Avagy mire jó a modellvasút.

Engedjétek meg, hogy egy meglepő, és valószínűleg precedens nélküli esetet osszak meg mindazok bátorítására, akik modellvasutazásra, sőt netán vasútmodellezésre adták a fejüket. A történet igazát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ilyen abszurd tényeket a legvadabb fantáziával is nehéz lenne kitalálni – hát még az én gyér képzelőerőmmel – hacsak valóban meg nem történtek. A dolognak semmi köze nem lenne egyébként a vasúthoz, pont ez benne a pláne. Nos miről is van szó?

(tovább…)

Lassan haladok a diorámám készítésének a leírásával de fél év szünet után itt az újabb rész, ami már 3. (1. rész, 2. rész). Most a vágányzat raktár felőli részének a kialakítását mutatom be a raktárig és a raktárudvarig bezárólag.

A 2. rész végére odáig jutottam, hogy a kanyarodó rakodó vágány jobb oldala kivételével mindenhol megtörtént a kavicsozás, festés, növényezés (a teheneim be is lakták gyorsan a friss fűvel benőtt töltés oldalt), de az igazi munka még csak most jött.

(tovább…)

Igen, DCC fa. Ist hívta fel a figyelmem a szeptember elsejei Noch újdonságra. Ahogy más fórumokon olvastam, ott is mindenki csodálkozott, hogy ez most szeptember 1, nem április 1. Én is. A dolog lényege, hogy olyan fákat jelentetett meg a Noch, amelyek ki tudnak dőlni. Nem kell sokra gondolni, egy, a vasútmodellezésben egyre nagyobb szerepet kapó szervóra ráapplikáltak három fajta, eddig is kapható fát, és kész az új őrület.

(tovább…)

Igen, erről a témáról szeretnék írni. Azon kevés vasútmodellezők között vagyok, akik még nem, vagy jóval a megnyitás után nézte csak meg a kiállítást. Megmondom őszintén, nem nagyon éreztem késztetést a tárlat megtekintésére, mert a korábban olvasottak során kapott a dolog hideget-meleget, hozzáértőktől és hozzá nem értőktől, látogatóktól, beleszövegelőktől egyaránt. Ezen túl olvastam, hogy miként feszülnek az Index fórumon egymásnak a látogatók, akik szerint az egész szar, és az építők, akik szerint pedig a kiállítás építése ajánlólevél a mennybemenetelhez. Nos, ilyen dolgok miatt, gondolom megérti mindenki, miért nem voltam kíváncsi a kiállításra. (tovább…)

Szokásos betevő Pro Modell-ért mentem az újságárushoz, amikor megláttam, hogy megjelent a Vasút és Modell új száma. Gyorsan meg is vettem, Metrón átlapoztam, majd elolvastam (a metró természetesen nem volt elég az átolvasáshoz).

Nézzük miről is van szó a mostani számban…   Első, és talán majdnem a legnagyobb téma hat oldalon keresztül taglalja a villamos mozdonygyártás hazai történetét. Tudta valaki, hogy összesen 621 villanymozdony készült a Ganz-Mávagban? (tovább…)

Zsivány hívta fel a figyelmemet a napokban erre a honlapra. Ha rákattintotok, akkor ti is láthatjátok, hogy a cseh úriember (Michal Hübel) villamos modelleket készít, méghozzá elképesztő választékban. Elsősorban N-es építési nagyságban gondolkozik, de H0-s és TT-s síndöcögényei is vannak. Mivel a honlap cseh és német nyelven nyújt információkat én meg nem beszélek egyiken sem, voltam olyan botor, hogy angolul érdeklődjem a készítőnél, alant láthatjátok ennek eredményét.A bejegyzésnek adott cím sokat elárul, de azon kívül is igen komoly a kínálat.

(tovább…)

Kato fákat vettem. A katalógusban már megszemléltem ezeket többször, viszonylag sok olyan képet is láttam a neten különböző terepasztalokról vagy Unitram pályákról amelyeken szintén ezeket használták. Gondoltam egyrészt kipróbálom akkor én is, hogy mit tudnak a “gyári” fák, másrészt pedig feldobom velük kissé a városkám életét. Lehet fújolni, tudom, hogy az igazi modellező magának készíti ezeket, az én próbálkozásaim ezen a téren viszont nem hoztak eddig számomra elfogadható eredményt. Na mindegy, lássuk mit is kínál a Kato a műanyag dobozában! (tovább…)

Érdekes linket mutatott valaki az egyik külföldi fórumban amelyet gondoltam megosztok veletek. Bár itthon is van vasútmodell gyár, talán hasznos lehet megtekinteni, hogy milyen körülmények között készülnek Kínában a modellek. A linken annak a Kader csoportnak a gyáráról találhatók képek (belsők is!), amely többek között előállítja a Bachmann, Graham Farish, Lilliput név alatt piacra kerülő vasútmodelleket. Bár a weboldal kínaiul van, érdemes megnézni a fotókat (a lap alján tovább lehet menni a következő oldalra is). Számomra nem csak az volt meglepő, hogy kínai gyárban készített belső felvételeket lehet megszemlélni, de az is, hogy mekkora szerepe van még mindig a kézimunkának a modellek elkészítésénél. (A csatolt kép is a honlapról származik.)

avagy három villamos az néha négy. Vagy inkább három és fél. De inkább kezdem az elején.
A születésnapi pakkomban volt egy Kato gyártmányú Portram villamos is. Aki nyomon követte a kis városkám épülését az tudja, hogy az 1-es és 6-os számú, azaz a piros és a kék színű már megvolt, egyedül az 5-ös (zöld) hiányzott az eddig kiadottak közül. A Hobby Search akciós, 7600 yenes ára (20 ezer forint) sokkal jobb volt mint az itthon ajánlott 28 ezer, ráadásul utóbbira 4-6 hetet is várni kellett volna, úgyhogy bekerült ez is a többi japán megrendelés közé. A megérkezés utáni hetedik napon fel is került a pályára, ahol szépen le is futott két kört, majd megállt. Se előre, se hátra nem ment. A világítása működött, a motor hangját is hallottam, csak elindulni nem volt hajlandó. Remek.

(tovább…)

A születésnapi nagy japán doboz nem csak a már említett irodaházakat és vasútmodellező magazint foglalta magában, hanem – több más között – egy Kato mozdonyszínt is. Már régóta gondolkodtam rajta, hogy kellene egy hely ahova a villamosaim befuthatnak egyfajta tárolási jelleggel, csak sokáig nem tudtam mi is legyen. Aztán néhány héttel ezelőtt elkezdtem nézegetni a katalógusaimat, böngészni a netet, így akadtam rá végülis erre. Képekről ítélve úgy döntöttem, hogy kellőképpen jól fog ez kinézni, nekem tökéletesen megfelel majd, ráadásul két villamosom is elférhet benne. Ellentétben a többi Kato épületemmel, ez bizony nem esett ki egy darabban a dobozából, kicsit el kellett vele szöszölnöm ahhoz, hogy összeálljon. Mondjuk erről a tulajdonságáról olvastam még megrendelés előtt, pláne arról, hogy nem kell hozzá ragasztó, így aztán nagyon is kíváncsi voltam arra mennyire lehet nehéz az összerakása.

(tovább…)

Rég volt terepasztal-tervezős post, most erről fogok egy keveset írni. A post apropója, hogy nekikezdtem az N-es FREMO modulokhoz egy második hurok építésének.Ok, tudom, hogy FREMO esetében nincs értelme a huroknak, de amíg nincs 3-4 állomás a rendszerben, addig is lehessen valahogy a hurkok közé rakott nyíltvonali modulokon vonatokat futtatni. Azonban már ezzel párhuzamosan elkezdtem agyalni azon, hogy kellene egy állomást ez után építeni, amely már a FREMO modulok társaságának rendes tagja lesz. Gondolkoztam, hogy valami kis állomás kellene, három vágánnyal, és mivel sok GySEV modellem van, ezért jó lenne egy GySEV állomás. A választásom Harka állomásra esett. (tovább…)

Miután a kisváros mérnökei bemutatták a városvezetésnek az új, hétemeletes épületek rajzait, a költségvetési bizottság a várostervezővel karöltve úgy döntött engedélyezi négy irodaház felhúzását az üzleti negyedben. A megvalósításra kiváló alkalmat teremtett a Város Vezetőjének születésnapja, így az épületek átadására hatalmas ünnepségekkel karöltve került sor a jeles napon, elhomályosítva ezzel a dél-afrikai labdarúgó világbajnokság döntőjét is. A házak elkészítése a Kato cégnek köszönhető, az üzlet létrejötte pedig a Hobby Search-nek. Az új irodaházak létesítése miatt várhatóan megnövekvő forgalom lebonyolítására új jármű is beszerzésre került, valamint egy rövid szárnyvonal átadása is megvalósult.

(tovább…)

Találkoztatok már japán vasúti vagy vasútmodellező magazinnal? Nekem eddig még csak a Kato katalógusához illetve pályaterv könyvéhez volt szerencsém, egészen a múlt hétig. Egy rendelésből kifolyólag a kezeim közé kaparintottam ugyanis az RM Models 180-as számát és enyhén szólva megdöbbentem a megjelenésén. A japán karakterek nem zavarnak, ha “normális” betűkkel lenne írva akkor sem érteném, méretre is alig valamivel nagyobb mint egy A4-es lap, viszont a vastagsága… Nem tudom milyen papírra nyomják de az tény, hogy vastag, a gerinc szélessége 11 milliméter. Ennek megfelelően súlyos is, rá kellett dobnom a konyhai mérlegre lemérni, hajtott a kíváncsiságom. 71 dekagramm. Nem semmi. Tartalmában talán kissé más, mint amit az európai lapoknál megszokhattunk.

(tovább…)

A héten egy licitálós oldalon vásároltam egy H0 méretű Bzmot-ot. Egyedi, kézzel készített modell, régi Piko mozdony alvázára megépítve. Nagyon szép a motorkocsi kialakítása, minden a helyén van, szépen olvashatóak a feliratok is. A modell nem a leghalkabb a régi hajtás miatt de szerintem a studenkához illik ez a kicsit berregő hang. Nagyon elégedett vagyok a modellel és mivel kézi munka nem nagyon szeretnék nagyobb értékelésbe bele menni ezért inkább készítettem egy kisebb kép sorozatot és egy videót.  Pár  kép ízelítőnek:

További képek és a videó elérhető a blogon: www.hovasutt.blogspot.com

Van mostanság egy trend a vasútmodellezésben, mely szerint a nagy modellgyártók méretükből fakadó tehetetlenségét kihasználva egyre-másra jelennek meg új, kisebb nevek a piacon. Ilyen a svájci Creanorm, vagy a német Modellbahn Union. Mindkettő direktben megkereste a modelleket gyártó (nem forgalmazó, márkatulajdonos) cégeket, és tőlük rendelnek új modelleket, megfinanszírozva a szerszámgyártás költségét, és az új termék piacra való bevezetésének kockázatát felvállalva. Azonban úgy látszik, ez működik, ugyanis egy újabb társaság unt rá a modellcégek által diktált trendekre, nem kérve a huszadik V200-as változatból, és az újabb Silberling festési variációra – Ez a cég a Rocky Rail. Nem mást vett a fejébe, hogy egy újabb iker-konténerszállító kocsival jelentkezik az N-es piacon. (tovább…)