Tanulmány: Ennyire fontosak a nagyszülők
Lara szereti az óvodát, ennek a család is örül. Mert ha nem lenne óvoda, Lara édesanyja, Szabina nem tudná ápolónőként végezni a munkáját. De ki vigyázna akkor a gyerekre? Az apuka, Mihály buszsofőr, szintén váltott műszakban dolgozik. Jó, hogy van Ili mama.
Ili mama 72 éves. Szabina gyerekeinek ez egy áldás – Ili ugyanis rugalmas, és nemcsak örömforrás, hanem segítő kéz is a bajban. Szabina (38) így fogalmaz: „Édesanyám nélkül nem tudnánk megoldani a hétköznapokat.”
A nagyszülők szerepe óriási a gyerekek nevelésében – ezt egy aktuális tanulmány is megerősíti. A nagyszülők a családok tartóoszlopai.
Ők nemcsak gyereküléseket és kabátokat vesznek, nemcsak vigasztalják a síró unokákat – hanem idejüket és energiájukat is áldozzák. És ez a családokban az egyik legértékesebb erőforrás.
„A nagyszülők aktív részvétele az egyik legfontosabb tényező a családok boldogulásában” – mondja egy professzor.
A kutatás szerint a 6 év alatti fiúk és lányok több mint 50%-ának gyakran vagy rendszeresen segítenek a nagyszülők. Minél idősebbek lesznek a gyerekek, annál gyakoribb a kapcsolat: a lányok és fiúk akár 70%-a is számíthat nagyszüleire.
Már évek óta hősként tekintenek a kutatók a nagyszülőkre. A kutatások szerint a gyerekek, akik szoros kapcsolatban maradnak a nagyszüleikkel, kiegyensúlyozottabbak, társasabban viselkednek, sőt: az Alzheimer és a demencia megelőzésében is előnyös lehet az idősek számára, ha aktív szerepet vállalnak az unokáik nevelésében.
Kritika is van azonban: ha túl sok szereplő vesz részt a gyereknevelésben, az akár „negatív hatással” is járhat. A nagyszülőknek délutánonként inkább pihenniük kellene, nem gyerekek után futni. A túl sok szakács elrontja a levest – azaz a gyerek elveszíti az iránytűjét, túlterheltté válik. Ez különösen a fél napos óvodás korúaknál figyelhető meg.
Ha viszont a nagyszülők aktívan segítenek, az főleg az édesanyákat támogatja – különösen azokat, akik a gyermeknevelés fő terheit viselik. A kutatás két eredményre jutott: ha a nagyszülők is „a fedélzeten” vannak, az anyák elégedettebbek az életükkel. Ez valószínűleg azért van, mert így több szabadidejük jut önmagukra.
Ezek a pozitív hatások főként azokban a családokban jelennek meg, ahol kisebb gyerekek vannak, akik még külön figyelmet és felügyeletet igényelnek. És az apák? A kutatás szerint az ő elégedettségük alig változik – továbbra is főként az anyák azok, akik a gyereknevelést viszik. Vagy ahogy a professzor fogalmaz: „Az elégedett anyák szociálisan stabilabb gyerekeket nevelnek.”
Az óvodai ellátás természetesen továbbra is fontos és bővíteni kell. Ám önmagában az intézményi ellátás nem elegendő – mondja Johannes Hauenstein, a kiadóvállalat vezetője, amely a tanulmányt finanszírozta. A nagyszülők támogatása nélkül továbbra is nagy űr marad a családi rendszerben.
