a

Ez a jelenlegi számítógépem fő specifikációja:
Intel Core2Duo E6750 2.66 GHz processzor, Intel DP35P alaplap, 2 GB memória, NVIDIA GeForce 8600 GT videókártya (256 MB memóriával), Windows7 operációs rendszer
A kérdés nyilván adott: ti mit cserélnétek le benne első, második, harmadik körben ahhoz, hogy érzékelhető gyorsulást érjek el? Vagy dobjam kukába az egészet és vegyek mindenből újat/jobbat/többet?

Az új funkciók tárháza kibővült azzal, hogy a Train Directorba egy másik programmal bele lehet nyúlni játék közben, így lehetőség van felhasználó által generált eseményeket beletenni. Ez – csakúgy mint az előző -, elég kellemesen hangzik. Az én életemet pedig annyival könnyítették meg, hogy a Print menüvel nem csak nyomtatni, hanem például .jpg-be el is lehet menteni a képet. Ezzel kapcsolatban a fenti képernyőmentés egy új területről készült amely Genovát és környékét mutatja be. Mint látható egy egészen nagy állomásról van szó, szóval bőven lesz majd benne munkánk terelgetni a vonatokat. Ráadásul a terület már a 3.7-es verzióhoz készült, így az új funkcióknak köszönhetően méginkább kihívást jelent vele a játék.

Szintén a forgalomirányító szoftverek világába kapcsolódó hír az is, hogy megjelent és immáron itthon is kapható a Stellwerk Simulator Volume 1 névre hallgató DVD. Ezzel a programmal a holland Arnheim és a német Mathilde/Oberhausen területek vasúti közlekedését szabályozhatjuk, a megszokottaktól jelentősen eltérő módon. Csak hogy egy példát említsek: akár a felsővezeték áramellátását is kapcsolhatjuk benne. Az ára 6 000 forint, kapható a Virtual Transport webáruházában. A játék angolul, németül is kommunikál velünk. A lemezen helyet kapott a Post T Lodelo demója, valamint kuriózumként 9 film, amelyek azt mutatják be hogyan kell működtetni az állomásokat.

Úgy tűnik az olaszok sem mennek a szomszédba illetve a távoli Amerikába ha nem billentyűzettel kívánják a vonatokat vezetni. A Simulatore di Treno programhoz készült el ugyanis egy kezelőpult, amely a valós 444R vezetőállását utánozza le. Ennek következtében a fejlesztő nem azon dolgozott, hogy a már meglévő irányítási lehetőségeket (mint például a RailDriver) használja és azokkal tegye kompatiblissé a programját, hanem egy új csomagot dolgozott ki. A cucc egészen korrektül néz ki, tele van karokkal és kapcsolókkal ami nem meglepő ha azt is figyelembe vesszük, hogy az STD irányításához valóban sokmindenre van szükség A tervek szerint maga a pult is kapható lesz idővel, egyelőre azonban csak az összekötéshez szükséges számítógépes kártya, a hozzá kellő kábelek és nyilván a szoftver az ami megvásárolható. Az árát tekintve (570 euró) én dobtam egy hátast mivel ebben a pult még nincs is benne. Ennek okán én azt gyanítom, hogy nem a magunkfajta játékosokat próbálja megcélozni vele a fejlesztő. Azért javaslom nézzetek el erre a honlapra, néhány plusz képet találhattok még ott némi olasz szöveg mellett.

Szimulátorfronton örömmel jelenthetem be, hogy kikerültek a netre az első képek a Simtrain által készített Allegra motorvonatról. Ezek a járgányok fogják váltani öregebb társaikat a svájciaknál, így MS Train Simulatorhoz is elkészítik alpesi barátaink. A jármű dobozos kiegészítőként fog megjelenni előreláthatólag még májusban. Tíz küldetésen keresztül közlekedhetünk majd vele a Bernina-express vonalán, ehhez viszont a Bernina kiegészítőre is szükség lesz. No mindegy, a lényeg az, hogy nézegessetek külső-belső képeket ezen a honlapon!

Sok magyar vasútbarátnak ha Svájcról és motorvonatról van szó, akkor a Flirt szerelvénye ugrik be. Ha pedig szólok, hogy módosult Zusiban a magyar jármű, akkor remélhetőleg a letöltés szó fog beugrani. Svájci minta alapján ugyanis meg lett változtatva a magyar szerelvény, mival a korábbi karosszéria nem volt megfelelő, csaknem 10 méterrel hosszabb volt a valóságosnál. Ez került kijavításra néhány nappal ezelőtt és ez tölthető le a www.zusi.hu honlapról.

RailWorks-höz a JustTrains jóvoltából elkészült a Class 20-as mozdony. A járgányt letölthető és dobozos verzióban is kiadják, utóbbi itthon is kapható lesz. A kis brit dízelgép mellett a csomagot a FEA-F és FNA kocsik is gazdagítják majd amik gyakorlatilag azt jelentik, hogy lehet majd pályát tisztítani a vonatokkal illetve “nukleáris” rakományt szállító vonatot is vezethetünk. A mozdony 10 festésben lesz elérhető, ezeket 12 küldetésen keresztül próbálhatjuk majd ki, így pár óra játékidő garantáltnak mondható. A vonat speciális tulajdonsága az, hogy mi szabályozhatjuk a tisztítást, a mozdonyon pedig könnyedén lecserélhetjük a számokat, köszönhetően a RailWorks szkriptelési tulajdonságainak.  A kiegészítő június 25-én jelenik meg.

VM: Miért álltatok neki az elkészítésének?
TB: Egyszer valakinek azt feleltük hogy “mert jól mutat egy ilyen a nappaliban”. Na, de viccet félretéve: mind a kettőnket gyermekkorunk óta foglalkoztat a vasút, illetve mindenféle műszaki tudomány, jelenleg is mérnök hallgatók vagyunk (Hegyi kollega a Műegyetemen, én pedig a Kandón tanulok villamosmérnöknek). Annak idején gyermekvasutasok voltunk Budán a Széchenyi-hegyen, és a helyi vasútmodellező klubbal többször jártunk kiállításokon az ott készült terepasztalokkal. Később úgy gondoltuk jó lenne valami sajáttal részt venni ezeken a rendezvényeken. Az utóbbi években rendezett különféle vasúti témájú kiállításokon már egyáltalán nem csak terepasztalokkal találkozni, hanem a legkülönfélébb vasúti témájú alkotásokkal, gyűjteményekkel, játékokkal: ezt a vonalat kívánjuk mi is erősíteni. Persze ez a kezdetekben nem is tisztázódott bennünk ilyen világosan; az első lépéseket jó két éve tettük meg, akkor a témával még csak mint érdekességgel foglalkoztunk.

VM: Miért pont Zusi?
TB: Sajnos ebben a kérdésben nem volt igazán tág mozgásterünk. A Zusi programjában adott a lehetőség hogy a szimuláció adatait menet közben kiküldjük külső felhasználásra (pédául egy vezetőpultnak). Ez egy egyszerűen felhasználható funkció, és ráadásul dokumentálva is van. Nem elhanyagolható az a szempont sem hogy a Zusinak igen jó fizikája van, én ezt is fontosnak tartottam. Natascha elvileg bármilyen program mellett működhetne, de más szimulátoroknál nem férünk hozzá a különféle adatokhoz (sebesség, motor áram stb.). Itt sokan közbevethetnék hogy a Raildriver TS-el és RS-el működik, de a Raildriver fejlesztői kapcsolatban álltak az említett programok készítőivel – úgy könnyű… Úgy tudom a Loksim3D és Maszyna programoknál talán adott a lehetőség az adatlekérdezésre, de ezeket a programokat mi is kevésbé ismerjük, és még nem igazán vannak hozzájuk magyar kiegészítők (mozdonyok, pályák). Egyelőre mi is nagyon várjuk a Zusi 3 megjelenését, illetve figyelemmel kísérjük az egyéb esetleg szóbajövő programokat.

VM: Mi volt a legegyzserűbb és a legnehezebb feladat?
TB: A legnehezebb a projektben egyértelműen az alkatrész beszerzés volt, hiszen egy ilyen berendezés legtöbb alkatrészét nem lehet boltban megvenni. A pultban felhasznált műszereket eredetileg MÁV mozdonyokon használták, sok sok időbe, utánajárásba, és persze szerencsébe került összeszedni őket. Magam is meglepődtem hogy ezen a téren milyen sok segítséget kaptunk vasútbarátoktól épp úgy mint MÁV dolgozóktól: ezúton is köszönjük mindenkinek. Külön köszönet illeti Markovits Tamást Győrből, aki a TELOC berendezést segített begyújteni, és egyébként is hűségesen drukkol nekünk a kezdetektől.
Legkönnyebben a név kitalálása ment, egymásra néztünk és felkiáltottunk: Nataschaaaaa!

VM: Mennyire volt informatikai és mennyire elektrotechnikai kérdés a megvalósítás ?
TB: A feladat megoldása egyarán igényelt informatikai és elektronikai ismereteket, hiszen elektromos műszereket használunk, de az információ ami ezeken megjelenik, digitális formában áll rendelkezésünkre. A készüléket tuladonképpen egymásba kapcsolódó láncszemek alkotják. A Zusi egy ún. TCP protokoll segítségével adja meg az információt (ezt a protokollt használjuk például internetes adatküldésre is). Az első láncszem beolvassa ezt, és előállít egy másik formátumot, ami az USB kábelen ki tud mászni a gépből. Ezeket az adatokat egy mikrovezérlő várja a drót végén. Ez tulajdonképpen egy picike számítógép, aminek a kimenetein már az egyes műszereknek szóló villamos jelek jelennek meg. Az elektronika feladata ezeknek a kész jeleknek a felerősítése. A TELOC-ot egy villanymotor hajtja, ennek a motornak a vezérléséhez szükség volt egy második – segéd – mikrokontrollerre is, ami az USB-n érkező információt az első mikrovezérlőn át kapja.

VM: További tervek? Másoknak is készítenétek-e ilyet?
TB: A berendezés elektronikája, és a hozzá tartozó számítógép programok készen vannak, de így is maradt még munka bőven. A beszélgetés elején már pedzegettem hogy elgondolkodtunk a kiállításokon való szereplés lehetőségén. Ehhez az egész berendezést egy jól szállítható és látogató biztos formába kéne önteni. Maga Natascha egy információ megjelenítő rendszer, így nem alkalmas információ bevitelre; tehát vannak műszereink és jelzőlámpáink, de nincsen kontrollerünk, sebességalapjeladónk, és fékünk (stb.). Ezt úgy oldottuk meg, hogy a vezetőpultba beépítettük két joystick elektronikáját, és ezek közvetítik a kezelőszervek állását a gép felé, ez azonban nem feltétlenül végleges megoldás. Kifogásolható hogy a pult nem hasonlít semilyen létező mozdony vezetőállására sem. A pult három vízszintes panelt tartalmaz a kezelőszervek számára, és három döntöttet a műszereknek. Ezzel a megoldással az volt a célunk hogy a panelek cseréjével külön féle mozdony típusok vezetőállása legyen kialakítható, de még nincs kész ilyen sok panel. A vezérlőegység elkészültével a további fejlesztés elsősorban az alkatrész beszerzésen múlik, azt pedig már említettem hogy ez milyen körülményes.
Hogy másoknak építenénk hasonló berendezéseket? Egyfelől még a sajátunk sincs kész. Másfelől nem látok erre keresletet. Nem sokan használják a Zusit, illetve “sorozatkészítéshez” csak olyan alaktrészeket lehetne használni, melyek kereskedelmi forgalomban kaphatóak. Bevallom számomra az is elképzelhetetlen hogy valaki hazamegy este, és leül szimulátorozni egy órát. Én félóránál többet nem vagyok képes vezetéssel eltölteni, annyit is csak akkor, ha éppen Natascha egy új módosítását tesztelem.
Mindenesetre a projekt pályafutása innentől nyilvános.

Update: Aki pedig nem csak a virtuális dolgokra kíváncsi, azoknak itt van pár kép kedvcsinálónak

Teltek-múltak az évek, a hagyományos CRT monitorokat pedig szép lassan felváltották a TFT eszközök, egyre durvább kínálatot kezdtek nyújtani a számítástechnikai áruházak. Persze a méretek is nőttek, először a 17″-esre meresztettük a szemeinket, majd a 19″-esek, 21″-esek következtek szépen sorban. A gyártók idővel kihozták a szokásos 4:3 arányú helyett a széles megjelenítőket, valamint ezerféle funkcióval kezdték el ellátni az eszközöket, így csak kapkodtuk a fejünket a lehetőségeken. Én utoljára egy ViewSonic 19″-es széles monitort szereztem be magamnak, meglehetősen vicces okból: van rajta iPod dokkoló. Hülye indok, tudom, többet kellett volna foglalkozni a választható felbontásokkal, a válaszidővel, a kontrasztaránnyal, fórumos értékelések mellett minden egyébbel, de átlagos felhasználóként kismillió monitor maradt volna még így is fenn a rostán. Asszonnyal viszont több Apple termékünk is van, így a dokkoló kellemes pluszfunkciónak tűnt elsőre, ami aztán később be is vált, még a kimondottan nem támogatott iPhone-t is gond nélkül lekezeli. No de nem is igazán ezért írom ezt a bejegyzést…

A széles monitor jó móka, mert kellemes megjelenítést tud adni az olyan játékokban, amelyek kihasználják ezt a funkciót. Nyilván itt nem az MSTS-re kell gondolni, lévén az maximum széthúzza a játék képét, de például Zusiban így már lehetőségem van a menetrendet a vezetőállás mellé kitenni az asztalra, nem kell letakarni sokmindent a képernyőről ha ablakban futtatom a játékot. És ez jó, mert mindent látok. Egy darabig legalábbis azt hittem.

Aztán jött az információ, hogy a Rail Simulator támogatni fogja a Matrox TripleHead2Go termékét az Mk2-es patch-csel, ami így elsőre nekem túl sokat nem mondott. Másodikra sem, így egy kis nyomozást végeztem körülbelül egy évvel ezelőtt, amiről aztán be is számoltam egy korábbi bejegyzésben. Azóta töprengtem azon, hogy márpedig nekem kell egy ilyen, de sohasem léptem a tettek mezejére. Egészen pár héttel ezelőttig. Addig-addig nézegettem a cucc tulajdonságait, amíg egyszercsak egy számítástechnikai boltban találtam magam, ahonnan egy TH2G-vel távoztam.

A cucc képessége röviden-tömören összefoglalva annyi, hogy egyszerre három monitort tudunk rádugni a segítségével a számítógépre. Adódik a kérdés, hogy ez miért akkora durranás, hiszen a videókártyák egyre döntőbb többségén két kimenet is van, azaz két monitort tudunk vele bátran használni? A válasz egyszerű: egyrészt ez három kijelzőt kezel, másrészt nem széthúzza a képet egyes programoknál, hanem a felbontást nagyon durva mértékűre állítva szélesebb látószöget ad a játékban. Érdemes rákeresni a neten különböző videómegosztó portálokon, hogy ki-mire használja így a cuccost és máris megvilágosodik mindenki az értelméről. A hardver maximális képessége egyébként 5040×1050-es felbontás ami nem kevés. A hardver persze abban is jó, hogy segít a kellő számítási kapacitás elérésében, azaz nem fogja behalasztani a számítógépet az, hogy jóval többmindent kell egyszerre megjelenítenie. Na de nézzük a konkrét tapasztalataimat:

Előzetes mérések alapján már a vásárlás előtt tudtam, hogy három monitor a jelenlegi számítógépasztalomra nem fér el, így csak még egy monitort vettem a meglévő mellé. Nyilván ez okoz némi nehézséget abban, hogy így pont a megjelenített kép közepén van a két monitor találkozása, ergo egy takaró csík, de reményeim szerint ez a jövőben megváltozik és három monitornál meg már ugyebár nem lesz ilyen a kép. Mondjuk ehhez nem árt majd néhány könyvesszekrényt beszerezni mert kissé túlcsordultunk asszonnyal könyvekből, de ez most speciel nem ide tartozik. Szóval beszerzésre került egy monitor és a Matrox hardvere. Utóbbi doboza jócskán túlszárnyalja a termék méreteit, ami nagyjából eltörpült a számítógépem házára fektetve. Merthogy külső egységről van szó, így semmi extra szerelést nem igényel. A digital edition nevű változatát szereztem be, mondván így DVI csatlakozóval tudom használni, nem a régi fajtával. Az összeszerelés végülis egyértelmű volt, egyik oldalába a számítógéptől vezet egy kábel, a másik oldalából pedig a két monitoromhoz. Egyedül azt szúrtuk el, hogy a központi monitort két kijelző esetén nem a középső, hanem az egyik szélső csatlakozóra kell rádugni, de ezt a hibát hamar korrigáltuk.

Bekapcsolás után jött a megdöbbenés, meglehetősen hülyén néz ki a Windows két monitorra széthúzva, de aztán a megfelelő telepítések és beállítások hatására stabilizálódott a helyzet. Kicsit megküzdöttem még azzal, hogy ha egy monitorral szeretném csak használni a gépet akkor tudja az 1440×900-as beállítást és ne csak az 1024×768-at, de némi plusz telepítgetéssel ez is megoldódott. Mindez persze csak körítés, lássuk hogyan muzsikált Rail Simulator alatt!

Kezdésként itt van rögtön két kép. A méretük az eredeti, nem csökkentettem le, így talán célszerű lementeni ezeket és utána megnézni valamilyen programmal, vagy pedig marad a scrollozós metódus.

Szóval az első kép, Rail Simulator Official Expansion Pack 2-ből származik, amint elindítom a küldetést, mindenfajta változtatás nélkül (na jó, a szöveg ablakát leszedtem a képernyő közepéről) ezt látjuk hagyományos, egy monitoros verziónál, 1440×900-as felbontásban:

Semmi különös, igaz? Áll benn a szerelvény, végülis látszik majdnem a teljes kocsi.
No most akkor nézzük meg ugyanezt a helyzetet két monitor esetén 2880×900-ban!

Hoppá, máris lett a tájat mutató bal oldalunk, valamint jobb oldalt még simán befér az utolsó ajtaja a kocsiinak, csakúgy, mint a vége is. Kissé csalókának tűnik kicsiben a kép, mondván keskenyebbnek látszik, azonban mind alul, mind fölül ugyanúgy meg van minden, tehát onnan nem történt lecsípés. Egészen egyszerűen ilyen széles képet látunk. És ez még mindig csak két monitor, ugye a harmadik sajnos hiányzik.

Üljünk be egy kicsit a vezetőállásba is!

Tipikus metrófülke, közel ülünk a szélvédőhöz, így vagy előttünk a síneket nézzük, vagy lefelé a kezelőszerveket. Alapban ugye ezt látjuk, inkább a táj a fontos, a gépet meg érzésből irányítjuk. Ugorjunk két monitoros módra!

Mint látható a pozíció nem teljesen ugyanaz, az egeret sikeresen meglöktem kissé, de most nem is a felfelé-lefelé a kérdés. Bal oldalt feltűnt némi műszerezettség, jobb oldalt pedig egy újabb ablakot kapunk az elénk táruló világra. Egy hagyományos mozdony esetén ahonnan alapból jobb a kilátás még kellemesebb képet tudunk kapni az előttünk zajló eseményekből, de a változás így sem csekély.

Képekből sohasem elég, így jöjjön az utastér is:

Mr. Smith kényelmesen terpeszkedik az ülésen, úgy sincsenek sokan, bőven megteheti. Jobb oldalon szépen látható a stég ahonnan jöttünk és balra is látszik néminemű a tájból. Kellemesen lehet így utazni, csak azt nem értem, hogy alapból miért hátrafelé néz a kamera. Na mindegy, ez most nem a vizsgálódásunk tárgya.

Mintha kizoomolánk a képből, úgy néz ki az utastér. Kétoldalt jóval többet látni a tájból, az ablakok számából ez jól látható, de érdemes megnézni a fölöttük lévő utastájékoztatón szereplő állomásnveket is.

Talán a fentiekből is látszik, hogy igen keményen megnöveli már két monitor is a belátható területet, egy harmadikkal pedig nagyon durva képet lehetne kihozni. Saját tapasztalatom alapján elmondanám, hogy semmit sem romlott a játék sebessége, ugyanúgy fut a gépemen a Rail Simulator mint egy monitor használata esetén tette.

Kicsit elmolyoltam más programokkal is, mind a Test Drive Unlimited, mind a honlap szempontjából érdekesebb World of Subways képes megbirkózni a helyzettel, azaz simán át tudtam állni 2880×900-as felbontásra mindegyiket. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy jelentősen meg tudja növelni a játékélményt egy ilyen ketyere, de a próbák során én önfeledten mosolyogtam a cucc előtt és élveztem a játékot, sokkal jobban körbevett így a vasút érzete mint egy monitor esetén, így egy cseppet sem bántam meg a beszerzését.

Aki pedig kíváncsi a mókára:
A tervek szerint a július végi-augusztus elejei, Északi Járműjavítóban megrendezésre kerülő vasútmodell fesztiválra elviszem magammal a cuccot és ha minden jól megy akkor próbálunk egy harmadik monitort is szerezni és úgy lehet majd játszani egy jót a programmal, természetesen RailDriver irányítás mellett. Nyilván nem ez lesz az egyetlen amit viszünk magunkkal, nagyobb virtuális vasutas banzájt tervezünk a tavalyi évhez hasonlóan, de erről majd a közeljövőben úgyis írok még.

Elsőként a P.I. Engineering-gel vettem fel a kapcsolatot, ők gyártják ugyanis a RailDriver-t. Minden ottani titok tudójának, Dan Slider-nek dobtam egy mail-t, aki az értékesítési és ügyfélkapcsolati vezető. Kb. 10 percen belül meg is kaptam a választ: bár próbálták felvenni a kapcsolatot az Aerosofttal ezügyben, érdemi infót nem kaptak tőlük, amiből egyértelműen levették, hogy nem kívánnak foglalkozni a dologgal. Viszont ajánlott nekem egy linket, ami egy RailDriver fórumra vezet. Ennek megnézése előtt persze a World of Subways honlapján is körülnéztem, ott is találtam ugyanis a témában egy topikot. És innentől jön a döbbenet:

Egy úriember megcsinálta hozzá a meghajtó programot, tehát a gyakorlatban is lehetséges összekapcsolni a kettőt, bár elég fapados megoldással, körülbelül mint a Microsoft Train Simulatornál, azaz a képernyőről kerülnek beolvasásra az értékek. A semminél persze ez is jobb, viszont ezáltal van némi jól észrevehető késlekedés a parancsok végrehajtásánál. Mondjuk ezt nyilván meg lehet szokni.
Hogy ne csak a szavakat szaporítsam, érdemes megnézni ezt a videót, amelyen a fejlesztő mutatja be hogyan működik nála a cucc. Aki pedig saját maga szeretne próbálkozni, az innen töltse le a hozzá szükséges meghajtó programot.

Sajnos azonban a szoftver kizárólag 32 vagy 64 bites Vista alatt működik, XP-vel nem fut. Így a részemről a kipróbálása elmarad. Szívesen olvasnék tapasztalatot, hátha közületek valaki kipróbálja.

Ez nyilván azt jelenti, hogy vagy a Rail Simulator USA verzióját kell birtokolnunk, vagy pedig az Official Expansion Pack 1-nek kell a számítógépünkön telepítve lennie. A telepítésnél amúgy kissé meglepődtem: a progi felhívta a figyelmemet, hogy rendelkeznem kell a Barstow-tól San Bernadino-ig húzódó pályával, amivel nincs is gond, hiszen néhány napja azon “száguldoztam” egy Voyager-rel. Azon viszont már felhúztam a szemöldökömet, hogy ennek ellenére közölte azt is egy OK-ra való kattintás után, hogy a pálya bizony nincs meg nekem. Ennek ellenére vígan felment és üzemel gondtalanul. Szóval ne lepődjetek meg ezen.
Még mielőtt elfelejteném: innen lehet leszedni a szükséges file-t.

A program készítői a Matrox TripleHead2Go rendszerét ajánlják, amely 3 képernyőt tud egyszerre kezelni. Meglehetősen egyszerűen ráköthető a videókártyára és a monitorokra, hiszen tulajdonképpen egy gépházon kívüli hardverről van szó. Ennél fogva ha három darab 1280×1024-es felbontású képernyőt pakolunk egymás mellé, akkor a látható felbontás 3840×1024 lesz. Ennélfogva a látótér is jelentősen megnövekszik, érdemes megszemlélni a hivatalos honlapon fent lévő képeket.

Kipróbálnám egyszer a dolgot, mert meglehetősen bíztatóan néz ki. Nyilván emiatt a funkció miatt nem fogok beruházni még két ugyanolyan monitorra, mint amit most is használok, de azért kíváncsi lennék működés közben hogyan néz ki a dolog. Körbenéztem a hazai számítástechnikai piacon: egy Matrox TripleHead2Go hardver durván 75 ezer forintba kerül, szóval ez is kimarad a bevásárlásból. Ami viszont még érdekelne,  hogy vajon mennyivel fogja vissza a számítógép sebességét az, hogy tulajdonképpen három képet kell kirajzolnia, milyen vason hajlandó normálisan elfutni ilyen megoldással a Rail Simulator. Ha van erről bármilyen tapasztalatotok, ne fogjátok vissza magatokat és írjátok meg!