Szeretném nektek bemutatni ezt a gyönyörűséget.A világ legnagyobb gőzösét,a Big Boyt.

Aki eljött október 8.-án az N-es találkozóra,már megnézhette jól,de azért készítettem pár képet is róla.Nem titok,a modellt Ferenc73 modellezőtársunktól vásároltam kedvező áron,azzal a feltétellel,hogy elhozza hozzám és megnézzük,R3 íven hogy fut,mivel az Athearn verziója R4 alatt nem ajánlott.Szerencsére rendben volt minden,bár eleinte kicsit aggodtam,nagyon szaggatott az 5 évnyi állás miatt.Fél óra menet után már egész szépen ment,de egy olajozás/zsírzás még vár rá.Ferinek nem is mondtam,hogy amíg vártam rá otthon,fogtam a kezembe egy Flm 222 mm-es egyenest,méregettem a többi nagyobb mozdonyomhoz,és azon tűnödtem,hogy erre nem fér rá a mozdony…így is volt,a mozdony 254 mm hosszú!Ez az amcsi óriás 96 mm-rel hosszabb a BR 01-nél.Elsőre döbbenetes volt a látvány.A modell kidogozása nagyon szép,részletes.Sajnos a mozdonyról semmit sem találtam a neten,azt se hogy hány éves,ha valaki tudna segíteni megköszönném:)Nézzük a képeket,pár képen egy  BR 98-as is el van rejtve:)

A forgóvázak és konyha (amit nem tudtam lefotózni)is szépen ki van dolgozva.Sajnos a hátsó,és egyetlen kapcsoló elég merev(a talin láthattuk),majd ki szeretném cserélni amcsira.Ha lenne még kérdés,írjatok!

Egy kis videó a végére:Big boy 014

Üdv:Norbi

]]> http://www.vonatmagazin.hu/2011/10/stuka-1160-ban/feed/ 4 http://www.vonatmagazin.hu/2011/08/shinkansen-0-series/ http://www.vonatmagazin.hu/2011/08/shinkansen-0-series/#comments Tue, 09 Aug 2011 18:35:20 +0000 IST http://www.vonatmagazin.hu/?p=24130 Ha már Crash bedobott egy videót japán vonatokról, akkor én sem állom meg, hogy megmutassak valamit. A Bandai-t eddig én csak a jelentősen hossztorzított vonatairól ismertem, 2012 februárjában azonban piacra dobnak egy 0-s építési nagyságú (1:45-ös méretarányú) Shinkansent, méghozzá a 0-s sorozatot. Teljes külső és belső kidolgozás (fordítható ülések csak a példa kedvéért), kapcsolható első-hátsó-belső fények, viszont van több bajom vele: nem modell, hanem makett, nem a komplett szerelvényt készítik el, valamint elég durva árat írnak hozzá. Előrendelhető már ugyanis például a Hobby Searchnél mintegy 160 ezer forintnak megfelelő yenért. A képekért érdemes a linkre kattintani, viszont inkább egy promó videót nézzetek meg róla, aminek bár az első két perce a valós vonatról szól, azért azzal együtt is kellemes a filmecske. A japánul tudók előnyben, de remélem kommentben azért néhány plusz infót megosztanak velünk. Azért el tudnám képzelni, hogy munka közben ez nézne rám az asztalomról…

A szettet a börze topikról szereztem be,a mozdonyt az e-bayról.Ha valaki kedvet érezne hozzá,a komplett cucc 70-ből megvolt.Egyedül a mozdonnyal volt egy kis bibi,az egyik forgóvázból hiányzott egy fogaskerék,valószínűleg gyártási hiba miatt.A fogaskeréktorony mellett látható a lyuk,ahonnan hiányzott:

De az eladó szó nélkül kicserélte,így nem volt gond.Pár kép a masináról:

Az áramszedőt,és az áttőrt hütőrácsot tanítani kéne…és mielött azt hiszi valaki,hogy fekete a mozdony,nem,méregzöld.Az eredetiről néhány mondat:

Gyártásban 1934-43,darabszám 139,hossz 24,23 m,súlya 215,5 tonna,teljesítménye 4620(rövid ideig 8000)Le,sebessége 160 km/óra.

Pályafutását a Pennsylvaniánál kezdte,majd Penn central,Conrail,és az Amtraknál fejezte be 1983-ban.19 db van múzeumban(Forrás:Wikipedia).

Nézzük a vagonokat:

Az utlsó kocsi PRR felirata szépen világít menet közben a zárlámpákkal.Ennek a készletnek is az a negatívuma,hogy nem közelkapcsoló-kinematikás.Más nincs.Nézzük a szerelvényt:

Cipőskanállal fért be a 6. vágányra…lehet hogy egy kocsit ki kell soroznom,neccesnek tűnik.Még 2 nem túl jó kép:

Egy kis videó:PRR Broadway Limited

Végszóként anyit,hogy aki szereti az amerikai vasútat,bátran ajánlom neki.Kíváló munka.

Üdv:Norbi

Konkrétan ami miatt leesett az állam, hogy dobozból festve első húzásra fed – aki festett már apró részleteket, az tudja, milyen bosszantó ugyanazt az apró mütyürt akár négyszer is átfesteni, mert a festék nem fed rendesen. Nos, itt nincs ilyen – bármilyen furcsa, a festék az eredeti kiszerelésében használható, és így ecsetelve fed egyből.

Kis műanyag, pipettaszerűen kialakított végű, 17ml-es edényekben érkezik a festék. Akrill alapú, ami azt teszi, hogy vízzel, és a saját retarderével lehet hígítani – és ami még fontosabb, hogy nem büdös. Aki otthon, a lakásban fest, tudja, milyen büdösek tudnak a szintetikus festékek lenni. Na ez nem ilyen.

Tapasztalataim a festékkel a legmesszemenőkig pozitívak: mivel jól fed, határozott ecsetmozdulatokkal lehet dolgozni, nem kell tukmálni, erőltetni a festéket –  ez utóbbiak miatt lesz mindig randa a festés, szalad meg az ecset, fut el a festék. Mostmár nincs ilyen.

Készülő asztalomhoz festettem épületeket először az új festékkel. Először lefestettem a teljes épületfalat az alapszínnel, és erre festettem rá az ablakok, keretek, fa részek, díszítések eltérő színeit. Mintha egész életemben ezt tanultam volna, sikerült nem elrontani a festést, minden klappolt, pedig a kezem a régi, csak a festék volt új.  Egy-egy réteg akár 10 perc alatt is meg tud kötni, attól függően, milyen vastagon fest az ember. Aki türelmetlen, gyorsíthatja a folyamatot hajszárítóval – én is így tettem, amikor kipróbáltam a Vallejo alapozóját egy tehervagonon. Így gyorsítva a száradást szinte azonnal lehet felvinni a következő réteget.

N-es ház kifestve

Alapozott tehervagonok

Még egy fontos dolog: A Vallejo Model Color ecsetelésre van kitalálvan, nem szórópisztolyra. Van a Vallejo Model Air, ami a szórópisztolyos festésre van optimalizálva, én ezt nem használom, nekem a Gunze maximálisan megfelel

Egy tapasztalat: azt mondják a profik, hogy az akrillokhoz nem lehet műanyag szőrű ecsetet használni. Mielőtt a festékekeket vettem, felkerestem pár modellboltot, és volt, ahol ki is nevettek, amikor előadtam, hogy 5/0-ás ecsetet szeretnék venni. Végül egy művészboltban kaptam, az állatszőrből készült ecsetek töredékéért műszálból készült ecsetet. Ezt használom a Vallejo festékeimhez, és nincs panaszom, jól beváltak. Vízzel kimosható belőlük a festék, de ha véletlenül beléjük száradna, akkor a körömlakk-lemosó nem tesz kárt bennük.

Ami külön tetszik a festékekkel kapcsolatban, hogy palettát is lehet kapni a festékhez. Ebből fest az ember, nem az üvegcséből. És természetesen ebben is keveri ki az ember a hiányzó színeket… Saját tapasztalat, hogy lehetetlen nincs: nem vettem sötétbarna festéket, de körülbelül öt percen belül sikerült világosbarnából, feketéből és barnából a nekem tetsző árnyalatot kikeverni. És mivel az üvegcsék vége szemcseppentős, így az ember könnyen tudja adagolnia festéket.

Paletta

A karcsú üvegek kevesebb helyet foglalnak

Szóval, ha valaki most vág bele a modellezésbe, vagy olyan lépésre szánja el magát, mint én, az nyugodtan gondolkozzon el a Vallejo Model Color festékek beszerzésén – nekem beváltak.

Henry, James, Thomas és Percy gőzmozdonyok, a hozzájuk tartozó személyvagonok Sodor sziget express-széből, Annie és Clarabel (ep III személyvagonok egy – természetesen – Sodor feliratú tartálykocsi, és a rakoncátlan pőrekocsik…

Asztalom nincs, Roco sínanyagom van, ezen teszteltem. (Ha ezen elboldogulnak, akkor bármin elszaladgálnak majd

Kezdjük a legkisebbel, leglassabbal: Percyvel. Merthogy nem csak élethű modellekről van szó, de a mesének megfelelően a mozdonyok sebesség-áttételezése is élethűen tükröződik. Kéttengelyes kis zöld gőzös 6-os “rajtszámmal”, vezetőállás mögötti szeneskosárral. A mesében legtöbbször postakocsit húz, így a Tomix a szettbe is egy piros postakocsival csomagolta. Meglepően komoly kis önsúlya van, minden gond nélkül elhúz 40 tengelynyi szerelvényt. Váltón, angolváltón minden gond nélkül lassúmenetben is áthalad. Nem tudom, milyen motor van benne, de nagyon finom és halk a járása, lassú menetben nem ingadozik a sebessége, és amint áramot kap az FZ1-es trafóról, szépen elindul. Természetesen mindkét tengely hajt, a csatló rudazat szépen siklik…
Mesebeli tulajdonsága Percynek, hogy önértékelési gondjai vannak. Ezért a gyártó a szettbe 3 db további – érzelem kifejezős – arcot csomagolt a dobozba. Még nem próbáltam feltenni, de tényleg le lehet venni Percy “arcát”. Hogy ezek a japánok mindenre gondolnak…

Thomas a háromtengelyes – még szintén szerkocsi nélküli kis gőzös – kicsit vastagabb és hosszabb testtel, nagyobb kerekekkel, kicsit gyorsabban is megy, mint Percy. Őt Annie és Clarabellel kaptam egy szettben. Hasonló jókat tapasztaltam nála is. Van súlya, RocoR1-en simán gurul, váltókon döccenés és akadás nélkül halad lassan is.
Egy hibája, van a személyvagonoknak: nem lóg ki eléggé a kocsiszekrényből a kuplung. Vagyis Roco R1-es íven megfeszül a szerelvény és vagy megemelkedik egyik másik kocsi vagy kisiklik… tippem szerint 2-3 tized(!) milliméterrel lehetnének rövidebbek az ütközők.

James a piros gőzmozdony szerkocsis, és a három hajtott tengelyén kívül van neki előfutó kereke. Minden jót el tudok mondani erről a kis gőzösről is. Szépen halad a szabadonfutós szerkocsijával előre-hátra, RocoR1-en, váltón. A szerkocsinak is fém kerekei vannak, s valószínűleg súly is lehet benne. Kicsit az ő kereke is nagyobb ezért ő a leggyorsabb – szerk: leghasznosabb – gőzös, ahogy a mesében is. Egy gyenge pontja lehet, ez az előfutó kereke. Igaz, hogy egy rugó feszíti lefelé, de jobbra-balra nem határolja semmi, akár 80 fokban is kibucskáztathatom. Néha szitál a mozdony előtt, és két órás vonatozás alatt egyszer le is ugrott a sínről.
Mint ahogy a mesében legtöbbször, James itt is a – leakasztható szerkocsijával – és 2db rakoncátlan pöre kocsival szerepel egy szettben.

Henry a legnagyobb – de nem a leggyorsabb – gőzös. BR01-es kaliberű modell. Hajtás a mozdonyban, áramszedés a mozdony három hajtott és a szerkocsi mindhárom szabadonfutó tengelyén. Ráadásul nem akárhogy van megoldva az áramtáplálás a szerkocsiról a mozdonyra: az összekötő tengelybe süllyesztve, a tengely két oldalán egy-egy fémlapocskával. Így nem tekereg a szerkocsi és a mozdony között semmilyen kábelezés. Van még egy bónusz Henry-n; a leghátsó hajtott tengely gumigyűrűs. Mögé kapcsoltam mind a tizenkét Thomas-os személyvagont, 60%-os sebességnél, satuféknél olyat horgonyzott, hogy a szerelvény közepén 3 kocsi nagyon komoly “balesetet” szenvedett de nem sérültek meg …
És ami a legnagyobb csoda számomra; vígan zakatol a gőzmonstrum az R1-es Roco íven és az összes váltón előre, hátra, gépmenetben és szerelvénnyel egyaránt. Erre nem számítottam.
Henry az egybeszerelt szerkocsijával és egy piros-fehér Sodor Express személyvagonnal kapható egy szettben.

A mozdonyok és vagonok külsejéről csak annyit írnék, hogy mivel egyszerű rajzfilm-mozdonyokról van szó, ezért nem lehetett nagy kihívás a gyártónak a kasznik tervezése és kivitelezése… “egy-az-egybe” olyan letisztultak, mint a mesében.

Egyik vagon sem siklott ki egyszer sem, de én túl könnyűnek érzem őket, és sajnos műanyag kerekekkel vannak ellátva. És lehetne mindegyik vagyonon fél milliméterrel kijjebb a kuplung.

Ha már Thomas és gőzmozdony, akkor arra gondoltam mikor megrendeltem Őket, hogy az a lúd – akarom mondani az az Ellenőr legyen Kövér! A teljes kínálatot berendeltem, hogy teljes legyen a kép és Percy ne egy postakocsival, Thomas ne csak a két kis kéttengyelyes szerelvényével, James ne csak a két rakoncátlan pőrekocsijával és Henry ne egy árva személyvagonnal szolgálja ki Sodor szigetét, ezért a Japánból érkezett csomagban találtam még további 3db posta-, 2db 2 tengelyes személy-, 3db 4 tengelyes személy- és 4db 2 tengelyes tehervagont.
Örülök, hogy megvettem Thomasékat, nem számítottam technikailag ennyire “komoly” kivitelezésre, pontos és minden ívre kiterjedő futásra.

Mivel szét még nem szettem még őket, nem tudom, hogy fog elférni bennük a DCC dekóder

2011. MikeSky

ui: Végülis azzal simogatom a lelkiismeretemet – amivel az apukák nagy része -, hogy nem is én kaptam ezeket a szépségeket, hanem a gyermekeim.

Mint fentebb írtam, nem a legfrissebb modellről van szó. Az első szériát a múlt év elején mutatta be a Hobbytrain, és az általam megvásárolt példány osztrák különkiadás volt. A kereslet a modellre akkora volt – vagy lehet, csak keveset dobtak piacra – hogy a nyáron megjelent kiadás őszre már teljesen elfogyott, én az utolsó példányok egyikét vettem meg.

Node nézzük a modellt! Meg kell valljam őszintén, voltak prekoncepcióim a modellel kapcsolatban, mielőtt megvásároltam. Először is tudtam, hogy a Hobbytrain új szériáinál igyekszik megjeleníteni az apró részleteket, és kevés panasz lehet majd a modell kinézetére. Ami miatt problémát sejtettem, hogy a mozdony kéttengelyes kialakításából fakadóan nem lesz problémamentes az üzemelése.

Tapasztalataimat a Minitrix Köf modelljére alapoztam, amely szinte csak a makulátlanul tiszta pályán üzemelt, és a polarizált váltókon a legkisebb kosz hatására is képes volt megállni. Ezek alapján vágtam neki a V20 tesztelésének. Az áramfelvételével, menettulajdonságaival nem volt problémám, jól helytállt. Leket azért, mert nagyobbak a kerekei, mint a Köf-nek, nem tapasztaltam a Minitrix modell esetében riasztónak ható szikrázást a kerekeknél. A váltókon probléma nélkül átment, a tiszta pályát azonban ez is szereti.

A vonóerejét úgy teszteltem, hogy hat darab négytengelyes tartálykocsit kötöttem utána. Ezzel a szerelvénnyel nem volt a gépnek problémája, minden további nélkül meg tudta indítani. Hosszabb szerelvénnyel nem teszteltem, mert a valós életben sem mozgatnak egy ilyen géppel ezer tonnás vonatokat.
Maga a gép futása egyenletes, csendes. Mechanikailag megfelel a legmodernebb követelményeknek, egyedül a lendítősúly hiányát lehetne felróni, de ekkora géptérben a motort is elég volt eldugni, nemhogy még komolyabb lendítősúly is kerüljön a modellbe.
Ami miatt panaszkodni lehet, az a dekóderezés megoldása. NEM651 szerinti, hattűs dekóder való a gépbe, de olyan, amelynek a tüskéi 90 fokos szöget zárnak be a nyáklappal. Egy gyártónak van ilyen – Kühn – vagy lehet otthon bűvészkedni a laposfogóval. Gyanítom a harmadik elrontott dekóder után mindenki inkább beruház egy Kühn dekóderbe, vagy hagyja vitrinmodellnek.

Ezek után ejtsek pár szót a külsőről is. Mint fentebb írtam, a modell megvételekor arra számítottam, hogy az új időknek megfelelően kevés panaszom lehet a mozdony külalakjára. Nos, ez a sejtésem be is igazoódott: nem egy bumfordi kis csörgő kocka van a dobozban, hanem az eredetihez megszólalásig hasonló modell. Amit a műanyag-technológiából ki lehet hozni, azt kihoztak, elég megnézni a géptérajtókat, vagy az orron a létrát. Egy szó mint száz: filigrán részletek jellemzik a modellt. Talán csak azzal lehetne tökéletesíteni, ha végre Európában is elterjedne az RP25 szerfinti kerekek használata.

Száz szónak is egy a vége: szép kis mozdony a V20-as, örülök, hogy a gyűjteményemben tudhatom.

A modell majd egy éve jelent meg a piacon. A piros ÖBB 1216-os változat már kifutó termék volt az ősszel, alig lehetett kapni. Utolsó példányt vásároltam meg a stuttgarti International N Scale Convention keretében megrendezett vásáron.

Először nézzük a modell történetét: a Hobbytrain annak idején a Taurus modelljével vált ismét népszerűvé az N-es modellezők körében. Olcsó modelleket kínált, minőség tekintetében pedig megosztotta a modellezőket: volt aki a Minitrix Taurus-nál jobbnak titulálta a modellt, volt, aki nem. Mindenesetre tény, hogy voltak / vannak kompromisszumai a modellnek, de szerintem elfogadható volt a 60-80 Eurós ársávban. Az elmúlt évben a Hobbytrain bemutatta a DB 189-es sorozat modelljét. Ez nem más, mint az osztrák “nagy” Taurus, a 1216 őse. Amikor a Siemens a 1216-ost fejlesztette az ÖBB-nek, tulajdonképpen a 189-e áttervezésével jött létre a típus, arra rakták rá a Taurusra jellemző orrot, és így lett az új mozdony. Ezt használta ki a Hobbytrain, és a 189-es modell alvázára ráraktak egy 1216-os karosszériát, így spórolhattak egy sort.

A Hobbytrain 1216 igencsak szemrevaló modell. Úgy látszik, a Hobbytrain tanult a Taurus kapcsán kapott kritikákból, mert a pénzéért egy igencsak tetszetős modellt kapott azt ember első látásra. Az apró részletek a helyükön vannak, a forgóvázak jól kidolgozottak, és a tetőberendezésekre sem lehet panasz. Első látásra jól néz ki a modell. Majd később megnézzük közelebbről is..

A belbecs, a hajtás konstrukciója állítólag nem változott, kivéve azt, hogy végre NEM651-nek megfelelő digitális-dekóder foglalat került a mozdonyba. Ez üdvözlendő dolog, nagyon. Én azonban észrevettem más változást is a belbecsben: hogy a konstrukción változtattak-e, vagy csak a minőségbiztosítás nézi szigorúbban a modelleket ezután, nem tudom, de egy nagyságrendekkel halkabb, és simább futású modellt birtoklok, mint a sima Taurus modelljeim. Az sem elhanyagolható, hogy a mozdony nem nagyon hajlamos a melegedésre: míg a többi Taurus hajlamos a melegedésre, addig az új mozdony vészes melegedés nélkül bírja az órákig tartó játékot is. Ez mindenesetre dicséretes.

Ami nem dicséretes, hogy a favoritomnak tartott Bachmann N-es dekóder nem fér el a mozdonyban: ha ilyen dekódert, vagy Lenz LE521-et rakok a bele, akkor a gép kasztniját nem lehet rendesen visszarakni. Ez azért nem szép. Mondjuk amúgy sem valami stabilan ül a kasztni az alvázon: három alkalomból egyszer legalább a kezemben marad a kasztni, és az alváz külön életet él. A dekóder-probléma megoldása valószínű az lesz, hogy kivágom a dekóder helyét a nyából, és beforrasztom fixen a Bachmann dekódert. Nem akarok Lenz minit venni a Bachmann dekóder négyszereséért, illetve nekem a Tran dekóderei sem jelentenek megbízhatatlanságuknál fogva alternatívát.

Előbb írtam, hogy jó a modell futása. Igen, e mellett leírhatom, hogy nincs probléma a vonóerejvel sem, az általam nem szeretett tapadógyűrűknek hála. Átlagos 7-8 UIC kocsis személyvonatot probléma nélkül vontatott. A Taurushoz képes javítottak a közelkapcsoló-kinematika kialakításán is, a mostani finoman jár, nem akad, jól használható.

Ami probléma van a mozdonnyal kapcsolatban, az az ára: a korábbi 60-80 Eurós árból elmozdult a száz Euró feletti ársávba: konkrétan 110-130 Euró között mozog az új modell ára. A piros ÖBB 1216-ost 125 Euróért vásároltam. Ez már az ingerküszöbön felül van, nem az eldobható modell kategória. De még ez is rendben van, jó kis modellnek tekinthető a Hobbytrain mozdonya, ha elfelejtem a dekóder-mizériát, és az e miatt folyton leeső kasztnit.

A leányzó fekvése azonban két héttel ezelőtt megváltozott. Ugyanis megjelent a Fleischmann 1216-osa, amely adja magát, hogy hasonlítsam össze vele. Nézzük!

Amikor egymás mellé raktam a két modellt, feltűnt, hogy mindkettőnek a forgóváza elég részletes kidolgozású, és bár ugyanazon mozdonyt modellezik, mégis különbözőek. Nem arról van szó, hogy az egyiken megvan az a részlet, ami a másikon nincs, hanem hogy az adott részlet máshol van. Kerestem képeket, van-e különböző fogóváz-kialakítású 1216-os, és megnéztem a 185-ös forgóvázát is. Az utóbbi volt a nyerő: A Hobbytrain spórolt, és a 1216-os forgóvázához csak hasonló, 189-es forgóváz van a mozdony alatt. Annyi szól még a Fleischmann javára, hogy itt a kerék oldala is ki van dolgozva.

Másik dolog, ami feltűnt, hogy a Hobbytrain modelljének alsó  lámpaburái kiállnak a felületből, míg a Fleischmann-nál ezek belesimulnak az orr felületébe. Ennek is utánanéztem, a Fleischmann a nyerő. Azonban ha jobban megnézem a Hobbytrain lámpáit, a kettős lámpabura alatt látszanak a lámpák körvonalai, míg a Fleischmann-nál ez nem kivehető. A fene sem érti ezeket. A Hobbytrain minek fantáziál a felületből kiálló lámpaburát, ha nincs olyan az eredetin, a Fleischmann meg miért nem képes feltamponálni a fényszórók körvonalát, hamár a váltott fényt is megoldotta, és a Hobbytrain csálé lámpaburái alatt is jelölve van a lámpák körvonala?

A feliratozás a modelleken teljesen jó. Egyiken sem tudok kiszúrni semmi olyan hibát, amely azt mondaná, egyik vagy másik feliratozása jobban sikerült. Maximum a modellek színében tudok kötözködni, a Fleischmann pirosa a világosabb, míg a Hobbytrain-é bordós. Hogy melyik az igaz? Szerintem a kettő között van az igazság, de mivel két egyforma színű mozdony csak a gyárban létezik, ezért ezen nem problémáznék hosszasan.

A tetőberendezéseket vizsgálva arra a véleményre jutottam, hogy bár mindkét mozdony tetőberendezései elég filigránnak tűnik, a Fleischmann áramszedő-konstrukciója valahogy jobb kialakítású. Stabilabbnak tűnik, és a paletták fekete színe is élethűbb hatást kelt.

Belbecs tekintetében a Fleischmann modell futása sokkal halkabb. Mindkettőnek van közelkapcsoló-kinematikája, tapadógyűrűje a kerekein, lendkerekek a motor tengelyén. Egy dolog tesz csak boldogtalanná a Hobbytrain modellel kapcsolatban: hogy a Bachmann dekóder nem fér bele, és nem lehet a kasztnit e miatt visszapattintani a helyére rendesen. Az e miatt az ember kezében maradó kasztni, és a külön életet élő, rosszabb esetben kieső alváz megoldást egyenesen gyűlölöm, utálatos dolog.

Ha össze kell hasonlítani a modelleket, nálam egyértelműen a Fleischmann modellje a nyerő. Azonban el kell mondani, hogy a dekóder-probléma kivételével olyan apró különbségekről, hibákról van szó, ami miatt akár elfogadható is lehetne a Hobbytrain modellje. Ismerve azonban az árát, és hogy a hibákkal küszködő és a majdnem tökéletes modell között kilenc Eurónyi az árkülönbség, ez igencsak a Fleischmann javára billenti a mérleg nyelvét. Kilenc eurót megér a tökéletesség.

Idén jelentette be N-es méretben a Fleischmann a 1216-os Taurus modelljét a Nürnbergi Játékvásárra kiadásra kerülő újdonságos lapjában, és a kiállításon be is mutatott egy előszéria-példányt a vitrinben. A vásáron készült, és különféle fórumokon felbukkant részletes fotók  azt ígérték, hogy egy remekűvet tarthatnak a vásárlók a kezükben. Már csak az ár miatt kellett aggódni…

Egészen két héttel ezelőttig lehetett a kezünket törni, mennyire lesz szemérmetlen a Fleischmann a 1216-os árazása kapcsán. És jött a meglepetés ennek kapcsán: 143 eurós áron lehetett egyes osztrák modellboltokban megkapni a gépet, és itthon sem volt vészesebb az összeg: 40.500 Ft-ot kell mindössze a gépért leszurkolni. Ez utóbbi dolog igencsak üdvözlendő, hiszen ezen az áron már nem éri meg Bécsbe menni vásárolni, mert a margin kisebb, mint a benzinköltség. Mondjuk én még emlékszem azokra az időkre, amikor a Minitrix DR V200-as itthoni árának, és a bécsi modellboltban leszurkolandó összeg különbségéből még egy nagyétvágyú S600-as Mercedesszel is meg lehetett volna járni az utat Budapest és Bécs között. Azóta az a bolt bezárt, és az újabbak egy cseppet jobban viszonyulnak a vevőkhöz. Hála istennek’…

No ennyit az árakról, nézzük a modellt. Igazából sok aggódnivalóm nem volt a mozdonnyal kapcsolatban, mert a Fleischmann-nál én a Desiro óta új időszámítást vettem észre: a lehetőségekig aprólékos részletek, és rendkívül jó minőségű hajtást, digitális előkészítéssel. Számomra csak az volt a kérdés, hogy mennyire feszegeti a Fleischmann az apró részletek megjeleníthetőségének határait.

Amikor kezembe fogtam a modellt, azt nem mondhatom, hogy leesett az állam, hanem inkább azt, hogy erre számítottam. A forgóvázak szépen ki vannak dolgozva, a kerekek külső felén lévő tárcsák és más, oda tartozó alkatrészek is ott vannak.
Ami a 1216-os modellt különlegessé teszi, az a négy áramszedő, és a város határában lévő transzformátor-állomást megszégyenítő számú szigetelő a tetőn.  Mivel az ember ezt látja legtöbbször, zavaró, ha ez túl bumfordi a szigetelők, áramvezető sínek, és maguknak az áramszedőknek a kivitele. Nos, meg kell nyugtassak mindenkit, hogy igencsak szép, filigrán kialakításúak a tetőberendezés alkatrészei.
Amit még meg kell említsek, a korlátok. A mozdonyon vannak a kasztnira öntött, és szépen tamponált kapaszkodók, és attól elálló, külön alkatrészként a mozdonyszekrényre felkerültek is. Ez utóbbiak az orron, a szélvédő előtt találhatóak, és roppant filigrán kialakításúak. Ugye azt meg sem kell említenem, hogy a tamponozott feliratok is elsőrangúak?

Nagyjából ennyi fér bele a külcsíny dícséretébe. A belbecsről annyit, hogy a mozdony szinte hangtalan, és nyugodt a futása. Kis feszültségen indul, roppant erős – talán a tapadógyűrűknek is köszönhetően. Digitális-dekóder foglalat van benne, ám dekódert még nem raktam bele, csak analóg üzemben próbáltam, de így is kiváló.

Összefoglalásképpen annyit írhatok róla, hogy nálam most ez a mozdony az abszolút favorit a nagyszériás modellgyártók termékei közül. Kiváló, már-már H0-ás méretű modelleket megszégyenítő részletekkel, és korrekt árral. Szerintem kötelező darab.

Utóirat: a 1216 bemutatása nem marad itt annyiban, hiszen tartozom még egy Hobbytrain 1216 bemutatóval is. Elvileg az a mozdony érkezett előbb a flottámba, csak hát időm nem volt róla nagyon postolni. Most, hogy megjött a Fleischmann gép, újból aktuális lett a téma, és igyekszem a post megírására időt szakítani. Majd jól egymás mellé rakom a két gépet, hogy kibeszélhessük a különbségeket.

Szögletes üveggolyó

A „Bicabina” és az EMD Spanyolországban

Mielőtt részletesebben bemutatnám a modellt, essék néhány szó magáról az eredeti mozdonyról és annak gyártójáról. A 319-es (eredetileg 1900-as) sorozat beszerzése a 60-as évek közepén kezdődött, alig néhány évvel azután, hogy nálunk üzembe álltak a NOHAB-ok, közel ugyanazzal a főgépcsoporttal. Ebben a teljesítménytartományban nem ez volt a spanyol vasút első dízel-sorozata: amikor az első 1900-asok megjelentek, már egy évtizede üzemeltek ALCO-motoros mozdonyok. Az 1900-as sorozat tehát csak folytatta a megkezdett dízelesítést, ám a példányszáma a korábbi sorozatokhoz képest feltűnően nagy volt (103 darab), és mintegy megalapozta a spanyol vasút későbbi hűségét az EMD-motoros gépekhez (319.2–319.4, 333, 310).

Bár az első 1900-asok még a tengeren túlról érkeztek és közel azonosak voltak a volt jugoszláv államokban Kennedy néven ismert mozdonyokkal (EMD G16), a későbbi elterjedéshez az is nagyban hozzájárulhatott, hogy sikerült hazai üzembe hozni a további példányok gyártását: az akkori MACOSA-hoz, amely később nem kizárólag a hazai vasutakat látta el licencben épített dízelmozdonyokkal. Itt készült többek között a mai szlovén 644-es sorozat („Španka”), az Alstom Prima-platformra épült izraeli fővonali gépek, a brit 67-esek, vagy az NJ Transit PL42-esei, csak hogy néhány ismertebb példát említsek. A Valencia-i gyár jelenleg a Vossloh-csoport tagjaként működik, és a helyi és elővárosi járműveken és forgóvázakon kívül az ő nevükhöz kötődik az Euro3000/Euro4000 mozdonycsalád is, amely továbbra is EMD-főgépcsoportot használ (12/16-710, és AR11-es főgenerátor), és teljesítmény, megbízhatóság tekintetében évek óta elég magasra teszi a lécet Európa szerencsésebb országaiban (pl. Spanyolország, Portugália, Svédország, Norvégia).

A gyár ismertetése egy külön cikket kívánna – idővel talán ez is meglesz, de most essék szó magáról az 1900-as sorozatról! Mint említettem, a mozdonyok egy része közel azonos volt a jugoszláv Kennedykkel – ezeket a példányokat még La Grange-ban, a tengeren túlon építették. A Valenciában gyártott mozdonyok ugyanazt a főgépcsoportot használták, a G16-osokhoz hasonlóan mechanikus hajtású volt a motor hűtése és a vontatómotorok szellőzése, ám a G16-tal ellentétben két vezetőállásuk volt. Ezt tükrözik vissza a spanyol „Monocabina” és „Bicabina” elnevezések; az előbbi az amerikai G16-ra utal, az utóbbi a spanyol példányokra (EMD elnevezés szerint J16). A mi NOHAB-jainkhoz képest a Bicabina eléggé szögletesre sikerült, és járműszerkezete nem csak ebből a szempontból tért el a mi M61-esünkétől. A mozdonyszekrény oldalfalai ugyanis nem alkottak a főkerettel együtthordó egységet; a géptér fala ugyanúgy elemenként leemelhető volt, mint pl. a hazai V43-asoknál (az amerikai kifejezés erre a „cowl unit”, ellentétben az együtthordó mozdonyszekrényű „cab unit”-tal). További különbség a villamos fék: ezt már az Amerikából importált gépekbe is beépítették, és a további spanyol mozdonyokon is alkalmazták (egyébként a későbbi fővonali sorozatokban is).

A kezdeti 1900-as sorozat (az amerikai és az első spanyol gyártású gépek) összesen 103 mozdonyból állt, később a főgépcsoportjaik részleges újrahasznosításával készült a 319.2, 319.3 és 319.4 sorozat (ez utóbbiakat 1:160-ban ugye már ismerjük a Startrain-nek köszönhetően). Bár az újrahasznosítás tekintetében ellentmondók a források, mégis figyelemre méltó: a vasúton általában inkább a remotorizálás a gyakoribb, azaz a régi járműszerkezeti rész megtartása és új motor, erőátvitel beépítése. Itt, ha hihetünk a feljegyzéseknek, pont a hagyományos remot ellenkezője történt: éppen a motor maradt a régi. A későbbi 333-as sorozatnál ez már teljes egészében így történt: maradt a régi főgépcsoport és az erőátvitel is, és a járműszerkezeti részt cserélték le a Prima-platformra. Látványos érv az EMD-motorok mellett… A Bicabina-ra tehát akár úgy is tekinthetünk, mint egy hosszú, máig tartó sikertörténet megalapozójára – ki tudja, ha annak idején hajlandó lett volna az EMD nekünk is eladni 567-es motorokat, a Ganz története is másképp alakulhatott volna.

A modell

Az előbbiek után talán érthető, hogy nagyon örültem a hírnek, hogy az Ibertren kihozta 1:160-ban az első spanyol 1900-asokat. Megfelelő forrás hamar akadt az ebay.es-en (75 EUR), hétfőn megrendeltem, péntek estére pedig már a kezemben is tartottam a modellt.

Ami elsőre feltűnt, az a végletekig leegyszerűsített csomagolás: egyszerű papírdoboz, benne vákuumozott betét, abban pedig fóliába csomagolva ott a mozdony. Igen, kicsit puré, de – hála a fóliának – még mindig jobban védi a modellt, mint egy-két Life-Like vagy Athearn csomagolás.

Boxcab

A fólia széthajtogatásakor aztán látszik, hogy a folklór-hangulat sajnos beljebb is folytatódik: hát igen, messziről szép a gép, de közelről kicsit a 90-es évek Minitrix-színvonalára emlékeztet a kidolgozás. Nézzük tehát a részleteket!

Finta Derékszög József se tervezné letisztultabban a Vedlő Menyét-II. lakóparkot

Ami elsőre feltűnt, az a forgóváz: ez bizony ugyanaz a Flexicoil C2, ami a Bachmann SD45-jei alatt is van. A tengelytávok (egyébként helytelenül) szintén egyeznek a Bachmann-modellel. Hát igen, ezt egyértelműen a Kader művek gyártotta nekik, energiatakarékosságbul. Maga a mozdony egyébként elég jól, csendesen fut, ahogy az új Bachmann SD45-ök is, csak hát az ember egy Bicabina láttán nem ezt várja, hanem két Flexicoil GC-t, ami az összes többi 319-es alatt is van (és pl. a Startrain H0-t megszégyenítő részletességgel gyártotta le N-ben). Van egyébként pár félretett Startrain modellem; most már sejtem, mire használom fel az egyiket.

Bachmann returns

7 méter: fent az Ibertren-modell C2 forgóváza, lent a helyes GC a Startrain-féle 319-es alatt.

A Bachmann-modell példáját követve a vonókészülék itt se a forgóvázhoz van rögzítve, hanem a főkerethez. Helyes. Már amennyiben jár hozzá kulisszamechanika. Itt nem jár. Hombre! 2011-et írunk, legyünk már igényesebbek, por favor! Na mindegy, az átépítéssel egyszer majd ezt is pótlom, ahogy a gótvámpírfehér LED-eket is lecserélem villanykörte-színűre (nota bene, ehhez képest pár évvel ezelőtt a Startrainnek azért még volt arca sárga LED-eket rakni az amúgy máig felülmúlhatatlan modelljébe).

Mindezek mellett a kasztnival is bőven akad teendő, igaz, ez se alapvetően reménytelen. A burkolat két részből áll; külön leemelhető a főkeret fölötti rész, nagyjából az eredeti mozdonynak megfelelően. Amit mondjuk elrontottak, az a keret és a szekrény kapcsolata: ezt elég durva fülekkel oldották meg. Lehetett volna elegánsabban.

Kezi'csókolom! Ezt az Uruk-hai harcost Hegedűs néni küldte fel a házibulimba?

Néhány részletet látványosan elnagyoltak: nekik sem sikerült a villanyfék rácsa és ventilátora (ez az egy egyébként a Startrainnek se jött össze), és a motorhűtő rácsa sem túl mély. A vonóhorog és a levegős csatlások helyét is csak jelképesen modellezték le – talán ez a szerencse, így könnyebb lesz rárakni pár maratott, vagy huzalból hajtott kiegészítőt. Az is szerencse, hogy ilyen kidolgozás mellett nem kísérleteztek annak a dróthálónak a visszaadásával, ami a hűtőzsalukat fedi, így legalább tisztán fölé lehet ragasztani egy vékony műszálas szövetet, vagy fémrácsot, utána pedig a feszítőkeretet. Kicsit mókás a festett géptérablak is – nem baj, majd a tűreszelő odahat.

Széjjpöjgő, de nem pöjög: fent az Ibertren-modell, lent egy Atlas SD24 – nagyjából ilyen ventilátor kellene a villanyfék fölé is.

Ami viszont példás, az a festés és a feliratozás. Élethű színek, éles, igen részletes feliratok, még a tető és a főkeret halvány koszolását is jól eltalálták, rátehetik a dobozra az „approved by Dan Gregory” pecsétet ((C) Vonnegut).

A dukkó üt: Nóniusz Tibor sok helyen nem volt méreten, de a festés és a feliratozás jól sikerült.

Bár sikerülhetett volna jobban is, összességében azért jó modell az Ibertren-féle Bicabina: messziről nézős alkalmazásban rögtön használható, kényesebbeknek meg viszonylag jó kiindulási alap. Örvendetes, hogy újabb európai EMD-motoros mozdony kapható N-ben, és remélem, hogy a spanyolok az eddigi tempóban haladnak tovább. Két új cég után a régebbi N-es múltra visszatekintő Ibertren is visszatért az aktív gyártók közé. Valamelyikük talán előáll a Monocabina-val is N-ben, de nagyon remélem, hogy ezt inkább a Startrain fogja megtenni.

Nos. Mi most a kezembe kerül, az nem más, mint öt darab fotómaratott lapka, amelyen terepasztal-kiegészítők vannak. Konkrétan van kerti bútor, sörpad, raklap, páfrány és asztalosműhely-belső. Nos, engem ez utóbbi kettő izgatott fel igazán. Hogy miért? Le is írom…

Nemrég jelentek meg különféle kiegészítő-gyártók kínálatában a lézervágott papírból készül növények. Páfrány, vízparti növények, de még tavirózsa is. Közös ezekben, hogy mind papírból van, és az áruk is igen magas. Előbbi azért nem túl jó, mert megszívja magát a levegőben található nedvességgel, utóbbi pedig káros a pénztárcánkra. A ZoltaN-féle páfránnyal ilyen probléma nincs. Mivel rézből van, festés után a helyére ragasztva megáll, akár nedves a levegő, akár nem. Előnye még, hogy mivel vékony rézlemezből van maratva, jóval részletesebb, ezáltal látványosabb növényekkel lehet a terepasztalt díszíteni. Mondjuk az már most, még beépítés előtt látszik, hogy festeni csak szórópisztollyal ajánlott, mert az ecset tönkreteheti az apró részleteket. A páfrány nekem nagyon tetszik, hamarosan a kapott szettről írok egy hosszabb lélegzetű írást, amelyben megmutatom, mit sikerült a lapból kihozni.

A másik kedvencem a rézlapok közül az asztalosműhely-berendezés. Hívjatok zöldfülűnek, tudatlannak, de én ilyet még nem láttam N-es méretarányban. Komplett asztalosműhely, gépekkel és szerszámokkal együtt. Gyanítom, hogy nem ez lesz a slágertermék, mert ennek az összeállítása nem kis kézügyességet igényel. Azonban már a rézlapról látni lehet, hogy aki ezt összerakja, egy ékszerrel gazdagítja a terepasztalát. Így postolás közben jutott eszembe, hogy az asztalosműhely-berendezések teherautó-rakományként sem nézhetnek majd ki rosszul, így kicsit nagyobb a felhasználási területe.

A nagyobb méreteket kedvelők miatt le kell írnom, hogy amikor beszéltem a készítővel, említette, hogy TT és H0 méretben is gondolkozik a kiegészítők piacra dobásán, de elsőre – mivel Ő maga is N-es modellező – a valóságnál 160-szor kisebb méretben gondolkozik.

Árakról még nem tudok hírt adni, és arról sem, hogy merre lesznek kaphatóak a termékek. Egyenlőre a termékekről a http://zoltan1160.blogspot.com/p/kiegeszitok.html olalon lehet informálódni, de én is ígérem, ha valami új információhoz jutok, akkor itt beszámolok róla.

Ahhoz, hogy megemeljük a pálya szintjét, pilléreken kell végigvinni a síneket. De nem ám a hagyományos sínek alá rakunk pilléreket, hanem minden sín kap egy U alakú kiegészítőt, ami a vasbeton hidak betonvályúját hivatott szimbolizálni. Ez a vályú könnyen lepattinthetó a sínről, és önállóan is használható ?de mondjuk minek. Minden ilyen elem alján csatlakozók találhatóak, amelybe az Unijoiner-hez hasonló összekötők rakhatóak. Ennek az összekötő-elemnek két célja van: egyrészt összeköti a két pályaelemet, másrészt ezen keresztül támaszkodik a pályaelem apillérre. Maximum három ilyen összekötőnek van hely, de ha ott, ahol a két elemet összekötjük egymással, pillért is rakunk a pálya alá, egy öszzekötő is elég. Ha azonban a két elem a levegőben találkozik egymással, akkor három összekötő fixen megtartja a pályaelemeket, de mondjuk a rögzítésbe a sín négy összekötője is besegít.

Az egész rendszer könnyen összeépíthető, könyen bontható, de mégis stabil. Jó dolognak tartom, hogy a pillérhez nem fixen rögzül a pályaelem, hanem csak támaszkodik rá, így variálható a szög, és a pillérek elhelyezésének megváltoztatásával lehet meredekebb/lankásabb pályát építeni.

Az elemek kidolgozása rendkívül tetszetős, minden további nélkül felhasználnám terepasztal-építéshez is. Különösen igaz ez a rácsos hídelemre, amely minden további nélkül összehasonlítható egy Faller/Busch híddal, nem lesz szégyellnivalója. A rácsos hídból több is egymáshoz kapcsolható, ehhez a felső áthidaló elemet is adják, ami ragasztás nélkül rögzíthető a két híd között.

Mielőtt megvettem, a legfőbb félelmem a rámpa meredeksége volt. Mivel csak ritkám veszem elő a modelljeim futtatni, nem szerettem volna, ha a rámpa túlzott meredeksége miatt a mozdonyaimat túlerőltetem. Úgy voltam vele, ha a rámpa túl meredek, lehet további elemekkel a meredekségét csökkenteni, legfeljebb kell majd még pár pályaelemet venni. Nos, miután összeraktam a pályát, csináltam néhány próbakört. Ez alapján elmondhatom, hogy a rámpa emelkedése elfogadható mértékű, rendesebb modellek minden további nélkül felmennek rajta.

Mit hívok rendesesbb modellnek? Kato Nohab-bal, a Fleischmann új V200-asával, és a Minitrix Br52-esével teszteltem a pályát. A Nohab a várakozásoknek megfelelően teljesített – öt Y kocsit kapcsoltam mögé, és nem vallott szégyent. Lelassult ugyan az emelkedőn, de minden további nélkül tudta a vonatot hútni, és ha megállítottam hegymenetben, el tudott indulni minden teketóriázás nélkül. A Fleischmann gépe (oopsz, ez cikkírási céllal van nálam, majd erről is lesz egy post) a Nohab-on is túlteljesített. Láthatóan nem érdekelte a gépet, van-e mögötte 5 Y kocsi, vagy nem – vígan ment felfelé az emelkedőn.
A régebbi konstrukciójú Br52 viszont láthatóan lelassult hegymenetben, pedig vadi új gép. Lelassult, igencsak küszködött a vonattal. Úgy vélem, ezentúl a mozdonyoknál újabb kritérium fog előjönni, ha tesztelem: hogyan viselkedik az etalonnak számító Unitrack emelkedőn?

A szettről anniyt írhatok, hogy nekem nagyon tetszik. Sokat még nem volt vele időm foglalkozni, de látszik, hogy rengeteg lehetőség van benne, fel tudja dobni a szőnyegvonatozást. Nem olcsó, helytől, akciótól függően 160-180 dollár környékén kapni, plusz a postaköltség, ami nem kevés, mert a doboz igen nagyméretű.

Mielőtt azonban belevágnánk az építkezésbe, néhány szóban elmondanám miről is szól ez az egész. Japánban a helyhiány meglehetősen nagy probléma, talán ennek is köszönhető, hogy alapvetően az N-es építési nagyság terjedt el a vasútmodellezők körében, H0-ban jóval kevesebben modelleznek. Azonban egy 16 kocsis Shinkansen szerelvény még N-ben is meglehetősen hosszú (2,7 méter!), így aztán a Bandai cég kitalálta, hogy összenyomja a kocsikat. Láttunk már ilyet, főleg H0-ban ahol az 1:87-es méretarány helyett 1:100-as arányú hosszal adták ki például magyar személyvagonok modelljét. A Bandai azonban ennél durvábban csinálja, a modellek hossza nagyjából a fele lehet – őszintén szólva nem mértem le, mindemellett ugyanakkor a nyomtáv megmaradt, N-es síneken lehetne járatni a szerelvényeket. Ez meglehetősen furán hat a normális modellek mellett, azonban ha valaki külön ezeknek épít asztalt, vagy nem futtat mást, akkor a 16 kocsis szerelvények egészen pofásan festenek. Persze nem mehetünk el amellett, hogy ilyen rövid kocsikkal gyakorlatilag nem létezik olyan, hogy túl szűk egy ív, ezzel pedig további helyet lehet megspórolni. A témához persze hozzátartozik, hogy a járművek motor nélkül kerülnek forgalomba, valamint műanyag kerekekkel, így alapvetően nem alkalmasak a modellvasúti pályákon való futtatásra, viszont olcsón hozzá lehet jutni a karosszéria alá passzoló meghajtáshoz. De erről majd később, most lássuk mi is várt rám a dobozban!

A kép már gyanús lehet, ugyebár minek kellene egy szike és a vágólap a modellhez, pláne a Kato négytengelyes alváza… Utóbbinál érdemes megfigyelni az árat, 1680 yen volt, nagyjából 3500 forint. Kellemes. Na de akkor ha már itt vagyok, ki is bontom:

Alaposan telezsúfolták a dobozt, egy rakat műanyag fóliában van egy rakat műanyag vasútmodell darab. A B Train Shorty ugyanis a vasútmodellek összerakásának örömét is megadja nekünk, gyakorlatilag a fröccsöntő keretben van az alkatrészek többsége az oldalfalak és a járművégek kivételével. Emiatt kell tehát a szike, hogy szépen levagdossuk a darabokat a keretről. A zacskózás amúgy szimpatikus, az egy kocsihoz tartozó darabok egy csomagban vannak, de egy csomag nem elég egy kocsihoz. Remélem érthető. A fenti fotón a doboz teljes tartalma van, azaz mind a négy egységet ki lehet rakni ezekből az alkatrészekből. Sőt, még marad is egy kocsira való oldalfal és tető…

Összeszerelési útmutató, nyilván japánul. A másik felén az alvázé van. Az ábrák remekül megmutatják mit mivel, így aztán szerintem nem okoz gondot a szerelés. Az első kocsi igényelt nekem egy kicsit több időt, ott még alaposan megnéztem mit hova, háromszor is ellenőriztem, hogy az adott darab valóban ahhoz a kocsihoz tartozik-e, a második kocsit viszont pikk-pakk összeraktam. Aztán a harmadikat elszúrtam, ugyanis jó, hogy plusz egy kocsinyi cuccot adnak hozzá, így viszont összekevertem az átlátszó műanyagfelületet és az oldalfalat, valamint a tetőt. Hát nem kicsit izzadtam le mire szét tudtam szedni…

Most azonban térjünk vissza az első kocsira, néhány kép segítségével bemutatnám mit is csináltam. Legelőször kipakoltam az összeszereléséhez szükséges összes alkatrészt a vágólapra, a többi cuccot pedig biztonságos távolba menekítettem.

Aztán levágtam a keretéről az ablakokat is tartalmazó átlátszó oldallapokat, amelyeket két kis fekete műanyag segítségével tudtam egymáshoz pattintani. Mondjuk ezekkel kicsit megszenvedtem, mert láthatólag jóval kisebb lyukba kellene belemennie a fekete alkatrésznek mint ami elképzelhető lenne, mégis sikerült neki. Ez lesz amúgy a kocsi váza.

Aztán jöhetett a tető, majd utána a kocsit lezáró hátlap. Mindegyikből többfajta is volt a dobozban, itt bizony oda kellett figyelnem, melyiket is veszem ki a zacskóból. Szintén pattintós módszerrel kerültek a helyükre, de ezt már a többinél nem is fogom mondani. Igen, ez azt jelenti, hogy ragasztót nem kellett használnom.

Néhány perccel később már az oldalfalak és a motorvonat orra is a helyére került. Itt még látható egy kis rés az egységek között, direkt nem toltam rá koppanásig, ugyanis nem tudtam, hogy az alvázat hogyan kell majd összerakni a karosszériával. Kicsivel később ez is kiderült, azonban addig így láttam biztonságosnak a dolgot.

A forgóvázakhoz szükséges dolgokat láthatjátok itt. A kerekek külön voltak, azokat nem kellett levágni semmiről, cserébe viszont sajnos ezek is műanyagok. A bal oldalon különböző kapcsolókat láthattok, én azonban nem ezekkel fogtam össze a vonatot, erről viszont később fogok néhány mondatot ejteni.

A forgóvázak imitációja külön keretről került le, nyilvánvalóan a szürke színe miatt. Két kis fül tartja a helyén, meglehetősen biztonságosan. Az egyik forgóvázat bepattintottam az alváz alá, majdhogynem fixre állva rögzül, ami még lényeges lesz a későbbiekben.

Miután készen voltam az alvázzal és a forgóvázakkal, nem túl sok dolgom maradt. Az alváz négy füllel kapaszkodik a karosszériába, így fogtam a motorvonat orrát és immáron teljesen rátoltam a kocsi többi részére, az alvázat pedig alulról betoltam a karosszériába. Egyszerű megoldás, azonban biztosan tart. Egy alkatrész sem lötyög, minden szorosan a helyén van.

A motorvonat orrának a hátulja. Mint látható bal oldalról egyik kapcsolót sem használtam fel, hanem a hozzáadott mágneses kapcsolót helyeztem be a forgóváz megfelelő kialakításába. A csere egyébként kb. 2 másodpercig tartana, kihúzom-betolom megoldással működne. Ahogy tapasztaltam a mágnes erősen tart, emiatt biztosan nem akadna szét a szerelvény. És ezzel mondhatni készen is vagyunk a négyből az egyik kocsival.

Nagyjából fél órával később: a komplett Skyliner a japán kisvárosomba helyezve. Hát nem szép?

A mágneses kapcsoló miatt a kocsik meglehetősen távol vannak egymástól, de ez könnyen orvosolható másik kapcsoló használatával. A modellhez adott alváz a gyakorlatilag fixen álló forgóvázzal és a műanyag kerekekkel alkalmatlan a vasútmodellként való használatra, az jól látszik, hogy normális alváz kell hozzá, így csak vitrinmodellnek alkalmas a jármű. Annak viszont messzemenően tökéletes, a kidolgozottság ugyanis elképesztően jó. Ma a börzén megmutattam crash-éknek és az egyöntetű vélemény az volt, hogy tudnak ezek a japánok valamit. Tényleg borzasztóan jól néz ki. És akkor még a matricákat fel sem raktam…

Gondolom jön a kérdés, hogy ez így szép és jó, de mennyibe kerül és hol lehet megvenni, mert azért Tokió nincs közel. A doboz ára 1900 yen volt, azaz nagyjából 4500 forint. Szerintem meglehetősen olcsó, ennyit ugyanis simán megér a móka. Vásárlási lehetőségként én nyugodt szívvel ajánlanám a Hobby Search webáruházát, náluk mindig van ezekből a vonatokból és Magyarországra is szállítanak mindenfajta probléma nélkül. Konkrétan ez a szerelvény már nem kapható náluk, ahogy nézem Limited Editiont, azaz egyfajta különkiadást sikerült beszereznem a japánoknál. De ezen kívül még van egy csomó más modelljük is a Shinkansenektől elkezdve a kis dízel motorvonatokig. Érdemes nézelődni. Hajtást és hajtás nélküli, de mozgásra képes alvázakat is lehet beszerezni akár a Bandaitól, akár a Katotól.

Az összeszerelésről még annyit, hogy én közben baromi jól szórakoztam. Olyan érzésem volt mintha legóznék, de legalább vasútmodellekkel. Nyilván a legónál nem kell levágni az egyes darabokat, viszont ez itt csak minimális késhasználatot jelent. Azt mondanám, hogy egy kezdő vagy egy gyerek számára egy-egy ilyen doboz tökéletes, nekem pedig egyszerűen csak szerzett egy kellemes órát az építés örömével, szívesen folytattam még volna. Úgyhogy a véleményem egyértelmű: a furcsán rövid kinézet ellenére remek modellel találkoztam, megérte megvenni.

A végére pedig jöjjön egy kis videó egy 16 kocsis B Train Shorty-ról, amely egy 500-as sorozatú Shinkansen (és nyilván nem az enyém):

.

Dömping van a piacon N-es méretű iker-konténerszállító ügyben. Három éve a Lemke mozdult a témára, Hobbytrain márkanév alatt meg is jelentette a saját modelljét, amelyet azóta is újabb és újabb festési variánsokban ad ki. Ezt a sikert irigyelte meg – vagy látott még a témában betöltetlen piaci rést – a Fleischmann, és egy Belga modellforgalmazó, a Rocky Rail.  Most az utóbbi kocsija került a kezeim közé, következzen erről egy rövidebb bemutató, és pár fotó.

A modell anno azért keltette fel az érdeklődésem, mert az iker-konténerszállítók közül ez hasonlít legjobban a Hazánkon keresztül közlekedő Gartner-es vonatban található Sggmrs kocsikra. Néhány oldalsó bordát, és rögzítőt leszámítva a kocsi megfelel az AAE, illetve ÖBB kocsiknak.

Kép: railfaneurope.net

Kép: railfaneurope.net

De nézzük a modellt! A forgalmazó nem csinál titkot abból, hogy a modell a Dapol holdudvarába tartozó Modellbahn Unionnal kooperálva készült. A doboz, a csomagolás megjelenés, a modell megoldásai mind-mind mutatják az angol márkával való rokonságot.

A kocsik teste fémből van öntve, ezekre apró műanyag alkatrészek vannak még felhelyezve. Ezek igen szépek, részletesek. A két kocsirész közötti palló is meg van csinálva. Őszintén megmondom, hogy nem kapartam le erről az alkatrészről a festéket, így csak gyaníthatom a kinézete, jellege miatt, hogy ezek fotómaratott fém alkatrészek. Szépek, filigrának, és nem zavarják a két kocsirészt az egymáshoz képest való elfordulásban.

Alulról megnézve a modellt, látszik, hogy igényes munka. A levegőtartályok, csövezés, minden meg va jelenítve, azzal sem spórolt a gyártó, hogy megjelenítse a két kocsirész alja közötti különbséget. A forgóvázak felfogatása viszont igen érdekes: apró csavarral történik. Nem mintha idegenkednék ettől, inkább érdekesnek tartom a megoldást. Európában a bepattintós- alakzáras megoldás terjedt el a forgóvázak rögzítésére, míg a tengerentúlon szeretik kis csappal felerősíteni a forgóvázat. Csavart eddig angol modelleknél láttam. A csavar tart, biztos, alulról nem zavaró a látványa, és gondolom olcsóbb a forma, hogy nem kell túl bonyolult szerszámot készíteni az alakzár alámetszései miatt. Már tulajdonképp meg sem kellene említenem, hogy a kocsi közelkapcsoló-kinematikával, és cserélhető kapcsolóval van szerelve. Mondjuk, vannak még a piacon olyan modellek, ahol ez nem alaptartozék…

A kocsi feliratai elsőrangúak, minden felirat a helyén van. A vagonhoz két, negyven lábas konténert mellékelnek. A konténerek sem ám csak úgy végig vannak fújva festékkel ? az ajtó rendesen kidolgozott, a különböző színű szerelvények jelölve vannak, és minden felirat a helyén van.

A végére a postnak ideírhatom, hogy a modell igen tetszetőn, és már várom, hogy mikor érkezik a következő AAE festési variáns.