2010 májusában nagyszerű ajánlatot kaptam, melyben egy müncheni munkahelyre mehettem dolgozni. Nem sokáig gondolkoztam rajta, így egy hét múlva már Németországban éltem és dolgoztam.
Mivel nagyon szeretem a vonatokat, az itt töltött időt kihasználom, és testközelből ismerkedem a német kötöttpályás közlekedéssel. Ezeket az élményeket és tapasztalatokat szeretném megosztani veletek is. Néhány dologban lehet pontatlan leszek, én csak utas vagyok kint, nem vasúti dolgozó. Amiket írok, az azokra a helyekre igazak, amerre már jártam, ettől máshol az országban lehetnek eltérések. Nem akarom a már százszor leírt dolgokat elismételni, így nem lesz szó az ICE motorvonatokról és más technikai dolgokról. (tovább…)

Szombaton a Nohab-GM alapítvány eddigiektől eltérő, nyílt napja alkalmából különvonat közlekedett. A vonat a Keleti – Rákospalota-Újpest – Vácrátót – Galgamácsa – Aszód – Keleti útvonalon közlekedett. A Vácrátót – Galgamácsa utat kétszer is megtette a vonat, tervezett fotómegállásokat tartva, hogy aki meg szeretné örökíteni a vonatot fényképen vagy videón, legyen rá lehetősége. A menet két okból volt különleges: első alkalom volt, hogy a Nohab-GM alapítvány mozdonya személyszállító vonatot továbbított, az alapítványhoz kerülése óta. Az ötlet az alapítvány tagjainak agyából pattant ki: a vasútbarátok, akik számára a mozdony meg lett mentve, ne csak kiállítva csodálhassák a mozdonyt, hanem részesei lehessenek annak az élménynek, amely egy Nohab által továbbított vonaton való utazást jelent. (tovább…)

Első írásomként a Balaton körül tett 3 napos túránkat szeretném elmesélni. Régóta tervezek egy Balaton-kerülést vonattal, de valahogyan minden évben elmaradt. Szokásunkhoz híven idén is az augusztus 20-i hétvégén Balatonboglárra látogattunk, hogy részt vegyünk a Boglári Szüreti Fesztiválon. Vasutasadammal úgy döntöttünk, hogy a szülőktől különválva töltjük el a hétvégét. Elkezdtem keresgélni az interneten szállás után, legelérhetőbbnek a szabadisóstói Ifjúsági Kemping tűnt. 2 személyes bungalow-kban elég olcsó szállást lehet kapni több napra is. Egy “Junior A” típusú bungalow-t 2 éjszakára lefoglaltunk, majd elindultunk a Balatonra. 20-át Bogláron töltöttük, majd egyedül, 21-én reggel vágtam neki a túrának Balatonszemesről. (tovább…)

Rövid családi nyaralásra indultunk az augusztus 20-i hosszú hétvégén Sopronba. Programtervezgetés közben megnéztem a Schneeberg-i fogaskerekű menetrendjét, ahol nosztalgia gőzös menet is volt a hétvégén. Az online helyfoglalásokat böngészve hamar kiderült nincs szabad hely a nosztalgia menetekre és a 30 euro/felnőtt jegyár is elriasztó volt, így le is tettem erről a lehetőségről. Viszont más kisvasutas program keresésére már nem volt időm. Megérkezés előtt Nagycenken keresztül vezetett utunk, mivel ismerem a helyet lelkes kisvasútőrültként, már figyeltem a szemem sarkából van-e valami élet a végállomáson.

(tovább…)

Az elmúlt hétvége nekem a vonatokról szólt: szombaton btx-szel Debrecen felé vonatoztunk, vasárnap pedig autóba vágtam magam. Egyrészt meglátogattam lanman barátomat Tolnában, rávettem őt, hogy menjünk el a mőcsényi alagúthoz fotózni, másrészt kerültem egyet Magyarbóly, Barcs és Somogyszob felé. Néhány képet készítettem az út során, ezeket osztom meg veletek. Semmi extra, tényleg csak egy könnyed kirándulás volt pár kattintgatással.

(tovább…)

2008. szeptember 20-án a Nosztalgia Kft. Nohabos különvonatának fedélzetén utaztam első ízben Nagyváradra. Akkor az időjárás nem igazán volt megfelelő – szinte egész nap esett -, így elhatároztam, hogy ismét felkeresem ezt a rendkívül megnyerő megjelenésű várost. Erre végül közel két év múltán, 2010. augusztus 21-én került sor, amikor szerencsére minden körülmény adott volt egy jó hangulatú kiránduláshoz. Igaz, korán kellett kelnem, viszont így elég idő állt rendelkezésemre egy alapos városnézésre, némi vonatfotózással megspékelve. (tovább…)

Kicsit több, mint egy hete úgy gondoltam, hogy a hétvégi családlátogatás után nem busszal, hanem vonattal jövök vissza Tokióba. Vagyis az utat, amely busszal körülbelül 80 km és másfél óra, vonattal tettem meg, ami 113 kilométert és 3 órát jelentett. Mivel úgy gondoltam, hogy megosztom az élményemet az úttal kapcsolatban, így fotóztam is bőven az út során, erről következzen egy kis beszámoló. Azonban mielőtt belevágnék az útleírásba, íme egy térkép, amin nyomon tudjátok követni az utazásomat.

(tovább…)

Tegnapelőtt este btx barátomat azzal kerestem meg, hogy jöjjön el velem az 50-es vonal környékére néhány megálló épületét lefotózni, hátha jól jönnek azok majd egyszer valamikor. Bár az ötlet tetszett neki, azt javasolta, hogy inkább használjuk ki a MÁV-Start kártyáját és menjünk el vonatozni egyet a 108-as vonalra, talán lesz olyan mázlink, hogy MDmot-tal utazhassunk. Szó-szót követett, menetrendet néztünk, így rábólintottam a dologra, végülis jó programnak tűnt. Tegnap aztán felkerekedtünk és vonatra ültünk, erről láthattok egy képes beszámolót. Mivel vonatozásról volt szó ezért nézzétek el nekem a kizárólagosan állomáson készült képeket.

(tovább…)

Egyes hírek szerint az osztrák vasút (ÖBB) szeptembertől leállítja a még üzemelő 1142-es sorozatú villamos mozdonyait. Ha tényleg így lesz, hiányozni fog e robusztus megjelenésű mozdonysorozat azért is, mert első ausztriai utazásaimkor még szinte egyeduralkodók voltak a villamosított vonalak forgalmában. Persze maga a hír nem ért teljesen váratlanul, mivel egy koros járműtípusról van szó, melyet az 1960-as évtized elején fejlesztettek ki. Abban az időszakban Ausztriában már egyre hosszabb szakaszon húzódott a vasútvonalak felett felsővezeték, ám az akkor általános hattengelyes mozdonytípusok (1010, 1110) a kanyargós hegyi pályákon nem voltak igazán célszerűek. A négytengelyes, 3500 kW teljesítményű, 130 km/óra elérésére képes új mozdony, az 1042-es első példányát 1963-ban adta át a gyártó BES konzorcium az ÖBB-nek, a sorozatból összesen kettőszázötvenhét példány épült. A gyártás során több változtatás is történt a konstrukción, melyek közül a legjelentősebb, hogy az alkalmazható legnagyobb sebesség 150 km/órára növekedett. A gépek nagyobb arányú selejtezése az 1990-es években, a Taurus mozdonycsalád (1016, 1116) térhódításakor kezdődött, és úgy tűnik, 2010 szeptemberében, az utolsó még használatban lévő masinák mustrálásával fejeződik be. Pedig az 1042-es mindent elhúzott, akár egy igásló…
(tovább…)

Nemrégiben tettem egy “kört” Tokióban vonattal, érintve néhány említésre főbb vonalat és természetesen rengeteg fotót is készítettem, erről következik most egy beszámoló.
Elsőként vessünk egy pillantást Tokió és környéke vasúti térképére, hogy egyszerűbb legyen követni a leírtakat. A térkép a következő linken elérhető: http://www.jreast.co.jp/map/pdf/map_tokyo.pdf

(tovább…)

Két héttel ezelőtt jókat nevetve olvastam Crash-nek a 4-es 6-os villamoson tett délutáni kis kirándulását. Az általa leírt szituációk jó része már velem is nem egyszer megtörtént, így  nem okozott különösebb gondot az utazás hangulatának átélése és úgy éreztem, mintha én is ott ülnék a Combinoban. Persze nekem egyszerre ennyi “dolog” még nem jött össze, ezért úgy gondoltam, biztos valami egy évezredben csak egyszer előforduló bolygóegyüttállás következménye a folyamatos attrocitások sorozata, tegnap délután azonban nekem is kijutott a jóból. Ezek a fránya kisbolygók… (tovább…)

Egy emberöltővel ezelőtt más világ volt Magyarországon más lehetőségekkel és más értékrenddel. Így az én generációm fiatal(abb) korában nem a “spanyolban”, vagy az “olaszban” töltött nyaralásával dicsekedett: akkoriban az NDK-ba (aki esetleg nem tudná: Német Demokratikus Köztársaság) volt menő utazni. A két részre szakadt Németország keleti, baráti fele nemcsak a “hétköznapi” turistáknak, a vasutak szerelmeseinek is sok látnivalót kínált. Az ottani, fejlettebb vasúti kultúrának köszönhetően kiterjedt szakirodalom állt rendelkezésre, be kell vallanom, hogy akkoriban többet tudtam a német vasútról, mint a hazairól. Ráadásul a vasútfotósok is liberálisabb légkörben hódolhattak szenvedélyüknek, mint idehaza. Több éven keresztül, egészen a német újraegyesülést követő esztendőkig visszatérő vendég voltam az NDK-ban barátommal, miközben volt szerencsénk majd’ az egész országot bejárni. Nagyon kellemes és szép emlékeket őrzünk abból az időszakból, és szerencsére vasútfotót is. És bár ezek egyike-másika nem épp remekbe szabottra sikerült, közzéteszem, mert egy rég elmúlt korszak hangulatát sugározza magából. (tovább…)

Minden évben, a beregszászi lokálpatrióta csoportosulás megrendezi a kisvasúti napot. Ez általában abból áll, hogy jelentős mennyiségű embert egy különvonat kivisz Beregszászról Komlós állomásra, ahol a vasútbarátok közös bográcsozással ünneplik meg a kisvasút napját, és közben akik akarnak, elmennek  vonatozni Ilosva vagy Nagyszőlős felé. A kisvasút felejthetetlen hangulata, és az ottani emberek kedvessége arra sarkallja az embert, hogy egy életben többször is részt vegyen ezen a rendezvényen. (tovább…)

Nem hiszem, hogy van még egy város Budapest környékén, amelynek olyan jó vasúti összeköttetése lenne a fővárossal, mint Érdnek. A települést – mely korábban közép-Európa legnagyobb faluja volt – két fővonal szeli át (Székesfehérvár és Pusztaszabolcs irányába), melyeken két állomás és két megállóhely található. Mindkét vonalon órás ütemben közlekednek a vonatok, de megállnak még betétjáratok is, de korábban szinte minden gyorsvonatra is fel, illetve le lehetett szállni valamelyik érdi stáción. A vasútrajongóknak azért érdemes ide utazni, mert igen változatos terepviszonyok mellett igen változatos járműállományt örökíthetnek meg, s a viszonylag jó fotóhelyeket rövid gyaloglás árán érhetik el. Most, 2010 nyarán a vasút különlegességet is kínál: a székesfehérvári vonal felújításával kapcsolatos vágányzár miatt a kétóránként közlekedő tapolcai gyorsvonatok kerülő úton, Pusztaszabolcs felé közlekednek, méghozzá a teljes útvonalon dízelvontatással. Ezen a szakaszon pedig nagydízelek már évek óta ritka látványnak számítanak. Augusztus 2-án jómagam is ezért utaztam ide, és nem is csalódtam a látványban. (tovább…)

(dióhéjban)

Dióhéjban fogok írni róla, mivel története meglehetősen szokványos történet a fővonalak építésének sorában, nem lóg ki a Monarchia többi másodrendű fővonala közül.

A másodrendű fővonalak feladata többnyire a harántirányú kapcsolatok biztosítása, vagyis az elsőrendű fővonalak összekötésével egyes útirányokon az eljutási idők csökkentése. Általában ezek építésekor is a teherszállítás igényei a meghatározóak, és nem volt ez másként a Pyhrnbahnnal sem, amelyik viszonylag későn, már a XX. században épült, mégpedig az Alpokot áttörő, a Monarchia észak-nyugati területeit az Adria kikötőivel összekötő vonalak részeként.

(tovább…)