Október 31-e van, az angolszász országokban most van Halloween, a kísértetek, szellemek, boszorkányok napja. Kis hazánkban ez nem jelent semmit, szerencsére ezt a más országbeli hagyományt (még) nem vettük át, nem úgy, mint például a Valentin napot. Nekem speciel nem is hiányzik, viszont a briteknél vagy éppen az Egyesült Államokban ünneppé vált, melyen a gyerekeket beöltöztetik és édességvadászatra indítják, ijesztgetik egymást, töklámpásokat csinálnak és kísértet díszletbe vonják be a házakat sok egyéb mással egyetemben. Ennek is köszönhető a Trains vs. Zombies nevű kiegészítő feltűnése a Steam hálózatán, amelyet RailWorks programhoz csináltak. Alapvetően elborult az egész dolog, de a négynapos ünnep okozta a szokásosnál több szabadidőnek köszönhetően tettem vele egy próbát. És innentől aztán ne tessenek komolyan venni ezt az egészet!

A Trains vs. Zombies ugyanis önmagát sem veszi komolyan, az elkészítés célja egyértelműen a meghökkentés volt, hogy a játékosok kizökkenjenek a mindennapi ugyanolyan mozdonyvezetésből és valami mást is lássanak. Előre lelőve a poént: sikerült.
A DLC-ért való fizetés, majd az automatikus telepítés és a RailWorks elindítása után egy új pálya került a többi közé Trains vs Zombies (Halloween Special 2011) néven. Erre kattintva négy küldetést kapunk, melyeket Standard módban játszva egyesével kipróbálhatunk, de szerintem jobb móka ha a Carrier módot választva próbálkozunk meg velük. Utóbbi esetben ugyanis csak akkor lehet a második küldetésbe belekezdeni, ha az elsőt már teljesítettük, és így tovább. Mivel összefüggnek a küldetések, ezért célszerű is így tenni. Utóbbi módban kapunk kezdésnek 5000 pontot és bukjuk a küldetést ha ez nullára csökken: no ez nem fog, csak ha valamit iszonyatosan rosszul csinálunk, szóval emiatt nem kell aggódni.

A kiegészítő háttértörténete nem túl bonyolult valami. Háttértörténet? Egy vonatszimulátorban? Ugye milyen ostobán hangzik alapból? Pedig itt ez adja el az egész csomagot, enélkül csak fognánk a fejünket, hogy uramatyám, ezeknél elgurult a gyógyszer! 2011. október 31-ét írunk (igen, a játékban is, no meg a valóságban is eme bejegyzés megszületésekor), amikor is furcsa dolog történik Angliában: az emberek értelem nélküli teremtményekké válnak, ronda zöld zombikká. Néhány kivétel persze akad, akik tudják, hogy Paddington állomás alatt remek bunker található, így aztán ha sikerül odáig eljutni, akkor megmaradunk embernek. Az eljutás persze már nehézséget okoz, a történet egyik főszereplője a Professzor ugyanis egy vonatot nézett ki mint közlekedési eszköz. Na jó, de ki vezesse? – merül fel a kérdés, amire nyilvánvaló a válasz: mi.

Ezzel aztán kezdetét veszi a négy küldetésen át zajló sztori rengeteg zombival, egy állandóan rímben szövegelő boszorkánnyal, a Professzorral és a lányával, sok-sok szövegeléssel a képernyőn (amiket érdemes elolvasni, van pár poén is közöttük), kerülő irányokkal, világító töklámpásokkal, felszedett sínekkel, kigyulladt állomásokkal és vonatokkal. Nem írom le a történetet, nem szeretném elvenni senki örömét, így csak annyiban maradnék, hogy alapvetően jópofa dolgot hoztak össze, kellemesen kizökkentettek vele a mindennapi vonatozásból. Néhány dolog a sztoriban kissé erőltetett (kapcsoljuk le a fényszóróit a 61 tonnás mozdonynak és akkor majd a sínek mellett álló zombik nem veszik észre, hogy elhaladunk mellettük…), de az egész sztorinak amúgyis úgy állunk hozzá, hogy komolytalan, ezért inkább viccként fogtam fel ezeket.

A játék az Oxford-Paddington útvonalon zajlik, azonban nem véletlenül lett már a menüben is másik pályanéven feltüntetve: több helyen hiányoznak a sínek, van ahol vonatok blokkolják a szabad haladást, valamint új – és meglepő helyen vezető – útvonal is kijelölésre került. Emiatt aztán nem lehetett a küldetéseket az alappályán elkészíteni, mindenképpen kellett neki új hely. Nem is beszélve arról, hogy milyen furcsa lenne, ha innentől kezdve már az eredeti pályán is zöld színű emberek császkálnának mindenfele, meg folyamatosan kigyulladt házakba és szerelvényekbe botlanánk. Ami ebben a játékban hangulatos, az a hétköznapokban durva túlzás lenne. A módosításoknak köszönhetően viszont nem lesz unalmas a vezetés: mind a négy küldetésben van valami csavar, nem csak annyi a dolgunk, hogy a Class 166-os motorvonattal bezúzzunk Paddingtonra. Annyit elárulok (bár ezt a képekből is láthatjátok), hogy háromfajta járművet kell vezetnünk. Egy-két helyen éreztem csak kicsit unalmasnak a feladatokat, de ez nem volt vészes.

Ami viszont ütős és bejövős, azok a fényhatások. Hála a RailWorks 3 motorjának a tűz színei a vezetőálláson is látszanak, a zombik közelében lévő zöld fény szintén hatást gyakorol a környezetünkre és ezek bizony állatul néznek ki. Mind a négy feladat éjszaka játszódik, így aztán különösen látványos fényhatásokkal szembesülünk, nagyon megdobják a hangulatot. Az állomások is normálisan ki vannak világítva, az éj sötétje is kísérteties, pláne amikor enyhe ködbe futunk bele, szóval ott van a szeren a dolog. Nálam gépigényt tekintve nem lett semmivel sem rosszabb a futása mint mondjuk a RailWorks 1-nek vagy 2-nek, de a korábbi tapasztalatokból kiindulva nem mernék rá mérget venni, hogy mindenkinél ez lesz.

A négy feladat a menü alapján pontosan két óra munkával láthat el bennünket, az órát nézegetve viszont ez nem lesz annyi, kicsit rutinosabbaknak 20-25 perccel kevesebb idő alatt is teljesíthető a kiegészítő. Az ára 4 euró, azaz gyakorlatilag egy mozijegynek fogható fel, ennyit szerintem megér, rég szórakoztam már ennyire másként a megszokottól egy vonatszimulátorban. Szerintem próbáljátok ki ti is, és aztán nehogy meglepődjetek, ha eltűnnek a sínek az HST alól!

Havazás és olvadt hópelyhek egy F7 szélvédőjén (Horseshoe Curve)

Fények, árnyékok, eső

Az RS, majd RW3 TS2012 néven új motorral és végre élethűbb környezeti hatásokkal és járműfutási jellemzőkkel tért vissza. A környezet vonatkozásában ez annyit tesz, hogy megjelent a korrektebb, dinamikusnak is mondható fény-árnyék viszony megjelenítése, esőben az esőcseppek láthatóvá válnak a járművek szélvédőin (már amelyiket ?felkészítettek? ennek megjelenítésére), ezzel többek között értelmet nyert az ablaktörlő használata is. Működnek a járművek fényszórói (értsd: bevilágítják a pályát, persze itt sem minden típusnál) nem csak éjjel, hanem láthatóan nappali környezetben is.

Alagútban, bekapcsolt fényszórók nélkül (Horseshoe Curve)

Alagútban, bekapcsolt fényszórókkal (Horseshoe Curve)

Sokkal élethűbb lett az égbolt (tiszta, felhős, borult) kinézete és úgy általában a különböző tereptárgyak és növények sokkal impresszívebbek lettek.

Téli környezet és az égbolt (Horseshoe Curve)

Viszont mindehhez figyelembe kell venni egy -véleményem szerint- fontos kitételt: az említett nóvumok és általánosságban a program valódi mivolta nem mutatkozik meg mindegyik, a frissítésig megjelent kiegészítőn. Tapasztalatom szerint két kiegészítőn mutatkozik meg leginkább mit is tud az új motor. Az egyik a TS2012-vel egyidőben kiadott Horseshoe Curve (Patkókanyar) kiegészítő, amely a pennsylvaniai Altoona városnál lévő híres kanyart modellezi le a megújított GP7 és F7 mozdonyokkal, valamint a már említett NEC optimalizált változata.

Fény-árnyék viszony 1 (Horseshoe Curve)

Természetesen most nem fogjuk kielemezni egyiket sem, az előbbit azért, mert az egy külön postot igényelne (talán majd egyszer arra is sor kerül), az utóbbit meg azért, mert készült róla már egy rövid bemutató. Éppen ezért pusztán az utóbbi optimalizált változatáról szólnék csak pár szót a rajta futtatható Acela Expresszel együtt, szigorúan röviden, az előbbiről pedig csak néhány képernyőmentést készítettem (lásd a fentebbieket is), említett jellemzők szemléltetésére.

Fény-árnyék viszony téli környezetben (Horseshoe Curve)

Az “új” Északkeleti folyosó

Az “újratöltött” NEC pálya, véleményem szerint tényleg jobb lett, igaz ennek az ára legalább 10 FPS, mínuszban. Ez főleg akkor jelentkezik -legalábbis nálam-, amikor az AEM 7 mozdonyon bekapcsoljuk a reflektorokat, valamint ha szembejövő szerelvénnyel találkozunk. A jó öreg 9800 GT és kétmagos E7500-as Intel konfigurációmat megizzasztotta rendesen, de hozzáteszem, hogy így sem vált élvezhetetlenné a játék. Mindennek cserébe kivilágították a new york-i alagutat, a sűrűn telepített lámpák mellett elhaladva fényük valóban elsuhan a vezetőállás falán (mint a WoS sorozatban). Az égbolt is jobban néz ki, na meg a tereptárgyak is, a magasabb realizmusérzésre pedig egy lapáttal rátesznek a most már ennél a pályánál is működő mélységélességi hatások. Nem beszélve arról, hogy vezetés közben már nem csak a vonat “pattog” a síneken vagy szitál az ívekben, hanem a táj is “mozog”, kb. úgy, mint a Zusi-nál (kis túlzással persze), élethűbben adva ezzel vissza a vezetés és ívtúlemelés illúzióját. Egyszóval lényegesen látványosabb lett a pálya és élvezhetőbb a rajta való vezetés.

Az Amtrak Acela Express

Az Acela express

Ezzel a DLC-vel kapcsolatban vegyesek az érzéseim, de egy pár dolog meggyőzött. Lássuk ezeket:

1.A motorvonat menethangjait szerintem nagyon jól megcsinálták. Érezhető különbség van a vezetőálláson belüli (sokkal tompább hangok, érződik a hangszigetelés megléte) és az azon kívüli (sokkal hangosabb, süvítős hangok) menetzaj között. Azért hangsúlyozom ezt, mert pl. az összes korábban a JT és RS fejlesztésű járműveknél ez bizony egyáltalán nem így volt.

Az Acela vezetőállásának kezelőpanelje

2. Meglepő módon, a motorvonat kezelőpaneljén elég sok kapcsoló működik és valódi funkcióval bír (erre őszintén szólva nem számítottam). Pl. a vonóerőmérő és a fékkompressziót mutató műszerek egy monitoron jelennek meg, amelyre ha rákattintunk, egy kis információs-felület jelenik meg, ahol láthatóvá válik, milyen funkciók vannak ki-, vagy bekapcsolva. Ilyenek pl. az orrészben lévő kapcsolófej-borítás nyitva van-e vagy zárva (ez is működtethető és nagyon jól néz ki, ahogy nyílik ill. záródik), a kézifék állapota, a külső világítás be, avagy ki van-e kapcsolva,

Az orrész fedőburkolatának a működtetése

illetve a “tilt” funkció aktív-e vagy sem.
Ez utóbbi azért fontos, mert a vonatot aktív kocsiszekrény-dőléssel és anélkül is lehet vezetni, azaz mi kapcsolhatjuk ki és be a rendszert. Leteszteltem és tényleg működik! Van vezetőfülke-világítás is, igaz ez csak a vezető előtt kitett menetrend megvilágítására szolgál (mint anno a Voyager-nél, csak ott a vezető mellett baloldalt). Továbbá be- illetve kikapcsolhatóak az említett monitorok is (hasonlóan a PTP-ben tapasztaltakkal), miként az utastájékoztató is, amelynek kijelzője kívülről, a vonat oldalán található led-es, futó betűsorokkal. Fontos, hogy be lehet állítani az állomások neveit (F7 és F8 billentyűk). Szintén kapcsolható és működik az úgynevezett cruise vezetési mód (talán cirkáló módnak lehetne fordítani), ami a tempomathoz hasonlít leginkább, azaz a szabályozóval manuálisan elért sebességet tartja, amennyiben aktiváljuk (tehát nem az előre beállított sebesség pl. AFB elven működik). Szerintem mindez így elsőre nem is annyira rossz.

Az utastájékoztató kijelzője

3. A vonat vezetése nagyon élvezetes lett az elég sok rázkódásnak, szitálásnak, és a bedőlésnek köszönhetően, amit beleprogramoztak a modellbe. 120 mérföldes sebességnél ívben pl. rendesen van sebességélmény, amire egy lapáttal rádob az említett rázkódás is. Ilyet még nem tapasztaltam a korábbi RW-ben. Érdemes egyébként összevetni ezt a típust a régi MSTS, illetve az újabb Trainz Simulator 12-ben megjelent változataival is, nem abból a szempontból, hogy melyiknél van jobban lemodellezve (grafika, fizika, menettulajdonságok stb.), aminek sok értelme nem is lenne, hanem hányféle olvasata lehet (az adott alapprogram adta lehetőségek között) ugyanannak a modellnek.

Három dolog nem tetszett ennél a DLC-nél. A motorvonat vezetőállásában csak 180 fokban lehet körbenézni (mint a class 86, vagy BR 143-nál), ezt nem értem, miként azt sem, hogy miért nincs utastérnézet sem. Jó, barangoló módban bejárható az utastér, de az nem ugyan olyan, mintha menet közben, utasként nézzük a tájat. Az viszont tény, hogy kidolgozták az eltérő osztályú és funkciójú kocsik belsejét. Másképp néz ki a büfékocsi, másként a business, az első vagy a másodosztály.

A büfékocsi

A másodosztály

Az első osztály

Szintén negatívum, hogy csak három szcenáriót (ezek közül is egy nem működik a kisikló AI vonat miatt, amit remélem javítani fognak majd) és két free roam küldetést mellékeltek a kiegészítőhöz. Ez azért enyhén szólva is több mint kevés.

Mindezt figyelembe véve nem bántam meg az Acela kiegészítő beszerzését, bár egy kicsit sok érte a 14 euró. Mit javaslok? Aki nem kedveli az amerikai vasutat, annak nem biztos, hogy megérné a megvétele. Bár, aki rendelkezik a NEC pályával, az elgondolkozhat az USA ezen egyetlen létező és leggyorsabb gépével való géppark-bővítésen.

Szó, ami szó, mint minden új programnál ennél is szükség van további finomításokra, de ha az összképet nézzük eléggé biztatónak ígérkezik a TS2012 jövője, főleg ha kellő komolysággal tekintenek rá a fejlesztők is.

Jól néz ki (pillanatkép a WCML pályáról)

Első körben szeretném kijavítani az előző részt, ugyan is ott azt írtam, hogy a fűtőház (tractie) csak akkor fogadja a vonatokat, ha megközelítem a vonattal a bejáratot. Ezt annyiban módosítanám, hogy a telefon hívásnál csak akkor adja fel lehetőségként a vonatszámot, ha a vonat már megállt és a vonat haladási (<<, >>) iránya a fűtőház irányába mutat. Ez persze lehet akár a Tractie 2-nél a 4,5,6,7,8,9,10-es vágány.

Na de lássuk a vasárnap reggeli forgalmat! 06:08 kor érkezik a fűtőházból a 3162.0-es szerelvény, amit a 4. vágányra kell küldeni. Innen Elst felé fog közlekedni 06:13- kor. A következő vonat is a fűtőházból érkezik, de nem a 2-esen hanem a Tractie 1-en.

Ha már itt tartunk megjegyezném, hogy a reggeli órákban küldenek olyan vonatot a Tractie 1-ből amit a 3. vágányra kell terelni és Velp felé jár ki. Ezt úgy lehet végrehajtani, hogy az 51. vágányra (kihúzó vágány) állítunk egy tolató vágányutat (Ctrl + bal egér), és ha megfordult a 23.-on vagy a 24.-en keresztül a 3. vágányra irányítjuk.

A következő egy órában majdnem minden vonatot a fűtőházból kapunk, kivéve a 07:44-kor induló 1314-es vonat. Az ilyen típusú vonatra (1300-as) mindig nekünk kell figyelni, ugyanis ezek a vonatok Wolfheze és Arnhem között járnak. Esetünkben 1309-es vonat Wolfheze-ből 06:48-kor érkezik a 7. vágányra. Itt fordul és a 27. vágányra halad, majd vonatszámot és irányt vált. A Train Overview-n az látszik, hogy a vonat menni akar, de nem szabad idő előtt a 8. vágányra engedni, mert azt csak minden óra 44-kor hagyja el. A menetrend tanulmányozásakor láthatjuk, hogy a 8. vágányt a 3711-es vonat fogja használni 07:28-ig. Ezután akár már kiengedhetjük a szerelvényt.

A menetrendet azért érdemes figyelni minden érkező vonatnál, mert ha előre beállítjuk a vágányutat előfordulhat, hogy a vonat percekkel később indul el. Ilyenkor akadályozhatjuk a többi vonat forgalmát. Persze ha elrontjuk vagy korán állítunk vágányutat vissza is vehetjük (jobb egér a start gombra) de számoljunk vele, hogy büntetőpontot kapunk érte (-50 font). Ezenkívül a berendezés késlelteti a törlést az esetleges megcsúszott vonatok miatt (ha a jelzőhöz érkező vonat a fékút távolságán belül töröljük a vágányutat a vonat be fog csúszni a jelző utáni területbe).

Érdemes a 27. vágányra érkező vonatok személyzetét leszállítani a vonatról, mert akkor elmennek a pihenőbe és nem fárasztanak a telefonjaikkal minket. Persze azért időben kérjük meg őket, hogy fáradjanak vissza a helyükre, mert késés lehet belőle.

(Az M gomb megnyomásával előugrik egy ablak, ahol a vonatszemélyzetnek “írhatsz” utasításokat, jobb klikk a vonatszámra és Unstaff train.)

A vonatok irányváltása és személyzet ki-be szállása időbe telik, ezért érdemes pár percet rászámolni az ilyen tevékenységekre. Rossz időjárási körülmények vagy késések idején komoly fennakadásokat okozhat.

A legtöbb vonatmozgás, tolatás előre meg van írva a menetrendben, de azt úgy írták meg, hogy nem pontos vágányt adnak meg célként, hanem egy vágánycsoportot. Ilyenkor arra a vágányra tereljük a vonatot, amelyiken van hely. Persze érdemes figyelni a menetrendet előre, nehogy egy másik vonat helyét foglaljuk el. Amit ajánlatos kinyomtatni az a menetrend elején a vágányok hosszát mutató táblázat. Előfordulhat ugyanis, hogy olyan vágányra küldünk vonatot, ami rövidebb a szerelvénynél.

A Train Overview-ban a vonatszámra jobb egérrel rákattintunk akkor a View Consist-tal megnézhetjük a vonat adatait. Itt többek között látjuk a vonat hosszát, súlyát, a kocsik számát, max sebességét, a vonat teljesítményét (kW), a vészfékezés esetén a megállás hosszát, valamint a 400m-en azt az időt amin megáll a szerelvény, ezenkívül, ha Easy módban játszunk akkor a menetrendjét is látjuk itt.

A játék során megfigyelhetjük, hogy a vonatszámok külön csoportokra oszthatók. Az 1300-as vonatok Arnhem-Wolfheze, az 1400-as és a 400-as vonatok Velp-Arnheim-Elst, a 3000-es vonatok Arnhem-Zevenaar, az 500-as vonatok Wolfheze- Arnheim-Elst, a 700-as sorozat a Wolfheze- Arnheim-Elst-Zevenaar (illetve fordítottan is közlekednek).

A 4000-es, 5000-es, 7000-es és a 11000-esek a tehervonatok, a 60000-ek a külön vonatok (Extra), a két számjegyű vonatok a TEE (Train Europe Express Train), a 100-as és a 200-as sorozat a nemzetközi expresszvonatok, a 8000-es a mozdonyvonatok.

Érdemes áttanulmányozni az állomás vágányainak hosszát és a vágányok közötti átjárást. Ne feledjük el, hogy a 3. vágányra behozott vonatokat nem fogjuk tudni közvetlenül a Tractie-be küldeni, tehát csak tolatási mozgás szerkesztésével működik. Amennyiben Extra vonatokat is beállítunk, előfordulhat, hogy a 23-24-25-26-27-es vágányt elfoglalják a tehervonatok. Ilyen estben csakis az Elst felőli bejárait jelzőhöz lehet tolatni, ami megint csak a ki- és bejövő vonatforgalmat zavarhatja.

Térjünk vissza a vasárnapi menetrendhez. 08:03-kor érkezik meg Zevenaar felől a 8390-as dízelmozdony, amit a menetrend szerint a 12. vágányra kell rakni. Ennek a mozdonynak szerepe lesz később.

08:38-kor érkezik egy TEE (Train Europe Express Train) vonat Wolfheze-ből és Zevenaar felé halad tovább. Igen ám de Wolfheze és Arnhem között villamosított a pálya, és bizony villanymozdonnyal érkezik a nemzetközi expressz! Amint azt már előzőekben leírtam Zevenaar felé nincs felsővezeték, tehát itt az első mozdonycsere. A TEE 10-es vonat a 4. vágányra érkezik itt automatikusan lekapcsolódik róla egy mozdony loc768A számon. Ennek helyére kell feltolni a loc10-es mozdonyt. A loc768A-ös mozdonyt pedig el kell helyezni egy tároló vágányon mert legközelebb 10:19 kor fog kelleni.

És akkor elérkeztünk az állomás legbonyolultabb műveletéhez, a 700-as sorozathoz. Elsőre nekem sem sikerült és nem értettem meg mit írnak a menetrendben, de sok gyakorlással és játék mentéssel sikerült.

Három vonat érkezik az állomásra és három is távozik. Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Ugyan is az egyik érkező vonatból két szerelvény lesz, és mozdonyt is cserél, valamint az érkező két vonatból egy vonat lesz, és ismételten mozdonyt cserél! Ez így még bonyolultabb.

Nézzük meg hogyan is néz ki ez a menetrendben:

1. A 768-as Wolfheze-ből megérkezik a 4. vágányra. (10:12)
2. A 771A-es vonat Elst felől a 6a-ra érkezik. (10:14)
3. A 771B vonat Zevenaar-ból a 6b-re érkezik. (10:14)

A 768-as vonatot ketté szedik és lesz belőle w768A és W768B szerelvény és az elejéről leválik a loc770A számú mozdony.

A 771A vonatról lecsatolják a loc775-ös mozdonyt.

A 771B-ről lekapcsolják a loc770B mozdonyt.

Tehát most van négy mozdony nélküli szerelvényünk. A 6a és 6b-n található vagonok összekapcsolódnak amihez a 26. vágányon álló loc771 lesz segítségünkre.

A következő mozzanatok zajlanak le. A 771A-ról lekapcsolás után a loc775-ös villanymozdony átmegy az 5b-re és ott megfordul. Eközben a 6b-n a 771B-ről lekapcsolt loc770B dízelmozdony átmegy az 5a-ra. Ha ez megvan a 26.-ról jöhet tolató vágányúttal a loc775-ös villanygép, ami először a w771A-ra csatlakozik, majd felhív és jelzi feléd, hogy kész. Ekkor tovább is beállítjuk a vágányutat a 6b-re. A szerelvény rátol a w771B-re és létrejön a 771-es vonatszámú szerelvény. Amint végezek s rákapcsolással és a fékpróbával telefonálni fog a gépész, hogy minden rendben. Ha mindent jól csináltunk és időben, akkor várni fog 10:27-es indulásig. Amint elment a 771-es, a mozdonyokat is el kell helyezni, mert a következő 700-as vonatnál fel fogjuk használni. A loc775-öst a 30. vágányra, a loc770B az 2a-ra kell, illetve lehet küldeni. Én személy szerint a 26-ra és a 30-ra szoktam a mozdonyokat rakni.

A 4. vágányon kicsit egyszerűbb a helyzet, itt a 768-as vonatról lekapcsolják a loc770A mozdonyt amit ki kell rakni f. vágányra és helyébe kell küldeni a locD107-es mozdonyt, ami összekapcsolás után 768B néven Zevenaar állomásra távozik. A másik végére a locD10-es mozdony jár rá a szerelvényre és Elst felé távozik 768A néven. Persze ahhoz, hogy minden időben kész legyen, előre kell gondolkodni. A locD107-es mozdonyt át kell vinni az 2b-re és amint a 771B megérkezik a 6b-re, mehet ki az f-vágányra. A 768-ról lekapcsolt mozdonyt az e vágányra tegyük, ha kész mehet ki Zevenaar-nak. A locD10 a 25 vágányon áll, amint lekapcsolják a loc770A-t mehet rá a 4.vágányra.

Első ránézésre igen bonyolult, de amint megérkeznek a vonatok összeáll a kép a fejünkben. Amire figyelni kell, hogy a csere mozdonyokon legyen személyzet és, hogy a csere mozdonyokat jó sorrendben indítsuk, mert a Movement Orders (M) alatt csak az alap mozgások vannak rögzítve, arra elég, hogy helyes sorrend esetén végrehajtsák a mozgást, de ha elrontjuk, nekünk kell megírni a tolatási mozgást és az időigényes. Nézzük meg a következő 700-as sorozatú vonat találkozást és annak megfelelően helyezzük el a csere mozdonyokat. Megint csak ajánlani tudom, hogy szánjunk 30db papírt és némi festékpatront a menetrend kinyomtatására, a papírra lehet firkálni és alá lehet húzni a “kényes” vonatokat.

A vasárnapi menetrendben ezenkívül különleges esemény nem történt. Egy vonat azért megviccelt, ugyanis a 1468-as vonat hétköznap Velp-Arnhem-Elst vonalon közlekedik és a 4. vágányra érkezik. Vasárnap a 7. vágányra érkezik és fordul új vonatszámmal. Amit érdemes az elején kihagyni az a pályamunkálatok engedélyezése. A vágányzárral nem lenne probléma, de sajnos programhiba miatt néha olyan helyen is megjelennek a pályamunkások, ahol eredetileg nincsenek (incidens miatt -150 font). Ilyenkor egy mentés-újratöltés megoldja a problémát.

Végezetül örömmel jelentem be, hogy a program készítőjével felvettem a kapcsolatot és hamarosan magyar nyelven is játszhatunk a Post-T szimulációval. Fordítás alatt van ezenkívül az Arnhem 1965 kézikönyve is.

avagy kipróbáltuk a Railworks 2 legújabb kiegészítőjét.

Nem egészen három napja, az elmúlt évek talán legforróbb napján jelent meg az általam már nagyon várt DLC, amely az USA máig egyetlen nagysebességű vasútvonalának, az Északkeleti Folyosónak egy részét dolgozza fel. Meg kell vallani, hogy a Northeast Corridorral egy eléggé nagyra tágult űrt tömködtek be – legalább is egyelőre -, amely a brit témák felülreprezentálása miatt (is) keletkezett. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy a 2007 óta létező alapprogramban (Rail Simulator majd Railworks) megjelent (Barstow to San Bernardino, Kalifornia) valós amerikai vasúti vonalat lemodellező kiegészítő szintén amerikai témában eddig még nem jelent meg. Német területen ugyanez a helyzet, bár ott is készülget valami, de nyugtával…

Úgy gondolom tehát, nagyon kellett már az RW 2-be egy ehhez hasonló vérfrissítés, egy amerikai pálya, amely még abból a szempontból is figyelmet érdemel, hogy fel van készítve a szeptemberben várható és elég sok újdonsággal kecsegtető Train Simulator 2012-ben való futtatásra is. Ezek voltak az általános és “külső” érvek a kiegészítő mellett, most pedig nézzük meg, hogy tartalmilag is maga mellé tud-e állítani.

A vonalról röviden

A Northeast Corridor (NEC) ahogyan azt említettük is az Amerikai Egyesült Államok egyetlen gyorsvasúti vonala zömében négy vágányúttal kiépítve. Ez a 720 km hosszú vasúti fővonal a keleti partokon lévő városokat köti össze Washington DC és Boston között. A kiegészítő egy 90 mérföldes (kb. 145 km) szakaszt dolgoz fel, amely Philadelphia 30. utca állomást és New York Pennsylvania pályaudvart köti össze. Akik sokat játszottak az MSTS alapprogramjaival, azok gondolom rögtön észrevették, hogy ez bizony az abban feldolgozott Washington DC – Philadelphia (133 mérföld, 214 km) szakasznak a folytatása. Pontosan tíz évvel az első szakasz szimulátoros lemodellezése után jelent meg a folytatás, tehát a teljes vonal déli fele már szimulátorral bejárható. Ráadásul a Philadelphia és Wilmington közötti, durván 30 km hosszú rész a Trainz Simulator 12-ben is bejárható, amit azért is érdemes kipróbálni, mert egy teljesen más látványvilággal dolgozza fel a pályát, persze itt más motorról és koncepcióról beszélhetünk. Miután megismerkedtünk a pályával nézzük meg a vele érkező gördülőállományt is.

Kép: Wikipedia

Toasters és az Amcoach

A pályával az AEM-7 típusú, szögletes formája, rozsdamentes acél anyaga és talán a tetején lévő forró ellenállások takarásának a kinézete miatt “Kenyérpirító” becenevű villamos mozdonyt kapjuk, valamint a tipikus amerikai, a lekerekített, oldalt bordázott, alumínium színű, kék-piros csíkokkal itt-ott ellátott személykocsikat.

Az Amtrak AEM-7 1979 óta szolgálja az amerikai utazóközönséget az akkoriban lecserélni készülő, a Pennsylvaniai Vasút üzemeltette, jellegzetes formájú GG1-esek utódjaként. A mozdonyt a General Motors Electro Motive Division gyártotta a svéd ASEA licence alapján (a svéd Rc4-es erőltetett üzemre tervezett változata). Sajnos ez a típus is koránál fogva megérett a leváltásra, így helyüket állítólag 2013-tól a Siemens gyártotta Cities Sprinterek (ACS-64) veszik majd át.

Milyen is vezetni ezt a járművet az RW 2-ben? Őszintén szólva nagyon kellemes meglepetést okozott. Nagyon jó a dinamizmusa, jól gyorsul, ahogyan az egy villanymozdonytól elvárható, és ami a legfontosabb: normálisan fog a fék. Ez azért is lényeges, mert míg pl. a briteknél meg van határozva, milyen intenzitással lehet fékezni, ennek függvényében mekkora távolságtól kell rákészülni a biztos és biztonságos megálláshoz, meg az utasok komfortérzete stb. stb., addig ezek itt nem játszanak szerepet. Egy komolyabb 50% feletti fékkar működtetést itt nem vesz hibának a program, aminek függvényében a fékút is rövidebb, tehát a vezetés is dinamikusabb. A gép hangja és menethangja nagyon rendben van teljesen egyediek és megfelelő hangerővel jelentkeznek, nem is kell hangsúlyozni, hogy fejhallgatóval még intenzívebbé válik az élmény.

Sajnos a személykocsiknak nem készítettek billentyűre kapcsolható belső nézetet, ami ugye azért rossz, mert vezetés közben nem válthatunk utastérnézetre, a fejlesztőknél úgy látszik ez már kezd valami rossz szokássá válni.
Összességében szerintem igen-igen rendben van a gördülő állomány.

ACSES és a Pulse code cab signaling. Na, ez mi?

Aki otthonosan mozog az amerikai vasútban – ellentétben velem – annak feltételezem rögtön lejött, hogy a NEC-en kiépített vonatbiztosítás rövidítése az első betűhalmaz, a második meg az ehhez kapcsolódó vezetőállás kijelzőre utal. Az ACSES (Advanced Civil Speed Enforcement System, a lefordítására nem vállalkoznék) vonatbefolyásolás valójában permanens sebességfigyelésen alapul és a pályán megengedett legnagyobb sebességtől bármilyen okból kifolyólag (pályaépítés, térközcsökkenés/ütközéselkerülés, karbantartási munkálatok, rongálódás stb.) eltérő sebességkorlátozásokat figyeli és túllépésükkor jelez. Ehhez kapcsolódik egy vezetőállás-jelző is (nem tudom ismétlőjelzőnek lehetne-e nevezni), amely mutatja a meghaladni készülő fényjelzőn lévő jelzésképet, a jelzésképnek megfelelő és betartandó sebességet és az érvényben lévő megengedett pályasebességet. A lényeg, hogy a két érték közül mindig a kisebbet kell betartani. Ahhoz, hogy működjön a rendszer, be kell kapcsolnunk az egérrel (alapértelmezésben inaktív). A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy amennyiben egy korlátozást jelző fényjelzőhöz érünk a rendszer egy folyamatos sípolással figyelmeztet a sebességcsökkentés megtételére, ekkor az a dolgunk, hogy a fékkart minimum 50%-ig mozgassuk, amikor is a hangjelzés megszűnik. Azaz nyugtázta a rendszer, hogy uralmunk van a vonat felett ti. fékeztünk. Ha viszont nem fékezünk eléggé (50% alatt maradunk), vagy egyáltalán nem fékezünk, akkor kényszerfékezést hajt végre a befolyásolás, amit a fékkar teljes (100%) behúzásával, majd kioldásával lehet feloldani. Ezen kívül aktiválható az éberségi is, ami két percenként jelentkezik, viszont ha 20 mérföld sebesség alatt haladunk, akkor inaktív. Az éberséginek örültem, mivel ha jól emlékszem az RW-ben ez az egyetlen jármű, ahol szó szoros értelemben vett éberségi van és működik is (nem összekeverendő az AWS nyugtázással).

Mindezek tehát működnek és rendkívül megdobják és színesebbé teszik a vezetést. Az persze más kérdés, hogy mennyire közelítették a valósághoz, tényleg ilyesféle a biztosítás a NEC-en, erről nem tudok nyilatkozni. Fontos megemlíteni, hogy a pályán a jellegzetes egy- és kétfejű, köralakú fényjelzőkön kívül semmilyen más és egyéb jelzőre ne számítsunk, ugyanis nincs ilyen. Elsőre nekem is furcsa volt úgy vezetni, hogy sehol egy sebességkorlátozásra felhívó tábla, vagy a megengedett sebességet jelző tábla stb. Hát igen itt a pályaismeretünkre és a vezetőállás-jelzőre kell teljesen hagyatkoznunk. A jelzésképeket tartalmazó Pdf.-t feltétlenül tanulmányozzuk át.

A szcenáriók és a pálya kidolgozottsága

Tudom, ha egy kiegészítőhöz húsz küldetést adnának az sem lenne elég, de azért valljuk be ha a szabad kóborlásos valamiket nem vesszük ide bizony a NEC-hez négy, azaz négy küldetést kapunk. Ez arcpirítóan kevés és megbocsájthatatlan. Még akkor is, ha ezt a négyet karrier módra is megcsinálták. Talán javít egy kicsit az a helyzeten, hogy a négy között van 100 és 140 perces hosszúságú is.

Aki játszott e vonal MSTS-ben feldolgozott szakaszán az tudja, hogy a Northeast Corridor főleg hosszú egyenes szakaszokból áll (persze milyen is lenne egy nagysebességű pálya), ami azért néha egyhangúvá teszi a vezetést. Jelen kiegészítőnknél sincs ez másképp, pontosabban annyiban igen, hogy itt csak egy hosszú és picit unalmas szakasz van (Trenton és New Brunswick között), a többi egyáltalán nem az. Ráadásul nagyon sokat jelent, hogy aktívan kezelnünk kell a befolyásolást, így mindig van mit tenni.

A pálya kidolgozása elsőre elnagyoltnak tűnik és kietlennek. Azonban ha megnézünk egy-két videót a szakaszról a youtube-on, akkor kiderül, hogy nem lett ez annyira rosszul megcsinálva, még ha nem is egy WCML North. Nagyon sok az egyedi tereptárgy, a jellegzetes állomásépületek, például a new yorki Pennsylvania Pályaudvar betonoszlopos ridegsége (hasonlít egy kicsit a Nyugatinál, a Westend felőli vágányok betonborítására). Szerintem jól néznek ki a felhőkarcolók és az ormótlan, tekintélyt parancsoló vasszerkezetű hídszerkezetek (pl. Newark). Ezekkel (is) nagyon át tudták adni azt az érzést, hogy bizony ez egy más világ, nem Európa, ami nagyon fontos szempont.

Összességében elmondható, hogy csalódást egyáltalán nem okozott a kiegészítő, azt szerintem hozza, amit el lehet várni tőle. Egyáltalán nem bántam meg a beszerzését, hiszen mindenképpen jó volt általa egy kicsit újra kimozdulni Európából és belekóstolni egy az európainál kicsit másabb vonatvezetési, vasútbiztonsági felfogásba. Egy esélyt mindenképp megérdemel.

Mivel az írás nem teljes értékű bemutató igényével készült, ezért nem írok értékelést.
A kiegészítő most 20%-al olcsóbban vásárolható meg a Steam-en, 24 euróért (kb. 6500 Ft).

Kérdésem lényege feléjük igazából az volt, hogy hol is tudnám itthon megvenni a programot, készül-e belőle magyar verzió, vagy pedig maradjak a külföldi megrendelésnél, ugyanis például az angoloknál vagy a németeknél – többek között – forgalomban van. A szegedi illetőségű CyperphobX névre hallgató csapat nem késlekedett a válasszal, mint megtudtam egyelőre csak külföldre találtak kiadót/forgalmazót, de szó van az itthoni terjesztésről is, az azonban még a jövő zenéje. A srácok voltak olyan rendesek és küldtek egy elérhetőséget a magyar – nem kereskedelmi – verzióhoz, így aztán semmi sem gátolt meg abban, hogy az éjszakáim jelentős részét villamossínek építésével, lámpák összehangolásával, buszútvonalak tervezésével, az átmenő forgalom terelgetésével töltsem. És gyanítom, hogy ti is ezt tennétek, ugyanis a program jó. Nagyon jó. De nem mennék ennyire előre a dolgok elébe, vagyishát egy kicsit mégis, következzen a részletesebb leírás előtt a program bemutató filmje:

Forgalomirányító illetve tömegközlekedést megszervező programot láttunk már mindannyian, nem is egyet, gondoljunk csak mondjuk előbbiből a SimSigre, utóbbiból a Traffic Giantre. Olyanra azonban nem emlékszem, ahol a tömegközlekedés megszervezésén kívül közvetlenül is ráhatásunk lett volna mondjuk az autókra vagy a kamionok forgalmára. Nyilván közvetett módon útépítéssel igen, de olyan komplexitással mint ami a TM-ben van már nem hinném. Persze ez bizonyíthatja az én meglehetősen rémes memóriámat is…

A Traffic Manager elindításakor alapvetően egy kisvárosban találjuk magunkat, amelynek lakói ide-oda vándorolnak ahogy azt már megszokhattuk az ilyen jellegű stratégiai programokban. Legfőképpen autóval közlekednek és baromira le szeretnék tenni azokat a parkolóházakban, hogy a célt inkább tömegközlekedéssel érjék el. Mindezt azért is szeretnék, mert dugók vannak, méghozzá nem kicsit, elsősorban persze saját maguk miatt, másodsorban az átmenő forgalom miatt. Ez persze azzal jár, hogy a szmog mértéke egyre csak növekszik, ami semmiképpen sem jelent vidám helyzetet. De itt jövünk a képbe mi és megmutatjuk, hogy nem csak a szánk nagy, nem csak fórumokon tudjuk osztani az észt a tutibbnál tutibb forgalomszervezési ötletekkel, hanem bizony istenkirályok vagyunk ha egy erre szakosodott számítógépes programban kell legénynek lenni a gáton, akarom mondani forgalomirányítónak a város fölött. Bár tudom, hogy mindenki már úgy született, hogy két másodperc után elboldogul mindenfajta játékkal, itt azonban a beépített oktatóvideókat érdemes végignézni, nem kevés bosszúságtól kíméljük meg magunkat ezzel: túl sok időt nem igényelnek és világosan megmutatja mindegyik az egyes problémákhoz fűződő lehetséges cselekvéseket. Nem szoktam ezt mondani, de itt tényleg hasznosak.

A problémát némileg vázoltam fentebb, de lássuk mikkel szembesülünk és milyen lehetőségeink vannak a megoldásra! Kezdjük mindjárt az áthaladó forgalommal!
A körgyűrűvel nem rendelkező városok esetén ugyebár gondot jelent, hogy olyanok is ott vannak az utakon akiknek igazából nem kellene, mert ők egyszerűen csak tovább akarnak haladni. Ezen forgalom iránya jól belőhető a valós életben is, táblák segítségével szépen lehet terelgetni az adott helyen ismeretlen autósokat, akik bár nem biztos, hogy így a legrövidebb úton jutnak át a városon, az már elképzelhetőbb, hogy kevesebb probléma árán. A játékban külön kis sárga alapú fekete kamion jelöli ezeket az autósokat. Útmutatás nélkül csak össze-vissza kacskaringóznak a városban, már-már tudatosan nem arra akarnak menni a behajtási és kihajtási pontok között, mint amerre normális lenne. Ezen viszont mi segíthetünk, minden egyes kereszteződésben megadhatjuk nekik, hogy merre kanyarodjanak. Nyilván nem egyesével, hanem pár egérkattintással komplett útvonalakat jelölhetünk ki nekik. Elsőre gondolom ti is azt hiszitek, hogy ez így túl könnyű: a játék elindítása után megállítjuk az időt, megnézzük honnan-hova szeretne eljutni az átmenő forgalom (több behajtási és kihajtási pont is van!), bekattintjuk a megfelelő útvonalakat, aztán ennyi, probléma letudva, jöhet a többi. Na ez nem fog működni. Vagyis igen, rövid ideig.

A játékban ugyanis telik-múlik az idő: egymást váltják a percek, az órák, a napok és a hónapok. Éjszaka inkább az átmenő forgalom az erős, ilyenkor gyönyörűen működik az erre eltervezett stratégia. Reggel megjelennek a bejárók a kocsijaikkal és ami éjszaka simán ment, az reggelre hatalmas dugókat tud okozni. Ilyenkor célszerű megnézni melyik utakat nem használják (annyira) a többi autósok és megpróbálkozni inkább az ezekre való tereléssel, mert hamar kiderülhet, hogy egy-két kereszteződésre tereltünk rá mindenkit és máris hosszabb dugót okozunk vele mint az M1-M7 bevezetőjénél kialakított buszsáv.

A “normális” autósok terelgetésére nincs nagyobb esélyünk, azok arra mennek amerre látnak illetve amerre a céljuk van. Persze finomítások itt is vannak, remek móka például, hogy megadhatjuk minden egyes kereszteződés minden egyes sávjánál, hogy onnan merre lehet kanyarodni. Megfigyeltem például, hogy egy kétszer kétsávos útnál a külső sáv a jobbra kanyarodó (alig egy-kettő) autósnak volt fenntartva, a belső sáv pedig az egyenesen haladóknak és a balra kanyarodóknak. Utóbbiak viszont egyrészt jóval többen voltak, másrészt a szembeforgalom miatt nem igazán tudtak beférni a balra lévő utcába és emiatt az egyenesen haladók is ott álltak mögöttük, szépen növelve az amúgy sem csekély sort. A jobb oldali sáv pedig üresen tátongott. Nosza néhány kattintás és máris átrendeződött a szituáció: a külső sávot megkapták az egyenesen haladók és jobbra tartók, a belső sáv pedig a balra kanyarodóké lett. Máris jóval gördülékenyebben ment a forgalom, néhány perc után megszűnt az emiatti dugó. Remek.

A dugók oszlatására a sávok átrendezésén kívül közvetlenül lámpák telepítésével (és főleg összehangolásával) és az utcák egyirányúsításával is tudunk hatni. Előbbi persze néha több problémát jelent mint segítséget, de mód van arra, hogy ezen felülkerekedjünk. Közlekedési jelzőlámpa alapvetően egyik kereszteződésben sincs, viszont ahova telepítettünk, ott nekiindulhatunk a vele való szöszmötölésnek is. Nyilván ha van egy többsávos főutunk ahova szeretnének kikanyarodni az autósok kis mellékutcából, akkor utóbbiak addig szenvednek benzint pöfögve a levegőbe, míg a nagy-nagy dugó közepette nem keletkezik egy kis lyuk ahova beférhetnek. Ha van lámpánk, akkor ez a helyzet javulhat, de semmi értelme annak, hogy a kis mellékutca alacsony forgalma a nagy főút forgalmát blokkolja. Így aztán akár minden egyes lámpának beállíthatjuk, hogy meddig legyen rajta szabad jelzés, szóval simán lehet az, hogy a főút 40 másodpercig zöld, a kis utca pedig alig 10-re kap szabadot. És ez így baromi jól működik, emiatt sokkal jobb, mint más hasonló programokban a lámpás kereszteződés. Mert életszagú és tényleg lehet ezzel szabályozni a forgalmat. Persze aki nem szeret ilyesmivel nyűglődni az beállíthat a két alapprogram közül (minden irány egyenlő idejű szabadot kap szépen egymás után illetve a szembeutcáknak egyszerre van zöld), de azok inkább el se indítsák a játékot ugyanis hamar kudarcba fog fulladni a nemtörődömségük. Bátrabbak elég klassz zöldhullámokat kaphatnak így amin legalább annyira jól lehet majd haladni a virtuális autósoknak, mint az igaziaknak éjfél után a Róbert Károly körúton.

Na lássuk mink van még: útépítés. Ez még egy jó móka, bár hihetetlenül sok időt, pénzt és erőforrást igényel egy-egy kis szakasz megépítése is. Nem kell arra gondolni, hogy átalakítjuk a várost, házakat rombolunk le és a helyükön ezersávos autópályát építünk az átmenő forgalomnak, de néhány helyen a zöldfelület rovására lehet plusz egy-egy sávot építeni, akár villamospályával is. Kezdetben ennek sok értelme nincs, nem hiszem, hogy bárki is belevágna addig amíg nem látja pár virtuális hónap tapasztalatát, hogy kiderüljön hol a legégetőbb a bővítés, hol lenne rá a legnagyobb szükség. Ráadásul többfajta úttípus között is lehet választani, nincs elaprózva ez a rész sem.

A következő rész a tömegközlekedés helyes felépítése és máris itt a magyarázat miért is foglalkozunk ezzel a játékkal egy kötöttpályás témát körüljáró honlapon: a buszok mellett villamosokat is járathatunk. Szerencsére a megkapott kis résznyi városban is van egy villamospálya, így akár azonnal be is indíthatjuk az első járatunkat, de nem árt figyelni néhány dologra: a villamos is az úton közlekedik (mármint a síneken amelyek az úton vannak), így ha dugó van akkor bizony az is araszol a forgalomban. A pálya meghosszabbítása macerás és időigényes, de idővel megtérülhet, csakúgy mint a buszok járatása is: ha sikeresen eltaláljuk a megfelelő útvonalakat és emiatt aztán sokan használják a járműveket, akkor kevesebb lehet az autósok száma, valamint a tébolyultan erre-arra kóválygó és elégedetlen embereké is. Az útvonal létrehozása villamos esetén a legegyszerűbb, nyilván csak arra mehet a villamos amerre a sín van, busznál viszont minden kereszteződésben meg kell adni, hogy merre forduljon. Az eddigi Traffic Giantes és Cities in Motionös tapasztalatom alapján ezt a részt nem éreztem annyira gördülékenynek, főleg az oda-vissza járatok hiánya miatt. Most vagy nem lehet ilyeneket csinálni, vagy én vagyok a különösen béna és nem találtam meg. Az addig rendben volt, hogy A-ból B-be elmegy a busz az útmutatásunk alapján, vissza viszont már nem, hanem kezdi elölről. Nyilván ha csinálunk egy másik számú járatot ami B-ből megy A-ba, akkor máris van vissza is egy járatunk, vagy csinálhatunk egy A-B-majdnem A-t is, de olyan nem lesz, hogy ugyanaz a járgány pörög folyamatosan. Ez nekem nem tetszett annyira, de hozzá lehet szokni.
Itt amúgy az ilyen játékoknál megszokott módon nekünk kell beszerezni a járműveket amelyek között több is van. Sajnos megnevezve nincsenek ezek, de a kinézetük, tulajdonságaik azért eltérnek. A játék elején a jobbak zárolva vannak, akkor tudjuk ezeket beszerezni, ha teljesítettünk néhány célt. De erről majd később.

A tömegközlekedés felépítését célszerű nyilván a gyalogosok preferenciái alapján összehozni, különben villámgyorsan visszaülnek az autóikba és generálják a további dugókat ami nem igazán jó móka. Van egy kis ikonunk amivel megnézhetjük, hogy ki-merre tart, ilyenkor vonalak kerülnek berajzolásra a képernyőre, meglehetősen átláthatatlanná téve a helyzetet. Nem egy rossz elképzelés, mert így aztán tényleg tudjuk, hogy hova szeretnének menni, melyek azok az épületek amit sokan szeretnének meglátogatni, viszont kissé káoszt teremt, én jobban szerettem a TG megoldását az épületek színezésével. Nekem hiányzott egy nagy áttekintő térkép is ezekkel a vonalakkal, mert folyamatosan scrollozgatni csak azért, hogy megtervezhessem a megfelelő útvonalakat meglehetősen idegőrlő.

Problémákhoz visszatérve mindenképpen megemlíteném a romló állapotú utakat illetve a koszt. Előbbi főleg télen és utána jelent nagyobb kihívást, az áttekintő térképen szépen megjelölve láthatjuk, hogy hol romlott le éppen annyira az út, hogy megérje már odaküldeni egy javítóbrigádot. Utóbbit megintcsak alkalmazni kell, valamint a forgalom is megváltozik miatta: a járműveknek alacsonyabb sebességgel kell megkerülniük a javítás helyszínét, így a korábban remekül belőtt zöldhullámoknak búcsút mondhatunk, egészen egyszerűen elképesztő, hogy egy ilyen jellegű karbantartás mennyire meg tudja változtatni a forgalom szerkezetét. És ezt most baromira lelkesen mondom! Kis negatívumot azért megemlítenék: jó lenne ha a térképre kattintva oda lehetne ugrani a javításra váró út helyére, nem kellene azt keresgélni.

A kosz feltakarítására szintén vannak járgányaink amelyeknek útvonalakat adhatunk meg amit azok becsülettel végig is járnak, a térképen pedig láthatjuk mennyire piszkosak az útjaink. Erre már csak azért is szükség van, mert a program folyamatosan méri a teljesítményünket és azalapján adagolja a rendelkezésükre álló pénzt. Sikerült egy autónak áthaladnia a városon gyorsan és probléma nélkül? Hopp, máris kapunk 3 egységet a kék csillag mellé, amiből lesz 30 pénzünk. Ha nem találta meg a kihaladási pontot akkor viszont jön a levonás. Ha dugók vannak, akkor vele együtt jár a szmog is, ami megintcsak levonással jár. Mindezek állását a képernyő tetején lehet nyomon követni, na meg nyilván a statisztikában is. Mindemellett egyéb feladataink is vannak amiért vagy pénz jár, vagy plusz járművek. Ezek olyanok mint építsünk meg 5 közlekedési lámpát, vagy indítsunk el öt útvonalon tíz buszt húsz járművezetővel. Némelyik viszonylag könnyen teljesíthető, némelyikhez viszont hosszú órákat kell a számítógép előtt tölteni. Főleg ha a város teljes egészét szeretnénk megkapni.

Dugóról jut eszembe: szerintem a fejlesztők a játékot Budapestről mintázták, ugyanis ahhoz hasonló a forgalom. Hiába nem tud behajtani derék autósunk az utcába mert ott már áll a sor, azért megpróbálja a bekanyarodást a zöld lámpánál. Aztán ha pirosra vált a lámpa és jönne a szembeforgalom, akkor az meg van lőve, nem tud menni mert blokkolják előtte az utat. Mondhatnám azt is, hogy igen, ez a nagy magyar valóság, jól sikerült a modellezés. De ahogy a valóságban is hevesen káromkodok ilyenkor, úgy a játéknál is fogom a fejemet. Persze egy idő után a valóshoz nem hasonlítóan eltűnik a blokkoló autó a helyszínről, de csak akkor ha tényleg már hosszú ideje áll miatta a forgalom. Az eltűnés előtt azért vicces látni, hogy a kereszteződés közepén kiszáll belőle a járművezető…

Erről jut eszembe, hogy a grafikáról nem írtam semmit még. A CyberphobX meglehetősen kis létszámú csapat, a készített program sem igényli a csilivili élethű grafikát, így aztán nem is kapjuk meg ezt. És azt kell mondjam, hogy nincs is rá szükség. OK, el tudnám képzelni izometrikus 3D-ben a programot, esetleg élethűbb járművekkel, ultraközeli zoom-okkal, de nem hiányzott. Nagyon jól átlátható a terület, semmit sem blokkolnak az épületek, nem kell ide-oda forgatni a látószöget (és nem is lehet) azért, hogy mondjuk rá tudjunk kattintani valamire. A fejlesztők célja szerintem a forgalom élethű szimulációja volt és nem a környezeté. Emiatt aztán elmarad látványvilágilag mind a CiM-től, mind a TG-től, de ez engem egyáltalán nem érdekelt. A menürendszer sincs agyonbonyolítva, nem vágja haza a játékot a folyamatos ide-odakattintgatás. Az oktatóvideók végignézése után mindent tudunk hogyan kell csinálni, végtelenül jól használható kezelőfelületet tudtak összehozni a srácok amely ráadásul nem is vesz el túl sok helyet a város látványából. A megjelenő ablakok ide-oda mozgathatók ha arra szükség van, de itt tipikusan az a helyzet, hogy nem fogunk egyszerre ötöt megnyitni és azokon belül ugrálgatni. Hangok terén ugyanez a helyzet: kellemes zene megy a progi alatt néhány hangeffektussal. Nem fogjuk nevezni a valaha hallott legjobb játékzene díjára, de a legidegesítőbbre sem, én úgy vélem, hogy segít a koncentrálásban, szóval részemről ezért is piros pont jár.

Közlekedésmániásoknak feltétlenül ajánlanám a játékot, nagyon-nagyon jó időtöltést nyújt a Traffic Manager. Egészen elképesztő szerintem, hogy egy-egy tűrhetően működő rendszert mennyire képes felborítani a napszakok miatti forgalomváltozás, egy-egy spontán kialakult és rövid időn belül akár magától is megszűnő dugó, vagy éppen egy útfelújítás vagy közlekedési lámpa telepítése. Első ránézésre könnyed ujjmozdulatnak tűnik a program működtetése, a nehézségek felfedezése, de a komplexitás abban is megnyilvánul, hogy egy probléma megoldásával lazán okozhatunk egy másikat és az azzal való foglalkozás akár az előzőre is visszahathat. Annyi mindent lehetne még írni a játékról, de már így is azt kockáztatom, hogy nem olvassátok végig. Nagyon bízom benne, hogy sikerül magyar kiadót vagy forgalmazót találnia CyberphobX-nek, mert ez egy olyan játék ami észrevétlenül oktatja is a vele próbálkozókat.

Miközben ezeket a sorokat írom, javában zajlik a letöltés. Na de ne ugorjunk ennyire előre!

A hónap elején ígérte azt a TML gárdája és így az Aerosoft is, hogy a május 23-ával kezdődő héten megjelenik a program. Az ígéretet tartották, a múlt héten már 25-ét írták megjelenési dátumként. Ma ahogy tudtam sasoltam a netet, aztán Galberttől kaptam végülis e-mailben az infót, hogy megjelent a program: gyors számolás után kiderült, hogy még 3 és fél óra volt hátra a munkaidőmből (és reménykedtem benne, hogy nem húzunk el nagyon semmit), háromnegyed óra az út hazáig, szóval hosszú négy óra várt még rám. Közben telefonáltam btx-nek, hogy megjelent a program, ahogy korábban megbeszéltük jöjjön át munka után egy jó kis játékra.

Hazaérve szerencsére gyorsan ránéztem a fórumokra, kiderült, hogy az Aerosoft szerverei nem bírják a terhelést, így aztán mentem egyből a simMarketre, náluk nem szokott gond lenni a gyorsasággal. Pár kattintás után már meg is volt a termék, elkezdett csordogálni lefele az 1,4 Gigabyte-nyi adathalom. Eközben kezdtem el írni ezt a bejegyzést is.

A 10 perc meglehetősen hamar eltelt, rá pár percre a telepítés is megtörtént. Közben azt olvastam az egyik fórumban, hogy az angol nyelvű telepítéssel némi gond van, így aztán célszerű németül telepíteni, majd a játékon belül átállítani a programot angolra. Így is tettem, németül álltam neki. Az utóbbi időben megszokott módon a programot az aerosoft-Launcher nevű alkalmazással kell az interneten regisztrálni a kapott kód alapján. A játék nem igényli az internetet futtatás közben, csak az aktiváláshoz kellett ezt megtennem.

A kézikönyvet még tegnap kinyomtattam mivel az aerosoft volt olyan rendes és felrakta a netre szabadon letölthető anyagként, úgyhogy jelen pillanatban nincs is más hátra, minthogy elindítsam a programot.

Első küldetés, tanuljuk meg vezetni a szerelvényt. Hát van néhány gomb a beüzemeléshez, minden működik egérrel is, jó móka pöckölgetni a kapcsolókat, de kelleni fog egy lista, nehogy elfelejtsek valamit is beállítani.

A grafika egyelőre nem bejövős, mindent a maxra állítottam, a látótávolságot is, mégis mosódott hatást kelt az egész. Mondjuk az eddig publikált képeken is ilyen volt a játék, de ez így azért kicsit durva. Közelkerülve egy jelzőhöz például nehezen megállapítható, hogy akkor mit is mutat. A fenti képen is látható, hogy a 2-es gombbal lehet előcsalni az infó panelt, de bármikor el is lehet tüntetni, a sebességünk is jól leolvasható a kijelzőről. Már ha felkapcsoljuk hozzá a világítást.

Még a grafikai beállításokon csiszolnom kell, sikerült jó sötétre beállítanom, aztán most tesztelgetem mit lehet kihozni belőle. A hangos utastájékoztató rendszer egyelőre nem úgy működik mint ahogy szeretném, a kezdő állomást bemondja, de aztán meg semmi. Az oktató küldetést sem sikerült emiatt végigcsinálnom, vagy legalábbis gyanítom, hogy ezért nem. Amúgy szépen mozog a kabin, jól döcög a síneken a jármű és ezt szerencsére hallani is lehet. A bemondások pedig eredetiek, úgyhogy úgy tűnik megvan az engedély a London Undergroundtól.

Képek:

Küldetések listája

Menetrendek: 10 fajta útvonalon lehet menni, mindegyiknél ki lehet választani, hogy mikor induló vonattal kívánunk menni.

Notting Hill Gate vezetőállásból nézve. Az árnyékok baromi jók, az embereknek is van árnyékuk. Viszont borzasztóan beszaggat a program amikor sötétből világosba megy vagy fordítva. Amúgy pöpecül fut a gépemen.

Kinézés a vezetőállásból, hogy felszálltak-e már az utasok. Az ív miatt ezt nagyon nem látjuk, de van ahol van rá megoldás:

A középen lévő ajtón ha kinéztek, akkor láthattok egy monitort fent amin bizony mozognak az utasok, látszik ahogy ki- és beszállnak. Végre, ideje volt már valakinek megcsinálni ezt is.

Aldgate állomáson egészen magasra fel lehet menni a lépcsőkön. Csak csukjuk be magunk mögött a vezetőállás ajtaját ha kiléptünk a szerelvényből.

Utastér nézet, a fickó kissé belegyógyult az ülésbe, de ez addig nem érdekel engem amíg rendesen van utasforgalom. És van.

Felszíni kép, látható rajta az elmosódás ami nem jön be nekem. Szerencsére az alagútban nincs ilyen, de itt engem kissé zavar.

A végén miután kikapcsoltunk mindent, kapunk egy kis értékelést. Ez volt az első teljes menetünk, a bénázásunk eredményét láthatjátok, de azért annyira nem rossz.

Összefoglalva így az első két óra után baromi jó móka, nagyon tetszik.

Kezdjük rendhagyó módon a piszkos anyagiakkal: a pálya és a jármű egy csomagban kapható a Steam hálózatán keresztül, azaz csak letölthető verziója van, lemezen nem került kiadásra. Kissé sajnálom a dolgot, én valahogy jobban szeretem a dobozos termékeket, de úgy tűnik lassan meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy a jövőben ez már így lesz. Megjelenési akcióban 22 eurót kértek el érte, míg most 28 euróba, azaz olyan 7500 forintba kerül. Ez így elsőre soknak tűnik, de ha a kedvenc vesszőparipámat nézem (egy magyar személykocsi H0-s méretben a Rocotól 13 ezer forintba kerül – agyrém), és az általa nyújtott játékidőt is hozzáteszem, akkor talán már nem is olyan rossz ez az ajánlat.

Kézikönyvet a vásárlás módja miatt szintén csak digitálisan kaptam, egy 28 oldalas pdf dokumentum személyében. A kivitelezésébe ugyan bele lehetne kötni, viszont a járművezetőknek kellemes tartalommal kedveskedik. Amellett, hogy minden küldetéshez tartalmazza a megfelelő menetrendet valamint elmagyarázza a jelzők és táblák jelentését, magában foglalja a pályán megtalálható sebességkorlátozásokat is, külön jelölve azt is, hogy melyik kitérőn mennyivel lehet közlekedni. A pályát éppen tanulóknak ez bizony jól jöhet. Korábban is láttam már ilyen megoldást, a Glasgow Airport Rail Link kézikönyve is tartalmazta ezeket, már akkor is bejött a dolog, most is. Mondhatnám ennek kellene alapnak lennie, végülis nem egy nagy meló elkészíteni.

A pálya, ahogy az a fentiekből már kiderült Délnyugat-Angliában van, Wokingot köti össze Portsmouth-szal, bár a járatok leginkább London Waterloo állomásától mennek Portsmouthba Wokingon át, csakhogy Wokingig a South Western Main Line-t használják. Utóbbi nincs lemodellezve, meg kell elégednünk a Woking – Portsmouth résszel ami 49 mérföldes, azaz nagyjából 80 kilométeres távolságot jelent. Ez így annyira persze nem hangzik jól, pláne ha azt nézzük, hogy a vonalon – pontosabban annak csak egy részén – 90 mph a megengedett legnagyobb sebesség, így elvileg egy sehol meg nem álló gyorsvonattal alig valamivel több mint fél óra alatt végigérnénk rajta. Csakhogy. Az út során egyrészt a már fentebb is említésre került lassújelekkel is találkozhatunk, melyeket jellemzően az ívek indokolnak, másrészt pedig 16 állomást sikerült erre a viszonylag rövid szakaszra lerakni, úgyhogy egy mindenhol megálló vonattal 80 percet elleszünk.

Talán már a fenti képekből is feltűnt, hogy bár a pálya villamosított, sehol sem látunk felsővezetéktartó oszlopokat és így vezetéket sem. A titok nyitja nyilván a harmadik sínes rendszer, amely 750 V egyenáramot biztosít a rajta közlekedő szerelvényeknek. A játékban ez jól látható, ahogy olvastam a készítők meglehetősen sok időt töltöttek el vezetőállás videók tanulmányozásával, hogy jó helyre tegyék le mindenhol a síneket. De persze nem csak ezzel foglalkoztak a pálya kialakításánál: brit fórumon olvastam véleményeket olyanoktól akik azon a vidéken laknak, sőt, olyantól is aki a vonalon vezet motorvonatokat, és egyöntetűen dicsérték a megvalósítást. Bár hibákat is találtak, de összességében nézve pozitív a játék által nyújtott élmény, erősen hasonlít a valóságra. Ami szerintem jó hír. Én csak kétszer utaztam a vonalon, így aztán összehasonlítani a valóssal nem tudom, csak abban vagyok biztos, hogy kellemes élményt nyújt.

Szerencsére ez az útvonal sem tartozik abba a kategóriába, hogy csak már meglévő objektumokból próbáltak összedobni egy új pályát, odafigyeltek az állomások kialakítására, a vágányhálózat megfelelő elhelyezésére. Számos új tereptárggyal találkozhatunk, a vonal mellett található egyedi épületek pedig megvalósításra kerültek, így többek között láthatjuk a Spinnaker tornyot Portmouthban. Mindemellett ez a kiegészítő nem kizárólag járművezető szimulátor, így a GARL-tól eltérően nem csak a pálya közvetlen környékét dolgozták ki, azaz külső nézetes vezetésből is élvezetes a játék.
A vonal a kanyargóssága mellett némi szintkülönbséget is magában hordoz, Guildford és Haslemere között meg kell másznunk egy hegyet, míg a Petersfieldbe való leereszkedés után ismét egy kisebb emelkedő jön, utána pedig Portsmouthban gyakorlatilag majdnem teljesen a tenger szintjéig megyünk vissza. Azért csak majdnem, mert Portsmouth Harbour végállomás stégeken áll a tenger fölött, majdnem úgy mint Wight szigetén Ryde Pier Head vasútállomása (amit mellesleg hajó köt össze Portsmouth-szal). Útközben persze találkozhatunk más érdekességekkel is, úgymint alagúttal, hidakkal és bevágással, tényleg kellemes lett a vezetési élmény, ami nem nélkülözi a viszonylag sok gépészkedést az itt-ott elszórt lassújelek miatt. Az állomásoknál pedig megemlíteném a digitális utaskijelzőt, amely bár nem úgy működik igazán mint a valóságban, de kellemes poént jelent a felhívása, hogy vigyázzunk az értékeinkre, míg persze mellett a játékbeli időt is mutatja.

Azt hiszem itt az ideje áttérni a járműre is, amely a Siemens által megépített Class 450-es Desiro. Nyilván ez különbözik a hazai síneken is ismert Desiróktól, de mégis ugyanazon család tagja. A briteknél ez az altípus elővárosi közlekedésben, személyvonati forgalomban fut leginkább 100 mphs-, azaz 161 km/h-s megengedett legnagyobb sebességgel. Van HC verziója is, ami a High Capacity-t jelenti, ez plusz utasférőhelyet jelent. És a britek szerint nagyobb zsúfoltságot…
A külső első ránézésre nekem meggyőző volt, remekül visszaadja a valóságban megtalálható jármű formáját a készítők által gyártott Class 450-es Desiro. Azonban ha már egyszer van jópár fotóm erről a gépről valamint rendelkezek a Modern Locomotives Illustrated megfelelő számával, így aztán nem volt kérdés, hogy egy kicsit alaposabban is szemügyre veszem ezt a villamos motorvonatot. És igazából nincs mit nagyon hozzátennem. Teljesen rendben van külsőre a jármű, még a Dellner csatlakozó alatti kis piktogramot is felhelyezték és a tetőt sem barmolták el, a más típusú Desirokon meglévő áramszedő helye is feltüntetésre került, úgy néz ki a négykocsis szerelvény ahogy kell. Kapcsolhatók is egymással, így a valóságban is látható 2*4-es vagy 3*4-es formációt is összeállíthatunk. Mivel ennek a gépnek az átjáróajtaja nem dönthető mint a Class 380-as Desironál, ezért nem fogjuk látni kapcsoláskor ugyanazt az animációt, de ez persze nem baj. Az ajtók természetesen kiemelkedve szétcsúsznak a valóságnak megfelelően, a fények viszont csak “hagyományosan” kapcsolhatók, ami kissé csalódás a Class 156-os dízel motorvonat után, ahol mindenfajta kombinációt elő lehetett állítani. A jármű festése is teljesen rendben van, hiányérzet egyedül a vasúttársaság logójának hiánya miatt lehet, úgy tűnik ez már szokássá fajul, hogy a brit gépeken alapból nem szerepelnek ezek. Nem tudom miért nem tudnak vagy akarnak megegyezni a vasúttársaságokkal, mert ez így azért szerintem gáz, de biztosan megvan erre is a magyarázat.

Szintén probléma az utastér nézet hiánya. Bár ha a szabad kamerát választjuk akkor szépen be lehet menni a szerelvény belsejébe ami ráadásul ki is van dolgozva, viszont az 5-ös billentyűvel nem lehet kiválasztani. Furcsa. A vezetőállás egy-az-egyben a valósnak megfelelő, minden a helyén van, de ez igazából alap dolognak mondható. Amivel nem vagyok kibékülve az a textúrák felbontásának alacsony voltja, a szövegek ugyanis mosódnak amit megintcsak nem értek, hogy miért nem lehet normálisan megcsinálni. Az pedig már a készítők igényességén múlik, hogy mennyire lehet használni az egyes kapcsolókat, sajnos ebben a Desiroban szinte semennyire, csak a megszokott billentyűk állnak rendelkezésünkre. Szintén csalódás a Class 156-os után, ahol például az iránytábla kijelzőjén is lehetett gombnyomásra futtatni a célállomásokat. Itt csak a küldetésszerkesztőben lehet változtatni, mondjuk legalább ott lehet a járműszámozás mellett. Utóbbi egyébként pozitívum, mármint az, hogy nem mindig ugyanaz a 450 074-es jön szembe, hanem változó számú járműveket láthatunk.

Külsőről legyen elég ennyi, nézzük a tulajdonságokat! Többen kritizálták a motorvonat gyorsulását, van aki egyenesen azt mérte, hogy 3 másodperc alatt 100 km/h-n volt a vonata, de megmondom őszintén én ilyet nem tapasztaltam. Valószínűleg ha kikapcsolnám a profi módot, elfeledkeznék a kerékperdülésről és kapásból 100%-os teljesítménnyel indítanék akkor tényleg durván gyorsulna a járgány, csak mi értelme lenne így vezetni? “Profi” szinten csak egyes fokozatban lehet indulni különben máris pörög a kerék, szóval csak óvatosan! Én nem mondanám, hogy túlzott lenne a gyorsulás, érzésre azt mondanám, hogy pont jó így, viszont elhiszem azoknak a briteknek, akik nap-mint-nap ezzel a vonattal utaznak, vagy éppen vezetik. A fékhatás már izgalmasabb téma, szokás szerint rá kell kissé készülni, de nem annyira vészes mint a hírhedt HST fékje a játékban. Úgyhogy alapvetően jól vezethető járműnek mondanám.
A hangokkal már közel sem voltam ennyire megelégedve, mert bár szépen csikorog a fék megálláskor valamint szűkebb ívekben is hallhatjuk a jól megismert súrlódó zajokat, induláskor nem kapjuk meg a brit Desirok jellegzetesen “csivitelő” hangját. Ez szerintem sokat levon a jármű értékéből, már csak azért is, mert mindez a Class 380-as Desiro virtuális modelljében szerepelt. Remélem jön ki rá majd valamifajta javítócsomag, így túlságosan jellegtelen a motorvonat ebből a szempontból.

Küldetésből nincs hiány, baromira ki tud akasztani engem az amikor egy-egy kiegészítőhöz gyártanak ötöt amiből kettő szabad vonatozást jelent. No itt kapunk 10 feladatot, ebből 9 karrier módban is játszható, a teljes játékidejük pedig ezeknek valamivel több mint 9 óra, már ha mindent elsőre és jól megcsinálunk. A változatosságra nem lehet panasz: nyilván van személyvonatozás és gyorsvonat is, viszont olyanokkal fejelték meg a dolgot, mint például egy személyvonat Portsmouthból Petersfieldig ahol az utasok leszállása után ki kell húznunk az állomásról, majd a kitérők elhagyása után vezetőállás váltás, vissza a másik peron mellé, aztán irány Portsmouth de immáron már gyorsvonatként. Vagy az éjszakai utolsó vonat Havantból Portsmouthba ahonnan vissza kell mennünk Frattonba, hogy a depóban letegyük a járművet, de csak miután a mosó berendezésen áthaladtunk. Derék brit barátaink ugyanis igen kényesek a tisztaságra. A küldetések között egy tehervonatozás is feltűnik Class 37-es dízelmozdonnyal. Úgyhogy ezt a részt határozottan jóra értékelem, kellemes és változatos szórakozást nyújt ezek végigvezetése, pláne mert a pálya többi forgalma is rendben van, amik a küldetések alakulását is befolyásolni tudják az eredeti feladathoz kiadotthoz képest.

Összefoglalva igen jó darabra sikerült ez a kiegészítő, amely az érdeklődési köröm miatt eleve előnnyel indult nálam, nem igazán tudok elfogulatlan lenni az értékelésnél. Két dolgot sajnálok csak a fenti negatívumokon kívül: egyrészt azt, hogy nem lehet Londonig elmenni, másrészt azt, hogy a távolsági, gyorsvonati közlekedésre használt Class 444-es Desirot nem csinálták meg hozzá, azzal lenne ugyanis igazi a pálya forgalma. Talán plusz kiegészítőként egyszer majd azt is megkapjuk.

A végére egy apró poén maradt már csak: a készítők elrejtettek egy plusz járművet a vezethető gépek között, de ezt csak akkor látjuk ha a menüben a Drive by train opcióra kattintunk és legalulra tekerünk, ugyanis küldetés nincs hozzá. A gépjármű egy tejesautó, amelyet félelmetes, 23,6 mph-s sebességgel közlekedtethetünk Guildford utcáin, lásd a fenti képet. Bár más autóforgalommal így nem találkozunk, kormányozni sem kormányozhatunk, csak a sebességet vezérelhetjük, valamint akár fel is borulhatunk, azért némi mosolyt csalt az arcomra amikor megláttam.

A virtuális vasút találkozót több okból hoztuk létre: egyrészt azért, hogy találkozhassunk ismerősökkel és ismeretlenekkel, olyanokkal akiket összeköt egy téma szeretete, azaz a számítógépen történő vonatozásé, függetlenül attól, hogy mozdonyvezetésről van szó, forgalomirányításról, vagy esetleg másról. Másrészt azért, hogy játsszunk egy jót, kiszakadjunk mi is a mindennapok mókuskerekéből és néhány zavartalan órán keresztül kellemesen szórakozzunk. Harmadrészt azért, hogy olyanoknak is megmutathassuk ezeket a programokat, akik még nem találkoztak ilyen jellegű játékokkal és akik elképzelni sem tudják, hogy van élet a lövöldözős vagy autóversenyzős játékokon túl, külön felhívva akár a szülők figyelmét is arra, hogy a számítógépezés nem biztos, hogy rosszat tesz. Negyedrészt pedig azért, hogy az újdonságokat kipróbáljuk, bemutassuk egymásnak a fejlesztéseket, nemegyszer segítséget kérve a továbbhaladásra. Szóval mindent összevetve kis közösségi életet próbálunk teremteni, olyat, ami nem csak az interneten zajlik.

A virtuális vasút találkozó immár szokásosnak mondható helyen, a Kispesti Munkásotthon Művelődési Házban, azaz a KMO-ban (1191 Budapest, Teleki u. 50.) kerül megrendezésre. A körülményekre azt hiszem panasz nem lehet, hiszen hatalmas termet kapunk minden egyes alkalommal, ami kellőképpen meleg hűvös esetén, de egyben jól is szellőztethető. Rengeteg szék és asztal áll rendelkezésünkre a kipakolásra, nem kell nyomorogni, minden elfér. Ráadásképpen büfé is üzemel az épületben, így aztán sem éhen, sem szomjan nem marad senki. Nem mellesleg szinte mindig van más program is a házban, érdemes lehet körülnézni más termekben is.

Látogatói szemmel a találkozón való részvétel meglehetősen egyszerű folyamat: délelőtt 10 órától délután négyig lehet jönni, bár utóbbi esetben már nem marad semmi idő, szóval legkésőbbi érkezésnek inkább délután 3 órát javasolnánk. A terembe való belépéskor kell kifizetni a jegy árát ami 300 forint, véleményem szerint nem egy nagy összeg. Mindenkinek jegyet kell venni, tehát a kísérő szülőnek is, hacsak nem ő úgy gondolja, hogy inkább a büfében várja meg amíg végez a csemetéje. Megjegyzem igen sok esetben a kedves apuka és anyuka is odaül a gép elé és nem meglepő módon még jól is szórakoznak. A belépőjegy megfizetésétől a nagyon kicsi gyerekek esetén tekintünk el, akik láthatólag csak azért vannak ott, mert a szülők együtt szerették volna látni a családot. Persze lehet egyedül is érkezni, a többség azért így jön.

A jegy kifizetésével együtt az erről szóló nyugta mellett egy kis tájékoztató füzetet is adunk, amelyben a VVT-ről van néhány szó, arról, némi linkajánlóval, a következő találkozók időpontjaival, valamint a játékot igazoló rovatokkal. Utána pedig szabad a vásár, lehet kóborolni a teremben, szétnézni melyik számítógépen milyen játék fut, leülni bármelyikhez, vagy ha mind foglalt akkor kis időre sorba állni. Általában 10-15 percet játszhat valaki egyszerre egy gépen, aztán ha vannak további érdeklődők, akkor átadatjuk vele a helyet a következőnek. Ha éppen senki sem vár arra a gépre, akkor tovább is lehet próbálkozni. Egy programhoz többször is vissza lehet térni, nincs semmilyen számbeli korlátozás, arra próbálunk csak figyelni, hogy mindig az élvez elsőbbséget aki még nem játszott aznap az adott játékkal.

Minden számítógép mellett ül valaki közülünk aki segíti a kezdőket az irányításban. Szívesen elmagyarázzuk mit kell csinálni, azt hiszem már kellő tapasztalatot szereztünk benne mind fiatalabbak, mind idősebbek esetén. Aki pedig már jó ismerőse az adott programnak, azzal szívesen elbeszélgetünk vezetés közben, de mindig figyelmeztetjük arra, hogy a szeme a pályán legyen. Ha kisebb gyerek játszik, úgy a szülőt is bevonjuk a játékba, megkönnyítve ezzel mondjuk az otthoni kipróbálását az adott programoknak. Alapvetően minden gépen meghatározott program / pálya / jármű fut, de ettől kérésre eltérünk, végülis a cél az, hogy mindenki jól érezze magát. A választék elég szélesnek mondható, többfajta játékot is ki lehet próbálni, de ezt mindig megpróbáljuk olyan plusz dolgokkal feldobni mint a RailDriver-es vezetési lehetőség, a 3 monitoros kijelző, a kivetítőn, többméteres képen való játék, vagy a hálózatos forgalomirányítás. A találkozón emellett átlapozásra várnak a Train Sim Magazin számai, és szívesen nyújtunk segítséget a kezdőknek vagy szülőknek abban, hogyan tudnának belevágni a játékba otthon.

Azt hiszem nagyjából összefoglaltam miről is szól az egész. Ha valaki mindezek alapján kedvet érez ahhoz, hogy eljöjjön és játsszon vagy beszélgessen velünk egy jót, akkor szeretettel várjuk 2011. május 15-én Budapesten a KMO-ban (ami nem mellesleg nagyon jól megközelíthető metróval, villamossal és busszal)!

Az alapprogram és a pályák

Az alapprogram, miként elődje is a jó öreg Trainz motorjára épül, viszont némi tuningolással, pontosabban a 2010-es Trainz német lokalizációs változatán alapul, ezért a programban lévő pályák, illetve a többi hozzá készült kiegészítő kompatibilis a TS2010-es változattal is, amiből viszont az következik, hogy a PTP korábbi verziója és az ahhoz készült kiegészítők nem futtathatók jelen verzióval (az első rész a TRS2006-on alapul). Mondjuk, van is különbség a régi és a mostani változat között, ugyanis érezhetően gyorsabban tölt a program, kevésbé szaggat futtatáskor, sőt vannak olyan szakaszok a pályákon, ahol kifejezetten reccenés nélkül haladhatunk a vonatunkkal, aminek az előnye főleg a hosszabb ívekben érződik igazán és rendkívüli sebességélményt nyújt.

Másik pozitívum, hogy végre kikerültek az alapprogramból azok a kiegészítők, amelyek a Trainz2006 óta minden változatba belekerültek (2009-ig biztosan, onnantól már nem követtem, nem beszélve a 2007-es változattól megjelent német témájú bővítményekről). A motor optimalizálásán kívül többek között ennek is köszönhető, hogy jelentősen lecsökkent a játék helyigénye. A korábbi közel 10 GB helyett alig kell neki egy kicsivel több, mint 2,5 GB, mindez az alapprogrammal érkező öt kiegészítővel és az editorral együtt!

A program dobozának az elejére egy ICE 3 impozáns és a nagy sebességet érzékeltető rakétaszerű, hegyes “orra” került, ami nem véletlen, hiszen ez már előrevetíti a második rész fő témáját: a német gyorsvasút szimulátoros feldolgozását. Természetesen nem csak ICE-t vezethetünk a játékban, hanem az összes többi típust is, amelyeket már megismertünk az első részben. Az újdonság viszont mégis a 300 km/h sebességű száguldásban és az ezt biztosítani tudó LZB rendszerben rejlik, ezek teljesen hiányoznak az első részből.

ICE 3

Mielőtt részletesebben belemennénk említett elemek áttekintésébe, nézzük meg milyen pályákon, milyen gördülőállománnyal közlekedhetünk! A ProTrain Perfect 2-t összesen öt pályával kapjuk meg, melyek a következők:
S-Bahn Netz Leipzig
Drezda – Nürnberg (Dresden-Plauen / Nürnberg-Reichenbach)
München – Stuttgart
München – Nürnberg
Gerolstein – Trier

Aki játszott az első rész Box Edition változatával annak ismerős lehet a két első pálya, ugyanis a hamburgi villamosos és az amerikai témájú kiegészítőkön kívül azokat mellékelték hozzá. Ezeken a pályákon nem is tudjuk kipróbálni a 165 feletti sebességet, viszont megtehetjük ezt a München-Stuttgart és a München-Nürnberg vonalakon. Mivel jelen program főszereplői a német nagysebességű villamos motorvonatok és az LZB vezérelte nagysebességű pályaszakaszok, ezért és a könnyebb betájolhatóság végett, vessünk egy pillantást a Németország ICE hálózatát mutató vasúti térképre (forrás: Wikipedia).

A színek jelentései:
Vörös: nagysebességű vonal, 300 km/h illetve afelett
Sárga: 250 km/h feletti nagysebességű vonal
Kék: 200-230 km/h sebességű, felújított vonalak
Szürke: max. 160 km/h

Ha a térképet összevetjük a programban feldolgozott ICE vonalakkal látható, hogy a Németországban összesen két 300-as szakaszból az egyiket lemodellezték, és ezzel kipróbálhatóvá válik számunkra milyen is a valódi száguldás Nürnberg és Ingolstadt között. A másik gyors szakasz (igaz itt “csak” 230 km/h-val mehetünk) a München-Stuttgart vonalon a München-Augsburg szakasz.

A következő járművek vezethetőek a PTP 2-ben:
Természetesen a három csúcsjárgány az ICE 1, ICE 2 és az ICE 3. Ezen kívül: BR 101, BR111, BR 143, BR 610, BR 642, BR 294, BR 152, BR 628, BR 644, BR 218.

Ahhoz, hogy megfelelően vezethessük a járműveket, illetve tudjunk játszani a szimulátorral alap szinten ugyan, de tisztában kell lenni egy két dologgal a programmal és a német vonatbiztosítás egyes elemeivel kapcsolatban. A PTP Box bemutatójában ezeket az elemeket zömében már tárgyaltuk, ezért az ismétlés elkerülése végett most nem foglalkoznék velük, ott elolvashatóak és ugyanúgy érvényesek és ismeretük szükséges a PTP 2-nél is (PZB, AFB, EbuLa, SIFA, illetve maguknak a járműveknek a beüzemelése). Ami viszont ott nem került leírásra (mivel az akkori bemutató tárgyát képező programcsomagban az nem került feldolgozásra) az az LZB vonalas vonatbefolyásolás működése. Az alant következő egyszerűsített leírás a programhoz mellékelt német nyelvű segédkönyv alapján készült.

LZB gyorstalpaló

A PZB, azaz a pontszerű vonatbefolyásolás (elvi működéséről részletesebben a már említett PTP Box Edition bemutatóban olvashatunk) maximum 160 km/h sebességig alkalmazható, ez is csak O típusú vonat esetén. Az ok a következő. Általában az előjelző és a főjelző közötti távolság 1000 m és ahhoz, hogy adott távolságon belül a vonat biztosan meg tudjon állni, nem lehet a már említett 160 km/h sebességnél gyorsabban haladni. Ebből következik, hogy nagyobb sebességű közlekedés eléréséhez például egyik megoldás az lenne, ha az elő és főjelző közötti távolságot 2000 m-re növelnék, ami már így 200 km/h sebességet tenne lehetővé, nagyobb sebességhez még tovább. Ezzel azonban több probléma is van, többek között át kellene építeni a vasúti hálózatot, illetve a térköz ilyetén növelésével csökkenteni kellene az egy időben közlekedhető vonatok számát stb. stb. A megoldás tehát egy más elven működő rendszer kidolgozásában rejlik, ami esetünkben az LZB (Linienzugbeeinflussung), azaz a vonalszerű vagy vonalas vonatbefolyásolás.

A PZB vonatbefolyásolásnál kizárólag a befolyásolási körzetben telepített három mágnestől történik jelfelvétel. Ezzel ellentétben az LZB folyamatosan küldi a jeleket egy állandó, a két sín közé fektetett adókábelen keresztül a járműre szerelt antennákhoz, amelyek a rádiófrekvenciás jeleket továbbítják a fedélzeti számítógépbe kiértékelésre. Mondhatjuk úgy is, hogy a vonat állandó “védelem” alatt áll, azaz az adott pályaszakasz és a rajta haladó vonat állandó kapcsolatban vannak. Ezért ha valami miatt a mozdonyvezető pl. túllépi, vagy nem időben fékez egy adott sebességre, akkor az LZB az AFB segítségével korrigál, vagy szükség esetén vészfékez (sebességbefolyásolással egybekötött vonatbefolyásolás).

Most nézzük meg leegyszerűsítve a vonalszerű vonatbefolyásolás működési elvét! A fent leírtakból talán már következik, hogy ennél a rendszernél nincs sok értelme a hagyományos fényjelzéseknek, hiszen nem a megszokott térközelvre (előjelző, főjelző) épül. Az LZB-nél úgynevezett dinamikus, tehát mindig változó térközök vannak (dynamische Blöcke). Ez azt jelenti, hogy akkora egy térköz, amekkora egy adott szakaszon a szabad út. A térköz lehet akár 15 km is! A gyakorlatban tehát az LZB-vezérelte vonalon a jelzők kiiktatódnak (kikapcsolódnak a rendszerből, sajnos a PTP2-ben ez nem így van, azaz a jelzők minden esetben bekapcsolt állapotban vannak, függetlenül a kiépített befolyásolás fajtájától), a mozdonyvezetőre befolyással nincsenek. Az érthetőség fokozása érdekében nézzük meg a következő ábrát, amelyen pontosan szemléltethető az LZB és a hagyományos, térközökre telepített jelzőkre épülő vonatbefolyásolás közötti különbség.

Mint látható az ábra a felső sémán az LZB nélküli befolyásolást mutatja, ahol a mozdonyvezető a jelzésképeket figyelembe véve (vizuálisan) tájékozódik, és annak megfelelően jár el. Az 1 számú vonat vezetője jelen esetben pusztán azt látja, hogy szabad térköz következik. A harmadik jelző képét, értelem szerűen a második jelző meghaladása után fogja csak érzékelni, ami jelen esetben azt mutatja, hogy “Megállj!” jelzés várható. Nyugtázza a jelzésképet (nehogy kényszermegállást eszközöljön a befolyásolás), majd 1000 méteren belül megállítja a vonatot (1000 méteres féktávolság), ami maximum 160 km/h sebességig releváns.

A kép alsó részén az 1 és a 2 számú vonat is LZB befolyásolás alatt áll. Mint látható mindkét vonat jelzéseket küld az adott pozíciójáról az LZB irányító központnak. A kiértékelés után információt küldenek az 1 számú vonatnak, ami tájékoztatja a vezetőt a 2 számú vonat tőle való távolságáról (azaz a szabad térközről, ami jelen esetben kb. 3000 m, amit a kék vonal jelez) és az ettől függő legnagyobb megengedett sebességről, ami példánknál maximum 200 km/h lehet. Mivel tehát a mozdonyvezető nem a jelzők segítségével tájékozódik, hanem a fedélzeti számítógép utasításait veszi figyelembe, ezért a hagyományos jelzők ebben az esetben nem játszanak szerepet, ezért is vannak áthúzva (tulajdonképpen a PZB ellenőrző szerepét teljesen átveszi az LZB). Ez azt is jelenti, hogy elméletileg lehetséges olyan nagysebességű, LZB által vezérelt pályaszakaszokat építeni, amelyek mellé egyáltalán nem telepítenek hagyományos jelzőket. Németországban ilyen pályákhoz is telepítenek jelzőket, mivel LZB-vel nem szerelt járművek is haladhatnak rajtuk, illetve kisebb sebességű forgalmat is lebonyolíthatnak rajtuk.
Miután tisztába jöttünk az LZB elvi működésével, nézzük meg, hogyan működik mindez – még ha csak virtuálisan is – egy mozdonyvezető szemszögéből!

Az LZB vezetőállás jelzői a kezelőpanelen

Egy ICE 3 vezetőállása. Az LZB kijelzők azt mutatják, hogy jelenleg 300 km/h a megengedett sebesség, 10300 m-re 200 km/h sebességű korlátozás várható.

Az LZB jelző három egységre különíthető el.

1. A vonóerőmérő és a sebességmérő műszerek között helyezkedik el az ún. vonal vagy útmérő, amely a csökkentett sebességig még hátralévő út hosszát jelzi ki (Zielweg). Maga a műszer 4000 m-ig van beskálázva, az e fölötti távolságot a felső részén elhelyezett digitális kijelzőn mutatja pl. a képen látható ICE 3 kijelzője 13 000 m vonalcélt is előre tud jelezni. Egyébként, hogy milyen nagy távolságot tud jelezni a műszer, függ annak érzékenységétől és a vonatnemtől (U, O). Az adott járművel megengedett maximális sebesség alapján a következő előírás van érvényben:
Max. sebesség km/h-ban megadva - Mért legnagyobb távolság méterben megadva:
160 km/h -    4 000 m
200 km/h -   7 000 m
250 km/h -   9 900 m
280 km/h – 12 000 m
300 km/h – 15 000 m

2. A sebességmérőn elhelyezett két kiegészítő elem. Az egyik egy kis piros háromszög, amely az aktuálisan megengedett sebességet mutatja, valamint sebességcsökkentési ponthoz közeledve az LZB által kiszámított fékgörbének megfelelő sebesség mentén halad vissza a számlapon, azaz “rajzolja a fékgörbét”. A másik elem a sebességmérő alsó részén elhelyezkedő digitális kijelző az úgynevezett célsebesség mutató (Ziel Geschwindigkeit). Két funkciót lát el. Amennyiben az LZB inaktív állapotban van az AFB-vel beállított sebességet mutatja. Aktív LZB esetén a vonalműszer lefutása után megengedett maximumsebességet jelzi ki.

3. A harmadik egység a tíz jelzőlámpa. Képünkön a PZB hat kijelzőjétől jobbra helyezkednek el két sorban a vörös fényű H és G feliratú lámpákkal kezdődően. A PTP 2-ben csak öt kijelző van használatban, ezek a következők:

A vonalmérő, a sebességmérő műszer a piros háromszöggel és a célsebesség mutatóval, valamint a jelzőlámpák egy ICE 3 vezetőállás kezelőpaneljén

a) Az LZB felső lámpasorának harmadik, sárga színű jelzőlámpája “ende” felirattal. Ez a jelző villogással mutatja, amikor egy LZB vezérelt szakasz végéhez közeledünk (kb.1500 m-rel a végpont előtt). Ebben az esetben a mozdonyvezetőnek az LZB- feloldógombal minden esetben nyugtáznia kell a jelzést különben kényszerfékezés következik be. A PTP 2 programban az Alt+2 billentyűkombinációval tehetjük ezt meg.

b) Az előző mellett található egy “B” (Bereit) feliratú, kék fényű lámpa. Ez azt mutatja, hogy az LZB üzemkész, azaz aktiválva van. Fontos, hogy a játékban a küldetések indulásakor mindig inaktív állapotban van az LZB (a B jelzőlámpa nem világít), tehát minden esetben nekünk kell azt beüzemelnünk a megfelelő kapcsolóval.

c) Az előbb tárgyalt “B” feliratú lámpa mellett (a felső sor utolsó lámpája) található egy “Ü” (Übertragung) jelzésű, szintén kék fényű lámpa. Ez akkor világít, amennyiben aktív adatcsere megy végbe az LZB adatkábel és a fedélzeti számítógép között, azaz amikor aktív LZB üzemmódban vagyunk. Amikor a vonat LZB-vel szerelt szakaszra jár be, automatikusan aktiválódik a rendszer és az irányítást átveszi az LZB-központ, az “Ü” lámpa világítani kezd.

d) Az LZB jelzőlámpák alsó sorának első lámpája, a középtájt elhelyezkedő “G” (Geschwindigkeit) jelű, vörös fénnyel világító lámpa. Ez több esetben is világít, vagy villog, vegyük sorra őket:
- 1000 méterrel a sebességcsökkentési vagy fékezési ponttól világítani kezd és egy rövid hangjelzést ad le (aktiválódik a fékezési görbe);
- tovább világít és újabb figyelmeztető hangot ad le, amikor elértük a fékezési pontot, azaz amikor aktívvá válik a fékezési görbe;
- hangjelzéssel és villogással szintén ez a lámpa jelzi, amennyiben túlléptük a megengedett sebességmaximumot;

Mint látható ez a jelző akkor aktiválódik, amikor valamilyen sebességcsökkentés várható. Amennyiben aktív AFB-vel is rendelkezik járművünk, akkor természetesen nem kell törődnünk a fékezéssel, megteszi azt helyettünk az LZB, kényszerfékezés nélkül a megfelelő sebességre lassít, ekkor kialszik a “G” feliratú lámpa. Ilyenkor pusztán annyi a feladatunk, hogy nyomkodjuk az éberségit (alapértelmezésben: Alt+szóköz).

e) Az alsó lámpasor utolsó előtti “S” (LZB Zwangsbremsung) feliratú, vörös fényű lámpa. Akkor aktiválódik hangjelzés kíséretében, amikor az LZB kényszerfékezést hajt végre.

Az LZB kijelzőinek, azok funkcióinak és az esetenként szükséges teendők áttekintése után, most már nem okozhat nehézséget a PTP 2-ben például egy modern ICE villamos motorvonat elvezetése, mondjuk a Nürnberg-Ingolstadt nagysebességű szakaszon.

Egy ICE 1 vezetőállása, ahol szintén jól megfigyelhetők az LZB kijelzői

Pár szó a küldetésekről és a vezetésről

Miként azt a bevezetőben is említettük elsőre elképesztő mennyiségű küldetést kapunk a programhoz. Ráadásul, ha azt is figyelembe vesszük, hogy közöttük a 30 percestől a 3 órás hosszúságú is van, valami elképzelhetetlenül sok időt bele lehet ölni ebbe a szimulátorba. Persze én sem próbáltam ki mindet, annyi szabadidő talán nem is létezi. Mindenesetre rendkívül magas a program ?újrajátszhatósági? értéke. Ebből a szempontból biztosan megéri az árát.

A küldetések között, mint ahogy azt már megszokhattuk a tehervonatozástól kezdve, a személyszállításon keresztül a pályarendezésig minden megtalálható. Bevallom én még csak a személyvonatozást próbáltam ott is elsősorban az ICE szolgálatot, hiszen erre voltam a legkíváncsibb. Milyen érzés 300 vagy a felett száguldozni úgy, hogy közben betartunk minden előírást (kezeljük és reagálunk a különböző biztosító berendezések felhívásaira), mindezt egy elsőre elképesztően megvalósított és szimulált sebesség-élményben részesülve? Nehéz lenne megmondani, annyi biztos, hogy nem mindennapi. Egy próbát mindenképp megér. Főleg az tetszik a PTP 2-ben, hogy azokon a járműveken, amelyeken PZB, LZB és AFB is szerelve van egy útvonalon váltogatva mindegyiket kezelnünk kell, ezzel pedig rendkívül változatossá válik a vezetés. Például elindulva egy ICE 1, vagy 2-vel, de akár egy BR101-el Münchenből Nürnbergbe az összes német befolyásolási rendszert érinteni fogjuk, amit kezelnünk is kell. A pályaudvarról kijárva PZB biztosít bennünket, annak megfelelően kell eljárnunk, majd fokozatosan növelhető a sebesség és a 160-as szakasz végén ráfutunk az LZB felügyelte 230-as felújított vonalra. Ekkor kikapcsol a PZB, automatikusan indul az LZB, ha beállítottuk, akkor az AFB is kapcsolódik. Innentől megint másképpen kell elvezetnünk a vonatot, elsősorban a fedélzeti számítógép információit kell figyelnünk és arra hagyatkoznunk. A 230-as szakasz után Ingolstadtig van egy rövid 160-as szakasz, ahol az LZB elköszön, és az irányítást ismét a PZB veszi át, újra jöhetnek a nyugtázások. Majd végül jön a vörös szakasz, az LZB igazi felségterülete, innen pedig, ami csak belefér és már Nürnbergben is vagyunk. Egyetlen közös dolog van az egész vezetés során: a SIFA-t (éberségi) minden esetben kezelnünk kellett.

Például egy nagyon jó és nem is olyan hosszú (kb. 40 perc) küldetés található a München-Nürnberg pályán, amely megfelelőnek mutatkozik vezetési tudásunk kipróbálásához. Ennél a feladatnál egy speciális vonatot viszünk annak apropóján, hogy vendégül látunk Franciaországból érkezett vasúti szakembereket, akik a német nagysebességű járművekre kíváncsiak (a TGV-vel akarják talán összehasonlítani?). Nincs más dolgunk, mint egy erődemonstráció ICE 3-al, amivel PZB és LZB szakaszokat is bejárunk, úgyhogy ügyesen! Ráadásul több korlátozás vár az út során, meg egy forgalmi okok miatti kényszermegállás stb. stb. A küldetés elnevezése Sonderzug.

Ingolstadt állomás

Egy BR101 indulásra készen Ulm pályaudvarról

Egyvalamit még meg kell említeni, ami újdonság az elődhöz képest. Minden küldetés indításakor lehetőségünk van az időjárás beállítására is, tehát nem kell mindig napos időben vonatoznunk, ha akarunk csinálhatunk esőt, vagy csak időnkénti záporokat, ahol váltogatja egymást a napos és borult idő, azaz lehetőség van az időjárás stabilitásának a manipulálására.

Továbbá a programban megtalálható küldetések legalább felének megtalálható a high és a low verziója is. Az a különbség a kettő között, hogy az utóbbinál kevesebb tereptárgyat pakol fel a program és jóval kisebb az AI vonatforgalom, így lehetőség nyílik gyengébb számítógépekkel történő futtatásra is.

ICE 1 jár ki Stuttgart HBF-ről

Szemben egy ICE 2 egy ICE 3 vezetőállásából

A program a feladatok teljesítése végén a következő képen látható értékelés-féleséget is ad. Nekem most kivételesen jól sikerült szolgálatom volt.

Zárszó

A ProTrain Perfect folytatását határozottan jobbnak látom elődjénél főleg optimalizálás, de a tartalmát tekintve is. Letisztultabb és áttekinthetőbb lett az egész program. Továbbra is érvényes az a kitétel, hogy a PTP több mint egy “sima” vonatos játék. Szimulátor jellege a komplexebb kezelésében rejlik (járműbeüzemelés, összetettebb irányítás, nagyobb figyelem stb.), amihez szükség van némi elméleti ismeretekre is főleg, ami a német vonatbefolyásolási rendszerek elvi működését illeti. Ez egyáltalán nem baj, hiszen “játék” közben egy csomó ismeretre is szert tehetünk. A vasúti szimulátorok és azon belül is a német vasút kedvelőinek mondanom sem kell, kötelező darab!

Értékelés:

Ami tetszett:
- az, hogy PTP (működő PZB, LZB, AFB, SIFA, EbuLa, önálló járműbeüzemelés), jó grafika mellett;
- a rengeteg és változatos szcenárió;
- az ICE-k és a gyorsvasúti vonalak;
- az utastájékoztatás;
- igényes és részletes kézikönyvek;

Ami nem:
- a járművek hangjainak a program általi instabil kezelése (hol van, hol nincs, hol hangos, hol halk)
- javítócsomag kell a program teljes értékű működéséhez; letölthető innen: www.halycon.de
- a kézikönyvek csak pdf formátumban vannak meg;
- gyér vonatforgalom, valamint a pályaudvarokon vagy egyáltalán nincs, vagy csak egy-kettő AI szerelvény tartózkodik, ami enyhén szólva is furcsán hat;

Rendszerkövetelmények:
Windows XP (SP 3) operációs rendszer, ajánlott (Vista/Windows 7), Pentium D 3.4 GHz, ajánlott (Core2Duo), 1 GB RAM (ajánlott 2 GB RAM), 128 MB VGA (ajánlott GeForce 8600, vagy ennek megfelelő), 3,0 GB szabad merevlemez terület.
Ezen teszteltük:
Windows 7 x64 operációs rendszer, Intel Core2Duo 2.93 GHz (E7500), 4 GB RAM, 512 MB VGA (Nvidia 9800 GT)

Még tavaly ősszel történt, hogy letölthetővé vált a SimSig hivatalos oldaláról egy új szimuláció, amely a Wembley Suburban név alatt futott. Gondoltam egy próbát megér, letöltöttem (alig 1 mega) és egy gyors telepítést követően el is indítottam. A látványnak aztán meglehetősen megörültem, ugyanis ugyanúgy egy képernyős terület fogadott, mint a fentebb is linkelt Royston esetén. Igaz 1024-es felbontásban kissé kilóg oldalt ami a netbookomon problémát jelent, de ez kis scrollozással áthidalható, nem túlzottan vészes. Nagyon nem is merültem bele, viszont örömmel újságoltam Snail Simsnek, a magyar SimSig csapat egyik tagjának, hogy végre ismét egy nekem való központ jött ki: alig egy képernyő, egyáltalán nem bonyolult vágányhálózattal, azaz ezzel:

Snail Sims viszont nagy megrökönyödésemre óvatosságra intett, mondván nem lesz ez olyan egyszerű menet, mint azt én gondolom. A vonatforgalom nagynak mondható, ráadásul kevés azon szerelvények száma amelyek végigmennek a térképen, bőven lesznek útközbeni visszafordulások, forgalomba ki- és beálló szerelvények, ráadásul csak egyirányúak a vágányok. Mivel tapasztalatban bőven előttem jár, talán nem ártott volna, ha hallgatok rá. Kitaláljátok? Természetesen nem tettem.

Olyannyira nem, hogy én idióta a VI. SimSig találkozó tapasztalatain felbuzdulva még arra is vettem a bátorságot, hogy a hibafaktort a szokottnál nehezebbre állítsam, azaz időről-időre adjon be a gép mondjuk hibát egy-egy kitérőnél, jelzőproblémákat, stb. Az indok egyszerű: változatosabb vele a játék, néha jólesik extra eseményeket megoldani. Nos igen, ezt sem kellett volna.

De hogy visszatérjek az elejére: Wembley Suburban esetén a Watford Junctiontől Camden Junctionig eső területet irányíthatjuk, ahogy a fenti térképen is látszik három szekcióra bontva. A vonal mindenhol kétvágányos, harmadik sínről villamosított, ugyanakkor vannak olyan részek ahol negyedik sín is van (illetve bal felül a fővonal felsővezetékes). A terület ugyanis vegyes közlekedésű, a normál vonatok mellett a londoni metróhálózat is használja a sínek egy részét: a középső szekcióban található Harrow and Wealdstone ugyanis a Bakerloo line végállomása, Queen’s Parknál (jobb alul) pedig a metrók tovább folytatják az utukat a Bakerloo-n. Mindemellett még ott van a középső szekcióban a metró kocsiszín ahonnan Stonebridge Parkra állhatnak ki a szerelvények. További érdekesség még a jobb felső sarokban Watford Junction abból a szempontból, hogy csatlakozás van ott a felsővezetékes vasúti pályára, valamint Willesden Junciton (bal oldalt alul), amelynél rá lehet térni a North London Line-ra ha Kensal Green Junction felé tereljük a vonatokat. A vágányok egyirányúak, így megkerülni szerelvényeket gyakorlatilag nem lehet. Ebből aztán akadtak is problémáim…

A vonalakon nem túl vegyes a járműállomány: a szimulációból kimaradtak a tehervonatok, így Class 313-as motorvonatok alkotják a személyvonatokat, míg a Bakerloo-n nem meglepő módon a metrószerelvények uralják a képet, azaz az 1972-es szerelvények, lévén a szimuláció mondhatni napjainkban játszódik.

A készítő 2006 augusztusát vette alapul a menetrendek elkészítésénél, reggel 4:30-kor indul az első szerelvény, a legutolsó pedig másnap reggel 4:42-kor fejezi be a munkát, így aztán tényleg egy teljes napot lehet ülni az irányítótoronyban. 701 vonat van a menetrendben, ami 309 vonat belépését jelenti a területre. Az eltérés a visszafordulások, egyéb vonatmozgások miatt van. A munkát megkönnyíti, hogy nincsenek szerelvény össze- vagy szétkapcsolások.

No ennyit a hivatalos részről, lássuk én hogyan is küzdöttem magamat majdnem végig a szimuláción!

Az eleje mondhatnám rendben telt, némi technikai problémától eltekintve, a program ugyanis alapból nem jelenítette meg nekem azokat a szürke kis háromszögeket, amelyek nélkül nem tudtam volna a bal felső sarokban a fővonalról Watford Junctionre küldeni a szerelvényeket. A SimSigesektől azonban ezúttal is – mint mindig – kaptam segítséget, így hamar megoldódott ezen gondom. Eztán talán az első óra különösebb gond nélkül futott le, érkeztek a vonatok a fővonalról, szépen elfoglalták Watford Junction két-három vágányát, valamint a túloldalról, Camden felől is megkezdődött a mocorgás. Itt még kis időgyorsítást is használtam, egészen addig, amíg be nem indult a reggeli csúcs és megjelent az első hiba.

A depó ugyanis szépen elkezdte küldözgetni a kijáró szerelvényeket, amiket nyilván valahogy a vonalra kellett juttatnom a sok egyéb másik vonat közé. Ezzel még nem is lett volna gond, ha közben Harrownál nem kaptam volna váltóhibát, a kitérő egyszerűen beragadt az egyik állásba és az úgy is maradt talán fél órán keresztül. A dolog azért szép, mert így aztán szépen elkezdtek felsorakozni a szerelvények a jelzőknél, mondván a Harrow állomásig futó vonatok nem tudtak beállni a kihúzóba, hogy ott aztán az 1-esről a 2-es vágányra menjenek át és folytassák visszafelé az útjukat (míg el nem felejtem: Angliáról beszélünk ugyebár, így itt is fordított irányú a közlekedés az itthonihoz képest!). És ezzel bizony megállt az élet:

A kép nem akkor készült, itt már haladhattak befele a vonatok, de jól látható, hogy a K227-es szerelvény bemegy a kihúzóra, mögötte pedig ott sorakozik már a 2D93-as, a J225-ös, a J233-as, valamint a kép szélén is ott tolong egy vonat, amit aztán bal legalul a J246-os követ. Hirtelen úgy repkedtek a képernyőn az 50 perces késések, hogy ihaj. Nem mellesleg a másik irányban az egyik vonaton is volt valamifajta fennforgás, így aztán a 2C08-ra alaposan rámászott a 2C09-es, de a 2C10-es is rövid időre követte.

Na itt már az időgyorsítás bőven ki volt kapcsolva, már csak azért is, mert az állandó vonatszám megváltoztatások és a folyamatos indulási kérelmek visszajelzése is egyre több munkával járt. Csak a példa okáért: Harrow-ig a Bakerloo vonal szerelvénye megy egy vonatszámon. Harrow-ba érve meg kell változtatni a számát, hogy ki tudjon állni az 1-es vágányról a kihúzóba és át tudjon állni a 2-esre, majd ha már a 2-esen van, akkor ismét vonatszámot adni neki. Ez így nem túl nagy macera, csak ott vannak még a hasonlóan átszámozásra váró vonatok Watfordon, Stonebridge Parknál, vagy éppen Willesdennél.
További “problémát” jelentett, hogy a Bakerloo vonal vonataira Queen’s Park előtt is oda kell figyelni, ugyanis csak úgy lehet tovább küldeni őket a kitérőn át a vonal hátralévő részére, hogy a jelző előtt megállnak, vágányutat állítunk és mennek tovább. Megállás előtt esélytelen a vágányút beállítás, így bizony volt olyan, hogy ott vesztegelt egy szerelvény amíg én a terület másik részén egy másikkal babráltam.

Így aztán unatkozás az nincs egy percig sem, a metrók igen gyorsan pörögnek, folyamatos a “zongorázás” a billentyűzeten. Szerencsére a vonatszámozási rendszer logikus, így nem kell mindig megnézni az adott vonatnál, hogy merrefelé halad, néhány óra játék után már belejövünk abba, hogy ránézésre tudjuk melyik számú járatot hova kell továbbítanunk. Mondjuk érdemes ezt memorizálni az elején, a későbbiekben igencsak hasznos tud lenne, értékes másodperceket nyerhetünk ezzel.

Egy idő után aztán visszaállítottam a hibák számát normálra, ugyanis igencsak bekeményített a progi, gyakorlatilag nem tudtam ledolgozni a késéseket: amint kezdett ismét visszaállni a vonatok futása a menetrendnek megfelelően, biztosan kaptam egy olyan hibát, amely borította megint az egészet, én meg őszintén szólva meguntam, hogy folyamatosan fél-egy órákat késnek a vonatok. A kaput az tette be, amikor Watford Junctionnél romlott el egy kitérő, ott már bizony heves káromkodásba fogtam. És nem, nem fojtottam magamba.

Hívhattok puhánynak vagy amatőrnek, de a hibák kiszedése után sem múlt el minden gondom, viszont legalább kezelhető lett a helyzet, normalizálódtak a késések, ismét úgy jártak a vonatok ahogy annak lennie kell. És még itt sem volt kényelmes hátradőlés és az események szemlélése, mindig akadt valami amivel molyolnom kellett. Őszintén szólva ezért is tetszik ez a terület.

Érdekességképpen kipróbáltam utána ismét Roystont és ledöbbentem, hogy Wembley-hez képest mennyire könnyed csuklómozdulat annak az irányítása, holott a profik Wembley-t is a kezdőknek szánják, amiben végülis igazuk van: nincsenek össze-vissza rendezendő szerelvények, mozdonycserék, hatalmas, többtíz vágányos pályaudvarok, keresztező vonalak, több képernyőn át szkrollozható területek. Ami van az egyszerűnek tűnik, de azért meg lehet benne izzadni, nekem legalábbis sikerült. Ennek ellenére én is inkább a kezdőknek ajánlanám, azoknak, akik kicsit nagyobb kihívásra vágynak, mint amit Royston nyújt.

Aki pedig felügyelet és segítség mellett kipróbálná Wembley-t (vagy akár egy másik területet), jöjjön el február 6-án a virtuális vasúti klubnapra, biztos vagyok benne, hogy a SimSigesek szívesen bevezetnek bárkit a forgalomirányítás mikéntjébe.

Nagyon úgy néz ki, hogy a mélyelemzés  a pályáról a jövő távoli homályába kerül, egy hét múlva elhúzok jó messzire (majd arról is írok később), így aztán esélyem sincs végigjátszani az összes küldetést. Nem mintha túl sok lenne, de a 8 feladat így is elég lenne kilenc órányi játékra. Ráadásul egyáltalán nem unalmas játékra. De talán nem kellene a közepébe vágnom.

Először is a kötelező körök: a Bristol-Exeter pályát a JustTrains adta ki RailWorks-höz és RailWorks 2-höz, letölthető és dobozos verzió is van belőle, én utóbbival rendelkezem. Ez azzal az előnnyel jár, hogy jól mutat a polcomon a többi mellett, na meg persze nézegethetem a 32 oldalas kézikönyvet. Ez egyébként szokás szerint fekete-fehér a borítóján kívül, és sajnos meglehetősen sablon szövegeket tartalmaz, úgymint hogyan telepítsük a szoftver, mi micsoda a képernyőn a RailWorks 2-ben (amit nem igazán értek, hogy minek kellett, hiszen nincs különbség az alapprogramhoz képest), hogyan lehet vágányutat állítani, stb. Ami kicsit feldobja a füzetet azok az állomások képei, amelyek mellett néhány mondatnyi infót is kapunk. Tudtátok például, hogy az éves utasforgalma Weston-Super-Mare állomásnak 930 ezer ember?

A telepítés nem egy nagy móka, lemez behelyezése a meghajtóba, keretprogram elindul, tovább-tovább-tovább és már meg is van, nem kell vele bajlódni, nem igényli ezer más letölthető cucc meglétét. Mondjuk szép is lenne…

A pálya 85 mérföldnyi vasúti pályát kínál nekünk, a nevéből adódóan nem meglepő módon Bristol Temple Meads és Exeter St Thomas állomások között, azaz utunk Nagy-Britannia déli részébe vezet. Mindkét hely elég durva vágányhálózattal rendelkezik, de útközben is van bőven elágazás illetve Tauntonnál nagyjából félúton egy viszonylag nagynak mondható rendezőpályaudvar. A táj nem annyira változatos mint mondjuk a West Coast Main Line-nál, ugyanis inkább lankás vidéken vezet át az utunk semmint hegyek és völgyek között. Ennek ellenére egyáltalán nem unalmas a vezetés, pedig elég rendesen féltem tőle a bemutatott videók miatt. A készítők ugyanis belepakoltak egy rakat egyedi objektumot kellőképpen jól elszórva. Itt olyanokra gondolok, mint a végre nem csak egyfajta gyalogos felüljáró modellje (gondolom emlékeztek a szürke, betonból készített egyen felüljáróra amit orrba-szájba pakoltak le mindenfajta pályára, bár pont itt még autentikus is lenne), a fákra, az állomásokra, a parkolókra, a rögbipályára, és még sorolhatnám mi mindenre. Nekem legalábbis feldobta a vezetésemet az, amikor egy bevágásban haladva nem egy- vagy kétfajta felüljáró alatt vitt el az utam, hanem több különbözőt is szemügyre tudtam venni, különböző magasságokban. Apróság, de tényleg baromi sokat számít. A fák megemlítése viccesnek tűnik, de nem az: aki sokat játszik valamelyik szimulátorral (és ez itt most bármi lehet az MSTS-től elkezdve a Trainzen át a BVE-ig), nagyon jól be tudja azonosítani az egyes fatípusokat: fákat senki sem szeret modellezni, a többség ugyanazokat az alapból elérhető modelleket szórja le a pályára, és azt váltogatja. Itt viszont láttam remekül sorba rendezett magas jegenyéket a szokásosak között időről-időre, kiváló összhatást keltve ezzel.

Nagyon jó pontnak számítottak az olyan objektumok, amelyek nem tűntek fel lépten-nyomon: rögbipályát talán ha egy város mellett láttam csak, a bedminsteri toronyház sem tűnt fel minden településen. Az állomásokról már esett szó, de azért itt is kiemelném, hogy egyedileg lettek lemodellezve, végre nem a tucatszámra felhúzott épületeket látjuk, hanem tényleg egyedi darabokat. Exeterben találkoztam a brit utastájékoztató táblával is amit a londoni metrón is megcsodálhatunk és ami a játékban kvázi három soros: az első sorban mutatja a következő vonatot az adott peronról, a másodikban azt, hogy az hol áll meg, a harmadikban pedig a 2. és 3. vonat indulási idejét és célállomását. Erről láthattok is fentebb egy fotót. Szőrösszívűként megjegyezném, hogy kár, hogy csak annyira működik, hogy a 2. és 3. vonat kijelzését váltogatja, de azt sem a virtuális valóságnak megfelelően: az este hat után induló vonatom melletti peronon is még csak a negyed négyes vonat indulását mutatta. Vagy lehet, hogy ennyit késtek a szerelvények?

További pozitívumként említeném a működő vasúti sorompókat ami mondjuk őszintén szólva engem nem annyira izgat, mint ahogy írtam is már valamelyik korábbi bejegyzésemnek: a vonatot vezetve én már úgyis csak azt látom, hogy le van zárva az átjáró, ha nyitva van amikor elhaladok ott, akkor az már régen rossz. Nem mondom, ha a jelzővel össze lenne kapcsolva és csak akkor kapnék szabadot ha valóban lezárult az átjáró és ezt egy-két küldetésben tapasztalni is lehetne, akkor lenne értelme. De így… No mindegy, hangulati elemnek jó, a hangja mondjuk borzasztóan idegesítő sípolás amit a vonatból is remekül lehet hallani. Viccesen megjegyezhetném, hogy biztos azért építenek a britek annyi felül- és aluljárót, hogy ne kelljen túl sokszor hallgatni ezt a hangot.

Nagy-Britanniában vonatozva megtapasztaltam, hogy arrafelé valóban működik a P+R rendszer: az állomások mellett hatalmas parkolók állnak az autósok rendelkezésére, eléggé jó kihasználtsággal. Mivel a pálya napjaink vasútját dolgozza fel, ezért ezek a parkolók a játékban is megjelennek, érdemes figyelni a megállók környékét mekkora placcokat pakoltak le ilyen célra. Szintén jó móka, hogy a tárolóvágányokra egy csomó, nem vezethető jármű is került, olyanok, amelyeket maximum más fizetős kiegészítőben kaphatunk a kezünk közé. Így aztán ne csodálkozzon senki, ha egy Class20-as tolatómozdonnyal ellátott síntisztító szerelvény mellett halad el, vagy például ha Taunton állomáson egy Class 60-as várakozik indulásra egy ballasztos vonat élén.

A külcsínről szerintem ennyi bőven elég, összefoglalva a fentieket annyit tudnék elmondani, hogy a gyorsvonattal egy óra alatt letudható pálya kellően érdekesnek mondható. A kézikönyv stáblistáját megnézve három embert neveznek meg mindössze fejlesztőként (megérdemlik, hogy itt is szerepeljenek: Darren Porter, Tom Williams, Adam William), így máris érthetővé vált számomra miért volt ez a hatalmas csúszás. Darren Porter egyébként az a személy aki modernizálta a Newcastle-York útvonalat is.

Feljebb már említettem, nyolc feladat (plusz a szokásos szabad kóborlás) várja, hogy megcsillogtassuk mozdonyvezetői képességeinket, így ezekről is ejtenék pár szót, bár az összeset még nem teljesítettem. A küldetések Richard Armstrongnak köszönhetők, aki pedig az Armstrong PowerHouse gárdáját erősíti, ők azok akik küldetéscsomagokat és eredeti mozdonyhangokat készítenek. No de visszatérve az eredeti folyamra: a nyolcból kettő természetesen egy-egy gyorsvonati oda-vissza út a két végállomás között. Nem meglepő módon HST-vel kell végigzúznunk a 85 mérföldet. A legnagyobb megengedett sebesség egyébként 110 mph a vonal egy szakaszán, de inkább 90-100-zal lehet menni a legnagyobb részében. Ennek megfelelően egy megállással Tauntonban 60 perc az út. Alapvetően ezek nem jelentenek nagy kihívást, tolni kell neki végig és úgy tartható a menetidő, csak egyszer kell a megállásra normálisan odafigyelni. És még ha az HST gyorsulását is megcsinálná normálisra valaki, akkor aztán boldog lennék.

Mindemellett nem maradhat el a szokásos személyvonatos megoldás sem, ezúttal egy Class 166-os képében, de nosztalgiavonatot is vezethetünk egy Class 45-össel az élén. A tolatásos munkák rajongóinak Taunton állomás nyújt lehetőséget erre elsősorban, egy Class 47-essel lehet egy meglehetősen vegyes vonatot összeállítani fél óra alatt. Ez kipróbálva a végére már 27 vagon volt a mozdonyom mögött, nem mondom, hogy nem erőlködött a végén a járgány, hogy el tudjam vele érni a félelmetes 40 mph-s sebességet végül a fővonalon. Ennél amúgy ajánlott erőteljesen a 9-es gomb használata a vágányhálózati részhez, előfordult velem ugyanis olyan, hogy fékezés közben átállítottam magam után a kitérőt és mire megcseréltem a vezetőállást az álló mozdonyon, addigra a program valami oknál fogva visszaállította a kitérőt. Ezt pedig már csak akkor vettem észre, amikor rossz irányba terelt, úgyhogy tolathattam vissza. Ha lett volna mozdonyrádióm, akkor a forgalomirányító nem örült volna a hallottaknak. Mindenesetre ti majd figyeljetek oda erre!

A küldetések egyik legjobbja a hókotrós móka Taunton és Exeter között (lásd a fenti képet, kihajolva  a mozdony ablakán mindössze ennyit látunk, de bentről nézve sem jobb a helyzet), a gőzösözés se semmi, úgyhogy tényleg találhat magának mindenki kedvére valót. A gyors meneteket kedvelők mondjuk húzhatják a szájukat, mert jellemzően inkább 60-100 perc között mozog egy-egy küldetés, de én azt mondom, hogy így van ez jól, végre kapunk valamit a pénzünkért. Az utóbbi időben ugyanis engem meglehetősen bosszantott, hogy egyes letölthető kiegészítőkhöz alig 2-3 feladatot mellékelnek, amiket aztán egy óra alatt lehet is teljesíteni. Ha valakinek nincs kedve feladatokat kreálni magának, akkor meg ott ül a gép előtt csalódottan, hogy akkor ez ennyi volt? Na itt ez szerencsére nem áll fenn, mert bár a kiegészítő nem olcsó, 7500 forint a Virtual Transportnál, az ár-érték aránya szerintem korrekt. Szóval a sok-sok mozdony, motorvonat, tehervagon és egyéb apróságok helyett én inkább ilyenből kérnék még többet. És bár imádom a brit vasutat, azért csak-csak jöhetne már egy európai vonal is.

(A képek azért ennyire keskenyek, mert 2880*900-as felbontásban játszok az RW-vel és miután csináltam tengersok képernyőmentést, azután döbbentem rá, hogy ez így kissé bután fog kinézni a honlapon. Most már így jártam, majd legközelebb jobban figyelek erre.)

]]> http://www.vonatmagazin.hu/2010/12/bristol-exeter/feed/ 3 http://www.vonatmagazin.hu/2010/12/vvt-beszamolo/ http://www.vonatmagazin.hu/2010/12/vvt-beszamolo/#comments Mon, 06 Dec 2010 21:10:05 +0000 IST http://www.vonatmagazin.hu/?p=21763 Megvolt. Lezajlott. Játszottunk egy jót. Röviden talán így foglalhatnám össze az eseményeket, viszont ezért valószínűleg kapnék néhány helytelenítő fejcsóválást, úgyhogy inkább bővebb lére ereszteném a vasárnap történteket. Szerencsére van mit, ugyanis meglehetősen kellemes napon vagyunk túl, azt hiszem a többiek nevében is mondhatom, hogy igazán kellemesen éreztük magunkat.
Adott volt a lehetőség, hogy a Kispesti Munkásotthon Művelődési Házban megrendezzünk egy virtuális vasutas találkozót. Néhány hete megkerestem őket a programjavaslattal, hiszen itt vannak tőlem alig néhány száz méterre, az elképzelésekre pedig határozottan bólintottak rá, így aztán mehettünk az igen jól felszerelt épületbe. A vendéglátásunkban hiba nem volt, pozitívan csalódtam a ház dolgozóiban: az igényelt 8-10 asztal helyett kaptunk 13-at, nem kellett a székekért sem harcolnunk mert a rendelkezésünkre állt vagy negyven, bőven volt konnektor a gépeknek, ráadásul még ruhafogas is ácsorgott az egyik sarokban. Apróságnak tűnnek ezek, de azt kell mondjam, hogy nem mindenhol természetesek. A pontot az i-re az tette fel, amikor egy projektort is hoztak a terembe (köszönet érte Miklós!), mondván talán az egyik gép képét kivetíthetnénk a látvány miatt. És ezek után még szabadkozás is volt, hogy nem a kamaratermet kaptuk meg, mert ott valamilyen orvosos rendezvény zajlott. Nem tudom, nekem tökéletesen megfelelt az is ahol voltunk. Szóval a KMO részére jár a piros pont, teljesen más volt így kis csapatunk hangulata, hogy ezek a dolgok flottul mentek.

A kezdés 9 órára volt belőve általunk, a művelődési ház által kérés nélkül(!!!) készített plakáton 10, az első érdeklődők így 9 órára már be is toppantak. Mi viszont kissé megcsúsztunk, akkor még akadt 2-3 gép amely összeszerelésre várt. Azért a helyzet gyorsan megjavult, így a következő volt a felhozatal a programok terén:
- OpenBVE, jellemzően a budapesti 3-as metróval
- Zusi, főleg Budapest és Vác között, de Németországba is elkalandoztak a járművezetők, valamint ezen a gépen MSTS is futott angol pályával
- World of Subways, Berlin, ennek képe lett végül kivetítve, ami délelőtt a függönnyel takart napsütés esetén enyhe problémát okozott a kezelő jsimonx szerint, szerintem viszont akkor is remekül volt látható az egész, nem mellesleg RailDriverrel lehetett vezetni
- SimSig, természetesen a SimSig csapat jóvoltából
- Stellwerk Simulator, szintén tőlük, úgyhogy az igazi kihívásra vágyóknak is akadt dolguk
- MSTS az Alföld 5-ös pályával, itt Budapest Nyugati-pályaudvar és Kőbánya-Kispest között lehetett pörögni egy Flirttel, a helyszín miatt választottuk ezt az útvonalat, szegény Herceg Jani egy éjszakát végigszenvedett mire beüzemelte a RailDrivert a Flirthöz
- RailWorks, német és angol pályákkal és járművekkel 3 monitoron.

Délelőtt a művelődési ház egyéb programjainak is köszönhetően főleg a fiatalabb gyerekek vették kezelésbe a programokat, néha meglehetősen tumultuózus jelenetek alakultak ki a gépek környékén, de a sorbanállást végülis mindenki tűrhetően viselte. Délután inkább a nagyobbaké volt a terep, nekünk meg egy percnyi megállásunk nem volt, ahogy elnéztem mindenki lelkesen magyarázta a kezelést a próbálkozóknak. Szerencsére többen voltunk mint ahány számítógép volt, így tudtuk egymást váltani, szerintem jóval könnyebbé tettük ezzel a dolgunkat. Igazából meglehetősen hamar eltelt az idő délután négyig, az összepakolás időpontjáig. Néhányat fotóztam az egyik géptől való felállásom alkalmával amikor éppen viszonylag kevesen voltunk, nézzétek el ezért, hogy nem olyan változatos a mutatott kép!

A nap tanulságaként azt szűrném le, hogy van igény az ilyen jellegű találkozókra. Néhány anyuka is döbbenten mondta nekem, hogy egyrészt ilyet még nem látott, másrészt a gyereke lelkesedését elnézve talán végre sikerül a “lövöldözős” programoknál értelmesebb játékok felé terelgetni, hogy ha már a gép előtt ül, akkor legalább tanuljon is belőle egy kicsit. Szerencsére több ismerős is eljött, olyanok akikkel ilyen alkalmakkor tudunk összefutni, kár, hogy hosszabb beszélgetésekre nem nagyon volt idő. Szintén sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt nem tudtam elhívni olyanokat, akik korábban velünk tartottak (Trainzesek, BVE Klubosok csak hogy kettőt említsek közülük, de már régóta fontolgatom, hogy egy stratégiarajongót is el kellene egyszer hívni, valamint a japán villamosszimulátoromat is szívesen mutogatnám), de bízom benne, hogy legközelebb már velük együtt lesz teljesebb a társaság.

Hogy mit írtam? Legközelebb? Ki tudja, jó lenne…

Didcot erőműnél éjjel az 57004-es pályaszámú mozdony

A Class 57-es sorozatú nehéztehervonati mozdony beszerzése 1997 és 2004 között zajlott le a briteknél, amely gépek elsősorban a Freightliner flottájában szolgáltak kizárólag tehervonatok vontatására (megjegyzendő, hogy a festést licenszelték a kiegészítőhöz). A mozdony az 1964-65 években bevezetett Class 47-esek (melyekben eredetileg Sulzer motor duruzsolt) egy átépített és remotorizált változata. Az új erőforrás a kanadai illetőségű General Motors által gyártott EMD 645-E3 típusú motor volt, amely mellé beépítették még a Class 56 sorozatban is üzemelt Brush szinkrongenerátort. Ha már a motornál tartunk, térjünk is rögtön rá a hangokra. Valóban nem a megszokott, az alapjátékban majd minden dieselgépre jellemző halk morajlást tették a gépbe, hanem nagyon egyedi és eszméletlen hatást keltő dübörgést, a készítők állítása szerint az eredeti EMD motor hangját vették fel. Elhiszem nekik, nagyon jó lett, talán még a kimagasló hangminőségű Class 60-at is fölözi. Eddig meg vagyok elégedve, de nézzük is, miket tud még a dieselünk.

Acton Mainline

Nagyon meglepett és számomra teljesen az újdonság erejével hatott az úgynevezett “Train Length Button”, ami egy vonathossz-érzékelő funkció. Mint tudjuk, általában a magasabb sebességet engedélyező korlátozásoknál az aktuális sebességre akkor gyorsíthatunk, ha a vonat teljes terjedelmével meghaladja a sebességhatárt jelző táblát, illetve ugyan ez a helyzet a kitérőből a fővonalra való kihaladáskor is, azaz a fővonalon megengedett sebességre a váltó teljes meghaladásával gyorsíthatunk. Mivel a nagy hosszúságú tehervonatoknál, ahol ennélfogva lehetetlen a vonat végét szabad szemmel a mozdonyvezetőnek belátni, nagyon hasznos tud lenni az említett TL funkció. A következő módon működik: amikor tehát mozdonyunkkal elértük vagy a jelzőt, vagy a kitérőt megnyomjuk a TL gombot (egér vagy N billentyű), ekkor egy bip hangot hallunk. Miután a szerelvény teljesen meghaladta a kitérőt vagy jelzőt két bip hangzik el, ami jelzi, hogy növelhetjük a sebességet. Hmm, nem rossz. Ráadásul ezzel a lehetőséggel majdnem teljesen kiiktatható a segédablak használata, a 3-as billentyűről nem is beszélve.

A TL és a tűzjelző teszt gomb

Másik érdekesség, amivel szintén először találkoztam az RW-ben, az a menetszabályozó és a fordulatszám viszonya, azaz a fokozatváltásokra késleltetve (kb. 2-3 másodperc) reagál a motor, amivel szerintem még realisztikusabbá válik a vezetés élménye. Az biztos, hogy a szabályozó működtetése ennél a mozdonynál az átlagosnál finomabb billentyűkezelést igényel.

Végül még egy dolog, ami szintén újdonságként hat az RW-ben: az 57-es típuson az üzemanyagmennyiség-jelző kívülről a tartályoknál van elhelyezve. A készítők szerint valósan mutatja a fogyasztást. És tényleg, az első kép az indulási állapotot mutatja Acton Mainline-nál, ahol látszik, hogy a tank kevesebb, mint háromnegyedig van üzemanyaggal feltöltve. A második kép a célállomás Reading-re érkezés üzemanyagmennyiség állapotát mutatja, és jól látszik a fogyasztás megtörténte, tehát tényleg működik az üzemanyagjelző (az óra mutatójának a piros keret szegecséhez való helyzetét nézzük).

Acton Mainline

Reading

További apróságok, amelyek hozzájárulhatnak a kiegészítő szavatosságához:

- aszimmetrikus ablaktörlő működés, azaz a segédvezetői oldalon gyorsabban a vezetői oldalon lassabban mozog az ablaktörlőlapát, így kevésbé zavarja a mozdonyvezetőt a kilátásban, nekem ez tetszik csakúgy, mint a nyitható ablakok vagy a vezetőüléseken mozgatható kartámasz;
- működő tűzjelző-ellenőrző gomb;
- primer motorhangok (a P billentyűvel lehet működésbe hozni, bár őszintén szólva, a karakteres motorhangon belül nem igazán vettem észre, mire is kellene figyelni a billentyű leütésekkor);
- kétféle jelzőhang, azaz a “szóköz” billentyűn kívül a B billentyű is funkcióhoz jut;
- műszerfal világítás, amelynek megoldása nekem speciel az 57-nél jobban tetszik, mint a már emlegetett Class 60-nál (M billentyűvel kapcsolható);
Tehát a szokásoson kívül, újonnan, ennél a kiegészítőnél használatos billentyűzetek a következők:

B – másodlagos jelzőhang
N – TL-aktiváló
M – műszerfal világítás
P – elsődleges motorhangok

Szóljunk egy pár szót a vezethetőségről és a szcenáriókról. Ez utóbbiakra nem lehet panasz, mind a számuk, mind a kidolgozottságuk tekintetében jelest érdemelnek. A leggyorsabban teljesíthető küldetés is legalább egy órát igénybe vesz, és ha figyelembe vesszük, hogy van közöttük két és fél órás is, bizony tizenkét órát legalább el lehet tölteni a kiegészítővel. A kipróbálás során végig az köszönt vissza, hogy sikerült valami olyasmit becsempészniük a küldetésekbe, ami folyamatos éberséget indukál a vezetőben, még a több mint két órás vezetési időt igénylő szolgálaton is egy percig sem unatkoztam. Például kitérők beiktatása hol egy személyvonat elengedése, hol a pályán rekedt meghibásodott szerelvény miatt. De említhetném a folyamatos korlátozásokat útközben, amire fokozottan ügyelnünk kell, hiszen a vontatott nagy teher miatt nem mindegy mikor kezdünk el fékezni és milyen intenzitással. Amikor pedig a célállomáshoz vezető út utolsó szakaszában a készítők megszánva minket adnak egy kis lélegzetvételnyi időt a folyamatos szabad jelzésekkel, mégsem sodornak bennünket az egyhangúság szürke medrébe, ugyanis mielőtt ez megtörténne a befejezés előtt csavarnak még egyet a dolgon. Ami a legtöbb szcenárióban megszokott módon van jelen nem egy éppen az elébünk kerülő, – legjobb esetben is egy-két kitérő közbeiktatásával – vágányra állítják a vonatunkat, hanem csökkentett sebességgel teljesen körbeterelnek bennünket az aktuális személy és teherpályaudvaron, hogy ily módon menetirányba állítva bennünket helyezhessük el vontatott terhünket. Konkrétan York pályaudvarra gondolok, ahol az említett tevékenységnek köszönhetően jártam be először teljesen a körzetet. Nagy élmény volt. Ráadásul a küldetéseket azzal is igyekeztek színesebbé tenni, hogy folyamatosan váltogatták a napszakokat és az időjárási körülményeket. Ennek megfelelően vezethetünk éjjel, hajnalban, koraeste és persze nappal is, valamint téli, őszi és nyári időszakban egyetlen egy, de két összekapcsolt mozdonnyal is konténervonat, szénszállító vagy vastörmeléket szállító vonat élén. Egyszóval színes és kihívásokkal tűzdelt küldetésekben próbálhatjuk ki tudásunkat.

Hajnali indulás

A meghibásodott szerelvény

Végezetül ejtsünk néhány szót a mozdony vezethetőségéről és a vezetőállás kinézetéről/kidolgozottságáról. Az utóbbira szerintem nem lehet panasz: jól kidolgozott műszerfal, és ami szintén nagyon tetszett az a kétosztatú kabintér megjelenítése. Menettulajdonságban a mozdony szerintem hozza, amit egy ilyesféle szimulátorba hozni kell: egymozdonyos nagyobb tehervonatnál bizony nagy erőfeszítésekkel tudjuk csak elérni a kívánt sebességet úgy, hogy ne forduljon elő kipörgés. Két mozdonnyal ugyanez érezhetően könnyebben megy. A fékezés megfelelő belövéséről nem is beszélve és most nem mennék bele abba, hogy ez a valós mintáknak mennyiben felel meg, az illúziót szerintem tökéletesen hozza. Fontos még megemlíteni, hogy a fékhasználat közben jelentkező hangokat (fékhenger ürítés, a keréktárcsákra hatás hangjai stb.) igen jól vissza lettek adva, már amennyire lehet ilyet mondani. Ami külön öröm volt a számomra, hogy a kerékkarimák ívekben és kitérőkben történő súrolódásainak hangja is teljesen egyedire lett készítve, azaz nem a szintén az alapprogramban megszokott “sipítős” változat lett átemelve. Nagyon eredeti, az biztos.

A vezetőállás. Látszik az osztott kabintér.

A műszerfal téli környezetben

Mivel ez a bejegyzés nem egy teljes értékű bemutató igényével íródott, vagyis a DLC nem lett alávetve egy mélyrehatóbb tesztelésnek, ezért osztályozni sem illene azt. Mégis, ha ettől eltekinthetek csak adnék egy értékelést, ami egy tízes skálán minimum kilences. Az árát nagyon is megérte, aki pedig egy kicsit is kedveli az RW-t, bocsánat az RW2 Trainsimulator-t, az biztosan nem fog csalódni a Class 57 DLC-ben.

Egy kis olvasnivaló az esetleg unatkozó segédvezetőnek

A készítők honlapja: www.oovee.co.uk/en/home
A kézikönyv szintén elérhető a Steam-en keresztül.

Áttekintve a panoráma táblát balról jobbra haladva, először Teufelsspring körzetével találkozhatunk. A felső kétvágányos kapcsolat nagy utasforgalmat lát el, kapcsolat Hannover és Hilsdessheim felé, innen sok nemzetközi vonat érkezik Amsterdam és Párizs felől. Az alsó egyvágányos szakasz egy tehervonal Beddingen felé. Gabelunk körzete nem túl érdekes, néha érkezhet teherforgalom a 2-es számú tolatókörzetbe.
Okerbrücke körzete már érdekesebb, itt is előfordulhat mozgás a tolatókörzetbe, illetve a pályaudvar déli körzetéből itt tudnak a vonatok áthaladni Rüningen(HRUE) felé és onnan Salzgitter, Wolfenbüttel, Seesen, Goslar, Bad Harzburg, Göttingen és Frankfurt irányába.
Braunschweig nyugat és keleti része a platformokon kívül sok kihúzót és tároló vágányt tartalmaz kisebb és nagyobb vonatok rendezésének céljából. Komolyabb tolatásokra a keleti oldalon található rendező-pályaudvaron van lehetőség.

Schmiedekamp körzet egy nagyobb elágazás, itt található átmenő személyforgalom és nagymértékű teherforgalom is. Buchhorst körzet szinte teljesen automata üzemben működő kétvágányú szakasz, néha a tolató körzetből jöhetnek vonatok, de a fő forgalmat a nemzetközi és helyi személyforgalom teszi ki Berlin felé. Mückenburg egy kicsi, de sok figyelmet kívánó elágazás, az egyvágányozás miatt Gliesmarode(HGLI) szomszédtól kell koordinálni a meneszteni szándékozott vonatokról, és állítgatni kell az EaGT kapcsolóval a menetirányt is. Lünischteit az utolsó kis szakasz a panel jobb felső részén, Gliesmarode közvetlen szomszédja. A yardról és a yardra(Stellwerk 7) tartó forgalom itt megy keresztül.

A vonatok menetét itt is vágányutak biztosítják, a rendszer képes váltó-oldalvédelmet biztosítani, valamint megcsúszási utat is kezel. Kétféle vágányutat tud ez a rendszer is lekezelni, tolató és normál vágányutat. Berendezés meghibásodása esetén lehetőség van a váltók kézi lezárására, adott esetben rádión vagy írásos engedélyt adni a vonatszemélyzetnek vörös jelző meghaladására. A vágányutak feloldódhatnak automatikusan, ha a vonat végighaladt a biztosított útvonalon, vagy oldhatjuk normál kézi oldással (FRT), ha még sincs szükség a lezárt vágányútra. Ha valamiért a vonat csak részben halad végig a vágányúton, és szükség van annak feloldására, azt csak a számozott kényszeroldás kapcsolóval tehetjük meg (FHT). A valóságban ilyenkor naplózhatjuk is az okát, itt azonban ez nem került megvalósításra.
Az automata térközlelzők zavaránál hasznosak lehetnek az SGT (jelző visszaállítás) és HaGT (jelzőt megálljba) gombok.
A szimulációban előfordulnak főjelzővel kombinált tolatási jelzők, a piros gombok a főjelzőkhöz, a szürke gombok a tolatási jelzőkhöz tartoznak.
A főpályaudvartól távolabbi hosszabb szakaszokon találhatóak u.n. blokkok, ahol blokkjelzők biztosítják a blokk szakasz ki és bejáratát.
A jelzők nagy részét kapcsolhatjuk automata üzembe, ilyenkor a váltók előtti automata jelzők a vonatszámozás alapján képesek meghatározni, hogy melyik útvonalon küldjék tovább a menetet. Ez az üzemmód eléggé kényes, azt tapasztaltam, hogy sűrűbb követés esetén sok kézi beavatkozást igényel. Tipikusan a vonatszám előtti szám (1-9) tartalmazza a célkörzetet:

1. Kelet-nyugat irányú forgalom Gross Gleidingen (HGGL) és Schandelah irányába (sárga vonal)
2. Braunschweig pályaudvarra tartó forgalom
4. Okerbrücke (HRUE zöld vonal) és Gliesmarode(HGLI) forgalma
5. Beddingen, Gliesmarode és Braunschweig Hbf Shunting Yard 7-et érintő mozgások

A korábbi verziókból megszokott hasznos funkció a vonalas menetrendi ábra, ami nagyon hasznos tud lenni, ha meg akarjuk állapítani, hogy párhuzamosan érkező menetek közül melyikkel kell előbb foglalkoznunk.

Újdonság az állomási vágányfoglaltság ablak, ahol láthatjuk, hogy az adott vonat honnan érkezett és hová tart, valamint, hogy mennyi ideig fog az állomáson tartózkodni. Ebben a verzióban itt lehet megnézni, hogy melyik vágány milyen hosszú, elfér-e rajta vonatunk. A “Timetable Viwer” ablak tartalmazza a vonatmozgások legfontosabb adatait, hova tart a vonat, mi lesz a következő megálló vagy áthaladási helye, és mennyit késik.
Ebben a verzióban ezt az ablakot érintő leghasznosabb újítás, hogy az indulási idő elérkezése előtt 1 perccel zöld háttérrel villogni kezd a vonat sora a táblázatban, figyelmeztetve minket, hogy állítsunk számára be vágányutat. A kicsit késő menetek háttere sárga, a durván későké piros.

Érdekes dísz a programban a már megszokott PIDS (Platform Information Display System) azaz vizuális utastájékoztató rendszer. Ennek kezelése is lehet automatikus, de manuális is.

Hengelo-tól eltérően itt egy összevont kommunikációs panellel találkozhatunk, ami nem túl attraktívan tartalmazza a korábban megszokott telefonos, vonali telefonos és rádiós rendszert. A verzióban inde vonatkozó újítás, hogy baleset esetén mi is hívhatunk a 112 -es számon segítséget, én utasrosszullét miatt találkoztam ezzel a funkcióval.

Továbbra is a legélvezetesebb lehetőség az online multiplayer funkció, ahol a valóságnak megfelelően több táblakezelő tudja működtetni a vonalat, célszerű 4 kezelővel dolgozni.

Nekem az eddig megjelent SignalSoft-os szimulációk közül ez tetszik a legjobban, egyetlen negatívum, hogy eléggé nehezen sikerül megszokni a panel mozgatását, a görgethető módszer nekem szimpatikusabb volt, illetve Yard7 -ről HGLI felé tartó forgalomnál a demóban minden rendben volt, azonban a stable verziónál valamiért folyton magától irányt vált a vonatszemélyzet, majd rögtön jelzi, hogy rossz irányba halad. Néha előfordult, hogy a váltóknak nem volt végállása, előszeretettel beragadtak a normál vágányutak (oldalvédelem fogva tartott váltókat, szigeteltsin szakaszokat a vágányút feloldódása után is), azonban ez csak izgalmasabbá tette a munkát.

A főmenüben igazából az az újdonság, hogy immáron nem csak pályák alapján lehet küldetést választani, hanem járművek szerint is (no meg a Szerkesztőt is innen lehet elérni). Mindjárt mutatom hogyan:

Mint látható igen alaposan átdolgozásra került az almenü. Bal oldalon a járműlista van, amelyet lehet szűrni az alapján, hogy gőzössel, dízel vagy villamos mozdonnyal szeretnénk közlekedni, de persze mutathatja az összeset is, mint ahogy az a képen van. Rákattintva egy járgányra jobb oldalt megmutatja, hogy azzal milyen küldetés érhető el, annak hosszával, valamint a jobb szélén egy kötőjellel, utóbbi azt mutatja, hogy azt még nem teljesítettem (lehet pipa, mely szerint már igen és vörös kereszt, mely szerint bár belekezdtem, de nem vittem végig). Kissé feljebb váltogathatunk a küldetések típusai között, amik hagyományos feladatok, karrier módbeli feladatok és szabad bóklászás lehet. Alul a küldetés szövege. Felhívnám még a figyelmet a Train Information gombra, azt megnyomva a vonatról előkerül egy információs ablak a járműről, jelen esetben ez:

Igen, tudom, láttunk már ilyet máshol, nekem azért tetszik ez a funkció, az ismeretlen gépek vezetése előtt jó dolog megtudni róluk valamit. Ami viszont hiba, hogy a listában nem szerepel az összes jármű, első ránézésre csak az alapprogramban levőket sorolja fel itt a progi. Ezt egyelőre nem tudom hova tenni, gondolom érkeznek majd erre a javítások a kiegészítők gyártóitól.

Az opciók között az elrendezés megváltozásától eltekintve én első ránézésre nem láttam változást, úgyhogy beleugrottam rögtön egy feladatba. Két újdonság fogadott, amelyek közül az egyik az áttetsző üzenetablakok voltak. Nem is gondolnátok mennyire hasznos ez, korábban ugyanez kitakarta volna a fél képernyőt úgy, hogy a vonat száguldott volna tovább. Apróság, de jó pont jár érte.

Na akkor jöjjön az, ami az RW2 legnagyobb újítása és biztos vagyok benne, hogy a legtöbb vihart is ez fogja kavarni, azaz a kezelőfelület. Gondolom feltűnt már az előző képen… Mindjárt azzal kezdeném, hogy F4-gyel egyszerűen kikapcsolható, gyakorlatilag annak az információs felületnek a helyére tették be. Viszont ha be van kapcsolva akkor is irányítható a jármű a megszokott gombokkal a billentyűzeten. Erre a legelső próbálkozásomnál szükségem is volt, elsőre nagy káosznak és használhatatlannak tűntek a mini ikonok. Az egeret föléjük vive mondjuk kis idő után kiderül az, hogy melyik mit takar, de kellett kb. 10 perc, hogy megszokjam.

A német vonattal való szenvedés után áttértem “hazai” pályára, az Isle of Wight-on teljesítettem egy küldetést úgy, hogy az egéren kívül máshoz hozzá sem nyúltam. Már csak azért is tettem mindezt, hogy lássam a kiegészítők jelentenek-e problémát az új verziónak. Én azt tapasztaltam, hogy nem. De nézzük csak meg, hogy mit is látunk a képen!
Az új kezelőfelület bal felső részén a piros csík az utasok beszállását mutatja, az óra szépen vándorol jobbra és húz egy egyre növekvő csíkot maga után, jelezve ezzel az utascserét. Mellette az aktuális idő és az állomás neve olvasható. Alatta a menetrendi adatok, 06:21-kor kell továbbindulnom. Ettől a doboztól jobbra az aktuális sebesség látható tized pontosan (0,0 mph), alatta pedig a megengedett legnagyobb sebesség. Tőle jobbra a menetszabályzó, fölötte százalék jelzi a használat mértékét, aztán még jobbra a menetirányváltó, valamint a fékkar. Használatuk borzasztóan egyszerű: az ember fölé viszi az egeret, a bal egérgomb folyamatosan nyomva tartásával fel/le húzza. A fékkarnál jöhet a felvetés, hogy mi van akkor, ha többfajta fékkel is rendelkezik a szerelvény: nos akkor az attól jobbra lévő zöld ikon alatt még van több másik is, amelyekre rákattintva lehet kiválasztani, hogy melyik féket akarjuk üzemeltetni. Igen, jól látjátok, kissé fura megoldás, de erről majd később teszek említést. Ha továbbmegyünk jobbra akkor a dobozban a fékezés hatásfokát látjuk (mondjuk így), a kék csík mutatja éppen mennyire “fog” a fék. Ha nagyobb a csík, akkor nagyobb a fékhatás. Még jobbrább az a sok ikon a jármű különböző funkcióinak bekapcsolására szolgál, olyanokra mint ablaktörlés, fényszórók, áramszedő működtetése, utascsere, homokolás, kürtölés, jelzőhang. Ettől jobbra lentebb a sok-sok kis ikon a nézet megváltoztatására szolgál, így például jobbra és balra is kihajolhatunk az ablakon:

Alul a szép hosszú csík pedig a pályán bekövetkező eseményeket mutatja, mindjárt meg is magyarázom hogyan:

Bal oldalt látható a szerelvényünk, a piros-zöld színek jelzik a vontató és vontatott járműveket. Érdemes összehasonlítani a német vonatos képpel, látszik a kocsik száma. Alatta mutatja a pálya lejtését/emelkedését, jobbra pedig kis piktogrammokkal azt, hogy mi fog következni hamarosan. A fenti képet nézve ugye az tiszta, hogy éppen állok egy állomáson (Ryde Esplanade), az utascsere folyamatban van. Látszik azonban már a következő megálló, Ryde Pier Head néven, és az is, hogy 0,33 mérföldre van. Ugyanakkor könnyedén leolvasható, hogy 0,32 mérföld múlva van egy 15 mph-s lassújel, valamint az is, hogy 0,38-nál található egy jelző. A jelzőt ábrázoló három fény nem mutatja mi van a jelzőn, azt nekünk kell megfigyelni.
Még egy dologra hívnám fel a figyelmet: a küldetés feladatlistáját megnézve látható, hogy amelyik feladatot már elvégeztük, azt törli róla a program, nem kell lefele tekerni bőszen, mint ahogy az eddig volt. Ismét egy hasznos apróság.

Ennyi?

Majdnem, jön ugyanis az achievement rendszer, amelyben egyelőre 20 elérendő cél van, mindegyik a karrier játékmódhoz kötve. Olyan feladatokat láthatunk itt, mint hajtsunk végre utascserét 50 alkalommal, vezessünk gőzöst 1000 kilométeren át, vagy fejezzünk be úgy egy karrier feladatot, hogy valamit elbaltáztunk benne. Gyanítom utóbbit lesz a legkönnyebb elérni, ugyanakkor elborult célok is vannak, mint például az, hogy szólaltassuk meg valamelyik jármű kürtjét legalább 500 alkalommal.

Ennyi?

Elsőre igen. Állítólag most már lehet működő fénysorompót tenni a programba, de ezt ugyebár járművezetés közben nehéz észrevenni, biztos roppant hasznos funkció.

Ennyi?

Azt hiszem igen. Inkább frissítésnek nevezhető, apró megújulásnak, mintsem egy teljes programnak. Jól mutatja mindezt az ára is, ugyanis most éppen 17,5 euróért lehet megvenni a Steamen a programot, azaz gyakorlatilag féláron. Ennyit pedig bőven megér.

És most lássuk a véleményemet:
Lehet szidni az új fejlesztést, de rá kellett döbbennem, hogy ez nem nekem szól. Nem én vagyok a célcsoportja az RW2-nek, mert ha én lennék akkor megelégedett volna a fejlesztőcsapat egy újabb patch-csel. Az egyszerűsített kezelőfelület, az achievement rendszer mind azt mutatja, hogy a mai fiatalságot próbálja megnyerni magának a railsimulator.com gárdája, azokat, akiknek ismeretlen volt eddig a vasúti játékok világa, akik nem hajlandók megtanulni kb. 20-30 billentyű használatát ahhoz, hogy elvezessenek A pontból B pontba egy mozdonyt, valamint utánanézni sem nagyon akarnak a vasúti táblák jelentésének. Lehet kételkedni, de sajnos ez a társaság jelenti a legnagyobb vevőtábort, nem a hardcore fanatikusok, akik amúgyis megvették már az alapprogramot. (Mindezt alátámasztandó gondoljunk csak a Wii sikerére, mindenki húzta a száját a PS3 és Xbox360 után, hogy hogy néznek már ki rajta a játékok, mégis döbbenetes eladási számokat produkált a konzol.) Az új vevők megnyerése pedig fontos a program továbbélése szempontjából, nélkülük valószínűleg ez a cég is a közeljövőben bemondaná az unalmast. Gyaníthatóan ezért nevezték el RW2-nek is, jobban eladhatóbb, marketingelhetőbb. De visszatérve: az új kezelőfelület véleményem szerint roppant jól használható (főleg az újoncoknak), ugyanakkor én maradni fogok az eddig megszokott módnál, még szerencse, hogy egyetlen mozdulattal kikapcsolható. A menürendszer átdolgozása nagyon bejött, sokkal szívesebben válogatok így a küldetések között.
Ha pénzért kínálták volna ezt a frissítést, akkor őszintén szólva nagyon bosszús lennék. Így azonban, hogy ingyen van, igazából nyugtázom magamban, hogy történt egy kis ráncfelvarrás (lásd autóipar) aminek hatásait én is élvezhetem és ezért még a fülem botját sem kellett megmozdítanom, a rendszer tette a dolgát magától. Hiányérzetem az van, de azt remélem, hogy az ebből befolyó pluszpénzből lesz lehetőség egy-két valódi funkció beépítésére is. A következő szimulátor megjelenéséig én remekül elleszek vele, az biztos.