Salzburg fontos csomópont, több vasútvonal is indul a városból: a Westbahn Bécs felé, a München-Salzburg-vasútvonal München felé, a Salzburg-Tirol-vasútvonal Innsbruck felé és a Salzburger Lokalbahn. A város környéki S-Bahn hálózat is napjainkban épül ki.

Én általában a Kálmán Imre EuroNight vonattal utazom, mely odafelé is és visszafelé is kb. egy órát várakozik az éjszakában Salzburgban. A legutóbbi utamon, 2011 november 27-én alvás helyett inkább leszálltam, hogy megnézhessem hogy haladnak a munkálatok. Ez idő alatt néhány fényképet is készítettem állvány nélkül a régi Nikon kompaktommal. A képek nagyobb méretben a Wikimedia Commons weboldalon is megtekinthetőek.

Még építés alatt

Vonat érkezett a 2. vágányra

A csarnok

Mozgólépcsők

Mint egy bevásárlóközpont

Vonat érkezett Zágráb-Villach felől…

… egy ÖBB 1116-ossal

ÖBB hálókocsik

Az 1116-os szemből

Peronok tetővel

A csarnok belülről

A váróterem

Az állomás homlokzata

Az épülő aluljáró

Ideinglenes rámpa

A Kálmán Imre EuroNight

CityShuttle ingavonat vezérlőkocsija

Hamarosan indulunk!

Már a motorvonat látványa is élmény volt – mint mondtam, nem vagyok egy HÉV-fan, de ez a vonat szépen meg lett csinálva kívülről. Amikor megjelent a szerelvény az Örs vezér terén, többen nekiálltak vitatkozni, hogy a rajta lévő zöld az valóban ilyen volt-e régen, és a világos krémszín az valójában fehér volt. Őszintén szólva nem tudtam hozzászóni, de a motorkocsi láttán egyből leesett, miért hívják bohócvasútnak a HÉV-et többen. Ha az ember megnézi a motorkocsi kerek arcát, egy kedves, zöldre pingált bohóc jut az eszébe. Lehet bennem romlott el valami, de nekem ez jutott eszembe.

Nem voltam még BKV-s kocsiszín-látogatáson, így többedmagammal én is elmentem. A nyílt nap hatalmas érdeklődésre tartott számot, majd’ egy órát kellett sorbaállni a bejutáshoz. A kapunál mindenkinek felírták a nevét, majd az embereket csoportokra osztották. Na, itt romlott el a dolog, mert a csoportok vagy túl nagyokra sikeredtek, vagy túl gyorsan engedték egymás után őket az egyes helyszínekre, de a látogatás körülbelül úgy zajlott, hogy az ember 30-40 percet toporog a hidegben egy-egy helyszín előtt, és utána tíz perc alatt megnézi. Közben biztonsági őrök, szervezők rendezkednek, és utasítják az embereket, hogy a csoportok ne keveredjenek egymással. Kicsit szervezetlennek tűnt a dolog, de megérte a fagyoskodás, mert érdekes dolgokat lehetett látni. Külön jó volt, hogy hozzáértők szóltak minden helyszínen pár szót arról, hogy mivel szoktak az adott helyen foglalkozni, és miért érdekes az, amit láthat az ember.

Először a forgóvázműhelybe engedték be a csapatokat. Itt meg lehetett nézni, miként újítják fel a forgóvázakat, és a motorokat. Amit az ember a fizikaórán vagy a középiskolában tanult, azt megnézhette élőben. Motorok, kommutátorok, csupa olyan dolog, amelyek érdekesen hatottak anno a sok képlet közt. Ezután át lehetett menni a nagy csarnokba, ahol a vezérlési elemeket javítják – ezeket meg is lehetett tekinteni közelebbről, illetve a vendégforgóvázakon, felújításra várakozó szerelvényeket is. Megtudtuk, miért csattog a HÉV, hogy tulajdonképp ez a vonat sebességváltója, és még jópár dolgot. Mindenki érdeklődően hallgatta a bemutatókat. A legizgalmasabb a végére maradt: az utolsó csarnokban volt lehetőség egy szerelvényt az aknából is megtekinteni.

A nyílt nap végén mentünk egyet a nosztalgiaszerelvénnyel Gödöllőig. Belülről ugyanolyan, mint a többi hév, azonban én már régóta nem utaztam HÉV-es gyorsvonattal. Külön jó, hogy a végállomás kiváló fotóhely, igen szép felvételeket lehet készíteni. A végére következzen két gödöllői kép – aki többre kíváncsi, az ide klikkelve a flickr-en még láthat jópárat.

A modell egy pőrekocsi – azaz kettő, mert szettben árulják. E mellett bejelentésre került még egy hat darabos konténer-szett is – két negyven-, és négy húszlábas konténerrel. Pont a pőrekocsikra illeszkednek – igazodva a modern szelekhez, mikoris a pőrekocsik nagy részét már csak konténerszállításra használják.
A képek alapján a kocsik jól néznek ki, magyar kötődést nem találtam – átböngésztem a kocsialbumokat, és nem találtam olyan magyar négytengelyes pőrekocsit, amelyre csak egy negyven lábas konténer férne el. Azonban nemzetközi vonatban jól nézhat ki a kocsi, és azok a modellezők is örülhetnek a modellnek, akik kisebb terepasztallal rendelkeznek – adott hosszon egy több kocsiból álló, látványosabb vonatot lehet összerakni. Az árak igen barátiak: a kétrészes kocsiszett 46 Euró, míg a konténercsomag 22 Eurót kóstál.

Képek : http://www.acmetreni.it/

]]> http://www.vonatmagazin.hu/2011/11/acme-kontenerszallito-kocsik-n-ben/feed/ 0 http://www.vonatmagazin.hu/2011/11/n-scale-convention-2011-stuttgart/ http://www.vonatmagazin.hu/2011/11/n-scale-convention-2011-stuttgart/#comments Mon, 21 Nov 2011 18:52:17 +0000 IST http://www.vonatmagazin.hu/?p=25677 Ha november és vasútmodellezésről van szó, ráadásul N-es méretről, akkor egyértelmű az útirány: Stuttgart. Ott voltunk 2009-ben (Zsivány külön cikkben emlékezett meg róla), tavaly én kihagytam, de crashék szállították a friss infókat, míg idén én is a látogatás mellett döntöttem. Míg két éve btx-szel vonattal jártuk meg az utat, addig idén kocsikkal ment a különítmény: a feleségemmel ketten eltöltöttünk egy kis időt a városban, crashék viszont a kiállításra ugrottak ki. Jöjjön így néhány fotó tőlem az idei rendezvényről!

A stuttgarti Messe több pavilonnal is rendelkezik, melyek egyikében foglalt helyet idén is a Modellbau Süd névre hallgató esemény. A többi pavilonban különféle egyéb kiállítások és vásárok zajlottak (például elektronikai vagy gasztro), a 6-os csarnokban viszont a modellek játszották a főszerepet, azokon belül is leginkább a vasútmodellek. Az N-es nemzetközi találkozó mellett természetesen árusok és gyártók is képviseltették magukat. A csarnok egyik végének lépcsőjéről tárult a fenti látvány a gyanútlanul betoppanó elé.

A gyártók között kis- és nagyszériások is voltak, a fenti képen az N-tram mutatja be alkotásait, melyek közül nekem a hátul lévő villamos és az elöl lévő gőzös volt az újdonság, bár az is igaz, hogy nem követem munkáikat túlzott figyelemmel. A középső szekcióról már tavaly is láthattuk képeket.

Láthattuk a Liliput modelljeit is, köztük a Flirtöket, de persze nem MÁV-os festésben. Kíváncsian várom, hogy vajon megjelentetik-e ezeket a járgányokat hazai változatban és köntösben.

A Modellbahn Union nevű német kereskedőcég (és nem mellesleg egyedi festések legyártatója) japán dömpinggel árasztotta el az érdeklődőket Tomix, Tomytec és Modemo vonalon. Utóbbi azért volt számomra érdekes, mert itt láttam először a pár hete megjelent Hiroshima Type 5000 Green Mover villamost. Korábban gondolkodtam a beszerzésén, de aztán a netes vélemények arról szóltak, hogy eléggé össze-vissza csuklik a szerelvény, a motor olyan helyen van ahol nincs forgóváz és így lenyomja az egyik szekciót, ráadásul a csuklók megoldása is gyengére sikeredett ezáltal ívekben belátni a szerelvény belsejébe. Nyilván nyoma sincs a Kato elrejtett apró méretű motorjainak lévén a Modemo nagy motorokkal operál, emiatt aztán az utasteret is a “gépészet” tölti ki. Most láttam a vitrinben, lehetett is belőle venni (a 138 eurós ár egészen jó ahhoz képest, hogy a Plaza Japan 158 dollárért + 18 dollár postáért adja), de passzoltam a dolgot. A jobb szélen látható Shinkansenek a Tomixtól valók.

Meglepetés volt számomra a Kato standja és az is ami a kép közepén látható: úgy tűnik, hogy készül a kitérő a Unitram szetthez. Kicsit elbeszélgettünk az egyik ott lévő fickóval aki nem igazán beszélt angolul, de legalább annyit elárult, hogy ez az első utalás a kitérőre a Kato-tól (ez szerintem igaz lehet, fórumon sem olvastam még róla), néhány hónap múlva akár piacra is kerülhet a cucc. Igencsak bíztató, hogy Katoék töprengenek, hogy egy Combino-val is előállnak, mondván több országban is futnak belőle, így talán nagy sikere lenne. Hát én szurkolnék neki, az biztos. A felső képen egyébként több újdonság is látható, így az Y kitérő Unitrackhez, vagy a kereszteződés Unitramhez illetve a szabvány vágánytávolságra “széthúzó” elem a kép felső részén a pályába építve. Telefonnal készített videóm ugyanerről:

Ha már Kato stand, gondoltam megmutatom az egyik vitrinüket is, benne a zöld színű E5-ös “Hayabusa” alapszett 3 kocsis szerelvényével, de mögötte látható az emeletes E4 Max és az 500-as sorozat is.

A kiállítás anyagát gazdagította egy tárló amely a TGV 30 éves fennállásának alkalmából épült és magában foglalja a TGV vagy TGV alapú szerelvények különböző festési variánsait. Meglehetősen impozáns látványt nyújtott, na meg persze azt az érzést, hogy ezekből kellene egy-egy otthonra.

Maga a kiállítási rész nagyon jó, jó és befejezetlen anyagokat is magával hozott, de összességében elmondva igen jó asztalok és modulok gyűltek össze. Nekem újdonság volt a felső képen látható asztal, de a többiek már tavaly is megcsodálták ugyanezt. Bár a modellezési kora régebbi, azért nekem nagyon bejött.

Jó volt látni olyan “extrább” dolgokat, mint ez a keskeny nyomközű hálózatot bemutató terepasztal, amely bár nem volt túlzsúfolva sínekkel, mégis kellemes vonatforgalmat lehet rajta modellezni.

Szintén elnyerte a tetszésemet ez az asztal, amelyen három szinten közlekedtek a vonatok, méghozzá ezzel a megoldással:

Az elv ugye régóta ismert, itt viszont remekül alkalmazták annak érdekében, hogy egy-egy vonat mind a három szinten képviseltesse magát közlekedés közben. Ráadásul a spirálnak köszönhetően ugyebár eltelik némi idő az alagútban, így nincs olyan, hogy a szerelvény orra már kijött belőle, de a vége még nem haladt be. Az asztal mind a két oldalán ilyen spirál lett elhelyezve.

Loch Lochy asztalát már 2 éve is láttam, most is a kiállítás anyaga között szerepelt, az újdonság inkább a járműanyagban volt, így például a kép jobb alsó sarkában lévő hókotrót élőben is megfigyelhettem, az N Gauge Society-től lehet csak rendelni ezt a járművet. Az asztalt egyébként egy hölgy kezelte.

Persze nem “csak” kis méretű asztalok mutatták meg magukat, hanem nagyobbak is, figyeljetek jó, ez csak egy kis része a látnivalóknak, alant a másik oldala. Egészen elképesztő N-es méretben ez a nagyság. Mellesleg értem én a füstképződés modellezését, de szerintem egyáltalán nem látványos.

Látványos viszont a körfűtőház, a rengeteg sín és jármű, kár, hogy mikor én nézelődtem erre akkor nem igazán járt ezen az asztalon szinte semmi. Úgy tűnik ez a kiállítások szokásos rákfenéje.

Wienthal asztala azért tetszett, mert a képen látható városka igazából egy emelt szinten volt, alatta a nagyvasút fordítója volt, a kép jobb szélén a terepasztal további része. A városka tömegközlekedését egy “ovál” pályán járó három egységes villamos biztosította, amely boldogan körözött egész álló nap ami persze mindent elmond a hajtása megbízhatóságáról. Ez a városka is jó példa arra, hogy emberekkel és járművekkel mennyire fel lehet dobni egy nem kimondottan izgalmas asztalt is.

Láttunk azért amerikai témát is hihetetlen hosszúságú vonatokkal. Nem számoltam meg, utólag meg már nem tudom mert a másik fotó amit lőttem azon a szerelvény csak egyik része van rajta és annak is összemosódnak a kocsijai: 14 vagon adta a vonat látható részének saccperkábé a harmadát! Úgyhogy nem vicceskedtek a srácok a nem élethű 3-5 kocsi teherkocsikkal, hanem megmutatták hogyan is nézne ez ki a valóságban.

Még egy kép csak úgy, mert tetszett a híd szilás környezetének megvalósítása.

Kis asztalokat tekintve találkoztam egy ilyennel is amelyen egy gőzös rohangált fel-alá a két kocsijával.

A képeket elnézve rá kellett döbbennem több dologra: egyrészt nagyon keveset fotóztam, másrészt szokás szerint kevés volt a fény is így a képekből is több lett a bénább a nagy átlagnál, harmadrészt pedig az, hogy nagyon-nagyon sok időt el lehetett volna tölteni csak azzal, hogy az ember az egyes részleteket bámulja. Olyanokról nem csináltam képet, mint például a Trix asztalai, a Fleischmann vitrinjei, a holland-spanyol-stb. kereskedők kínálata, a már szokásosnak mondható tömeg, de valahogy úgy vagyok vele, hogy nem is bánom: kedvcsinálónak, ízelítőül talán ez is elég, talán emiatt kedvet kaptok hozzá, hogy egyszer ti is elmenjetek (a belépőm 10 euró volt, de ebben benne volt az S-Bahn jegy ára is, automatából simán tudtam venni kombinált jegyet mindenfajta komplikáció nélkül), mert véleményem szerint nagyon is megéri.

A kiállítás meglátogatása persze nem lehet teljes vásárfia nélkül, de arról majd egy következő bejegyzésben mutatok pár képet.

Kattints a nagyobb változathoz, figyelem, nagy kép!

De lássuk sorban mi változott a képen, fentről lefelé:
* GySEV IC kocsik Zoom2-es és Zoom4-es nézetet kaptak, világítással és nyíló ajtókkal,
* GySEV Bhv kocsi magasságának javítása,
* új RoLa hálókocsi,
* MÁV M61 kétféle színben, zoom2 és zoom4 nézetben,
* Bzmot-ok további csinosítása,
* MÁV Bhv, Bdt, posta-Bhv, szürke Bhv, By, By és egyéb személykocsik magasságának javítása (köszönet a figyelmeztetésért N. Gábor mozdonyvezetőnek),
* MÁV V63 magasságának javítása, hűtőrács vonalainak javítása,
* MÁV V43 3000 sorozat színének javítása, a korábbi rikító világos színek helyett sötétebb színekkel,
* Sok kocsi belső világítással való kiegészítése.

Továbbá felkerült a képre a budapesti HÉV két szerelvényének zoom2-es változata a korábbi zoom1-es nézet helyett, de ez már nem az én munkám volt.

A járművek hamarosan letölthetőek lesznek a www.jbss.de weboldalról, de a türelmetlenebbeknek e-mailban (blg_zsolt kukac freemail.hu) is el tudom küldeni.

Ha valaki nagyon hiányol egy gyakori és fontos típust a képről, az írja meg és ha tudok, segítek.

Jó játékot minden kedves Bahn felhasználónak!

A vasút Cranzahlból megy a cseh határ melletti Oberwiesenthalba. Cranzahl egy igen érdekes hely: keskeny nyomközű vasút a nagyvasúti állomással közös, valaha itt rakták át a kisvasútról az árukat a nagyvasútra. Maga az állomás kialakítása is megér pár szót Itt nem a nagyvasút dominál, hanem épp fordítva: egy igen nagy, két részre osztott kisvasúti állomás személy- és nagyvasúti átrakó részei közé van beékelve az alig négyvágányos nagyvasúti állomás. A peronokat aluljárók kötik össze az állomásépülettel. Érdekes látni, a múlt század elején épült, az aluljáró fölötti faépületeketet a peronok végénél, a keletnémet jelzőkkel, peronok mellé bejáró  Desiroval. Mintha az ember egy rosszul összerakott terepasztalt látna

Ami a németeknél becsülendő, ha valamire nincs szükségük, nem dobják egyből ki, nem vágják össze. Ezért érdemes az állomáson egy kicsit barangolni – meg lehet nézni a rollwageneket, a hóekeét, de még keskeny nyomközű PFT járművek is fellelhetőek az eldugott részeken.

Azonban annak ellenére, hogy a kisvasút 750mm nyomtávolságú, a lépték igencsak nagyvasúti. A szerelvények 9-12 kocsiból állnak, és hétszázas sorozatú gőzösök továbbítják őket. Ezek a mozdonyok a régi VII K-k felújított változatai – a legnagyobb teljesítményű 750mm-es gőzgépek. Lenyűgözőek.

A vonal Cranzahl után befut az erdőbe, és nagyrészt ott kanyarog. Igen erős emelkedők vannak a vasúton, a gőzmozdonynak fantasztikus hangja van a harminc ezrelékes emelkedőn, a kilenc kocsis vonattal.  Néha kijön a vasút az erdőből, egy-egy település kedvéért, ekkor az ember találkozhat a múlt vasúti emlékeivel: igen nagy keskeny nyomközű állomások vannak a vonalon, ami azt mutatja, hogy igen jelentős forgalmat szolgált ki anno a vasút. Van, ahol egy-egy rollwagen-en egy normálnyomközű kocsi van kiállítva, hogy megmutassák, milyen élet volt erre régen. Látványos.

Oberwiesenthal előtt a vonat egy kicsit kijön az erdőből, majd egy igen látványos viadukton keresztül fut be az állomásra. Itt található a vonalon a fűtőház, itt lakik a négy gőzös. A végállomáson a fordulóidőben benne van, hogy a gőzöst a végállomáson feltöltik, átnézik. Mivel a fűtőház az állomásól jól látható, érdemes megnézni a folyamatot. Érdekesség, nem mindenütt látni ilyesmit, mivel a fűtőház nem mindenütt van ilyen közel a peronokhoz.
Van egy egy L45H is a fűtőház mellett. Hogy működőképes-e, és hogy milyen célból van a vasúton nem tudom, bárhol kérdeztem, szokott-e vonatokat továbbítani, nem volt a válasz. Se kép, se videó, így azt gondolom, jövőbeli felhasználásra tartogatják.

Őszintén szólva csak egy oda-, és visszaútra volt időm a vasúton, meg egy kicsit bóklászni, bámészkodni a végállomásokon. Aki arra jár, és van egy fél-háromnegyed napja a vasutat felkeresni, az ne hagyja ki. A posthoz tartozó képeket a Flickr-en is meg lehet tekinteni.

Kapcsolódó hír, hogy nem csak váltók lesznek újak, de két új íves vágánymező is bemutatásra kerül. CV1 néven, Compact megnevezéssel, kiadásra kerül egy új ovál szett, amely 150mm-es sugarú íveket fog tartalmazni. A 150mm-es ívekhez a külső oldalra illeszkedő, 183mm-es ívek is érkeznek. Ez utóbbiak nem szettben, csak külön vágányelemként érkeznek – gondolom egyelőre. Kérdés, mi a terv ezzel a szűk kétvágányú résszel? Illeszkedni fog-e a Unitram rendszerhez? Várom a pályaterveket…

Képek : KATO

Fantáziátlan vagyok, de megint a Semmeringen jártam. Hogy miért? Leginkább, mivel a múlt héttől kezdve immár menetrend szerint járnak railjet-vonatok is Bécs és Graz, illetve Bécs és (Klagenfurton át) Villach között, ez pedig a hagyományos gyorsvonatok eltűnését és a jellegzetes, öreg 1142 sorozatú mozdonyok visszaszorulását okozza.

Sajnos a 1142-esek fotózásában nem voltam túl sikeres, és a pár, sikerült képen is kell még dolgozni, úgyhogy majd egyszer, egy hosszabb galériában elő is kerülnek. Addig az alábbi képeket tudom ajánlani Ausztria első hegyi vasútjának őszi világának megismeréséhez!