A stuttgarti Messe több pavilonnal is rendelkezik, melyek egyikében foglalt helyet idén is a Modellbau Süd névre hallgató esemény. A többi pavilonban különféle egyéb kiállítások és vásárok zajlottak (például elektronikai vagy gasztro), a 6-os csarnokban viszont a modellek játszották a főszerepet, azokon belül is leginkább a vasútmodellek. Az N-es nemzetközi találkozó mellett természetesen árusok és gyártók is képviseltették magukat. A csarnok egyik végének lépcsőjéről tárult a fenti látvány a gyanútlanul betoppanó elé.

A gyártók között kis- és nagyszériások is voltak, a fenti képen az N-tram mutatja be alkotásait, melyek közül nekem a hátul lévő villamos és az elöl lévő gőzös volt az újdonság, bár az is igaz, hogy nem követem munkáikat túlzott figyelemmel. A középső szekcióról már tavaly is láthattuk képeket.

Láthattuk a Liliput modelljeit is, köztük a Flirtöket, de persze nem MÁV-os festésben. Kíváncsian várom, hogy vajon megjelentetik-e ezeket a járgányokat hazai változatban és köntösben.

A Modellbahn Union nevű német kereskedőcég (és nem mellesleg egyedi festések legyártatója) japán dömpinggel árasztotta el az érdeklődőket Tomix, Tomytec és Modemo vonalon. Utóbbi azért volt számomra érdekes, mert itt láttam először a pár hete megjelent Hiroshima Type 5000 Green Mover villamost. Korábban gondolkodtam a beszerzésén, de aztán a netes vélemények arról szóltak, hogy eléggé össze-vissza csuklik a szerelvény, a motor olyan helyen van ahol nincs forgóváz és így lenyomja az egyik szekciót, ráadásul a csuklók megoldása is gyengére sikeredett ezáltal ívekben belátni a szerelvény belsejébe. Nyilván nyoma sincs a Kato elrejtett apró méretű motorjainak lévén a Modemo nagy motorokkal operál, emiatt aztán az utasteret is a “gépészet” tölti ki. Most láttam a vitrinben, lehetett is belőle venni (a 138 eurós ár egészen jó ahhoz képest, hogy a Plaza Japan 158 dollárért + 18 dollár postáért adja), de passzoltam a dolgot. A jobb szélen látható Shinkansenek a Tomixtól valók.

Meglepetés volt számomra a Kato standja és az is ami a kép közepén látható: úgy tűnik, hogy készül a kitérő a Unitram szetthez. Kicsit elbeszélgettünk az egyik ott lévő fickóval aki nem igazán beszélt angolul, de legalább annyit elárult, hogy ez az első utalás a kitérőre a Kato-tól (ez szerintem igaz lehet, fórumon sem olvastam még róla), néhány hónap múlva akár piacra is kerülhet a cucc. Igencsak bíztató, hogy Katoék töprengenek, hogy egy Combino-val is előállnak, mondván több országban is futnak belőle, így talán nagy sikere lenne. Hát én szurkolnék neki, az biztos. A felső képen egyébként több újdonság is látható, így az Y kitérő Unitrackhez, vagy a kereszteződés Unitramhez illetve a szabvány vágánytávolságra “széthúzó” elem a kép felső részén a pályába építve. Telefonnal készített videóm ugyanerről:

Ha már Kato stand, gondoltam megmutatom az egyik vitrinüket is, benne a zöld színű E5-ös “Hayabusa” alapszett 3 kocsis szerelvényével, de mögötte látható az emeletes E4 Max és az 500-as sorozat is.

A kiállítás anyagát gazdagította egy tárló amely a TGV 30 éves fennállásának alkalmából épült és magában foglalja a TGV vagy TGV alapú szerelvények különböző festési variánsait. Meglehetősen impozáns látványt nyújtott, na meg persze azt az érzést, hogy ezekből kellene egy-egy otthonra.

Maga a kiállítási rész nagyon jó, jó és befejezetlen anyagokat is magával hozott, de összességében elmondva igen jó asztalok és modulok gyűltek össze. Nekem újdonság volt a felső képen látható asztal, de a többiek már tavaly is megcsodálták ugyanezt. Bár a modellezési kora régebbi, azért nekem nagyon bejött.

Jó volt látni olyan “extrább” dolgokat, mint ez a keskeny nyomközű hálózatot bemutató terepasztal, amely bár nem volt túlzsúfolva sínekkel, mégis kellemes vonatforgalmat lehet rajta modellezni.

Szintén elnyerte a tetszésemet ez az asztal, amelyen három szinten közlekedtek a vonatok, méghozzá ezzel a megoldással:

Az elv ugye régóta ismert, itt viszont remekül alkalmazták annak érdekében, hogy egy-egy vonat mind a három szinten képviseltesse magát közlekedés közben. Ráadásul a spirálnak köszönhetően ugyebár eltelik némi idő az alagútban, így nincs olyan, hogy a szerelvény orra már kijött belőle, de a vége még nem haladt be. Az asztal mind a két oldalán ilyen spirál lett elhelyezve.

Loch Lochy asztalát már 2 éve is láttam, most is a kiállítás anyaga között szerepelt, az újdonság inkább a járműanyagban volt, így például a kép jobb alsó sarkában lévő hókotrót élőben is megfigyelhettem, az N Gauge Society-től lehet csak rendelni ezt a járművet. Az asztalt egyébként egy hölgy kezelte.

Persze nem “csak” kis méretű asztalok mutatták meg magukat, hanem nagyobbak is, figyeljetek jó, ez csak egy kis része a látnivalóknak, alant a másik oldala. Egészen elképesztő N-es méretben ez a nagyság. Mellesleg értem én a füstképződés modellezését, de szerintem egyáltalán nem látványos.

Látványos viszont a körfűtőház, a rengeteg sín és jármű, kár, hogy mikor én nézelődtem erre akkor nem igazán járt ezen az asztalon szinte semmi. Úgy tűnik ez a kiállítások szokásos rákfenéje.

Wienthal asztala azért tetszett, mert a képen látható városka igazából egy emelt szinten volt, alatta a nagyvasút fordítója volt, a kép jobb szélén a terepasztal további része. A városka tömegközlekedését egy “ovál” pályán járó három egységes villamos biztosította, amely boldogan körözött egész álló nap ami persze mindent elmond a hajtása megbízhatóságáról. Ez a városka is jó példa arra, hogy emberekkel és járművekkel mennyire fel lehet dobni egy nem kimondottan izgalmas asztalt is.

Láttunk azért amerikai témát is hihetetlen hosszúságú vonatokkal. Nem számoltam meg, utólag meg már nem tudom mert a másik fotó amit lőttem azon a szerelvény csak egyik része van rajta és annak is összemosódnak a kocsijai: 14 vagon adta a vonat látható részének saccperkábé a harmadát! Úgyhogy nem vicceskedtek a srácok a nem élethű 3-5 kocsi teherkocsikkal, hanem megmutatták hogyan is nézne ez ki a valóságban.

Még egy kép csak úgy, mert tetszett a híd szilás környezetének megvalósítása.

Kis asztalokat tekintve találkoztam egy ilyennel is amelyen egy gőzös rohangált fel-alá a két kocsijával.

A képeket elnézve rá kellett döbbennem több dologra: egyrészt nagyon keveset fotóztam, másrészt szokás szerint kevés volt a fény is így a képekből is több lett a bénább a nagy átlagnál, harmadrészt pedig az, hogy nagyon-nagyon sok időt el lehetett volna tölteni csak azzal, hogy az ember az egyes részleteket bámulja. Olyanokról nem csináltam képet, mint például a Trix asztalai, a Fleischmann vitrinjei, a holland-spanyol-stb. kereskedők kínálata, a már szokásosnak mondható tömeg, de valahogy úgy vagyok vele, hogy nem is bánom: kedvcsinálónak, ízelítőül talán ez is elég, talán emiatt kedvet kaptok hozzá, hogy egyszer ti is elmenjetek (a belépőm 10 euró volt, de ebben benne volt az S-Bahn jegy ára is, automatából simán tudtam venni kombinált jegyet mindenfajta komplikáció nélkül), mert véleményem szerint nagyon is megéri.

A kiállítás meglátogatása persze nem lehet teljes vásárfia nélkül, de arról majd egy következő bejegyzésben mutatok pár képet.

Egy-két fotó persze kellett a nagyvasútról is a modellek megnézése előtt:

Tapolcáról fut be a vonat néhány vasútbarát teljes figyelme mellett.

Itt pedig Tapolcára indul egy másik járat, amely a kereszt miatt kénytelen volt megvárni az előző képen látható szerelvényt.

Amit nagyra értékeltem a kiállításon az a kiragasztott térkép volt amelyen fel volt tüntetve, hogy kinek a modulját láthatja a kedves látogató.

Maga a kiállítás a balatonfüredi vasútállomás épületében került megrendezésre, a pénztárak fölötti szinten. Mindez azzal járt, hogy én szűknek éreztem a helyet az asztalok között, levegő és fény sem jutott túlzottan sok sajnos. Ugyanakkor a rendezők tényleg megpróbálták a lehető legjobban kihasználni a területet, viszonylag sok modult sikerült felállítaniuk. A meleg ellenére szerencsére nem jött elő a kiállítások rákfenéje azaz a kevés számú mozgó vonat, így aztán bőven láttunk szerelvényeket közlekedni erre-arra. A nemzetközi jelleg miatt külföldi vasutak vonatjait is megcsodálhattuk, néhány esetben persze ez kissé furcsán jött ki a tereppel. Talán mondanom sem kell, hogy a fő modulrendszer H0 építési nagyságban készült. Képek:

A fentiek mellett némi N-es anyagot is találtunk, Németh Ferenc mutatta be Eplényt és környékét:

Összességében egy viszonylag hamar bejárható kiállításon vettünk részt, jónéhány szépen kidolgozott modult tekinthettünk meg, de azért voltak bántóan kidolgozatlan részek is. Gondolom utóbbiak “feltuningolására” is sor kerül majd idővel, mint ahogy mindig van újdonság a veszprémiek asztalain.

Kiskorom óta oda vagyok a mozdonyokért és mindenért ami sínen megy, eddig azonban mégsem szántam el magam arra, hogy komolyabban elkezdjek foglalkozni ezzel a nagyszerű hobbival (igaz kiskoromban volt egy szobába illő terepasztalom, amit sajnos gyerekfejjel nem becsültem meg). Viszont a kiállítás megtekintése óta elhatároztam, hogy majd ha lesz keresetem egy külön szobát alakítok ki majd ki, ahol majd modellvasutat építek, ez már nem kérdés.

Műszaki adatokkal sajnos nem szolgálhatok, nem is nagyon érdeklődtem, illetve nem is nagyon ismerem a különböző típusokat, s azoknak jellemzőit, csak fényképeztem és ámultam-bámultam. A makett elemek szinte már meghökkentően kidolgozottak voltak. Az útvonalat sajnos nem ismerem, de elnézve az elrendezést, biztos vagyok abban, hogy nagyon precízen lemásolták.

A lámpák természetesen a vonatforgalomtól függően váltakoztak.

Megkérdeztünk egy kiállítót, mégis mennyi időbe telt, mindezt felépíteni. Hát a válasz egyáltalán nem volt meglepő. Összesen három év munkáját láthattam magam előtt, ami csodálatos érzés volt. Látszik, hogy ennek az egyesületnek az összes tagja valóban lélekkel építette meg a terepasztal minden egyes négyzetcentiméterét.

A makett elemeken és a modellvasutakon kívül a másik megdöbbenést az emberek és azoknak szinte több száz pozíciója okozta nálam. Horgászó emberek, hegymászók, bicikli verseny résztvevők (akik egytől-egyig külön pozícióban voltak!), s még sorolhatnám. Ezek a miniatűr elemek egyszerűen eszméletlenek voltak. A bejárat előtt volt lehetőségük megvásárolni az érdeklődőknek, a többek között alkotó elemek és a vasútmodellek mellett, ezeket a miniatűr embereket. Nincs olyan téma manapság, amiről ne készülnének “makett-emberek”.
Ha jól emlékszem egy-egy ilyen csomag, témától független, több mint 2000 forintba kerül, továbbá minden csomagban körülbelül 5-8 ember található. Ajánlom, hogy bicikli versenyt több száz nézővel ne nagyon akarjon senki. ;D Viszont fokozatosan az ár nem is annyira vészes annak érdekében, hogy színesebb legyen a környezet!

Egy kis érdekesség: a különböző állomások között valódi emberek kommunikáltak egymással telefonon. Nagyon jópofa dolog volt kívülállóként, hogy az ember ennyire beleéli magát a forgalomirányítás szerepébe.
Köszönöm szépen mindenkinek. aki elolvasta ezt a rövid cikket erről a kiállításról. Remélem nem haragszik rám senki a miatt, amiért több információval nem tudtam szolgálni, de aki még(!) nem nagyon ért hozzá… Ami késik, nem múlik, a többiről pedig beszéljenek maguk a képek!

Idén – az előző kettővel ellenkezőleg – a nagycsarnokban kerül megrendezésre a kiállítás, ahol háromezer négyzetméteren gyűltek össze a hazai vasútmodellezők. Mindig azt mondom, ha megkérdezi valaki, hogy miért érdemes ezt megnézni, hogy mert itt van Magyarország vasútmodellezőinek 80%-a, ezt nem érdemes kihagyni. A másik ok, hogy én azt látom, hogy a hazai kluboknál ez a kiállítás az év meghatározó rendezvénye, mindenki készül valami újjal, és igyekszik úgy szervezni a programot, hogy itt lehessen.

Az elmúlt évekhez képes a rendezvény megújult, megszokott arcok mellett újak is vannak, nincs az az érzése az embernek, hogy ezt már látta. Ami külön jó, hogy most kissé szellősebb az elrendezés, több hely van, és a látogatóknak is több lehetőségük van szétnézni – mivel most két hétvégén van a modellkiállítás. A tömeg jobban eloszlik, barátságosabb a hely.

Kedvcsinálóképpen legyen itt pár kép, ami mutatja, hogy mennyi látnivaló van a nagy csarnokban. Aki ezen a hétvégén nem ér rá, az ne aggódjon, a jövő hétvégén is nyitva a kiállítás – de lehet mindkét hétvégén is látogatni a fanatikusabbaknak. Elérhetőség, nyitvatartás, bővebb információ a kiállítás honlapján: http://vasutmodellfesztival.5mp.eu/

Szombaton elmentem megnézni kedvesemmel a “szokásos”kiállítást.Volt néhány új modul,és egy félkész új mozdony,ami szerintem mindenkit érdekelni fog,ha kész lesz…jöjjenek a képek!

424 079

Ennek megfelelően számotokra is itt a lehetőség, hogy eljöjjetek.
Várjuk azokat, akik még sohasem foglalkoztak a számítógépes vasúti programokkal és adnának nekünk egy kis időt arra, hogy bemutassuk neki ezeket.
Várjuk azokat, akik bár egy-két programot ismernek, szeretnének kipróbálni újakat is.
Várjuk azokat akik mindegyikben profik, de szívesen találkoznának élőben is hasonló érdeklődésű emberekkel.
Várjuk azokat, akik szívesen kipróbálnák milyen vezetési élményt nyújt egy RailDriver használata, vagy hogy a játék képe 3 monitoron fut egyszerre vagy esetleg kivetítőn hatalmas méretben.

A következő kínálatot nyújtjuk számotokra:
- Forgalomirányító programok: Arnheim 1965, SimSig, Multikon
- Szimulátorok: MSTS, Zusi, openBVE, World of Subways, RailWorks2
- Bemutatkozik a SimSig magyar csapata és lehet érdeklődni a Virtuális Közlekedési Vállalatról is

A rendezvény helyszíne a KMO Művelődési Ház amelyet Kispesten találhattok meg, Kőbánya-Kispest metrómegállótól illetve az 50-es villamos megállójától is alig 5 perc sétára, így könnyen megközelíthető metróval, vonattal, villamossal és busszal is, az autókról nem is beszélve mivel 1-2 perces sétányi körzetben kb 100 férőhelyes parkolók vannak, vasárnap bőven elég hely van ezeknél. Íme egy térkép is, hogy jobban belőhető legyen a helyszín:

Nagyobb térképre váltás

Reggel kilenckor nyitunk, délután négyig biztosan maradunk, de ha jó a hangulat és sokan vagytok, akkor tovább is. A KMO-ban azon a napon elvileg családi nap lesz, tehát más programok is várhatók, erről bővebben a KMO honlapján tájékozódhattok majd. Fent is említettem, de itt is írom: a rendezvény ingyenes, nem kell belépődíjat fizetni.

A terveink szerint ezeket az összejöveteleket a későbbiekben klubszerűvé alakítjuk át, rendszeres időközönként létrehozva hasonló találkozókat. Tudjuk, hogy még bőven lehetne mivel bővíteni a repertoárt, nagyon szeretnénk a későbbiekben további emberekkel és csapatokkal bővülni akár azok közül akik már vettek részt ilyen eseményen, akár olyanokkal, akik még nem. Akinek van kedve ahhoz, hogy a későbbiekben csatlakozzon, az keressen meg engem e-mailben!

Várunk titeket, játsszunk egy jót december 5-én!

Ja igen: aki hallja adja át, megköszönnénk ha ti is szólnátok ismerősöknek, barátoknak, online játszótársaknak a találkozóról, “hirdetnétek” az eseményt a honlapjaitokon, fórumokon.

Sokat nem akarok szövegelni, beszéljenek inkább a képek. A legelső képek mutatják, mekkora rendezvényről is van szó. Külön tetszett az egyik bejáratnál a két torony, amelyben spirális pályán N-es vonatok közlekedtek.

Hogy borzoljam a postot olvasó idegeit, először pár, N-esől eltérő méretű érdekességet mutatnék. Az első egy nullás modulrendszer, a másik pedig egy H0-ás kerékpárverseny-dioráma, amelyet most rendesen megvilágítottak, és lehetett fényképezni.

A kisszériás gyárók sok szép dolgot mutattak. Kiemelném a villamosvasúti gőzöst, és a háromfázisú mozdonyok modelljeit.

Néhányszor belefutottam már lézervágott-terepasztal kitekről szóló írásokba. Most élőben is megtekinthettem. Igen jó találmány, aki nem akar otthon asztaloskodni, és a néhány pályaterv közül tud választani, annak jó szolgálatot tehet.

Hogy egy kicsit a vásárlási lehetőségeket is megemlítsem… hát, volt mit a szatyorba pakolni, ha az embernél rendelkezésre állt az ellenérték euróban. A kisszériás gyártóktól kezdve a boltokig mindenki árult, mindent. A lomos, használt modelleket árulókról nem is beszéllve – szerencsésebbek olcsón, jó állapotú modelleket vásárolhattak. Rézkittől kezdve a műgyanta Barkas-on keresztül a Fleischmann kezdőkészletig minden volt. Következzen egy kép, ami egy jelentősebb standot mutat. Ez csak N-es méret :

Node nézzük a terepasztalokat! Először az érdekességeke, utána pedig a modulrendszer.
Létezik egy speciális modulszabvány, a T-trak. Inkább a tengerentúlon hódít a dolog, és a lényege, hogy Kato unitrak van a modulokon, amelyek méretei szigorúan megszabottak, hogy tulajdonképp építőkockaszerűen lehessen a modulokból rendszert építeni. Eredetileg a fiatalabb vasútmodellezésre való ráállítására találták ki, de a felnőttek is rákaptak. Nem hallottam róla, hogy Európában űzné valaki ezt az ipart – most itt a bizonyíték. Nem rossz, de maradnék inkább a Fremo szabványú moduloknál.

Bár a moduloké volt a főszerep, de volt más N-es pálya is. Érdekes volt a Unitrack “asztal” is. Elmondások alapján egy ember állította fel a japán várost és környékét megjelenítő pályát. Nem kis gyűjtemény, az szent. Ami miat érdekes volt, hogy láthatott az ember rengeteg féle japán témájú modellt futni.

Következzenek képek a modulokról. Elsőként az osztrák modulról szemezgetek pár képet. A körfűtőház, és a városon belül bevágásban haladó vonat nekem nagyon tetszett.

Számomra új volt az olasz modulrendszer. Szép részletekkel dolgoznak, és látványos dolgokat jelenítenek meg. Érdemes megnézni a beton irodaházat és az építkezés témákat a modulon.

Megalomán téma N-ben: ICE számára viadukt, és egy akkora város, amelynek csak a faanyagába bele lehet roppanni. Nem lehe olcsó a rengeteg épület sem. Mondjuk, egy működő villamoshálózat már elfért volna egy ekkora városban simán.

A következő téma volt az egyik kedvencem: Holland elővárosi téma, négyvágányú résszel. Nagyon tetszett, a négyvágányú pályának van áteresztőképessége, az biztos. Szinte minden pillanatban jöttek-mentek a vonatok, itt volt a legnagyobb a forgalom.

Következzen az angol modul… IST biztos frászt kapott volna, ha látja – nembaj, majd legközelebb.  Szép, látványos. Külön megemlítendő, hogy az egyik modul ajában járt a metró, amit sajnos a nagy tülekedés közepette nem tudtam lefotózni. A másik érdekesség a vidéki Angliát megjelenítő rész – na az nagyon hangulatosra sikeredett.

A végére a francia modulrészt hagytam. Nagyon szép, főként a kisvasúttal kombinált dolgok tetszettek.

]]> http://www.vonatmagazin.hu/2010/11/n-scale-convention-stuttgart/feed/ 9 http://www.vonatmagazin.hu/2010/11/kiallitasi-meghivo-szolnok/ http://www.vonatmagazin.hu/2010/11/kiallitasi-meghivo-szolnok/#comments Tue, 09 Nov 2010 22:26:46 +0000 IST http://www.vonatmagazin.hu/?p=21358 Közeledik az év vége, sűrűsödnek a kiállítások. Ezúttal a szolnokiaktól kaptunk egy meghívót, mivel december második hétvégéjén kiállítást és vásárt rendeznek a VOKE Csomóponti Művelődési Központban. Bővebbet a képre kattintva olvashattok.

A finn főváros sem akar lemaradni az október végi vasútmodell-kiállítás javából. Az elmúlt hétvégén suvilahti régi erőmű egyik csarnokában rendeztek kiállítást (és vásárt), idén huszonnyolcadjára.

Aki még nem elégelte meg a parányi vasutakat ez elmúlt napok dömpingjében, az kattintson  következő feliratra:

Még a vasutak előtt egy gyors kép a bejáratról. Igény szerint lehet a ruhatári pultot igénytelennek, vagy lazán menőnek nevezni. Én csak simán meghökkentem rajta (ez talán az árnyékomon is látszik, hihi) :

Ruhatár 1 euró.

A kiállításon nagyrészt HO-s és N-es méretek képviseltették magukat, elvétve akadt TT, LGB is. A legnagyobb terepasztal Alpok-témában épült, Finnország legnagyobb modul-terepasztala, több mint 300 méternyi vágány fut az asztalokon, a befoglaló mérete összesen 9×11 méter. Maga az asztal a szomszéd város, Espoo lakója, nagyjából tízen dolgoznak az asztalon a 80-as évek óta. Van még min, néhány pillanatkép tanúsítja:

Az úton busz is közlekedett, bevallom őszintén, még mindig ámulatba ejt, hogy hogyan mozgatják. Mágneses vasút-elvre tippelek, a megoldásokat sok szeretettel várom majd a kommentekhez. Az első helyes megoldó hangszórót friss-ropogós helsinkis közlekedési térképet kap ajándékba!

Kötelező felszerelés az Alpokhoz a sikló, mozgó üzemmódban:

Tűz St.Anton állomás mellett – sajnos sikerült a villogó ledeknek azt a pillanatát kifognom, amikor épp nem villognak:

Kötelező mozdony a 460-as típus:

És elődje, ami számomra ismeretlen típus a nagy tolongásban.

A villámgyors ICE:

A “még  sokkal villámgyorsabb” RailJet is tiszteletét tette.

Jó kis viadukt, elfogadnám. Nem fantázia, hanem igazi modell lehet, mert az eredeti fotója ott van mindkét oldalt szélen. Szép munka, ötös a modellezőknek!

BLS-es 460-as egy mozgó gardrób társaságában:

És Hopp! egy ismerős is megbújik a svájci motorvonat mögött, lássuk csak:

[pislantás]

Taurus a’ la MÁV-Cargo.

Egy szép TT-s asztal következik, amit épp most üzemel be a tulaj – a díszkivilágítás szép volt rajta, azt képzeljétek oda.

Az én ízlésemnek ugyan kissé túlzsúfolt, de annyi baj legyen, itt pedig úgysem látszik.

Uraim, most lehet a hölgyeket a számítógéphez hívni, számukra is hamarosan akad kép.Amíg idefáradnak, addig anyagiasodjuk el egy kicsit. A kiállítás természetesen vásár is volt egyben, lőttem néhány képet.

Legyen itt két darab, egy hagyományos…

…és egy bolhapiacos. Az árak természetesen euróban értendők.

Kultúrsokk következik.

Így utólag arra gondoltam, hogy az embereket is le kellett volna fényképezni, amikor elsőnek meglátták ezt:

Egy nagyon kedves hölgy üzemeltette (talán nem véletlen), malacfüles hajpánt volt a fején.

A gyerekek imádták az asztalt:

Ugorgyunk.

Sokkal inkább (férfi-)szívet melengetőbb részletet találtam az egyik  finn-témájú terepasztalon:

IK-260 a hőskorból. Mellette egy fehér Moszkvics, sárga Zsiguli. Jajj, azok a régi szép idők…

Egy érdekes kinézetű finn jármű következik, dízel-motorvonat. A beceneve Répa, finnül porkkana, azt hiszem találó. 1965-ben gyártották a sorozatot, 140-es sebességre volt képes. Az utolsó darabok 1980-ban Helsinkiben szállítottak utast a kikötő és a városközpont között, mintegy helyi gyorsvasútként.

Itt Santavaara állomás előtt pihen.

Újabb helyi versenyzők, az Sr2-es  svájcból adoptált és egy Dr12-es, teljesen finn  típus.

A hajtány (mindenki látta, ugye?) feldobta az asztalt, vicces volt, ahogy menekült a vonat elől – még úgy is, hogy abnormálisan gyorsan járt a keze a hajtóknak.

A főszereplő:

Egyedi készítésű IC2-es kocsik:

A minősége hagy kívánnivalót maga után, a belső kidolgozottság azonban egészen jó.  (Egyébként pedig mindenki a maga portája előtt sepregessen.)

Fűtőház még nem volt, hát legyen:

Azt leszámítva, hogy a gőz onnan is dől, ahol dízelmozdony van, illetve onnan is, ahol nincs semmi, egészen olcsó és élethű megoldás.

Tetszett!

Villamosbarátoknak ajánlom a következő képet sok szeretettel. A megszüntetett turkui villamosnak állít emléket a modellező, nem is akárhogy:

Kamerával felszerelt (csálén visszatett tetejű) német vezérlőkocsis szerelvény – a háttérben a kistévén jön az adás. A kilukasztott szélvédő mögött lakik az optika, de erre úgyis mindenki rájött…

Sajnos épp üzemen kívül volt már. Eltelt az idő, már pakolni kezdtek a modellezők, nekem is már csak egy búcsúképre maradt időm…

Viszontlátásra jövőre!

- lököttcikk -

Egy gyönyörű TT-s modulasztal:

A Brawa szép asztala,a sinrendszert leszámítva…

HO asztalrészlet,JC Railjet,dioráma.

Ez azt hiszem HOm volt,rövid szakaszon vagy 1,5 métert esett a pálya.

HOe modellek,és egy szép asztal:

A kis fékezősarut szervómotor tette a sinre…

HOf dioráma:

Köszönöm a figyelmet!

Norbi

Mondjuk amikor először voltam a Modellbau-n szinte hanyattestem a látnivalók sokaságán. Az évek során ez megszokottá vált, és mások szerint is egy cseppet minden évben laposabb lett a bécsi modellkiállítás. Idén viszont úgy éreztem a nézelődés közben, mintha ez a tendencia megváltozott volna: számos érdekességet láttam, és végre valahára eltűntek H0-ás játékmodulok, és mintha a színvonalasabb munkák kerültek volna inkább bemutatásra.

Legelőször a Roco standját jártam körül. A GeoLine-ból épített terepasztalokról inkább nem szólnék, viszont a TT-s dolgaik szépek voltak, és a H0-ás RailJet előszéria is ígéretesen festett.

Ist az alábbi szimulátorra kapta fel a fejét – majd meglátta, hogy “csak” egy Raildriver, megy egy ezer éves Train Simulator.

A Viessmann, aki a Kibrit felvásárolta, elég szép standot hozott össze. Mondjuk újdonság nem sok volt, és a kiállított dolgok nagy része a korábbi kínálatból állt. Egy érdekességet láttam, N-es és H0-ás kombájn forgó motollával. Az én nézeteim szerint, inkább nézzen ki valami élethűen, mozdulatlanul, minthogy valami gagyi cucc pörgése legyen az egyetlen dolog, amire felkapja az ember a fejét – de ez még nálam is belefér.

N-es szemmel a legnagyobb dobás a Dolischo vitrinje volt: a Liliput N-es Flirt prototípusa ott virített a többi modell között a vitrinben. Mondjuk a német verzió volt, öt részes kivitelben, de legalább látjuk, hogy dolgoznak a modellel.

A Piko-tól pedig ott figyelt a H0-ás RCH-s Taurus:

Hogy profi dolgokkal is foglakozzunk… az igényesebb hazai modellezők szívét biztos megdobogtatja a kisszériás SüdBahn 29-es sorozatú gőzös H0 modellje. Jó, mondjuk nem olcsó, de nem is játék minőségűnek néz ki a kivitel. E mellett voltak érdekes diorámák és kézzel épített modellek is kiállítva.

A Liszt Ferenc emlékére díszbe öltözött Gysev Taurus csak pár napja közlekedik, a Jagendorfer standján már ki volt állítva a matricás protopéldány, hírt adva arról, hogy hamarosan számíthatunk a mozdony modelljére a boltokban.

Profi dolgok után jöjjön olyan téma, amely kevésbé profiknak való. A Hornby, Arnold márkanév alatt N-ben is elkezdte ontani a készen kapható műgyanta épületeket. A formájuk rendben van, de festésük eléggé hűtőmágnes-kategória: én ilyen minőségű cuccot nem raknék a terepasztalomra, max ha festetlenül megkapató, és rendesen kifesthetem. Na jó, nem mind volt katasztrófálisan bénán festve, de a nagy átlag igen. A lenti német állomásépület egész jól sikerült, ha a többi modell is ilyen lett volna, akkor elfogadható volna.

Nézzük a terepasztalokat… persze, hogy az N-spur modulrendszerét veszem előre. Szép, osztrák, villamosított hegyi vasútvonalat modelleznek. A kiveitelezés minősége is említésre méltó, de ami igazán felkelti az ember figyelmét, az a monumentális hidak látványa. E mellett nagyon szépen le lettek modellezve azon építmények is, amelyek elengedhetetlenek egy ilyen vasútvonalon: lavinaalagút, támfal. Igazi szép munka. Ami külön tetszett, hogy a felhasznált fák egységes színűek voltak, nem fordult az elő, hogy a modulok egyik fele őszi, a másik része tavaszi témát ábrázol. Mondjuk,hogy valami elmarasztalót is írjak, meg kell vallani, nem szakadtak bele a vonatok közlekedtetésébe az üzemeltetők.

Maradok még az N-es méretaránynál. A múlt évben Stuttgartban körbefotóztam az amerikai témájú modult, most ismét megtettem. Érdekes asztal, bár a többségne a Cab forward, a Morning Daylight és a tunnel kivitelű SD nem mond semmit – igen érdekes modelleket és megoldásokat lehetett látni.

Francia és spanyol modellezők szokása, hogy a moduljaikat kulisszába építik, háttérrel, világítással, tulajdonképpen vitrinszerűen kialakítva az egészet. Korábban láttam már ilyet, és most egy német csapat mutatta meg hasonló technikával épített terepasztalát. Persze, ha nem lenne eszméletlenül jól megépítve, akkor a plusz világítás sem érne semmit. De így lenyűgöző a látvány.

Szívem csücske a keskeny nyomköz… volt is rá példa bőven. A sokadjára bemutatott mariazelli modulokról most nem készítettem képeket – ezek mellett csak újfent csodálkoztam. Ami igen szép volt, az ARGE-sok 0e-s szegmensasztala, sok-sok egyedi modellel. E mellett még egy LGB asztalt emelnék ki, amelyen még c50-es is látható volt!

Modellvasutas dolgok közül ennyit emelnék ki. E mellett látványosak voltak a szokásos RC-s tank, teherautó és repülőmodellek is, illetve volt még egy nekem igazán tetsző dolog, a LEGO. Nos, mint a kiállítók bemutatták, lehet ebből is igen látványos dolgokat építeni. Személyes kedvencem az utolsó kép.

Összességében nekem tetszett a kiállítás. Megvallom őszintén, prekoncepciókkal vágtam neki a dolognak, de így is sikerült majd’ négy órát eltöltenem nézelődéssel. Egy biztos: ha tehetem, jövőre is meglátogatom a kiállítást.

]]> http://www.vonatmagazin.hu/2010/10/modellbau-objektiven/feed/ 3 http://www.vonatmagazin.hu/2010/10/becsi-modellkiallitas-2010n-meret/ http://www.vonatmagazin.hu/2010/10/becsi-modellkiallitas-2010n-meret/#comments Sun, 24 Oct 2010 13:25:24 +0000 Norbi http://www.vonatmagazin.hu/?p=20898 Szombaton elmentem megnézni a kiállítást.Harmadszorra voltam ott 2007,és 2009 után,és örülök,hogy egyik alkalommal sem ugyanazt kellett végígnéznem,egy-két asztal kivélelével.Találkoztam a két blogvezetővel is,majd ők is megosszák a tapasztalataikat.Nekem csak az nem tetszett,hogy egy csarnokba besűrítettek mindent,nagy volt a tömeg.Na de jöjjenek a képek!

Elsőként a számomra”mindent visz”N-es asztal,már nekem megérte!

Ez gyors volt….Nozomi 500 a mellékvonalon:)

Konténerterminál.

A Minitrix “mega”trafószállítója.

A tartalékállomány…:)

A ICE nem igazán fért be az állomásra…

A Tauruson olvasható a modellezők weblapja.

2 kép az N-es amerikai modulról:

Egyéb N:

Kisszériás ÖBB diesel.

IST-nek:)

Lilliput Flirt,már fényezve.

A képek minőségéért elnézést,az ottani fényviszonyok mellett ennyire futotta.

A végére egy videó a hangos Kato GS-4-ről:

Bécs 2010 131

Az első kép HO-ás,de szerintem elöbb-utóbb lesz N-es Liszt Ferenc Taurusunk.

(folytatása következik)