlen cég! Hogy miért?

Kezdjük az ICE 1 sztorival! Korábban már kiadták az ICE 1 motorvonatot. Három részes volt az alap készlet, melyhez további kiegészítő készletet lehetett venni két személykocsival és egy étkező kocsival. Ez így kiadott egy hatrészes szerelvényt. Ez volt a Tillig egyetlen nagysebességű szerelvénye és az egyetlen villamos motorvonata. Azonban 2010 környékén egyáltalán nem gyártották, ezért beszerezni igen nehézkes. Ebay-on sem találtam. Később 2011 őszén megláttam a szerelvényt München legnagyobb modellboltjában. Teljesen új modell volt, azonban a festése fantázia? festés volt. Egy sárga hullámos vonal ment végig az oldalán, és a középső kocsin egy hatalmas Sinus felirat éktelenkedett. Betétkocsit nem kapni hozzá, és más színben sincs! Se a katalógusban, se az internetes oldalán nem található, pedig több modellboltban is kapható! Újra megnéztem Ebay-en és találtam végre egy háromrészes eredeti vonatot. Az eladó újnak írta, de szerintem régi készlet volt, hibátlan ugyan, de a doboza a régi Tillig doboz. Vettem hozzá digitális dekódert is, és itt jött az újabb meglepetés. Csak az egyik vonófej tartalmazott vontatómotort, a másik ún. dummy modell. A motoros részben nem volt dekóder-foglalat, így bele kellett forrasztanom. A beépítés után viszont meg sem akart moccanni! Kísérletezés után rájöttem, hogy azért, mert csak az egyik oldalról szedi az áramot, a másik pólust a másik vonófej szedi, az áram pedig a teljes szerelvényen végig van vezetve. A dummy-t szétszedve újabb meglepetés ért: abban volt a dekóderfoglalat! E miatt az igen ügyetlen megoldás miatt lehetetlen a hátsó végzár lámpát bekötni. A motoros rész tud vöröset és sárgát! (sárga ledes megoldás 2011-ben?) világítani, de a dummy semmit sem!

A mai napon a katalógussal együtt sikerült vennem egy új betétkocsit is, pedig továbbra sem szerepel sem a katalógusban sem a gyár internetes oldalán! A doboza alapján új modell, nem egy kimaradt régi. Üröm az örömben, hogy az én vonatom oldalán piros-lila csík fut végig, ezen a kocsin meg csak piros.

Másik fájó pont, hogy gyártanak emeletes szerelvényt, mégpedig Bombardier kocsikat. Szépek, jók, nekem tetszenek. Azonban a vezérlőkocsi modellje már csak egy másik gyártó kocsija. Így itt sem lehet egy egységes szerelvényt összeállítani.

Harmadik dolog, amit egyszerűen nem értek. Ha Ti modelleket gyártanátok német piacra, és lemodelleznétek a Siemens Taurust is, milyen színben adnátok ki elsőnek? Én biztosan az osztrák ÖBB 1016-ossal és az ÖBB 1116-ossal kezdeném. Utána talán DB, MÁV és GySEV. Németországban azonban ezt másképp látják: a PIKO kiadta a DB 183-ast, később pedig több magánvasúti festést: pl.: DHL, MRCE. Idén jött ki végre a magyar változat is. A TILLIG is beszáll a Taurus üzletbe: idei újdonság az Arriva Taurus és az ÖBB 1216. Kérdés csak az, mikortól lehet majd kapni? A katalógusban egyenlőre csak az igazi mozdonyok fotói vannak! A legnagyobb darabszámú ÖBB 1016 és ÖBB 1116 továbbra sincs.

Végül pár szót a sínekről: van töltés nélküli sínrendszer, a képek alapján kellően változatos. Többféle sugarú ív, kitérők és minden más, ami kellhet. Én töltéses sínt használok, mivel nincs terepasztalom. Ezt többször össze lehet rakni és szét lehet szedni. Sajnos azonban ehhez csak kétféle sugarú ív van, egyenesek, ütközőbak, kocsi-szétkapcsoló, jobbos-balos kitérők (íves és egyenes is) és egy vágányátszelés. Se hármas váltó, se angol váltó? Talán majd egyszer…

De lássuk most már az újdonságokat is sorban, mit várhatunk 2012-ben!
-egy EP I-es háromvagonos szett a porosz vasutaktól
-DRG 23.0: csak átfestés, korábban volt már DR 23.0
-egy háromkocsis DRG személykocsi szett, melyet külön-külön eddig is meg lehetett venni
-DR 03.2: új forma
-DR 84: új forma
-egy EP III-as első osztályú kéttengelyes személykocsi, korábban csak másod osztály volt
-Deutsche Post postavagon
-EP III-as háromkocsis tehervonat 3 különböző szénszállító vagonnal
-DR SSyms hattengelyes teherkocsi: új forma
-DR 01.05 gőzmozdony
-DR V 36 zöld színben
-DR 118 131-02 psz. dízelmozdony: új forma, megváltozott vezetőállás ablakok
-DR 229: új forma, hasonló a DR 119-hez
-DR 155: új szín, korábbi DR 250 átfestése
-DR B személykocsi család: új forma, több színben, háromkocsis készletben is és külön-külön is (ráfért már, kb. 30 éve változatlanul gyártotta a Tillig, a lépcső korábban a forgóvázhoz volt öntve)
-két új Mitropa étkező
-Eas teherkocsi nyitható ajtókkal: új forma, erősebb ajtók
-DR Tads-y eltolható tetejű teherkocsi: új forma
-DR EP IV háromkocsis kéttengelyes teherkocsi szett (2xGbs, 1xIbbhs): eltolható ajtókkal, csak szettben
-BR 50 gőzmozdony új szerkocsival: a szerkocsiban egy plusz zárt kabin is van
-DB V36: új forma
-DB V80 + két VS 145 vonatszett
-VS 145 külön
-DB E 10.3 villamos mozdony: kék színben
-Deutsche Post postavagon: EP III
-DB Glmms teherkocsi: új forma, eltolható ajtók
-DB Tehs 50 hűtővagon: új pályaszám
-Háromkocsis kéttengelyes teherkocsi szett szénnel
-BR 236 tolató mozdony: új vezetőállással
-BR 220 dízelmozdony: új forma
-DB 1./2. osztályú személykocsi: korábban csak 1. és 2. osztályú kocsik voltak külön-külön
-DB Sammp 705 hattengelyes teherkocsi
-DB Sis brikettszállító vagon: új szín, hasonló a Habbis kocsihoz
-DD EP IV háromkocsis kéttengelyes teherkocsi szett (Gbs, Hbcs, Ibbhs): eltolható ajtókkal, szettben, új forma
-DB EP IV Ibbhs hűtőkocsi: ugyanaz, mint a szettben, más psz.
-DB VTG kéttengelyes tartálykocsi: új szín
-DB 186: TRAXX mozdony, új forma, jelenleg csak fotó még
-DB 189 villamos mozdony: Railion logóval
-DB Bpmz IC kocsi: régi festés, 2. osztály
-Railion Eaos-x teherkocsi, oldalanként csak egy ajtóval: új forma
-DB Habbins VW/Audi: új szín
-DDm autószállító vagon: kép nélkül, háromféle psz.-szel?
-DB kéttengelyes tartálykocsi: új szín
-DB GATX tartálykocsi: új szín
-IGT 246: dízel TRAXX, új forma
-ITL 186: TRAXX, új szín
-ARRIVA 183: Siemens Taurus, új forma (nem PIKO)
-BahnTouristikExpress szettben
-DB 642: Desiro, VVO festésben, csak fotó
-Fc teherkocsi: HGK festésben
-Zces tartálykocsi: NACCO festésben
-Uacs gabonaszálltó: GATX festésben
-Uacs gabonaszálltó: ermewa festésben
-CSD Y hálókocsi: csak számítógépes grafika
-CSD Y kocsi 2. osztály: csak számítógépes grafika
-CSD Y kocsi 1. osztály: csak számítógépes grafika
-CSD Y kocsi 1./2. osztály: csak számítógépes grafika
-Reihe 720 dízelmozdony: Viamont festésben
-CD Ampz kocsi 2. osztály: csak számítógépes grafika
-CD Ampz kocsi 1. osztály: csak számítógépes grafika
-CD Y/B 70 kocsi 1. osztály: csak fotó
-CD Y/B 70 kocsi 2. osztály: csak fotó
-CD Cargo Rils-y ponyvás kocsi: új szín
-Számos LS modell újdonság: se fotó, se grafika, csak lista
-SZD hálókocsi: új szín
-PKP gyorsvonati kocsi: új szín
-PKP gyorsvonat szett: 3 különböző psz., csak 2. osztály
-PKP EU43 TRAXX: új forma, csak fotó
-MÁV Y kocsi: új forma
-MÁV hálókocsi
-MÁV Rgs teherkocsi csőrakománnyal, új forma
-SBB Bcm hálókocsi: új forma
-ÖBB Rh 52 gőzmozdony: új szín
-ÖBB 2065: új szín
-ÖBB Bmz kocsi: csak számítógépes grafika, új forma
-ÖBB Bmz kocsi szellőzővel: csak számítógépes grafika, új forma
-ÖBB 1216: új forma, csak fotó
-ÖBB Eas kocsi: új ajtó
-ÖBB Ks kocsi: új konténer
-ÖBB kéttengelyes kocsi: Austria Glas Recycling der ÖBB
-SNCB 52: Nohab. új szín
-Kéttengelyes tartálykocsi: Danks ESSO, új szín
-Zas MOL tartályvagon: GySEV festés, új szín
-CFR MARFA tartályvagon: GySEV festés, új szín
-Továbbá néhány kisebb módosítás az alapkészletek között és egy új kezdőkészlet egy dízel TRAXX-szal és 3 teherkocsival

Hosszú lista, de ha valaki végigolvassa, láthatja, hogy jobbára csak új színekről van szó, a formaújdonságok meg annyira újak, hogy csak számítógépes rajz van róla, esetleg fotó.

Én csalódtam!

Miután többé-kevésbé meggyőztem magam, hogy jó lesz ez, nekiálltam körbenézni a piacon. Használt központot nem szerettem volna venni Angliából, úgy voltam vele, hogy inkább egy újjal próbálkozok. Megnéztem a Hattonsnál, 159 fontért adták, megnéztem még néhány másik brit modellboltban, de mindenhol drágább volt ennél, vagy maximum ilyen áron kínálták. A nyári balatonfüredi kiállításon a Byg modellbolt standján már láttam, hogy van náluk, de akkor még úgy voltam, hogy a britektől tutira olcsóbb lenne venni. Biztos ami biztos alapon felhívtam a Modell és Hobbyt, mert valamiért az ugrott be, hogy ha Bachmann Dynamist árulnak, akkor csak van Hornby cuccuk is, de erről a központról még csak nem is hallottak (vicces, hogy két éve még a Dynamis-szal is így voltak). Aztán elnéztem Bygék honlapjára és meglepődve láttam, hogy akciósan adják az Elite-et, 60 ezer forint helyett 49000 forintot kérnek érte. Gyors osztás a 159 fonttal 308 forintos forint/font árfolyamra jött ez ki, azaz simán versenyképes volt az angol árral, lévén ekkor ennél csak drágábban tudtam volna fontot beszerezni. Ha elromlik a központ azért Szombathelyre egyszerűbben visszaviszem mint postázom Liverpoolba, úgyhogy azon ritka alkalommal szembesültem, hogy győzött a hazai vasútmodell bolt, megrendeltem tőlük neten.

A futár egy méretes kartondobozban szállította le a fenti képen is látható dobozt, amelyről túl sok mindent nem tudok elmondani, egyszerűen nagyszerű a doboz, megmutatja mi is lesz benne. Mielőtt azonban kinyitnánk, vessünk egy pillantást a hátuljára is:

Ami azért érdekes, mert a kis képen már a Hornby belépő szintű digitális központja van, ami a Select névre hallgat, megmutatván ezzel amúgy a kínálatot. További érdekesség még a francia, német, olasz és spanyol zászlócskák és a hozzájuk kapcsolódó megfelelő nyelvű leírások. Én ugyanis az európai verziót kaptam meg a rendszerből, ami azt a meglepetést okozta, hogy nem volt hozzá angol nyelvű kézikönyv. Csak francia, német, olasz és spanyol. Mivel ezek egyikéből sem vagyok jó (a némettudásom megragadt sajnos az Ich habe keine Hausaufgabe-nál, a francia pedig a Je suis Istvánnál), ezért ez nem esett túl jól a lelkemnek. 2011 azonban arra is jó, hogy tudjuk: a Hornby ilyen információkat eltárol a honlapján, így néhány egérkattintás után már töltődött is lefele a kézikönyv, hogy aztán jól kinyomtathassam magamnak. Hiába, papírról még mindig jobban szeretek olvasgatni.
Sok beszédnek sok az alja, ti meg már tűkön ültök, hogy mi volt a dobozban, szóval azért most már lassan ki is bonthatnám, nem?

Szépen lefóliázva minden, de a (francia, német, olasz és spanyol) kézikönyv, valamint a központ fölött is volt egy vékony hungarocell lap, védve a cuccokat.

Kiszedegetve a dobozból a tárgyakat így nézett ki a felállás. Hát nem túl sok mindent rejtettek el, igaz? Egy darab trafó (szerencsére nem brit csatlakozóval, hanem hazaival), a központ maga, a (francia, német, olasz és spanyol) kézikönyv, valamint még egy kettős kábel. Valamiért többre számítottam, de meg nem tudnám mondani miért, hiszen ennyivel már működik a rendszer.

Fussunk gyorsan végig azon, hogy hivatalosan mit is tud a Hornby Elite központja:

• 254 mozdonyt tud a memóriájában tárolni és 255 eszközdekódert
• 2 és 4 számjegyes dekódercímeket is kezel
• 12 funkciót tud üzemeltetni mozdonyonként
• Egy dekóderrel nem ellátott mozdonyt is tud működtetni, bár ennek a funkciónak a használatát nem javasolja a kézikönyv
• Támogatja a 14, 28, 128 lépéses üzemmódokat
• Nem csak írhatók vele a CV értékek, de ki is olvashatók
• Saját órával rendelkezik aminek működése fel is gyorsítható
• Két járművet tud egyidejűleg irányítani a két tekerhető kontrollere segítségével
• USB-n keresztül számítógéphez csatlakoztatható
• Digitális kijelző
• Ismeri a RailCom-ot
• Öt nyelven képes üzemelni (tudjátok: francia, német, olasz és spanyol, no meg természetesen angol)
• Összeköthető a Hornby Select rendszerrel

Mindezek után gyorsan ismerkedjünk meg a központ hátuljával:

Mint látható külön kimenetet kaptak a hagyományos vágánykapcsolat vezetékei, valamint a programozóvágány vezetékei. Kár, hogy csak egy kábelt adtak hozzá alapból. Nem az a pár forintos tétel számít, csak talán korrektebb lett volna. Kaptak helyett csatlakozók az Xpressnethez, valamint jól látható az USB kábel helye is. Befele 15V megy, kifele is tudja elvileg ugyanezt. Alapból 4A teljesítmény kiadására képes ami a leírás szerint 9-10 vonat közlekedtetéséhez elegendő, mi azonban már jól tudjuk, hogy sok múlik az egyes vonatok áramfelvételén is, szóval ezt én sem vettem fix infónak, ráadásul akkora dilikört nem is tudok építeni, hogy azon 10 vonat járkálhasson egyszerre, nem zavarva különösebben a másik útját. Nem mellesleg valahol azt olvastam (lehet, hogy pont a kézikönyvben?), hogy a négyből egyet a programozóvágány kap és csak a maradék három megy a modellvasúti pályára. De ez még így is bőven elég nekem. Miután mindez megvolt, még nem kezdődhetett el a játék, számítógépes nyelven szólva jöhetett a patch-elés, azaz frissítenem kellett a központ szoftverét.

Arról van szó ugyanis, hogy a megjelenés óta sok-sok javítást készítettek el a Hornbynál a vásárlók visszajelzései alapján (és a saját bénaságuk miatt), így a rendszer már az 1.3-as verziót használja. Mire jó az USB port ha nem arra, hogy összekössük a központot a számítógéppel, így aztán ezek a javítások véghezvitele mennyivel könnyebbé és egyszerűbbé válik! Ezt a funkciót bizony hiányoltam a Dynamisból, azon semmilyen ilyen jellegű csatlakozófelület nem volt sajnos. No mindegy, ha már úgyis a Hornby honlapján jártam néhány perccel ezelőtt, akkor az új verziójú szoftver telepítőjét is leszedtem, majd néhány további kattintgatás után, szigorúan nyomon követve az utasításokat frissítettem a rendszert. Aztán jöhetett a beüzemelés:

Büszkén mutatja a nevét induláskor:

Majd persze a verziószámot is:

Hogy aztán végül teljesen a rendelkezésemre álljon:

A központ kezelőfelülete rémesen egyszerű: a két nagy fekete kerek gomb egyrészt mindkét irányba folyamatosan tekerhető körbe-körbe, ezzel változtatva a járművek sebességét, másrészt lenyomható, amellyel a haladási irányt módosíthatjuk. Szintén ezeket lehet használni a menüben való lépkedésre, a parancsok jóváhagyására, meg még egy rakat mindenre, de erről később úgyis nyilatkozok. Közöttük a telefonokról jól ismert gombok, ezekkel számokat és betűket is be tudunk vinni. A nagy piros STOP gomb vészleállítóként üzemel. A képernyő körül hat gomb található, az on/off-fal meglepő módon nem a központot kapcsoljuk be, az áramfelvétel esetén automatikusan üzembe helyezi magát, hanem a legutoljára kiválasztott funkciót kapcsolgathatjuk, a Functionnel a funkciók között válogathatunk, az Escape-pel menekülhetünk. Na jó, nem, például rövidzár miatti leállítást ezzel törölhetjük, de ha mégsem szeretnénk a menüben végrehajtani egy parancsot akkor ezzel tudunk ennek hangot adni. Jobb szélre jutott a Menu gomb és ez magyarul is a menübe visz, alatta a Locoval mondjuk meg, hogy vonatot szeretnénk irányítani, az Acc gombbal pedig ha eszközt, például kitérőt. Kapott még egy zölden világító ledet a készülék amely az üzemkészséget jelzi, alatta pedig egy pirosan világító van, ennek akkor látjuk a fényét ha probléma van vagy ha programozunk valamit.

Néhány szót ejtenék a kijelzőről is: sajnos nincs háttérvilágítása, ami a Dynamis után nekem hiányzott, kevésbé megvilágított szobában azért jól jönne. Mínuszpont. De hogy mit is látunk rajta: a felső zöld csík mutatja, hogy éppen mozdonyt vagy eszközt használunk, az alsó zöld sávban pedig a menetirányt mutató nyíl (amely adott kitérő állását is mutatja ha azt szeretnénk), a középen lévő félkör pedig a menetfokozatot jelzi, lentebb láthattok erről képet is. A két zöld csík között helyezkedik el két sorban a még hasznosabb információ: ide kerülnek a menük szövegei ha éppen abban lépkedünk, vagy a vonatozásunk alapadatai, mint most is: 00:00 óra van, az 1-es kontroller van használatban amely momentán a 3-as címre beprogramozott dekódert vezérli. Így indul a rendszer, ami azért is jó, mert ha valaki frissen megvesz egy digitális járművet, akkor mindenfajta képzettség nélkül tudja használni, hiszen alapból a 3-as címre programozzák ezeket, azaz egy laza tekeréssel indulhat is a móka.

De nem nálam! Én ugyanis először elbarmolkodtam az órával, beállítottam rajta a (kevésbé) pontos időt. Jó látni ugyanis, hogy mennyi időt töltöttem hasznosan a vasútmodelljeim mellett. Az óra azonban nem csak sima óra, akár tízszeres időgyorsítást is végezhetünk vele, no persze csak a modellvasúti életben. Ez azoknak lehet hasznos, akik modellvasúti idő szerinti menetrend alapján szeretnék járatni a vonataikat, így például előre megírt menetrend alapján lehet ezt az órát nézve közlekedni, azaz ha lenne fél óra két vonat indulása között a valós életben, akkor az lehet, hogy csak 3 perc a központ órája alapján. Látok benne fantáziát, érdekes lehet így az üzem, szóval ezért jár a pluszpont, a Dynamis ezt például nem tudta.

Lássuk azt, hogy mi az az egyik ok ami sokaknál kiverte a biztosítékot: a megfelelő jármű kiválasztása úgy történik, hogy megnyomjuk a Loco gombot, majd mégegyszer ugyanazt, aztán az egyik kontrollerrel odatekerek a megfelelő dekódercímhez. Aztán lenyomom a kontrollert és innentől kezdve a központ tudja, hogy ha azt a kontrollert forgatom, akkor a beállított számon futó vonatot szeretném azzal irányítani. Ha a képen a 2-es számú kontrollert forgatnám, akkor a kettesre tenné azt a vonatot. Még mielőtt megkérdeznétek, igen, mind a kettő kontrollerre be lehet állítani ugyanazt a vonatot egyszerre. A tekergetés igazából annál nem egészséges aki mind a négy karaktert használja dekódercímeknél, mire valaki eltekerné mondjuk 7425-ig, addigra beleőszülne. Ekkor jönnek jól a gombok:

Mivelhogy ekkor csak egyszerűen be kell ütögetni a megfelelő számot, jelen esetben például a 71-et, ami egy SWT Class 170-es motorvonatomat jelképezi. Így már azért egyszerűbb, de még mindig túl sok tekerést, kattintást igényel a jármű kiválasztása. Ezt nyilván ellensúlyozza valamennyire a két kar, de sok embernek – a neten – nem tetszik ez a megoldás. Ja, a nyomógombok kattogása kissé gagyi hatást kelt, mintha valamiféle játékközpontról lenne szó, kicsit profibban is megoldhatták volna, kicsit finomabb nyomkodást is érzékelhetne.

És igen, már megy is a Class 170-esem! Érdemes megfigyelni a központ kijelzőjét, ahol történt némi változás: egyrészt kissé telik az idő, másrészt nem a dekódercímet írja ki, hanem a jármű pályaszámát. Utóbbi általunk beírható, 8 karakteres nevet lehet adni minden járművünknek, ezt a központ megjegyzi. Sajnálatos módon ez nem jelenti azt, hogy kiválasztásnál nem kell tudnunk a dekóder számát, mert akkor bizony azokat kell pörgetnünk, csak irányítás alatt írja ki ezt az infót. Amit őszintén szólva nem is értek, úgy lenne értelme, ha már a válogatás közben is ezt látnánk. El is könyvelek rá egy mínuszpontot. Ja, a központ tud olyat is, hogy beállíthatjuk a kedvenc vonatainkat, majd megadhatjuk, hogy csak ezek látszódjanak, így azokat a címeket nem ajánlja fel amelyek vagy nem tartalmaznak ténylegesen futó járművet, vagy nem kedvenc mozdonyaink egyike van mögötte. Ezáltal nagy flotta esetén gyorsítható a kiválasztás folyamata. Ötletes, pluszpont.
A képen látható kijelzőhöz annyit, hogy a vonat haladását a félkörben is láthatjátok: minél gyorsabban megy a vonat (illetve minél többet tekerünk a kontrolleren), annál több része lesz fekete. A Dynamis “indicator bar”-ja látványosabb volt ennél, meg őszintén szólva a mini joystick is jobban bejött a tekerés helyett.

Következzen egy kellőképpen nem megfelelően fókuszált kép, viszont csak így tudtam megmutatni amit akartam (nagyban nézzétek, a jármű a 052-es számú Class 60-as dízelmozdonyom!):

A funkciók kapcsolgatása volt igazából az, ami a neten leginkább kiverte a biztosítékot, de a Model Rail magazin tesztjében is kiemelték ennek bénaságát. Őszintén szólva igazuk is van. A Dynamison ugyebár ott volt 10 funkciógomb, amelyeket megnyomva egyszerűen ki- vagy bekapcsolt az adott funkció, például a világítás, vagy hangdekóderes jármű esetén mondjuk a kürt. Egy plusz gombbal megnyomva a 10 funkció kibővült 20-ra. No itt nem ilyen egyszerű az életünk. Teszem azt, az egyes funkció a zárófények kapcsolása, mint az a képen is látható. Ehhez a következőket kell elvégeznem (ne feledjük, Dynamison egyetlen mozdulat a mutatóujjunkkal!): Function gomb lenyomása, ekkor a képernyőn megjelenítésre kerül négy darab nullás számjegy ami a funkció számát hivatott képviselni. A kontrollert megtekerem kissé, hogy 0001-et mutasson, majd lenyomom a kontroller gombját. Ezzel bekapcsolásra kerül az adott funkció. Tehát: gombnyomás, tekerés, másik gomb megnyomása. Eztán az on/off gombbal tudom ezt a funkciót kikapcsolni, majd újra bekapcsolni. De csak ezt az egyet, mindig a legutolsót! Na ez így baromira macerás. Nem mondom, hogy nem szokható meg, mert megszokható, de bőven lett volna hely a központon külön gomboknak. A világítások kapcsolgatásával még elvagyok, de akinek van hangdekóderes mozdonya és szépen le szeretne rajta játszani mindent indulás előtt mondjuk, az szerintem idegbajt kap és a negyedik funkció ki-bekapcsolása után idegesen sarokba hajítja a cuccot. Hatalmas mínuszpont! Egyébként a fenti képen talán látható, hogy világítanak a zárfények a mozdonyon, ezt pedig a kijelző alsó zöld csíkjában lévő kis fekete maszat mutatja (a valóságban azért a funkció száma is kivehető rajta).

A kétszer nyolc karakteres kijelző túl sok mindenre nem elég, de azért elég jól el lehet boldogulni vele a menüben, szerintem egy használható menürendszert tudtak összehozni, kicsit emlékeztet a legelső mobiltelefonom rendszerére (egy Panasonic G450 volt az ha nem csalnak az emlékek). Segítségképpen a kézikönyv bemutatja a lehetséges variánsokat, azt kézbe véve még egyszerűbb a dolgunk. A menü előcsalogatásához a Menu gombot kell megnyomni, onnantól kezdve pedig már csak tekergetni kell a kontrollert illetve nyomkodni azt, megy, mint a karikacsapás. Programozáshoz alapvetően a programozóvágányt használja, mondjuk ezt jobban is hangsúlyozhatták volna a kézikönyvben, nem árt tudni mikor lehet fennhagyni a szerelvényeket a pályán és mikor nem. A fenti képen éppen egy mozdonyom címének átírásához készülődtem, néhány másodperc alatt megvolt az egész, beleértve a megvalósítási mód kikeresését a kézikönyvben.

Kicsit foglalkozzunk az eszközvezérlő funkcióval is! Ha megnyomjuk az Acc gombot, akkor a központ tudja, hogy onnantól kezdve valamilyen dekóderrel ellátott vagy azáltal irányított eszközt szeretnénk vezérelni. Unitrack sínem van, négy kitérőm digitalizálásra került crash által aki Digitrax dekódereket tett beléjük. Remek móka, hogy ezeket is ugyanúgy el lehet nevezni mint a vonatokat, azonban ugyanúgy szívás, hogy kiválasztásnál ugyanúgy a számukat kell megadni, azaz már megint nincs így túl sok értelme. Ahogy a járműveknél, úgy az eszközöknél is mind a két kontrollerre lehet egy-egy eszköz irányítását rátenni, szóval így lehet az 1-es kontrolleré az 1-es kitérő állítása, a 2-esé a kettes kitérő. A képen is ez utóbbi látszik. A kontrollergomb lenyomására állítódik át a kitérő, újbóli lenyomására visszaáll. Egyszerű és nagyszerű, a gondot csupán az okozza, hogy ha egy harmadik kitérőt szeretnék átállítani, akkor vagy az 1-es, vagy a 2-es kontrollerre be kell állítanom, hogy innentől kezdve az már a hármas kitérőt vezérelje. Nem mondom, hogy nem logikus, de szokni kell. Leginkább azt szívtam meg játék közben, hogy szépen váltottam a kitérőn aztán tekertem volna a kontrollert, hogy menjen át lassabban rajta a mozdonyom, csak elfelejtettem átváltani a Loco gombbal a járműirányítási módba. Rengetegszer eljátszottam ezt.

Nem túl régóta van meg a központ (gyakorlatilag pár hete), de eddig határozottan kellemesen csalódtam benne. Vannak baromságai, de a két kontrolleres irányítás mindent visz, nagyon élvezem, hogy egyszerre tényleg két vonatot tudok irányítani. A Dynamis-szal ez jóval macerásabb volt, ott ugyebár váltogatni kellett mindig a vonatok között, átpörgetve közöttük akár a fél címlistát. A funkciók vezérlésének megoldása szánalmas, de ezzel megbarátkoztam, mert max a fényeket kapcsolgatom, arra meg ráérek álló helyzetben, menet közben nem piszkálom úgysem egyik vonatomnál sem. A Dynamis drótnélküli irányítás által nyújtott szabadságot bár kissé sajnálom, nálam azonban nem vált be annyira, az én ízlésemhez képest túlzottan sokszor eldobta a jelet. Anno még gondolkodtam a Dynamis egy szinttel magasabbra való emelésén és így a Pro Box beszerzésén, annak ára azonban a Hornby Elite árát ütötte, ráadásul olyan funkciókat továbbra sem tudott volna a rendszerem, mint a közvetlen PC-re való kötés. Szintén netes vélemények alapján a Pro Box-szal és egy-két plusz érzékelővel jelentősen javítani lehet az infra érzékelésén, tehát ez így legalább megoldásra került volna. Na ez így viszont már többe került volna, mint amit el szerettem volna költeni digitális központra.

Zárásként a megérte-e beszerezni kérdésre egy határozott igen a válaszom. Bár vérzik a szívem, de a Dynamisom más gazdára lel a közeljövőben.

Szeretném nektek bemutatni ezt a gyönyörűséget.A világ legnagyobb gőzösét,a Big Boyt.

Aki eljött október 8.-án az N-es találkozóra,már megnézhette jól,de azért készítettem pár képet is róla.Nem titok,a modellt Ferenc73 modellezőtársunktól vásároltam kedvező áron,azzal a feltétellel,hogy elhozza hozzám és megnézzük,R3 íven hogy fut,mivel az Athearn verziója R4 alatt nem ajánlott.Szerencsére rendben volt minden,bár eleinte kicsit aggodtam,nagyon szaggatott az 5 évnyi állás miatt.Fél óra menet után már egész szépen ment,de egy olajozás/zsírzás még vár rá.Ferinek nem is mondtam,hogy amíg vártam rá otthon,fogtam a kezembe egy Flm 222 mm-es egyenest,méregettem a többi nagyobb mozdonyomhoz,és azon tűnödtem,hogy erre nem fér rá a mozdony…így is volt,a mozdony 254 mm hosszú!Ez az amcsi óriás 96 mm-rel hosszabb a BR 01-nél.Elsőre döbbenetes volt a látvány.A modell kidogozása nagyon szép,részletes.Sajnos a mozdonyról semmit sem találtam a neten,azt se hogy hány éves,ha valaki tudna segíteni megköszönném:)Nézzük a képeket,pár képen egy  BR 98-as is el van rejtve:)

A forgóvázak és konyha (amit nem tudtam lefotózni)is szépen ki van dolgozva.Sajnos a hátsó,és egyetlen kapcsoló elég merev(a talin láthattuk),majd ki szeretném cserélni amcsira.Ha lenne még kérdés,írjatok!

Egy kis videó a végére:Big boy 014

Üdv:Norbi

Talán illik azzal kezdenem, hogy a kiadványban látható terepasztal N-es építési nagyságban készült. Itthon furcsa ez, kint viszont nem meglepő, ott nagyjából fordított a H0-sok és N-esek aránya hozzánk képest. A magazin formátuma A4-es, az információk 64 színes oldalon jutnak el hozzánk. Ennek 90%-a foglalkozik azzal. hogy bemutassa hogyan lehet megépíteni egy 3300 mm * 2700 mm-es terepasztalt amelyet modulokból hoztak létre és amely olyan, mintha egy szoba falaira készült volna. A modulok mérete ugyanis 600 mm * 300 mm, azaz viszonylag kicsik. Érdekességképpen megmutatnám, hogy ezeket a kereskedelmi forgalomban kapható, 25 mm vastag Tomix 8013-as számú lapokra gyártották.

A magazin lépésről-lépésre mutatja be a terep kialakítását, amely bár alapvetően “zöldmezősnek” épült, de vannak városi, állomási, fűtőházas modulok is. Annak ellenére, hogy mindössze kétvágányos körbe-körbe üzemelésről van szó, a változatos terep miatt szerintem élvezetes lehet a rajta való játék. Mindezeket a dolgokat töménytelen mennyiségű kép és rajz díszíti, így aztán a japán nyelv ellenére is jól láthatók a különböző megoldások. Nyilván az nem derül ki nekem belőle, hogy pontosan mik is azok az anyagok amiket használnak, de maga a felépítés, a technika igen. Szóval baromi jó például gondolatébresztőnek. A nagy modulrendszeren kívül egyébként egy 280*560 mm-es miniasztal építése is bemutatásra kerül.
A kiadányt mindenképpen a feltétlenül beszerzendők közé sorolom. Bár az első része a sorozatnak már az elfogyott kategória darabjait gazdagítja, a második még elérhető, így remélem előbb-utóbb az is a polcomra kerülhet.

(A képek a Hobby Search honlapjáról valók.)

Szokásos hétvégi bevásárlás közben az egyik bevásárlóközpontban bukkantam rá az újságra – ez az első szám. Bevezető ára 595 Ft, és most egy Santa Fe festésű SD45 van a dobozban.
Az újság mellé csomagolt modellről: nem a legkidologozottabb modell, és hajtása sincs. Azonban jól visszaadja a mozdony arányait, formáját. Én a német kiadás alapján birtoklok olyan gépeket, amelyek kiváló alapot adnak később egy modell építéséhez: az Orosz VL8-astól kezdve, a svájci Ge6/6-os krokodilon keresztül a Rio Grande máshol meg nem jelent hidraulikus dízeléig sokminden elérhető ebben a méretben. Nem beszélve arról, hogy van Taurus Máv-os festésben, és IST birtokol ebből a szériűból magyar Nohabot és Szergejt is. Ja, és IST piszok módon nem hajlandó nekem adni  ezeket, az angol vasúrmodelleket gyűtő ember számára nyilvánvalóan értéktelen dolgokat.

Szóval itt a magazin Magyarországon. Bevezető ára 595 Ft – szerintem nem csak N-esek számára ajánlott, hanem mindenki számára, aki egy kicsit is vonzódik a vasúthoz, és van benne egy kis gyűjtői véna.

]]> http://www.vonatmagazin.hu/2011/10/stuka-1160-ban/feed/ 4 http://www.vonatmagazin.hu/2011/10/lipcsei-ujdonsagmustra/ http://www.vonatmagazin.hu/2011/10/lipcsei-ujdonsagmustra/#comments Mon, 03 Oct 2011 19:53:23 +0000 crash http://www.vonatmagazin.hu/?p=24842 A hétvégén a Lipcsei vásáron jártam, most került megrendezésre a Modell&Hobby kiállítás. A környéken volt dolgom – most volt Jöhstadtban a Schmalspur Expo, de erről majd később írok – és tettem egy 120km-es kitérőt. Nem akartam nagy vásárlást csapni – nem is csaptam – csak kíváncsi voltam, vajon a kiállítási szezon első nagy rendezvényére a gyárak mivel készülnek. Itthon, nekünk vasútmodellezőknek alig van lehetőségünk aktuális hírekhez jutnunk, így nincs más, mint amit az ember saját szemmel lát a kiállításokon. A gyártók standjainak megtekintésétől azt vártam, hátha meglátok egy-két dolgot a vitrinrekben a 2011-es, még meg nem jelent újdonságok közül. A magyar témához illeszkedő modelleket kerestem, de érdeklődéssel figyeltem a többi témát is.

Legelőször a Gabor modell standja előtt cövekeltem le – ez a cég N-es méretben forgalmaz a volt keleti blokkra jellemző közúti járműmodelleket. Ami az újdonságok közül felkeltette az érdeklődésem, az az Ikarus busz, az IFA és Liaz teherautók modelljei voltak.

A következő, akit útba ejtettem, az idei év nagy N-es visszatérője, a Liliput – persze immár mint csak a Bachmann égisze alatt. Kiállította az új tartálykocsit, és az E44.5-össt a hozzá illő bajor gyorsvonati kocsikkal. A tartálykocsi nagyon szép, és ha jól emlékszem, ilyen kocsija van a MÁV-nak, így nem elképzelhetetlen, hogy még reszelés nélkül át lehet alakítani magyarra.

A Brawa is utamba esett. A lenyűgözően szép 0-s cementszállító-kocsijaikon kívül, reméltem, hogy látok a halberstadti kocsikból legalább egy proto példányt. Ez be is jött, és bár ránézésre volt olyan, amelynek a festése még mintha “handmuster” lenne, de már így, a vitrinen keresztül elmondható, hogy nagyon szép modell lesz. Kiállításra került a szintén ezévi Schlieren kocsik modellje is – ebből én azt remélem, hátha lesz ÖBB verzió is.

Hamár Schlieren – akkor biztosan emlékszik mindenki, hogy be lett egy négyrészes Gysev szett harangozva az év elején az LS models által – na ők nem szerepeltek, így erről semmit sem tudok írni. Ami viszont volt, a ModellBahnUnion, akik a Máv-os Gabs kocsit készítik. Náluk nem lesz kapható, kizárólag az MTR Michael Mende fogja forgalmazni. Javasolták, hogy aki akar, rendelje elő, mert csak 300 darab fog készülni.

Ami nagyon érdekelt még, az a Fleischmann Br52-ese, természetesen N-es méretben. Sokat vártam a modelltől, mert az új Taurus-széria magasra rakta a mércét. Ha az 52-es is ilyen lesz, akkor szenzációs lesz. Csak egy félkész modell volt kinn a vitrinben, de mér ebből is lehetett látni, hogy nem lehet majd csalódni a modellben. Egy dolog feltűnt már távolról is az apró részleteken kívül: a hajtott kerekek közül csak a két szélső kapott NEM-profilú karimát, a középső háromnak szép, kicsi karimája van, igen élethű hatást kölcsönözve a modellnek. Én már várom a megjelenést – szerintem tökéletes 520-ast lehet majd belőle faragni.

Az Arnold-ot is megnéztem, igen, náluk is volt kinn Halberstadti kocsi modellje. Még csak szürke színben pompázott, így az összhatásról nem lehet mit mondani. Gondolom, majd ha megjelennek, jól egymás mellé lehet majd rakni az Arnold és a Brawa modelljét. Bízom benne, hogy jól választottam, amikor berendeltem a Brawa modelljét….

A Piko-nak is volt erre az évre N-es újdonsága, a Talent2. Ebből egy “handmuster” volt csak kiállítva. A festés sajna nem adta vissza a modell érzését, igazából favonat jelleget kölcsönzött a járműnek. Ami biztató, hogy a tetőn lévő szellőzők kidolgozása elég részletesnek tűnt, hátha a német téma iránt érdeklődők egy jó modellt fognak tudni a kezükben tartani.

A legvégére a Hobbytrain maradt – itt a Railjet egy teljesen elkészült példánya volt kiállítva. A kocsik – elég aprólékosan kidolgozottak – már amennyire egy ilyen áramvonalas kocsin vannak részletek. A látvány engem meggyőzött, szerintem ha a kocsik hozzák azt a színvonalat, amit a többi Hobbytrain (Kato) kocsi az utóbbi időben, akkor nem lesz probléma a RailJettel. A Taurustól ugyan tartok egy cseppet, de a Fleischman Taurusnak is van RailJet-es (ráadásul hangos) verziója, így nem lesz gond szerintem a vontatással sem.

Naszóval legutoljára ott hagytam abba, hogy elkészült az első modulom elejére a kerítés, valamint a második elejére is, de azok még nem kerültek felragasztásra ugyanúgy, mint ahogy a másodikon az épületek sem. Utóbbihoz előbb aszfaltot kellett csinálnom a tervezett helyére, amivel némi nehézségbe ütköztem. Az eddig használt Noch út megfelelt az igényeimnek a kis utcában, a nagynál viszont előjöttek a hátrányai: egyszerűen képtelen voltam normálisan lefektetni, nagyon látszanak a csíkok. Ráadásul mikor fogy el a megvett tekercs? Naná, hogy akkor amikor már csak egy csíkot kellene leragasztani. Amit utána vettem az pedig kissé sötétebb színű, mint a korábban vásárolt. Pffff. Az meg már csak hab a tortán, hogy utána láttam az egyik nyomtatható kiteket áruló weboldalon, hogy van úttestük is mindenfajta érdekes dologgal rajta, mint például csatornafedél, rendes brit útfestés, stb. Azt hiszem kezdem lassan megérteni miért mondják azt a tapasztaltak, hogy ne aggódjak,  majd a sokadik modulom már kiváló lesz.

A kis utcámat lezáró ház is rögzítésre került a sarokra, valamint a “belvárosi” emeletes házak is a helyük lettek illesztve. Mivel utóbbiak “félbevágott” darabok, ezért jóval kisebb a mélységük, jóval kevesebb helyet foglalnak el, ennek megfelelően szélesebb út lett előttük még úgy is, hogy annak a túloldalán, a vasúti sínekhez közel is lett járda. Már csak a kerítés hiányzik onnan.

Amikor ezek megvoltak, akkor ismét a MOVI-ba vettem az irányt, ahol előbb a kerítéseket ragasztottam le a helyükre, majd crash szakértő útmutatása alapján a füvezésnek is nekiálltam. Némi vizezett faragasztót vittem fel a modul fájára ecsettel, majd crash Grassmaster-ét felhasználva rászórtam a füvet. Próbáltam nem egyszínű fűanyagot használni, szerintem élőben egészen jól néz ki a dolog, nem tűnik unalmas fűszőnyegnek. Azért még egy-két bokrot vagy valami apróságot még le fogok szórni, csak még ki kell találnom mi is legyen az.

Miután ez megtörtént, befutottak Angliából az utcai lámpáim a CR Signals-tól. Két fajtát vettem, szimplát és duplát, utóbbit az útkereszteződésbe szántam. Mivel még nem találkoztam ezzel a lámpával korábban, ezért csak 2-2 darabot vettem mindegyikből, fehér fénnyel. Felszerelésüknél persze előjött az amatőrségem: mivel a házakat már felragasztottam, ezért meglehetősen macerás volt odaférni a fúróval, ráadásul a lámpatestnél jóval nagyobb lyukat kellett fúrnom a rá kötött ellenállás miatt. Főleg a kétkaros lámpákkal szenvedtem meg, azoknál nagyon látszik a lyuk sajnálatos módon, így valamivel még el kell fednem azokat a részeket. A rögzítésük egyszerűen pillanatragasztóval történt meg, néhány másodperc után már fixen álltak a helyükön.

Utána jöhetett a bekötésük, ami nálam a sci-fi kategóriába tartozik, mindig is hülye voltam az ilyen dolgokhoz. Még szerencse, hogy Don barátom egyrészt ráért, másrészt szeret ilyen dolgokkal molyolni, úgyhogy eljött velem és segített a forrasztásoknál. Ráadásul a szükséges kapcsolót, trafót is beszerezte nekem korábban a nap folyamán, így erre sem volt gondom. Az utcai világítás külön tápról megy majd, egy kapcsolót tettünk az egyik modul oldalába, valamint egy dugaljat, így aztán meglehetősen egyszerű használni. A fénye is korrekt lett, lásd a nem túl jó fotókat lentebb. Sötétben felkapcsolva a fényeket az is világos lett számomra, hogy hova kellene még oszlopot tenni, hogy normálisan be legyen világítva az utca.

Szóval itt tartok momentán, van még bőven tennivaló: a második modulon is szeretnék elhelyezni embereket és járműveket, el kell gondolkoznom azon hogyan csináljam meg az útfestéseket ott, hiányzik még egy kerítés róla valamint a kerítés és a sín között is füvet vagy murvát kell leszórni. Aztán lassan szólnom kellene Bucónak, hogy készíthetne még 1-2 modult számomra. Jut eszembe: nincs kedve másnak is a T-Trakhez?

Korábbi bejegyzések a témában:
T-Trak modulépítés – 1. rész
T-Trak modulépítés – 1 és 1/2. rész
T-Trak: lassú haladás
Egy-két T-Trak kép

.

Egy-két fotó persze kellett a nagyvasútról is a modellek megnézése előtt:

Tapolcáról fut be a vonat néhány vasútbarát teljes figyelme mellett.

Itt pedig Tapolcára indul egy másik járat, amely a kereszt miatt kénytelen volt megvárni az előző képen látható szerelvényt.

Amit nagyra értékeltem a kiállításon az a kiragasztott térkép volt amelyen fel volt tüntetve, hogy kinek a modulját láthatja a kedves látogató.

Maga a kiállítás a balatonfüredi vasútállomás épületében került megrendezésre, a pénztárak fölötti szinten. Mindez azzal járt, hogy én szűknek éreztem a helyet az asztalok között, levegő és fény sem jutott túlzottan sok sajnos. Ugyanakkor a rendezők tényleg megpróbálták a lehető legjobban kihasználni a területet, viszonylag sok modult sikerült felállítaniuk. A meleg ellenére szerencsére nem jött elő a kiállítások rákfenéje azaz a kevés számú mozgó vonat, így aztán bőven láttunk szerelvényeket közlekedni erre-arra. A nemzetközi jelleg miatt külföldi vasutak vonatjait is megcsodálhattuk, néhány esetben persze ez kissé furcsán jött ki a tereppel. Talán mondanom sem kell, hogy a fő modulrendszer H0 építési nagyságban készült. Képek:

A fentiek mellett némi N-es anyagot is találtunk, Németh Ferenc mutatta be Eplényt és környékét:

Összességében egy viszonylag hamar bejárható kiállításon vettünk részt, jónéhány szépen kidolgozott modult tekinthettünk meg, de azért voltak bántóan kidolgozatlan részek is. Gondolom utóbbiak “feltuningolására” is sor kerül majd idővel, mint ahogy mindig van újdonság a veszprémiek asztalain.